A mai bejegyzésben egy szomorú témáról fogok írni. Nem különösebben vagyok érintett a K-pop világában, de még egy magyar hírportál is foglalkozott az egyik énekes, Kim Jong-hyun öngyilkosságával, ezért gondoltam, hogy szeretnék most ennek a témának egy posztot szentelni.
Kim Jong-hyun (1990-2017)
A 27 éves fiú a SHINEE frontembereként hihetetlen népszerűségnek örvendett, mindene meg volt, amit csak akart és végül mégis úgy döntött, hogy véget vet az életének. Ez most egy felkapott hír lett, hiszen ismert volt, de Koreában nap, mint nap lesz rengeteg ember öngyilkos, akikről soha nem hallunk. Mi lehet ennek az oka?
Először is szögezzük le, hogy nem vagyok pszichológus, de szerintem egész jól eligazodom az emberek között, sokszor egy arcrándulásból tudom, hogy mit gondol a másik, vagy mit érez épp. Azok alapján, amit eddig tapasztaltam Koreában, a következőkre jutottam.
Senki nem mond semmit
Még ha az ember mély ponton is van, ezt nem osztja meg senkivel, mivel az ilyet nem szeretik a koreaiak. Fél, hogy gyengének tartanák, ezért inkább úgy dönt, hogy egyedül birkózik meg a problémáival. Ez sajnos nem mindig sikerül. Egy stabil háttér nélkül, legyen az egy barát, szülő, vagy akár szakszerű segítség, egy idő után úgy érzik, hogy nincs kiút és arra a szörnyű elhatározásra jutnak, hogy az egyetlen megoldás a saját életük kioltása.
Felületesség
Nyilván kint is vannak nagy barátságok, de sokszor azt érzem, hogy a hierarchikus rendszer miatt ez nem tud annyira elmélyülni. Az országban, ahol egy első találkozásnál az az első kérdés, hogy hány éves vagy? hiszen így tudják belőni, hogy kivel milyen módon kell kommunikálni, szerintem a barátkozásnak is határt szab. Már a nyelv is arra kényszeríti az embert, hogy te egy másik szinten vagy, mint a másik, ebből kifolyólag nehéz megközelíteni egymást.
Ha nem vagy olyan, mint a többiek...
Akkor kivet magából a rendszer. Pedig ez az élet egyik legszebb része, hogy senki sem egyforma. Nyilván vannak alap követelmények, amit mindenkinek be kell tartania, de miért ne gondolkozhatnék másképp, mint az engem körülvevő emberek? Ha nem hajtod le a fejed és sodródsz a többiekkel, akkor bizony számolnod kell azzal, hogy nem kívánatos személy leszel. És miért nem kezd ezzel valamit a koreai társadalom? Szerintem racionálisan úgy gondolják, hogy a nagy egységet kell nézni, az, hogy néhány ember kiesik a sorból nem okozhat problémát, hiszen a GDP egyre csak nő és az ország továbbra is rohamosan fejlődik. Szomorú dolog ez...
Iskolai nyomás
Koreában van egy pár top egyetem, ahová mindenki szeretne bekerülni, majd az az álmuk, hogy elhelyezkednek egy ismert cégnél, legyen az a Samsung, vagy mondjuk az LG. Viszont ezen a pár egyetemen nyilván nincs akkora kapacitás, amennyien egy évben érettségi vizsgát tesznek, tehát hatalmas a verseny azért a pár meghirdetett helyért. Egyszer, amikor épp az érettségi időszak alatt voltam Koreában, az egyik hír a tv-ben az volt, hogy több százan! lettek öngyilkosok az érettségi vizsga után. Még az eredményt sem tudták, azt már viszont érezték, hogy a pontszámuk valószínűleg nem lesz elég a megálmodott egyetemhez. Döbbenten kérdeztem a páromat, hogy itt nem lehet mondjuk az érettségi után egy évet otthon maradni és a következő évben ismét nekifutni? Mondta, hogy lehet, de ennek ellenére sokan ezt akkora csalódásnak élik meg, hogy a végső megoldást választják inkább. Megér ez ennyit?
Az érettségi alatt a szülők már-már hisztérikusan imádkoznak a vizsgázó gyermekükért.
Korea az öngyilkosságok számának listáján az első tíz között szerepel. Az elhunytak felét vidéken élő idős emberek teszik ki, akik nem részesülnek megfelelő nyugdíj ellátásban és nem szeretnének gondot okozni a család fiatalabb tagjainak. A következő kiugró számú csoport a diákok között van. A koreai kormány több intézkedést is bevezetett, hogy megpróbálják csökkenteni ezen esetek számát. Kifejlesztettek például egy telefonos applikációt, amivel a diákok internetes aktivitását figyelik. Amennyiben öngyilkossággal kapcsolatos szavakra keresnek rá, elméletileg jelez a rendszer. Nem tudom elhinni, hogy ez tényleg rendesen működik, ráadásul megkérdőjeleződik bennem, hogy ez egyáltalán legális? A másik módszer a médiát érinti. Egy eset beszámolójánál inkább arról írnak az újságírók, hogy milyen jeleket lehetett látni a személyen, vagy hogyan lehetett volna megelőzni a bajt, mintsem, hogy a halál körülményeit ecseteljék az olvasóknak. Tanulmányok alapján megfigyelték, hogy, ha egy híresség öngyilkos lesz, akkor megemelkedik az öngyilkosságok száma az országban és többen választják azt a módszert, amivel a híres személy halt meg.
Nagyon remélem, hogy ilyen most nem fog történni. Elég nagy tragédia volt ez már önmagában is.
Ha úgy érzitek, hogy lelki támaszra van szükségetek, akkor ne féljetek segítséget kérni! Sokszor egy másik ember bevonása rávilágíthat olyan részletekre, amire te még nem gondoltál, ráadásul egy tapasztaltabb személy biztosan tud valami jó ötletet adni, hiszen több mindent megélt és látott már, mint te!
SEGÍTSÜK EGYMÁST! <3
