Ismét búcsúzom

Ma volt az utolsó napom Koreában. Holnap reggel a barátom Nővére visz ki a reptérre.

Reggel 11-re mentünk a templomba. Arra való tekintettel, hogy milyen rövid időt töltök most itt, és főként, hogy ez volt az utolsó napom, csak az első felvonáson kellett ott maradnom, ami egy órás. Mindenki nagyon örült nekem!

Ilyen a templom belülről. Nap végén a hívek takarítják ki a helyet.

Egy program füzetet is kiosztanak a misék előtt. Benne van, hogy miről lesz szó aznap, percre pontos beosztással, melyik énekek lesznek soron, és a legfontosabb persze, hogy ki adományozott pénzt a templomnak...

Koreában, általában egy sima épületet neveznek templom néven, és rátűznek a tetejére egy keresztet

Mise után megismerkedtem barátom nővérének leendő férjével. Együtt mentünk el ebédelni. Ma koreai stílusban készült kínai ételt ettünk.

Jajangmyeon (짜장면)

Április 14-én, vagyis a "Fekete Nap"-on (szinglik napja Koreában) az egyedülállók fekete ruhába öltöznek, és fekete ételeket esznek, ezért a Jajangmyeon nagyon népszerű ezen a napon is.

Tangsuyuk (탕수육)

Jjampong (짬뽕)

Ebéd után Daejeon belvárosában sétálgattunk. Ismét kellemes időnk volt, a folyóparton egy órát eltöltöttünk, mert annyira jó klíma alakult ki a víz közepén lévő szökőkút miatt.

Egy tradicionális kávézóban

Sajnos hamar eljött az este. Még egy pár dolgot szerettünk volna vásárolni, amikor is rájött a barátom családja, hogy ma az összes bevásárlóközpont zárva tart.  Azt magyarázták, hogy ezt a kormány rendelte el, ugyanis manapság mindenki csak a nagy bevásárlóközpontokba jár, így a kisebb boltok kezdenek tönkremenni. Próbálják rászorítani a népet, hogy a kis élelmiszerboltokban szerezzék be a szükséges dolgokat, legalább egy pár kijelölt napon. Végül egy ilyen helyre mentünk el mi is, és azt a néhány dolgot, amit akartam, sikerült megszerezni.

A búcsúvacsorám a vásárlás után következett. Barátom szülei nagyon aranyosak voltak, kérték, hogy amint lesz megint szabadidőm látogassak el újra Koreába. Úgy érzem, hogy teljesen családtagjuknak kezelnek, és ez nagyon szuper érzés, sőt, itt egy hatalmas dolog. Tudom, hogy ez furán hangzik, de, aki koreai emberek között él, vagy velük van kapcsolatban, az tudja, hogy miről beszélek...:)

Dak galbi (닭갈비)

Barátom nővére és én :)

Köszönöm Mindenkinek, aki ismét követte a blogot! Hihetetlenül jó érzés látni, hogy mennyi embert érdekel. Remélem, hogy mindenki belátást nyert egy kicsit Korea világába. Nem tudom, hogy mikor, de majd újból jelentkezem, ha ismét készülök a nagy utazásra! :)