Ismét búcsúzom

Ma volt az utolsó napom Koreában. Holnap reggel a barátom Nővére visz ki a reptérre.

Reggel 11-re mentünk a templomba. Arra való tekintettel, hogy milyen rövid időt töltök most itt, és főként, hogy ez volt az utolsó napom, csak az első felvonáson kellett ott maradnom, ami egy órás. Mindenki nagyon örült nekem!

Ilyen a templom belülről. Nap végén a hívek takarítják ki a helyet.

Egy program füzetet is kiosztanak a misék előtt. Benne van, hogy miről lesz szó aznap, percre pontos beosztással, melyik énekek lesznek soron, és a legfontosabb persze, hogy ki adományozott pénzt a templomnak...

Koreában, általában egy sima épületet neveznek templom néven, és rátűznek a tetejére egy keresztet

Mise után megismerkedtem barátom nővérének leendő férjével. Együtt mentünk el ebédelni. Ma koreai stílusban készült kínai ételt ettünk.

Jajangmyeon (짜장면)

Április 14-én, vagyis a "Fekete Nap"-on (szinglik napja Koreában) az egyedülállók fekete ruhába öltöznek, és fekete ételeket esznek, ezért a Jajangmyeon nagyon népszerű ezen a napon is.

Tangsuyuk (탕수육)

Jjampong (짬뽕)

Ebéd után Daejeon belvárosában sétálgattunk. Ismét kellemes időnk volt, a folyóparton egy órát eltöltöttünk, mert annyira jó klíma alakult ki a víz közepén lévő szökőkút miatt.

Egy tradicionális kávézóban

Sajnos hamar eljött az este. Még egy pár dolgot szerettünk volna vásárolni, amikor is rájött a barátom családja, hogy ma az összes bevásárlóközpont zárva tart.  Azt magyarázták, hogy ezt a kormány rendelte el, ugyanis manapság mindenki csak a nagy bevásárlóközpontokba jár, így a kisebb boltok kezdenek tönkremenni. Próbálják rászorítani a népet, hogy a kis élelmiszerboltokban szerezzék be a szükséges dolgokat, legalább egy pár kijelölt napon. Végül egy ilyen helyre mentünk el mi is, és azt a néhány dolgot, amit akartam, sikerült megszerezni.

A búcsúvacsorám a vásárlás után következett. Barátom szülei nagyon aranyosak voltak, kérték, hogy amint lesz megint szabadidőm látogassak el újra Koreába. Úgy érzem, hogy teljesen családtagjuknak kezelnek, és ez nagyon szuper érzés, sőt, itt egy hatalmas dolog. Tudom, hogy ez furán hangzik, de, aki koreai emberek között él, vagy velük van kapcsolatban, az tudja, hogy miről beszélek...:)

Dak galbi (닭갈비)

Barátom nővére és én :)

Köszönöm Mindenkinek, aki ismét követte a blogot! Hihetetlenül jó érzés látni, hogy mennyi embert érdekel. Remélem, hogy mindenki belátást nyert egy kicsit Korea világába. Nem tudom, hogy mikor, de majd újból jelentkezem, ha ismét készülök a nagy utazásra! :)

Az eddigi legmelegebb napom Koreában

Nagy örömmel mondhatom, hogy eddig sikerült megúsznom a nagy nyári meleget. Múlt héten nagy forróság volt, de aztán rengeteg eső esett, amitől lehűlt a levegő, így mire megérkeztem, nagyon kellemes idő fogadott. Nincs pára, vagy nagy meleg, napközben még a hosszú nadrágot is simán el viseli az ember. Pont az a kellemes meleg van, amiben irtó jól lehet pihenni. Ma egy picit melegebb volt, így már rövid nadrágot vettem fel, de nem volt izzasztó hőség. A koreaiak viszont ezt sem bírják, már dőltek jobbra balra, az összes boltban, és autóban nyomatták a légkondicionálót, úgyhogy vinnem is kellett egy kardigánt mindenhova, mert féltem, hogy megfázom.

A tegnapi post-ból az új lakás legjobb tulajdonságát kihagytam! Egy panelen keresztül lehet vezérelni mindent, oda van bekötve a kaputelefon, CCTV, így a lakók figyelhetik az épület körül elhelyezett kamerák képeit, sőt ezen még a liftet is hívhatják maguknak. Még a csengőhangot is ki lehetett választani a kaputelefonhoz, és a csöngetéshez. Elképesztő :)

A mai nap el látogattunk egy állatkereskedésbe, mivel barátom kutyusainak szüksége volt néhány dologra. Korea nincs tele ilyen boltokkal, így örültem, hogy körülnézhettem a helyen. Meglepett, hogy rengeteg japán terméket árulnak, ezek mellett még az európai márkák voltak számottevőek, koreai csemegéket nem nagyon árusítottak.

Néhány élő állatot is láttunk, főként halakat, de árultak tengerimalackát, nyulat és csincsillát is. Utóbbin fél óra hosszát voltunk leragadva, mert elméletileg olyan vicces, hogy engem meg Csillának hívnak...:) Nagyon drágák a kisállatok, egy csincsilla 50 ezer Ft, egy nyuszi pedig 80 ezer Ft-ba került. A táp és a kiegészítők körülbelül olyan árban vannak, mint otthon. Hogy a kutyusom és a cicáim se panaszkodhassanak, vettem nekik néhány ropogtatni valót :)

Teljes diszkrimináció, hogy amíg a kutyák snack-jeivel, játékaival és ápolószereivel körülbelül 6 polc volt elfoglalva, addig a cicáknak csupán 1 polcnyi hely jutott ezekre :)

Nem tudom, hogy ki ad a kutyusaira muffin-os, vagy egy iskolai egyenruha utánzatú ruhát, de ezekkel volt tele a polc

Ma rengeteg finom ételt ettem. A képek beszéljenek helyettem:

Nem tudom, hogy mi volt ezen étel neve, de igazából egyszerű marhahúst grilleztünk. A kiegészítők voltak igazán lényegesek, én már azokkal jóllaktam! :)

Vacsorára Galbi-t ettünk, egy nagyon jó kis helyen. Egy kerthelyiségben volt kialakítva az étterem, meg is lepődtem, hogy ilyenre is van példa. Itt is az asztalnál sütöttük meg a húst, nagyon hangulatos, de érdemes játszós ruhát felvenni, mert utána, még mosás után sem megy ki belőle a füstszag :)

Hatunknak hozták ezt a rengeteg ételt, húst azt még kétszer három adagot kaptunk, és amelyik kiegészítő kifogyott, azt azonnal pótolták.

Az éttermes munka nagyon nehéz itt Koreában. Tudom, hogy sehol sem egyszerű, de itt aztán fontos a kényelmes cipő, mert percenként kiabálnak a pincéreknek, hogy hozzanak ezt, hozzanak azt. Nem az van, mint mondjuk Magyarországon, hogy a pincér 10 percig ránk se néz, hanem folyton rohangálnak az asztalok között. És a koreaiak tényleg nem kedveskednek, hogy szeretnénk kérni egy valamit... légyszíves... Egész egyszerűen oda kiabálnak nekik, hogy KIMCSI! VÍZ! SOJU! és azonnal ugrani kell. Ez szerintem elképesztően bunkó, de sajnos ez alakult ki a kultúrában :(

Az étteremben desszert nevében rizsteát szolgáltak fel mindannyiunknak. Azért ezután elmentünk egy kávézóba, és a koreaiak kedvenc nyári édességét fogyasztottuk. Úgy készül, hogy fagyasztott tejet, egy masina szépen ledarál, olyan jégkása szerűre, a tetejére pedig különböző feltéteket raknak. Mielőtt elkezdenénk enni, az egészet összekeverjük, és már kész is a fogyasztásra.

Ez most egy epres és egy Oreo kekszes változat

Tegnap este a Lotte Mart nevű bevásárlóközpontban voltunk. Ezeket a gyöngyszemeket ott találtam:

Ki szeretne Barbie-s hajfestéket? :)

A töménytelen mennyiségben fogyasztott nemzeti ital, a Soju, 5 literes kiadásban. Nekem még egy korty is sok lenne belőle...

További részletek a soju-ról: Szodzsu, Korea nemzeti itala

Költözés / Moving

A barátom szülei tényleg nem vicceltek, amikor azt mondták, hogy ma már az új házban alszunk. Reggel 6.30-kor keltem, de a lakás felét addigra már ki is pakolták. Itt az a szokás, hogy a költöztető cég dobozolja be a cuccaidat, majd átviszik az új helyre. Barátomék a ruháikat saját maguknak pakolták be, de a többivel nem kellett törődniük. A cég hozta a saját kis összehajtható dobozait, és körülbelül  egy óra alatt ki is pakolták az egész helyet.

Persze voltak nagyobb bútorok, meg egy zongora, amit nem lehetett a lépcsőn lehozni, ezért ezeket az ablakon keresztül pakolták ki.

Körbejártam az új házat. Eredetileg nem ide költöztek volna, de az a projekt sajnos bedőlt, a kivitelezők leálltak a munkálatokkal, így jó pár won-t elvesztettek barátom szülei. Arról a helyről láttam a terveket, de ez a ház, meg környék nekem jobban tetszik. Örömmel mesélték a szülők, hogy sikerült megkaparintani egy lakást a földszinten, amin nagyon csodálkoztam, mert azt gondolná az ember minél feljebb, annál jobb. Itt úgy néz ki, hogy fordítva gondolkodnak az emberek. Azzal magyarázták, hogy minél közelebb vannak a zöld területhez, annál jobb, a kilátás nem számít. Az igaz, hogy nagyon törekedtek a tervezők arra, hogy minél több fa legyen mindenhol. A lakás összes ablaka kertre néző, úgyhogy tényleg kellemes.

24 emeletes a ház, és legfelül még van 2 penthouse lakás is

A ház alatt mélygarázs található, külön nőknek kijelölt parkolóhelyekkel :) Elméletileg nagyobb méretű, mint egy átlagos hely.

Itt végre a szemét helyzet is megoldásra került. Egy átlagos házban nincs ilyen sziget, ahova ki lehet tenni a szemetet. Mindenki otthon gyűjtögeti napokig, aztán a kijelölt időpontban le lehet vinni a ház elé... Szóval nagy gratuláció, hogy végre megoldódott az, ami nálunk mondjuk természetesnek mondható.

Egyébként a kép bal oldalán, az üveg mögött egy csomagfeladó gép van. Már Magyarországon is láttam ilyet..

A fákat bambusz rudakkal összekötözik, nehogy kidöntse őket egy erősebb széllökés.

Tehát rengeteg zöld terület van, ez nekem nagyon tetszik! Vannak padok és asztalok székekkel, hogy ki lehessen ülni a szabadba. Ezek mellett van szökőkút is, egy játszótér, golfpálya és edzőterem, amit az itt lakók használhatnak.

Amit nem nagyon tudtam hova tenni, az ez a baris szoborköltemény! :D Miért épp bárányok??? Senki nem tudja a választ! :D

Felmentem a 24. emeletre is, onnan ilyen a kilátás

A kertnek ezen része még rendezés alatt áll

Amin meglepődtem, az a lift volt. Minden új és csillog-villog, az viszont tele van firkálva hirdetésekkel. Szerencsére még van rajta egy védőfólia, amit ha leszednek, mind eltűnik. Remélem azután nem fogják ismét összefirkálni!

Minden emeleten van egy ilyen tűzoltó slagot tartalmazó szekrény, így a lakók tűz esetén már akkor elkezdhetik az oltást, amikor még a tűzoltók nem érkeztek ki a helyszínre.

Megérkeztem / I arrived

Délelőtt 11 órakor szállt le a gépem az Incheon Nemzetközi Repülőtéren. Az út egész jól telt, habár egy percet nem sikerült aludnom :( Pestről 40 perces késéssel indult a járatom Frankfurtba, ezért leszállás után a gép aljánál várt két hölgy, akik külön kocsival átvittek a Szöulba tartó repülőhöz.

A szöuli reptéren barátom nővére várt rám, welcome snack-et is kaptam :)

Miután megérkeztünk Daejeonba, még jó ideig nem jutottam haza.

Elmentünk vacsorázni. Már nagyon hiányoztak a koreai ételek. Listát készítettem arról, hogy ebben a pár napban mit szeretnék enni, úgyhogy eszerint döntöttünk az alábbiak mellett:

Tteokbokki (떡볶이) - Az örök kedvencem

Fishcake leves (오댕국)

Szunde (순대)

És mindenféle finomság kisütve, pl. Mandu, királyrák

Mostanra átestem a holtponton, és úgy érzem, hogy nem tudok elaludni, pedig itt lenne az ideje! Holnap korán kelünk, mert barátom szülei épp most vannak költözködés közepén, ezért pakolunk kell majd, és holnap elméletileg már az új helyen alszunk. Nagyon kíváncsi vagyok a lakásra, annyit már tudok, hogy az egyik fürdőszobában kádat helyeztek el, a másikban pedig van zuhanykabin!! Ez egy nagyon nagy dolog, hiszen a régebbi építésű házakban nincs külön zuhanyzó rész kialakítva, csak beállsz a fürdőszoba közepére, és megy a víz mindenhova... Elég furcsa megoldás, de gondolom, hogy a helytakarékosság érdekében kénytelenek voltak az emberek kitalálni valamit.

Vacsora után már vásárolni is elmentünk a kedvenc kozmetikai boltomba. Gyorsan beszereztem azokat a dolgokat, amelyeket használni szoktam..

Jó kis nap volt a mai, és szinte hihetetlen felfogni, hogy a világ másik felén vagyok, egy teljesen más kultúrában, mint a miénk, más emberekkel, mint akik otthon vannak. Feltétlenül ajánlom mindenkinek, hogy életében legalább egyszer látogasson el Ázsia valamely országába, érdemes felfedezni ezt a különleges világot.