Megérkeztem / I arrived

Délelőtt 11 órakor szállt le a gépem az Incheon Nemzetközi Repülőtéren. Az út egész jól telt, habár egy percet nem sikerült aludnom :( Pestről 40 perces késéssel indult a járatom Frankfurtba, ezért leszállás után a gép aljánál várt két hölgy, akik külön kocsival átvittek a Szöulba tartó repülőhöz.

A szöuli reptéren barátom nővére várt rám, welcome snack-et is kaptam :)

Miután megérkeztünk Daejeonba, még jó ideig nem jutottam haza.

Elmentünk vacsorázni. Már nagyon hiányoztak a koreai ételek. Listát készítettem arról, hogy ebben a pár napban mit szeretnék enni, úgyhogy eszerint döntöttünk az alábbiak mellett:

Tteokbokki (떡볶이) - Az örök kedvencem

Fishcake leves (오댕국)

Szunde (순대)

És mindenféle finomság kisütve, pl. Mandu, királyrák

Mostanra átestem a holtponton, és úgy érzem, hogy nem tudok elaludni, pedig itt lenne az ideje! Holnap korán kelünk, mert barátom szülei épp most vannak költözködés közepén, ezért pakolunk kell majd, és holnap elméletileg már az új helyen alszunk. Nagyon kíváncsi vagyok a lakásra, annyit már tudok, hogy az egyik fürdőszobában kádat helyeztek el, a másikban pedig van zuhanykabin!! Ez egy nagyon nagy dolog, hiszen a régebbi építésű házakban nincs külön zuhanyzó rész kialakítva, csak beállsz a fürdőszoba közepére, és megy a víz mindenhova... Elég furcsa megoldás, de gondolom, hogy a helytakarékosság érdekében kénytelenek voltak az emberek kitalálni valamit.

Vacsora után már vásárolni is elmentünk a kedvenc kozmetikai boltomba. Gyorsan beszereztem azokat a dolgokat, amelyeket használni szoktam..

Jó kis nap volt a mai, és szinte hihetetlen felfogni, hogy a világ másik felén vagyok, egy teljesen más kultúrában, mint a miénk, más emberekkel, mint akik otthon vannak. Feltétlenül ajánlom mindenkinek, hogy életében legalább egyszer látogasson el Ázsia valamely országába, érdemes felfedezni ezt a különleges világot.

Átlesés Északra

Ma egy nagyon izgalmas napnak néztünk elébe. Sajnos a DMZ múzeum bezárt, mire odaértünk, de ettől függetlenül ott lehettünk az Észak és Dél között fekvő határnál. Ez, egy turisták által nem látogatott rész, úgyhogy nem mindennapi élményben volt részem. A város neve, ahol jártunk: Goseong.

Today we looked forward to an exciting day. Unfortunately, the DMZ museum was closed by the time when we arrived but at least we could see the border line between the North and South. This area is not usually visited by tourists, so I had a unique experience. The name of the city which we have visited is Goseong.

Először a barátom nővérének barátját látogattuk meg, mert ő hivatásos katona, és az egyik itteni bázison dolgozik. Nagyon izgalmas volt az egész, egyenruhás koreai katonák amerre csak a szemem ellátott... Sokat fotózkodtunk együtt, de ezeket a képeket sajnos nem szabad feltöltenem az internetre :(

First of all, we went to see my boyfriend's sister's boyfriend. He is a professional soldier and working on some of the basis around here. It was very interesting to see a lot of soldiers around me with their uniforms on... We have taken our pictures together but unfortunately, I'm not allowed to upload it to the web :(

Miután itt végeztünk, még 50km kocsikázás következett. A barátom nővérével voltam, és mindketten megvoltunk szeppenve, mert az úti célunkhoz közeledve már nem is találkoztunk civil autókkal, csak katonai csapatszállítókkal, és az út mellett gyakorlatozó katonákkal.

After visiting the boyfriend's base we still had a 50km way to drive. We were both a bit scared because we haven't seen any civil cars as we were getting closer to our final destination.

A DMZ területére csak az útlevelem bemutatásával mehettem be. Mielőtt beengedtek volna, felírták a rendszámunkat és átkutatták az autót.

I only could enter to the border line after showing my passport. They even searched through our car and recorded our license plate number.

Miután bementünk a DMZ területére, kiszálltunk a kocsiból és gyalog folytattuk utunkat.

After entering to the DMZ area, we parked down the car and continued our trip on foot.

Átlestem Északra
Checking out the North side

Az Észak és Dél között húzódó határt bejelöltem pirossal

I marked the border line with the red line

Volt egy északi bolt a mi oldalunkon, és mindenféle ottani terméket árultak, mint például alkoholt, vagy bankjegyeket. Utóbbit mi is vettünk, mégpedig egy olyat, amin Kim Ir Szen látható.

There was a shop on our side where you could buy stuffes from the North, such as alcoholic beverages or bank notes. I have bought one of those with Kim Ir Sen on it.

Az út melletti falakra bomba van erősítve. Ha az ellenség ezen az úton vonulna, akkor felrobbantják, hogy a földre eső törmelék elállja a katonák útját.

Bombs are placed on the walls next to the road. If the enemy reaches this point, they are exploding the wall to stop them.

A mai nap után elmondhatom magamról, hogy jártam már Dél-Korea legdélibb (Marado Sziget, Jeju mellett) és legészakibb (Goseong) részén is :)

After today's trip I can proudly say that I visited South Korea's southernmost (Marado Island, next to Jeju Island) and northernmost (Goseong city) points :)

A várva várt nap

Végre eljött a várva várt nap és holnap reggel irány az Incheon Nemzetközi Repülőtér. Szerencsére még nem hazafelé tartok, hanem a barátom fog megérkezni Koreába és én megyek ki érte a repülőtérre egyedül. Majd megpróbálok fotózgatni, mert biztosan lesz egy kis várakozási időm és ezt a repteret érdemes megnézni, mert nagyon modern, futurisztikus, évről évre nyeri a díjakat. Most megyek is aludni, mivel már éjjel 2 óra van, reggel 7-kor pedig kelnem kell. De nem bánom, mert egy hónap után végre találkozhatunk <3 Esküszöm, úgy zakatol a szívem és úgy izgulok, mintha az első találkozásunkra mennék :D

Indulás Frankfurtból:

Trick-Art múzeum és a tipikus utcakép

A délutánomat ismét Sueyeon-nal töltöttem, sajnos most utolsó alkalommal, mert vége a szabadságának, így nem nagyon lesz ideje. Ma az Expo Science Park-ot látogattuk meg, amin belül helyezték el a Trick Art múzeumot, vagyis egy múzeumot tele 3D-snek látszó alkotással. Persze mielőtt bementünk volna, egy kicsit sétálgattunk a parkban. Ezen a helyen rendezték meg az 1993-as világkiállítást. Hallottam, hogy most tervezgetik, hogy egy Lotte World-höz hasonlító vidámparkot nyitnak itt, mivel nincs igazán kihasználva a terület. A múzeumi belépő egyébként 12000WON, vagyis kb. 2400Ft volt.

Marie Curie-vel :)

A nagy forróságra való tekintettel, elég hamar bevetettük magunkat a múzeumba. Szerencsére nem volt túl sok ember és azok nagy része diák volt.

Rengeteg jó pofa kép készült, megpróbáltam összeszedni azokat, amelyek nekem a legjobban tetszettek. Sajnos a világítástechnika elég gyenge volt, ezért egy fotószerkesztő programmal próbáltam kicsit javítgatni a képeken.

Ezt meg a barátomnak küldöm, aki holnap indul Koreába ^^

Amikor hazaértem, gondoltam, hogy készítek pár képet a környékről, de ebben a sorozatban van olyan is, amit nem errefelé fotóztam.

Ezt a képet például az autóból lőttem. Nagyon sokszor lehet látni, hogy idős emberek így árulnak apróságokat az utcán. Kérdeztem a barátom nővérét, hogy ezek az idősek rá vannak erre szorulva?, de azt mondta, hogy nem, ők igenis akarnak dolgozni. Én nem vagyok ebben olyan biztos. Elég rossz, hogy ázsiaiként a háromnegyed életedet ledolgozod, már ha elakarsz érni valamit és még így öreg korodra sincs megállás :(

Ez a házunk melletti bolt. Sajnos itt nincs Family Mart, GS25, vagy egyéb ilyen jobbféle kisbolt, úgyhogy marad ez. Bent nem mertem fotózni, mert nagyon néztek, amikor elővettem a telefonom, de hát el tudom mesélni. Tulajdonképpen minden egymás hegyén-hátán van, ahol akad egy kis hely, oda valamit leraknak, kiraknak, tehát kis folyosókon lehet csak közlekedni :D Egy ugyanilyen bolt egyébként volt a hostel mellett, amiben laktam Szöulban, amikor először jártam Koreában, tehát ez itt egy elég általános dolognak tűnik.

 

Amire pedig még így sem jutott hely a boltban, az kikerült a bolttal szemben levő részre :D

A másik oldalra nézve, pedig ez a kép fogad, kora reggeltől késő estig tartó piac.

Tovább nézelődve...

A kábelrendezés az egyik kedvencem. Habár az újabb helyeken, már a föld alá vezetik, a legtöbb helyen még megmaradt az összevisszaság. Lehet, hogy ezért olyan gyors az internet? :D

Az apartmanok közelében mindig vannak kirakva sporteszközök, amelyeket ingyen lehet használni, van például szobabicikli, taposógép, stb... Ez azért is jópofa, mert nem nagyon van az embereknek idejük edzőterembe járni, így viszont, ha nagyon akarod, megoldható egy kis mozgás mindennap. Esténként ezekért a gépekért megy a harc az emberek között.

A házunk mögött van ez a kis pavilon. A képen idős hölgyek játszanak egy tradicionális, eredetileg Kínából származó játékot, itt Koreában úgy hívják, hogy Baduk. Részletesebb leírása a játéknak itt található.

Aegyo (애교) és eye shopping (아이 쇼핑)

Tegnap, újdonsült barátnőmmel, Sueyeon-nal találkoztam. Kiderült, hogy hétfőnként itt Daejeon-ban nincsenek nyitva a múzeumok, úgyhogy oda majd holnap megyünk. Ehelyett beültünk egy hangulatos kávézóba.

A telefonomat azelőtt húztam le a töltőről, hogy elindultam, de egy pillanat alatt lemerült. Sueyeon mondta, hogy szinte az összes kávézóban van lehetőség a telefonod töltésére, így ez a probléma is megoldódott.

Nagyon jól éreztük magunkat, sokat beszélgettünk, nevettünk. Aztán bejött egy pár és a közelünkbe ültek le...  A lány viselkedése európai szemmel nézve borzalmas volt... Tipikus aegyo (egjó). Gondolom erről már mindenki hallott, látta, de élőben ez egészen más. Az aegyo szó tulajdonképpen egy viselkedésformát takar, amikor is az ezt gyakorló egyén próbál nagyon kis édes cukorfalat lenni, különböző kézmozdulatokkal, mimikával, és erőltetett magas hanggal. A koreai lányok ezzel próbálják hipnotizálni a fiúkat, és megy is nekik! Ezen a fiún is látszott, hogy olvadozik attól, ahogy a lány előadja magát, mi meg már émelyegtünk annyira édes volt. Ha valaki még nem nagyon tudja, hogy ez az egész aegyo dolog mit takar, akkor itt egy videó, a Girls Generation-ben lévő Sunny-ról. Őt úgy tartják számon, hogy az "Aegyo Queen"... Szerintem ijesztő ez az egész :D

Szerencsére egy pár percen belül megérkezett Sueyeon barátnője Chloe, így együtt menekültünk át egy másik helyre :D

Ma reggel nem ébredtem fel a telefonom ébresztőjére, úgyhogy lekéstem a nyelvkurzust. Ehelyett elmentem egy közeli bevásárlóközpontba. Jó érzés, hogy már egyedül is tudok mászkálni, amikor idejöttem, akkor még abszolút nem ismertem ki magam, de már szinte olyan, mintha otthon lennék :)

Azzal a busszal kellett mennem, amivel a suliba is, csak most a másik irányba. Van egy buszsofőr, akivel már sokszor mentem és így emlékszem rá, sőt ő is mindig megismer. Most is ő vezette a buszt angolul köszönt, nagy mosollyal az arcán.

Ma kora este a barátom szülei felhívtak telefonon és mondták, hogy menjek le a ház elé, mert megyünk vacsorázni. Az autóban ülve derült ki, hogy a barátom unokatestvérének a szülinapi bulijára megyünk. Elég rosszul éreztem magam, mert nem szóltak előre, így semmivel nem készültem. Bár Koreában pénzt szokás a leginkább adni minden eseményre, így a szülinapra is, de egy 10 éves lánynak, azért mégsem ez az elsődleges szerintem. Vagy minimum egy aranyos levelezőlapot írtam volna pluszban...

Aztán a buli után elmentünk körbenézni pár boltba.  Amikor csak nézelődsz és nem is akarsz igazából vásárolni, azt itt Koreában úgy hívják, hogy "eye shopping", ami egyébként nem helyes kifejezés, mert  az interneten való ruhák "nézegetését és nem megvételét" jelenti az angolban. Tehát itt az eye shopping = window shopping, vagyis, amikor nem veszel semmit, csak nézegeted a kirakatokat, boltokat. Hát igen, ez a konglish (KOrean&eNGLISH) Persze, a végén mindig veszünk valamit és ez ma sem alakult másképp.

És egy tipikus játék Koreában, amit majdnem minden utcában megtalálsz.

Pár száz won-ért (ez például 300won volt) van kb. 30 másodperced, hogy elirányíts egy kis fém markolót, majd ha lejárt az időd, akkor leereszkedik és ha szerencséd van ki tud szedni neked egy plüsst. Én a jobb oldaliakra pályáztam, kétszer próbálkoztam, mind a kétszer sikerült felemelni egyet, de az utolsó pillanatban elengedte a markoló. Nyilván így van kitalálva, de ez olyan idegesítő :D:D

Lotte Department Store

A nagy melegre való tekintettel ma nem kirándultunk sehová, helyette vásárolni mentünk, a Lotte Department Store-ba. Első ránézésre is felmértem, hogy hatalmas, aztán bent láttam, hogy 4 emeletnyi mélygarázs van kialakítva és 6 emeletnyi a vásárlásra szánt hely. Ez a bevásárlóközpont egyébként az átlagosnál drágább, tele luxusmárkákkal, pl. Chanel, Gucci. Az összes bolt egy légtérben van, mindenki gazdálkodhat a saját kis standjával.

Egy egy népszerűbb márkánál annyi ember halmozódott fel, hogy élvezhetetlen volt néha a vásárlás.

Amikor felmentünk a ruhákhoz, nem láttam semmi olyat, ami tetszene, vagy lehet, hogy tetszett volna, de az Magyarországon vállalhatatlan lenne, mert csak itt divatos. Aztán rátaláltam arra a boltra, ahol télen egy kabátot is vettünk nekem és itt találtam a nekem való stílusból és méretből. Nem vagyok nagydarab, de nem minden boltban jön össze, hogy a ruha hossza, szélte, vállbősége és mellbősége egyaránt megfelelő legyen az alakomra.

Volt olyan emelet, ahol a golfruhák és a bébiruhák voltak. A barátom apukájának keresgéltek itt dolgokat, amíg mi a barátom nővérével lézengtünk a babavilágban. Annyira gyönyörű ruhák voltak, hogy azt el sem tudom mondani. Amikor a Nővér megpróbált fotót készíteni, sajnos rászóltak, úgyhogy csak a fejünkben őrizzük őket...

Miután befejeztük a vásárlást, átmentünk az étkezők szintjére. Láttunk itt mindenféle éttermet, egy piac szerűséget és egy szupermarketet is. Hát meg kell mondjam, ez nem az én világom volt. Egyes részeken annyira kiabáltak a saját maguk helyét reklámozó emberek, hogy az számomra elviselhetetlen volt. Néhányuknak mikrofon volt a szájánál, az oldalukon pedig hangszóró lógott, mint egy kis táska. Ahelyett, hogy ezekre a helyekre mentünk volna be, inkább messze elkerültük. Nem biztos, hogy ez jó üzletpolitika, mégis ki akar úgy étkezni, hogy üvöltenek a fülébe?

Láttunk mindenféle helyet, például itt volt egy Wasabi-hoz hasonló "running sushi".

Mi végülis egy spagettit áruló étteremnél kötöttünk ki. Hasonlított az otthoni Vapiano-hoz, itt is előtted készítették el az ételt.

A barátom nővérével együtt rendeltünk egy samgyeopsal-os tésztát. Ez a koreai, és a nyugati kaja keveréke, hiszen a samgyeopsal ugye itteni étel.

Így nézett ki

Nagyon szimpatikus nekem, hogy a legtöbb ételt árusító helyen az emberek szája előtt van egy kis műanyag lap, így, ha beszélnek sem köpnek bele az ételedbe. Nos az biztos is, hogy az enyémbe sem köptek bele, azt viszont, hogy ne legyen haj a kajában, kendővel a fejükön sem tudták elérni. Miután észrevettem egy fekete hajszálat a tésztán, én attól kezdve nem tudtam belőle enni. Meg is jegyezték a barátom szülei a szakácsnak, aki azonnal újat akart készíteni nekünk, de nekem már sajnos elment a kedvem tőle... Végül is vigaszul kaptam a helytől egy dobozos "Pocari Sweat" nevű üdítőt, amit alapból nem iszok meg a furcsa névválasztás miatt... Egyszerűen nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy sweat=izzadtság angolul.

Mivel nem nagyon ettem a tésztából, ezért vettünk pár doboz szusit, és otthon nyugiban elfogyasztottuk :)

A hazafelé úton láttam az autóból egy McDonald's-ot, és erről jutott eszembe, hogy megemlítsem, itt Koreában vállalnak házhoz szállítást is. Nincs minimumrendelés, akár egy kis kólát is kiszállítanak neked.

És még egy utolsó gondolat. Ez a szám most nagyon népszerű Koreában, minden bevásárlóközpontban ez megy folyamatosan xD Már annyit hallottam, hogy szinte én is megszerettem...:D

PSY - Gagnam Style

Daiso

Ma is mentem nyelvtanfolyamra és azt terveztem, hogy utána mászkálok kicsit a környékén, mert az a rész a központ, tehát a legjobb boltokat arrafelé lehet megtalálni. Célzottan szerettem volna visszamenni abba a papír-írószer boltba, ahol már bevásároltam egyszer, mert nagyon nagy volt a választék és úgy éreztem kellene még pár dolgot vennem ott :) Sajnos nem találtam meg, pedig már annyi kört mentem és jó a memóriám is, de minden bolt egyformának tűnt, nem tudtam semmihez viszonyítani.

Végül egy Daiso nevű boltban kötöttem ki.

Ez egy tipikusan állandóan kiárusítást tartó bolt, tele használhatatlan csecsebecsékkel, olyan, mint nálunk a 100Ft-os bolt, vagy az új Euro-s boltok. Nem is találtam semmi olyat, amit megvennék, de mégsem akartam üres kézzel kimenni, ezért végül vettem egy plüss szamarat xD Ne kérdezzétek miért... Pár lány, a plüssöket nézegette, válogattak a különböző mackók között, a szamár meg láttam, hogy senkinek nem kellett. Megsajnáltam.

Ugye milyen édi? ^^

Ezenkívül voltam egy Zara-ban is. Nagy csalódás volt, tele műszálas rongyokkal, annyiért, amennyit ilyen ruhákért nem adnék.

Este megint étteremben vacsoráztunk. Történt egy vicces dolog, ugyanis el szerettem volna menni mosdóba. Amikor megkérdeztem, hogy merre van, elirányítottak ehhez az ajtóhoz:

Nem tudom, hogy mennyire látszik a képen, de az ajtó az utcára vezetett. Megdöbbenve fordultam vissza, hogy itt valami nem jó, eltűnt a mosdó, úgyhogy inkább visszaültem a helyemre és gondoltam magamban, kibírom hazáig. Aztán a barátom mondta, hogy mivel az étteremben valószínűleg nem volt hely a mosdó kialakítására, ezért egy közös hely van kint, valahol... Jobb is, hogy nem mentem, ezek elég piszkosak szoktak lenni.

Egy másik szerzemény, aminek örülök, az egy BB krém az Etude House-tól, kifejezetten nyárra. Magas faktorú, ezért védi az arcot, és nem olyan kényelmetlen viselet, így nyáron sem, mint a normál BB krém, ugyanis nem folyik le az arcról.

Daejeon O-world

Nagyon szerettem volna tegnap este blogbejegyzést írni, de egész egyszerűen elaludtam a laptop mellett, annyira álmos voltam :)

Templom után meglátogattuk a Daejeon-i állatkertet. Sajnos csak fél óránk volt világosban, túl későn mentünk és kezdett besötétedni. Így sem volt rossz, de az állatokról például kevés képet tudtunk csak készíteni. Mondjuk ott kezdődött, hogy nem is nagyon voltak állatok. Ehelyett volt egy mini vidámpark, safari park, ami ilyenkor már sajnos zárva volt, egy hatalmas növénykert és rengeteg fotóhely. Ez utóbbi elmaradhatatlan, hiszen a koreaiak állandóan fotózzák magukat. Jól is teszik, legalább sok az emlék. Így tettünk hát mi is...:)

Mivel annak a kevés állatnak a nagy része, amit látni lehetett volna, már elment aludni, így átmentünk a növénykerthez. Itt még egy jó kis labirintus is volt, bár mivel már leszállt az este, nem mentünk be, nem volt kivilágítva. Azt viszont láttam, hogy egy Mr. Kim nevű bácsi, "ELSŐOSZTÁLYÚ LABIRINTUS TERVEZŐ" készítette. Nem hiszem el, hogy még ilyen szakma is van xD

Aztán, ahogy tovább sétáltunk rátaláltunk egy színpadra, ahol éppen koktél show folyt. Annyiból állt, hogy két gyerek zsonglőrködött az üvegekkel, nem voltak rosszak.

A kedvenc képem

Ebben az órában már csak szinte szerelmespárokkal volt tele a hely. Ebben a kis pavilonban, ahol a kép készült, két lány üldögélt. Vagyis én azt hittem, hogy két lány... Aztán, amikor mondtam a barátom nővérének, felvilágosított, hogy nem, az egyikük fiú!!!!! xD Még a hangját is hallottam és az alapján is lánynak tippeltem volna inkább, de végül beletörődtem...:) Valamelyik nap egy kávézóba ültünk be a Nővérrel, ott pedig a pénztáros fiú ki volt sminkelve. Legalábbis szemhéjtus, és szempillaspirál minimum volt rajta, de én még a BB krémet is megkockáztatom. Hm... Mondjuk mondta a Nővér, hogy ez azért nem általános, és a kpop sztároknál még elmegy a dolog, de ez szerinte is durva. Megmondom őszintén, hogy a legszomorúbb az egészben, hogy még jól is állt neki. Képzelhetitek, hogy mennyire férfias gyerek volt.

Jó volt összevissza járkálni, a barátom nővérével hülyéskedni, és a szülőkkel időt tölteni. Ők egyébként nagyon aranyosak voltak, kézen fogva sétáltak, irigykedtünk is a Nővérrel egy picit, hogy a mi párjaink nincsenek itt :) De az enyém itt lesz nem sokára! Most már mondhatom, hogy jövő héten érkezik! ^^ Alig várom...!!

Világító rózsák

Nos, ezt nem nagyon tudom hova tenni :D

Mindenképpen tervezem, hogy visszajövök ide a barátommal kettesben, világosban :)