Eljött ismét a búcsú ideje, de nem bánkódom, mert előreláthatólag nyáron ismét ellátogatok Koreába. Rajta vagyunk az ügyön, hogy végre valahára a barátommal egy időben tudjunk kiutazni. Nem volt egyszerű a kommunikáció ebben a pár napban. Ahogy már említettem, a barátom nővére kireppent a családi fészekből, így a szülőkkel magunkra maradtunk, közös nyelv nélkül. Ennek ellenére egész szépen elügyeskedtünk, csak ritkán kellett a Google fordító segítségét kérnünk.
Tervben van az is, hogy márciusban a barátom szülei végre eljönnek Magyarországra. Fontos nekik, hogy találkozzanak Anyukámmal, és persze szeretnék már megnézni az országot.
Kicsit szomorú érzéssel tölt el, hogy haza kell mennem, főleg azért, mert a barátom szülei tudom, hogy milyen magányosak, amióta a Nővér elköltözött, de hát ez az élet rendje! :)
Ma megvolt az utolsó nagy bevásárlás, azt hiszem ismét sikerült egy kicsit túlzásba vinnem a dolgot. A kézipoggyászomba például csak az édességek kaptak helyet.
Nagyon jó idő van most Koreában, ma 16-17 fok körül alakult a hőmérséklet. Az ősz utolsó napjait a gyerekek is kihasználják, egész délután gyerekzsivajt lehetett hallani a házunk kertjében. Úgy láttam, hogy egészen december elejéig 10 fok felett lesz a hőmérséklet, jól lehet ebben az időben például kirándulni. :)
Ma egy szemüveg boltban is jártunk, hogy a barátomnak készíttessünk egy új párt. Az én szememet is megvizsgálták, de szerencsére semmi baja. Azért próbálgattam a kereteket, amíg várakoztunk. Rengeteg, de tényleg rengeteg féle keret kapható, és nem drágák, a legtöbb 2000Ft és 6000Ft között volt. Ez a kis cuki, Hello Kitty-s volt a kedvencem, kár, hogy nem állt olyan jól, mert lehet, hogy megvettem volna! :)
Egy koreai barátnőmmel is sikerült összefutnom. 2 éve, hogy utoljára láttuk egymást, mert, mikor kint voltam, Ő épp Kanadában dolgozott és tanult. Mondanom sem kell, hogy Ő semmit nem változott. Nagyon szuper volt ismét látni, és egy csoda is, hogy összejött a találkozó, ugyanis a koreai ismerőseim, barátaim nagy része már dolgozik, így szinte soha nem érnek rá. Aki meg iskolába jár, az általában vizsgákra készül, tehát nem egyszerű egy koreai barátságot fenntartani!
Egy pár képet még szeretnék így a végén megosztani, amit nem nagyon tudtam hova beszúrni az előző bejegyzésekbe.
Sokszor látok nagyon nagyon idős embereket dolgozni, akiknek már réges rég nyugdíjba kellett volna menni. Nem tiszta nekem a nyugdíj helyzet Koreában, de szerintem egész egyszerűen ez itt nem létezik. Ha szeretnéd, hogy a mindennapokban megtudj élni, akkor addig dolgozol, amíg csak tudsz, majd a végén esetleg számíthatsz a gyerekeid segítségére. Ezek az emberek tényleg annyira szorgalmasan dolgoznak, hogy kicsit igazságtalannak érzem, hogy még idős korukban sem hagyhatják abba a munkát! :(
A kábelhelyzet még mindig nincs megoldva... De legalább az új építésű részeken ilyennel már nem találkozunk.
Hello Kitty bolt, telis tele Hello Kitty-s cuccokkal
"Bízunk benned! Csak fizető vendégek lépjék át a vonalat."
Ez a felirat a vonatperonokhoz vezető részen van kirakva. Nem tudom, hogy ez bejönne-e otthon?
Itt nem jellemző, hogy az emberek fizetés nélkül utazzanak, nem élnek vissza a bizalommal!
És ami nekem a mélypont... A köz wc-ken rengeteg helyen ilyen szappanok vannak kirakva. Emberek, hiszen ezt mindenki összefogdossa!!! Ebben a témában még van hova fejlődni! :)
Most búcsúzom, de nyáron valószínűleg ismét jelentkezem! :) Köszönöm, hogy velem tartottatok ebben a pár napban, nemsokára ismét találkozunk! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése