2017. június 8., csütörtök

Magyar-Koreai házasságkötés | Polgári szertartás


Úgy alakult, hogy a polgári szertartást nem igazán tudtuk volna összehangolni a szeptemberben lévő esküvővel, ezért eldöntöttük, hogy ezt valamikor az "igazi" Nagy Nap előtt letudjuk a tolmácsunk és két tanú jelenlétében.

Örömmel jelentem, hogy 2017.06.02.-án férjhez mentem! :) Erre az esküvőre csak úgy tekintünk, mint egy "kötelező" hivatalos ügyintézésre ahhoz, hogy szeptemberben létrejöhessen a barátok és a családunk jelenlétében tartandó esküvőnk.

Igazán drámai volt az esküvőnk napja. Az akkor még vőlegényemnek természetesen aznap is dolgoznia kellett, sőt még a szertartás után sem tarthatott velünk a közös vacsorára, mert azután is vissza kellett mennie a munkahelyére. (koreai munkamorál...)

Fél órával a szertartás kezdete előtt hívott, hogy úton van Székesfehérvárról vissza Dunaújvárosba. Még nem tudott átöltözni, de ne aggódjak, az Anyakönyvi hivatalnál találkozunk. Már a hivatal előtt álldogáltunk türelmetlenül, amikor is körülbelül két perccel a szertartás előtt, futva, kibomlott cipőfűzővel, kilógó inggel közeledett felénk. Az anyakönyvvezető nevetett és a fejét fogta, mondta, hogy nem gyakori, hogy így essenek be a vőlegények az utolsó pillanatban. Viszont megértő volt, mivel két rokona is annál a cégnél dolgozik, ahol a párom, így nem volt meglepődve azon sem, hogy csak kiugrott egy fél órára a munkahelyéről, hogy összeházasodjunk. :D

A szertartásba ugyan semmi személyeset nem vontunk bele, de úgy gondoltuk, hogy arra ott lesz a szeptemberi Nagy Nap. Körülbelül tíz perc alatt túl voltunk rajta, utána azért emlékül készítettünk néhány fotót.



Nászút

Másnap útnak indultunk a mini nászutunkra. Sajnos csak egy éjszakát tudtunk eltölteni Hévízen, mivel persze erre sem kapott szabadnapot a férjem. A főnöke azt mondta, hogy az lesz a nászutunk, hogy augusztusban elmegyünk Koreába. Nos ez a kimenő mindenképp járna neki, ráadásul a szüleinél fogunk lakni, mint mindig... Valahogy soha nem így képzeltem el a nászutunkat, de nincs mit tenni. A párom persze azt sem tudja, hogyan engeszteljen ki emiatt, úgyhogy megígérte, ha végre Koreában fogunk élni már, elvisz majd valami nagyon szép helyre! :)

A hotel meglepetése a friss házasoknak

Ettől függetlenül persze nagyon várom az augusztusi utazást, mivel már több, mint egy éve nem jártam Koreában. A férjem nővére ismét babát vár, úgyhogy sajnos nem tud eljönni a szeptemberi esküvőnkre, viszont nyáron majd újra láthatom, a kisfiával együtt. Gondolom ő már nem emlékszik rám, de vettünk neki játékokat, amivel úgy tervezem, hogy majd leveszem a lábáról és ismét oda lesz értem! :)

Kérdéseitekkel forduljatok hozzám bátran a jangcsilla@gmail.com email címen!

Kövess Instagramon: @jangcsilla

4 megjegyzés:

  1. Szia. Utólag is gratulálok az esküvőtökhöz. Örülök, hogy ilyen sokáig kitartottatok egymás mellett. Az írásokból úgy tűnik, hogy kezdetektől fogva jól kijössz párod családjával. Sok boldogságot kívánok.
    Viszont ami engem igazán érdekel, mert erről nem sokat írtál a kezdetek óta 😀 hogyan állsz a nyelvvel??

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönjük szépen a jókívánságokat!! :)
      Nos, a nyelvről azért nem nagyon írtam, mert sajnos nem állok túl jól ezen a fronton :( Az a helyzet, hogy nagyon kényelmesen elbeszélgetünk a férjemmel angolul, tehát nem volt túl nagy a motiváció. Természetesen, ha Koreába költözünk, akkor kénytelen leszek nekilátni ennek is :D Most egy kicsit próbálom feltúrbózni a tudásom, hogy a szüleinek kedveskedjek a következő találkozáskor. Ők már nagyon várják, hogy végre közvetlenül velem is tudjanak beszélgetni! :D

      Törlés
  2. Esküvöi kacsákat mi is kaptunk, és imádjuk őket :) :). A tojó csőrén lévő piros-kék madzagot (ami azt jelenti, hogy az asszonynak csendben támogatni kell az urát) a párom leszedette :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, én is olvastam róla, hogy a madzag ezt jelenti és én is azt terveztem, hogy leszedjük majd :D

      Törlés