Még hármat kell aludni | Repülés

3 nap múlva indulunk Koreába. Az utolsó napok igen nehezen akarnak eltelni, pedig van bőven tennivalóm. Sikerült az egyetemi felvételi, úgyhogy rengeteg papírmunka szakadt a nyakamba, ráadásul az esküvővel kapcsolatban is van még mit elintézni az utazás előtt.

Ebben a posztban gondoltam megosztom veletek, hogyan készülök fel a repülőútra.

Egy ideig nem akartam beismerni még magam előtt sem, de sajnos félek a repüléstől. Ez furcsán hangozhat pont tőlem, hiszen akik régebb óta követik a blogot, tudják, hogy légiutas-kísérőként dolgoztam, majdnem 4 évig. Nagyon imádtam a munkám és soha nem gondoltam volna, hogy egyszer félve fogok fellépni egy repülőre. Vagy, hogy napokkal az utazás előtt már majd izzad a tenyerem és gyorsan ver a szívem. A dolog ott kezdődött, amikor ért egy baleset a fedélzeten, ami elég mély nyomot hagyott bennem. Megpróbáltam olyan kiegészítőket beszerezni, amelyek segítenek átvészelni a hosszú utat, nem csak testileg, de lelkileg is. Mintha nem is egy repülőn ülnék! :)

Alvómaszk

Ez a cuki bárányos alvómaszk gondoskodik majd arról, hogy az út alatt tudjak pihenni. Nyilván nem leányálom ülő helyzetben aludni, de ha a körülöttem ülő emberek olvasólámpája nem világít az arcomba, máris kellemesebb az utazás. Ez a maszk elég széles, így oldalról sem engedi be a fényt.

Füldugó

Ez a füldugó többfunkciós. Először is, segíti a nyomás kiegyenlítését a dobhártyáknál, így elméletileg nem dugul és fáj majd a fülem. Régebben nem voltam fülfájós, viszont a sokévi fel- és leszállás megviselt, ezért sokkal érzékenyebb lettem, mint azelőtt. A füldugó másik funkciója, hogy a repülő zúgását képes kiszűrni, viszont a beszédhangot továbbra is hallja az ember. Dübörgő légkondi mellett teszteltem és tényleg jól működik, nagyon kíváncsi vagyok rá élesben is.

Repülés közben

A repülőn ülve van még néhány dolog, amit megtehetünk egészségünkért, főként ilyen hosszú távú úton. Első helyen emelném ki a kellő mennyiségű folyadékbevitelt. Ne legyen olyan óra, hogy ne innánk meg legalább 2dl vizet. Én, amikor még utaskísérőként dolgoztam, egy 8-10 órás munkanap alatt legalább 2-2,5 liter folyadékot elfogyasztottam, de még így is sokszor éreztem, hogy ki vagyok száradva. A repülő páratartalma rendkívül alacsony, ráadásul a száraz levegő miatt az izzadságunk szinte azonnal elillan, így a bőrön lévő receptorok nem érzékelik a folyadékvesztést. Ebből adódik, hogy nem kapcsol be a szomjúságérzetünk. Amikor sétálunk egy kört a fedélzeten, ne felejtsünk el inni. Nem elég csak vizet fogyasztani. Az én tippem az, hogy érkezés után keressétek fel a terminálban az egyik kis szupermarketet és vásároljatok Powerade izotóniás italt. Jó szolgálatot fog tenni a nagy vízveszteség után, ráadásul pótolja az elvesztett ásványi anyagokat is.

A folyadékbevitel mellett nagyon fontos bőrünk ápolása is. Én általában kis tesztereket szoktam magammal vinni az arcápoláshoz és a kézkrémet is ajánlom. Manapság már minden drogériában árulnak a repülős méreteknek megfelelő termékeket. A sminket szerintem kerüljétek, elég megpróbáltatást jelentenek a bőrnek a fedélzeten lévő szélsőséges körülmények.

Folyadékok, krémek és paszták maximum 100ml-es kiszerelésben vihetők fel, 1 literes zárható zacskóba téve.

A huzamosabb üléstől a lábban lévő vénákban pang a vér, ez az oka a sokszor kialakuló mélyvénás trombózisnak. Nem hangzik valami jól, igaz? :( Nagyon egyszerűen elkerülhetjük, ha óránként felállunk egy kicsit, átmozgatjuk végtagjainkat és nyújtózkodunk egyet.

Azért ezt sem kell túlzásba vinni :D

Az egy helyben üléstől lábdagadást is tapasztalhattok. Nem véletlen, hogy egy idő után mindenkiről lekerül a cipő. Mindig viszek magammal egy papucsot a gépre, amiben kényelmesen lehet járkálni, ezt még felszállás előtt át szoktam venni. 

Szintén ajánlom, hogy vigyetek magatokkal szemcseppet. Én nem tudok túl hosszan olvasni, vagy filmezni a gépen, mert pár órán belül erőteljesen kiszárad a szemem. Ezen a kellemetlen érzésen enyhíthettek, ha van nálatok szemcsepp.

Mit ne...

Kerüljétek a szénsavas üdítők és az alkoholos italok fogyasztását. Előbbi azért nem ajánlott, mert fel fogtok puffadni tőle, ugyanis a gázok a nyomásváltozás miatt kitágulnak. Utóbbi pedig azért nem, mert az alkohol hamarabb és erősebben hat ránk a repülőn, mint a földön.

Kerüljétek a sós ételeket. Bevallom őszintén, hogy szinte minden utunk előtt veszünk egy-két doboz Pringles chipset a párommal a reptéren. Pedig nem kellene, hiszen a só megköti a vizet a testünkben.

Remélem, hogy hasznos ötletekkel szolgáltam nektek is a repüléshez!

Kérdéseitekkel forduljatok hozzám bátran a jangcsilla@gmail.com email címen!

További képekért kövessetek Instagramon: @jangcsilla

Karácsony Koreában

Tudom, hogy elég szokatlan ez a téma így nyáron, de minden augusztusban rám tör az érzés, hogy mennyire várom a Karácsonyt. Ilyenkor már fel-felhangzik egy két Karácsonyi zene nálunk és elkezdődik a visszaszámlálás. Imádok heteken, hónapokon át készülődni. Habár az ajándékok kitalálásában nem vagyok valami profi, az otthoni hangulat megteremtése elég jól megy. Minden alkalommal magunk készítjük el a lakás dekorációját és a bejárati ajtóra szánt koszorút is évről évre feltuningoljuk egy kicsit. Hatalmas szívfájdalmam, hogy Koreában a Karácsony nem családi ünnep. 24-én este főként a szerelmes párok találkoznak és randevúznak egymással.

Eldöntöttem, hogy mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy ha már kint élünk ezt az ünnepet ott is egy családi eseménnyé formáljam. Élő fánk biztos nem lesz, de talán be tudunk szerezni valahonnan egy jobb minőségű műfenyőt. Úgy képzelem, ha már lesznek gyerekeink, akkor 24-én reggel a férjem velük díszíti majd a fát, én pedig sütök, főzök a konyhában. A párom családját is áthívjuk és ők is megízlelik, hogy milyen szép ünnep a Karácsony. Talán mézeskalácsot is sütök és megtanítom mindenkinek, hogyan kell a cukormázzal feldíszíteni. Nem biztos, hogy a tipikus magyaros ételeket el tudom készíteni, hiszen sok hozzávalót nem lehet kint fellelni, de tervben van, hogy írok majd magamnak egy receptkönyvet, amiben olyan magyar ételeket szedek össze, amit a kinti hozzávalókkal is el lehet készíteni.

Ki szokott Karácsonykor tortát sütni? Nálunk ez szerintem nem jellemző, bár a legjobb barátnőm mesélte, hogy a nagymamája mindig készített egyet Szentestére. Koreában is van ilyen torta, de ennek semmi íze, ellenben felettébb giccses.

Aztán ki tudja? Lehet, hogy csak most ragaszkodom ezekhez a dolgokhoz ennyire és, ha kint élünk, akkor irtó kényelmesnek fog tűnni, hogy Szenteste csak elmenjünk egy étterembe a családdal. Mindenesetre a karácsonyfából és az otthoni díszekből nem engedek!! :)

Koreai-Magyar esküvőn jártunk

Szombaton nagyon jó kis napunk volt. A párom egy kedves barátjának az esküvőjén jártunk. Ők is egy vegyes pár, annyi különbséggel, hogy náluk a feleség koreai, a férj pedig magyar. Nagyon jól éreztük magunkat.

Reggel nekünk kellett elmenni az esküvői virágokért, így korán keltünk. A párom autója lett az esküvői kocsi, így a hölgy, aki a virágcsokrokat kötötte, ezt is feldíszítette egy kicsit. Ezután mentünk el a pár lakására és a készülődés utolsó perceiben segédkeztünk, aztán elindultunk az Anyakönyvi Hivatalba.

Dömpi feldíszítve

A gyönyörű menyasszonyi csokor

Nagyon komolyan vettem a segítő szerepét :D

A menyasszonynál volt egy "Just married" feliratú lufi, amit a hivatal aulájában véletlenül elengedett. Mindenki csak legyintett, hogy ennek annyi, de én eldöntöttem, hogy leszedem valahogy. Találtam egy ott dolgozót, akitől szerettem volna létrát kérni, de sajnos nem volt nekik. Végül egy 3 fokos kis fellépőt tudtam szerezni és egy fa fogassal akartuk lepiszkálni a lufit a plafonról. Sikeresen végződött a történet és vicces volt látni, ahogy a koreaiak tátott szájjal nézik végig a műveletet. Azt hiszem az előző munkám során épült belém, hogy mindent meg kell és meg is lehet valahogy oldani.

A szertartás 11-kor kezdődött, többen késtek, szerintem ez elég ciki volt. A párom mondta, hogy ez előfordul náluk, ezért a mi esküvői meghívónkba cselesen azt írtuk, hogy a vendégvárás a szertartás előtt már egy órával megkezdődik. Ha a koreaiak megneszelik, hogy lehet enni és inni már a buli előtt is, akkor biztosan időben odaérnek :D

A szertartás után

Ezután átmentünk az étteremhez, ahol az esküvői ebédet tartották. Szép volt a dekoráció és a hangulatról egy két fős zenekar gondoskodott. A felszolgálók is lelkesek és aranyosak voltak, de persze akadtak félreértések a vendégekkel, mivel sokan csak koreaiul tudtak, vagy mertek megszólalni. A mellettem ülő úr például lassúnak találta a felszolgálást és azt mondta a pincérnek, hogy 10 percet kap, hogy kihozza az ételt, még egy stopperórát is elindított... Az ebéd után a koreaiak felszívódtak, mivel náluk nem szokás órákon át bulizni egy esküvőn, így mi maradtunk az utolsó pár a lány oldaláról.

Az ültetőkártyák, amit végül valamilyen okból kifolyólag nem tudtak felhasználni, de az ebéd végén megkaptuk.

Miután mindenki szétszéledt ránk még várt egy csónakázás a házaspárral a Dunán. Jó lezárása volt ez a napnak és még rólunk is készültek fotók út közben, ha majd megkapjuk, akkor töltök fel néhányat! :)

Boldog 6. évfordulót!

Hihetetlen belegondolni, de ebben a hónapban ünnepeltük a 6. évfordulónkat. Nagyon sok változáson estünk át ezalatt a pár év alatt, hiszen tulajdonképpen egymás mellett váltunk felnőtté. Jó volt ezt egy olyan ember oldalán megélni, mint a férjem. Húú még mindig olyan fura ezt a szót leírni. A férjem. ♡

Sok mindent tanultunk egymástól, türelemről, megértésről, kompromisszumról. Ezek hozzátartoznak egy kapcsolathoz, legyen az ember bármely náció tagja. Egymást formálgattuk az évek alatt és szerintem jó eredményt értünk el! :) Egy ilyen hosszú kapcsolatban olyan nem létezik, hogy csak rózsaszín ködbe borulva lássuk a másikat, olyan viszont van, hogy időről időre ismét beleszeressünk egymásba, az apró gesztusok, tettek miatt.

Az első közös képünk

Egy nemzetközi kapcsolatban az egyik legfontosabb dolog egymás kultúrájának tisztelete. Olykor tudni kell alkalmazkodni, mindkét oldalt elfogadni és nem szabad rányomnunk a másikra a saját elképzeléseinket. Persze ez attól is függ, hogy éppen merre járunk a világban. Szerencsésnek érzem magam, hogy a férjem már több éve itt él, így tisztában van az értékeimmel és a kultúránkkal. Az étteremben már nem csak odakiabál a felszolgálóknak, ha szeretne kérni valamit, a csámcsogás tabu és úgy általánosságban véve, tud viselkedni. Csak reménykedni tudok abban, ha egyszer kiköltözünk, akkor a sok itt tanult dolgot is magunkkal visszük és képesek leszünk beültetni a hétköznapjainkba.

Az első közös utunk Koreába

Voltak persze vicces pillanatok is a kapcsolatunk elején. Az egyik ilyen a mi közös nyelvünk, az angol használata volt. A legjobb barátnőmmel épp egy pár napja nosztalgiáztunk azon, amikor körülbelül egy hónapnyi együtt járás után bemutattam őket egymásnak. A barátnőm nem értette, hogy mit mond, erre tőlem kért segítséget. Rávigyorogtam és mondtam, hogy én sem értem. Talán megdöbbentő, hogy így kezdtünk bele, de tudnotok kell, hogy Koreában az angol tanítás nem éppen forradalmi. Az összes igeidőt le tudta volna írni nekünk, mivel a lexikális tudást tartják fontosnak, a beszédet viszont nincs sok alkalmuk gyakorolni. Szóval egy ideig csak elég alap dolgokról tudtunk beszélni, de elképesztő volt látni a rohamos fejlődést. Nekem akkor már megvolt a felsőfokú nyelvvizsgám, ezért belőlem magabiztosan folyt a szó, rá pedig folyamatosan ragadt a tudás. Napról napra érezhető volt a változás, de azt mondanám, hogy körülbelül egy év alatt fejlődött annyit mellettem, mint más évek alatt a középiskolában. Többé már nem okozott gondot mélyebb témák megbeszélése sem és a barátnőm is nagyon megdicsérte, amikor egy elég nagy kihagyás után ismét találkoztak. :)

Jeju sziget

A koreaiak végtelen makacsságát nehéz volt megszokni. Ehhez nem is tudok mit hozzáfűzni. A mesterei annak, hogy ha megbántanak a végén úgyis te leszel a hibás, aki megbántotta őt. Viszont felbecsülhetetlen érzés, hogy évek után is a tenyerén hordoz, a szülei imádnak és, hogy mindig is tudtam, mire számíthatok mellette. Amikor egy pár lettünk, elég hamar elmondta, hogy neki igen komolyak a szándékai és egyszer majd el akar venni feleségül. Nem kellett a szokásos játszmákat végigzongorázni, amikről az ismerősöktől hall az ember, hogy mondjuk a srác nem akar megállapodni, mondván ez csak egy papír... Szerencsére mindketten úgy gondoltuk, hogy ez egy igen fontos papír, ezért soha nem volt kérdés, hogy ha eljön a megfelelő idő, akkor összekötjük az életünket.

 Kirándultunk

Szóval boldog 6. évfordulót nekünk és sok sok ilyen szép évet kívánok magunknak a továbbiakban is! :)

Kérdéseitekkel forduljatok hozzám bátran a jangcsilla@gmail.com email címen!

Kövessetek Instagramon: @jangcsilla

Egy hónap múlva indulunk

Augusztus 10-én indulunk Koreába és 19-én jövünk is vissza. Nem lesz túl sok időnk, de rengeteg dolgot kell elintéznünk majd.

Mivel hivatalosan már házasságot kötöttünk, el kell vinnünk magunkkal a házassági anyakönyvi kivonatunkat, hogy kint is bejelentsük a hatóságoknál a párom megváltozott családi állapotát.

Ahogy korábban már említettem, nagyon vágyom a Koreában szokásos esküvő előtti fotósorozat elkészítésére. Ezzel úgy néz ki, hogy akadnak gondok, ugyanis a szolgáltatást csak csomagban lehet megvásárolni, ez úgymond egy mellékszolgáltatás az esküvőhöz. A párom családja most próbálja felvenni egyik-másik hellyel a kapcsolatot, hogy vállalják az esküvői fotósorozat elkészítését. Ha ez nem sikerül, akkor sajnos csak a koreai esküvőnk előtt tudunk majd egy ilyen fotózáson részt venni, amelyet 2018-ra tervezünk csak.

Az időjárás reméljük, hogy nem lesz ellenünk, augusztusban már általában vége a monszun időszaknak, viszont Japán felől szoktak tájfunok érkezni. Igazán szeretném eső nélkül megúszni, hiszen sokat kell majd járkálnunk mindenfelé :)

Amit a legjobban várok, hogy végre eredeti koreai ételeket fogyaszthassak, habár ezt nem vihetem túlzásba, hiszen szeptember 2-án még bele kell férnem a menyasszonyi ruhámba. A párom apukája azt mondta, hogy csak úgy ehetünk, ha mindennap lemegyünk a házukban lévő edzőterembe :D Ő is aggódik az esküvő előtti fölös kilók miatt, hiszen tudja, hogy mennyit vagyunk képesek enni, ha végre rászabadulunk a koreai ételekre.

Ezeket szeretnénk feltétlen elfogyasztani az utazás során:

Galbi

Leggyakrabban minőségi marhahúsból készítik, étkezés közben, az asztaloknál grillezik maguknak a vendégek.

Bulgogi

Pácolt, hajszál vékonyra vágott marhahús, szintén grillen elkészítve.

Bibimbap

Különböző húsokkal, zöldségekkel és rizzsel összekevert egytál étel.

Dakgalbi

Gochujang szósszal összekevert és összesütött filézett csirkecomb, rizsnudlival

Kimbap

Hínárlapokba tekert főtt rizs, zöldségekkel, húsokkal.

Tteokbokki

Az utcai étkezdék tipikus étele, az egyik legnagyobb kedvencem.

Dakkochi

Filézett csirkecomb édeskés szószban. Ez szintén az utcai árusoknál kapható finomság.

A páromnak kint tervezünk öltönyt venni az esküvőre. Tipikus ázsiai testalkata van, hosszú felsőtest és ahhoz képest elég rövid lábak. Ez nem olyan feltűnő, de a magyar szabású öltönyökön nagyon sokat kellene alakítani, hogy jó legyen rá, úgyhogy végül amellett döntöttünk, hogy kint vesszük meg a megfelelő darabot.

Mivel a sógornőm kisbabát vár, ezért végül nem tud a családdal Budapestre jönni az esküvőnkre. Már tudjuk, hogy a kis jövevény kislány lesz, úgyhogy elkezdtünk neki is bevásárolni, amiket majd augusztusban már viszünk ki :) Úgy örülök, hogy lány lett, mert nekik egy csomó kiegészítőt lehet beszerezni!! :D

A párom szülei egyébként majd augusztus 29-én érkeznek meg Budapestre. A környéket fogják bejárni, az esküvő utáni hétfőn viszont útnak indulnak, hogy bejárják Európa egy részét. Majd csak szeptember 8-án jönnek vissza Budapestre, amikor is délután már indul a gépük vissza Szöulba.

Kérdéseitekkel forduljatok hozzám bátran a jangcsilla@gmail.com email címen!

Kövessetek Instagramon: @jangcsilla

Tudtad? 10 random dolog Koreáról

Mostanában egyre többet beszélgetünk a párommal a koreai kiköltözésről és megállapítottuk, hogy mennyi vicces, vagy éppen megdöbbentő dolgot tapasztaltam kint az eddigi utazások során. Néhányról el sem hinném, hogy létezik, ha nem a saját szememmel láttam volna. Összeszedtünk nektek egy 10-es listát a témában :)

Ablakpucolás

Ki szeret ablakot pucolni? Azt hiszem, hogy ez senkinek nem a kedvence nagytakarításkor. A koreaiak nem is erőltetik meg magukat, egész egyszerűen nem pucolják meg az ablakokat. Legalábbis belülről. Az apartmanhoz, ahol a párom szülei laknak havonta jön egy takarító brigád, akik kívülről megtisztítják az üveg felületet. És ezzel el is van intézve.

Fotózás minden alkalommal

Nem kell mondanom, hogy a fotóipar elég jól dübörög Koreában. Minden alkalmat igyekeznek megörökíteni, legyen az egy kisbaba 100. napja, vagy csak egy sima párfotózás. Szerintem a legfurább fajta a halál előtti fotózás. Az idősebb rokonokkal szokás ilyen fotósorozatot készíteni, amikor még jobb egészségi állapotnak örvendenek.

A sógornőm kisfiának első szülinapja

Költözés

Ha egy koreai család kiköltözik egy lakásból, nem takarítják ki maguk után, az új bérlők egy alapos nagytakarítással kell, hogy kezdjenek. A babona szerint szerencsétlenséget hoz, ha tisztán hagyod hátra magad után a lakást, amiben addig éltél...

Ahjummák (nénik)

Ha sok csomaggal szállsz fel egy tömegközlekedési eszközre és nincs helyed leülni, számíts rá, hogy a kedves, idős nénik kikapják a kezedből a dolgaidat. Ez egyébként egy idő után zavaró is tud lenni, mert hiába szeretnéd visszautasítani a segítséget, nem igazán érdekli őket.

Autó

Koreában mindenkinek automata váltós kocsija van, a manuális váltós változat felárral rendelhető meg. A hátsó üléseken nem muszáj biztonsági övet használni, van olyan autó, amibe nincs is beszerelve.

A kisbabák születése után...

Az anyukák hónapokon keresztül napi 3x esznek algalevest. Úgy tartják, hogy jótékony hatással bír a szervezetre, tisztítja a vért, méregteleníti a testet és növeli az anyatej mennyiségét.

Lakás etikett

Ha belépsz egy koreai lakásba, szigorúan le kell venned a cipődet az erre kialakított belépő résznél, amely szintben is elkülönül a lakástól.

Ágynemű

Számomra nagyon furcsa volt azzal szembesülni, hogy lepedő helyett egy vastagabb takarót terítenek az ágyra. Ráadásul a nálunk megszokott ágyneműhuzattal sem találkozni náluk.

Fürdőszoba

A fürdőszobák kis mérete miatt helytakarékos megoldást kellett kitalálni, így a legtöbb otthonban a tusolás a fürdő közepén történik, aminek következtében minden vizes lesz körülöttünk. Nem a legkényelmesebb.

Mozi

A moziban 4 féle popcornt lehet kapni: karamellás, sós, sajtos és hagymás ízekben, a nachost viszont csak sajtszósszal árusítják :(

Remélem tetszett nektek ez a kis összeállítás.

Kérdéseitekkel forduljatok hozzám bátran a jangcsilla@gmail.com email címen!

Kövessetek Instagramon: @jangcsilla

Enni jó!

A koreai emberek meglehetősen sokat esznek, csak nem látszik rajtuk. Épp, hogy kezd az ember magához térni egy egy étkezés után, ők már azon tanakodnak, hogy mit együnk következőre. Összeszedtem nektek egy pár pontban, ami nekem is nagyon tetszik.

Koreai konyha úgy általában

Nem is tudom, hogy mi fogott meg a koreai ételekben. Elsőre nem sok. A kimcsit és az algát büdösnek és rosszízűnek tartottam. A tengeri herkentyűktől a hideg rázott. A csípős ételeket azt hittem jól bírom, mindaddig, amíg igazi csípős koreai ételt nem ettem. És aztán idővel elkezdett változni az ízlésem. Nagyon fontos, hogy nyitottak legyünk. Próbáljunk meg minél többféle ételt kipróbálni.

A kimcsi olyan szerves részévé vált az étkezéseimnek, hogy azokkal az ételekkel is szívesen fogyasztottam, amelyekhez eredetileg még a koreaiak sem ették. Egyre nagyobb igényem lett az ottani ételek fogyasztására, nem csak a kiutazások alkalmával, de Magyarországon is. De mi is fogott meg igazán az ételeikben? A sokszínűség egy ilyen tényező volt. Még, ha a főfogás ugyanaz is néha, a mellékfogások és köretek változatosságával nagyon fel lehet dobni egy étkezést. Külön jó pont, hogy a kiegészítőket a szupermarketekben is meg lehet vásárolni, így ha az ember nem is tud nagyobb főzőcskézésbe kezdeni, ezek már készen állnak. A koreai ételekben az is jó, hogy egészségesek és nem telítik el az ember gyomrát. A mennyiséggel azért vigyázni kell. Mivel nem egy tányérból fogyasztjuk el a kiszedett falatokat, hanem folyamatosan csipegetünk, nehezebb kontrollálni, hogy mennyit eszik az ember.

A kép forrása

Rágcsálnivalók

Mértéktelen fogyasztásuk persze nem ajánlott, de jó próbálgatni a különböző édességeket, chipseket. A szupermarketekben több soron keresztül lehet válogatni a finomságok között, még hogy a koreaiak nem szeretik az édességet... Nagy kedvencem a rákból készült chips és a Pepero. Praktikus, hogy a különböző kiszerelésekben értékesített csemegék külön-külön is be vannak csomagolva, így alkalmasak arra is, hogy a táskánkban hordjunk magunkkal pár darabot vészhelyzet esetére.

Ételrendelés

Annyira szuper, hogy ha rendelsz valamit, 20-30 percen belül megérkezik. A rendelt étel még mindig tűzforró, amikor kihozzák és az éttermek mindig küldenek valamit ajándékba, legyen az egy fél literes kóla, vagy egy pár szem mandu. A futároknál van lehetőség kártyás fizetésre is. Van náluk egy kártyalehúzó terminál. Legutóbb már azt láttam, hogy a futár srác egy kis eszközt csatlakoztatott a mobiljára, összeszinkronizálta és ahhoz érintve a kártyát lehetett fizetni, mint nálunk a Pay Pass-al. Még egy pozitívum, hogy akár éjszaka is lehet rendelni. Volt olyan, hogy a párom nővérével éjjel egy körül fejeztük be a bőröndöm bepakolását, akkor már aznap délután indultam haza. Sopánkodtam, hogy nem is rendeltünk nekem édes szószos csirkét (ez már egyfajta hagyomány az utolsó kint töltött estén), ki tudja, hogy mikor ehetek megint. Mondta, hogy sebaj, tudunk most is rendelni, hiszen éjjel is van kiszállítás. Így adódott, hogy mégis ettem még egy adagot a kedvenc csirkémből.

A kép forrása

Specializálódott éttermek

Ezt úgy kell elképzelni, hogy nagyon sok olyan vendéglátó hely van, amely csak egy bizonyos étel elkészítésére szakosodik. Így biztosítják a magas minőséget és az árak sem szaladnak el annyira, hiszen kevesebb helyről kell hozzávalókat rendelni. Tehát, ha például bibimbapra vágyik az ember, elmegy egy bibimbap étterembe. A lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlen.

A kép forrása

Sütögetés az asztalnál, koreai BBQ

Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy ez az egyik legnépszerűbb és legjellemzőbb étkezési forma Koreában. Az emberek imádják a különböző húsokat és zöldségeket maguk elkészíteni. Persze az étterem személyzete fél szemmel mindig figyel és, ha segítségre van szükségünk, azonnal ott terem egy felszolgáló. Hátránya, hogy a ruhánk elég füstös lesz, hiába vannak ipari elszívók minden asztal felett. A banchanokat (köretek), már az étkezés megkezdése előtt kihozzák, így a hússütés közben már tudunk falatozni. Az én kedvenc sütögetős ételem a Galbi.

Írjátok meg, hogy nektek milyen tapasztalatotok van a koreai étkezési kultúrával!

Kérdéseitekkel forduljatok hozzám bátran a jangcsilla@gmail.com email címen!

Kövessetek Instagramon: @jangcsilla

Magyar-Koreai házasságkötés | Szervezés

Egy pár tapasztalatom szeretném veletek megosztani arról, hogy milyen is az esküvőszervezés a koreai párom oldalán. Sajnos nem számíthatok túl sok segítségre tőle, nem azért mert nem akarja kivenni a részét a szervezésből, hanem mert...

Soha nincs szabadideje

Egy koreai cégnél dolgozik, ahol a koreai munkamorál szerint kell teljesítenie nap, mint nap. Nincs betegszabadság, sem szabadnap, annyi szabadideje van csupán, amikor évente 2x hazautazhat Koreába a családjához 10-10 napra. Ha viszont el szeretnénk menni valahova máshová, erre a célra már nincs mit kivennie. Ez sajnos igaz az esküvőszervezéskor is. Nem mondom, hogy nem boldogulok, de azért néha jó lenne egy egy részletről közösen dönteni. Most minden rajtam áll, vagy bukik. Az esküvői helyszín volt az egyetlen, amit ő is meg tudott velem látogatni, mivel ott hétvégén fogadtak bennünket. Nem sorolom végig, hogy mennyi minden maradt rám, aki már szervezett esküvőt, az úgyis tudja...:)

Még így is azt mondja, hogy milyen nehéz egy esküvő megszervezése

Tudnotok kell, hogy a koreaiak szeretik túldramatizálni, hogy milyen bonyolult és nehéz az életük. Mutatja ezt ez a példa is. A páromnak semmi, de tényleg semmi dolga az esküvővel kapcsolatban, mégis úgy érzi, hogy kezd a fejére nőni a szervezés. Ez olyan tipikus koreai! :)

Vendégek

Nem gondoltam, hogy ez lehetséges lesz, de több koreai vendéget hívtunk meg a Nagy Napra, mint magyart. A családjából négyen érkeznek majd Magyarországra, ezen felül meg kellett hívni rengeteg olyan embert, akit én nem is ismerek, de a párom együtt dolgozik velük. Ez egy kötelező elem, Koreában ezt így szokás. Az viszont elég kellemetlen, hogy ezen meghívottak nagy része még nem biztos benne, hogy el tud-e jönni. Itthon ez nem úgy megy, mint Koreában, nekünk már most júniusban le kell adni, hogy hányan lesznek ott az esküvőn. A Nagy Nap előtt két héttel ezen még módosíthatunk, de csak egy keveset. Rossz érzésem van ezzel kapcsolatban, hiszen lehet, hogy feleslegesen fogunk egy csomó pénzt kifizetni olyan emberekért, akik nem veszik a fáradtságot, hogy egy ilyen fontos eseményen megjelenjenek. Elsülhet viszont úgy is a dolog, hogy valaki meghallja, hogy esküvő lesz és akár meghívás nélkül megjelenik, mert Koreában ez sem jelent problémát. Nekünk sem jelentene, de itthon nem futószalagon mennek az esküvők, mint kint. Például épp annyi szék lesz az asztaloknál, ahány vendéget várunk. Úgyhogy nagyon fura helyzetek tudnak ilyenkor kialakulni, már alig várom. :D

Koreai hagyományok

Sok olyan esküvőn gyakorolt hagyomány van, amit az őszi Nagy Napunkon mi is tarthatnánk, de a párom nem szeretné ezeket követni. Nem lesz mély hajlongás a násznép és az örömszülők előtt, a csokrot az összes hajadon lánynak lesz esélye elkapni és a párom barátai sem fognak nekünk énekelni. Ezekre ott lesz a későbbre tervezett koreai esküvőnk. Egy dolog van viszont, ami nekem nagyon elnyerte a tetszésemet, mert mély jelentése van. A koreai esküvőkön az ünnepi asztalt egy mandarinréce párral szokták díszíteni. Ezek a madarak egy életre választanak párt maguk mellé. Ez a szimbólum meg fog jelenni az esküvőn is. Ezt ajándékba szokták kapni a házasulandók, úgyhogy a koreai örömszülők fognak minket meglepni eme kedves jelképpel.

Remélem érdekes volt egy villanásnyi betekintést nyerni abba, hogy milyen dolgokkal találja szemben magát az ember egy Magyar-Koreai esküvő szervezése közben.

Kérdéseitekkel forduljatok hozzám bátran a jangcsilla@gmail.com email címen!

Kövessetek Instagramon: @jangcsilla

Magyar-Koreai házasságkötés | Polgári szertartás

Úgy alakult, hogy a polgári szertartást nem igazán tudtuk volna összehangolni a szeptemberben lévő esküvővel, ezért eldöntöttük, hogy ezt valamikor az "igazi" Nagy Nap előtt letudjuk a tolmácsunk és két tanú jelenlétében.

Örömmel jelentem, hogy 2017.06.02.-án férjhez mentem! :) Erre az esküvőre csak úgy tekintünk, mint egy "kötelező" hivatalos ügyintézésre ahhoz, hogy szeptemberben létrejöhessen a barátok és a családunk jelenlétében tartandó esküvőnk.

Igazán drámai volt az esküvőnk napja. Az akkor még vőlegényemnek természetesen aznap is dolgoznia kellett, sőt még a szertartás után sem tarthatott velünk a közös vacsorára, mert azután is vissza kellett mennie a munkahelyére. (koreai munkamorál...)

Fél órával a szertartás kezdete előtt hívott, hogy úton van Székesfehérvárról vissza Dunaújvárosba. Még nem tudott átöltözni, de ne aggódjak, az Anyakönyvi hivatalnál találkozunk. Már a hivatal előtt álldogáltunk türelmetlenül, amikor is körülbelül két perccel a szertartás előtt, futva, kibomlott cipőfűzővel, kilógó inggel közeledett felénk. Az anyakönyvvezető nevetett és a fejét fogta, mondta, hogy nem gyakori, hogy így essenek be a vőlegények az utolsó pillanatban. Viszont megértő volt, mivel két rokona is annál a cégnél dolgozik, ahol a párom, így nem volt meglepődve azon sem, hogy csak kiugrott egy fél órára a munkahelyéről, hogy összeházasodjunk. :D

A szertartásba ugyan semmi személyeset nem vontunk bele, de úgy gondoltuk, hogy arra ott lesz a szeptemberi Nagy Nap. Körülbelül tíz perc alatt túl voltunk rajta, utána azért emlékül készítettünk néhány fotót.

Nászút

Másnap útnak indultunk a mini nászutunkra. Sajnos csak egy éjszakát tudtunk eltölteni Hévízen, mivel persze erre sem kapott szabadnapot a férjem. A főnöke azt mondta, hogy az lesz a nászutunk, hogy augusztusban elmegyünk Koreába. Nos ez a kimenő mindenképp járna neki, ráadásul a szüleinél fogunk lakni, mint mindig... Valahogy soha nem így képzeltem el a nászutunkat, de nincs mit tenni. A párom persze azt sem tudja, hogyan engeszteljen ki emiatt, úgyhogy megígérte, ha végre Koreában fogunk élni már, elvisz majd valami nagyon szép helyre! :)

A hotel meglepetése a friss házasoknak

Ettől függetlenül persze nagyon várom az augusztusi utazást, mivel már több, mint egy éve nem jártam Koreában. A férjem nővére ismét babát vár, úgyhogy sajnos nem tud eljönni a szeptemberi esküvőnkre, viszont nyáron majd újra láthatom, a kisfiával együtt. Gondolom ő már nem emlékszik rám, de vettünk neki játékokat, amivel úgy tervezem, hogy majd leveszem a lábáról és ismét oda lesz értem! :)

Kérdéseitekkel forduljatok hozzám bátran a jangcsilla@gmail.com email címen!

Kövess Instagramon: @jangcsilla