Érdekességek és furcsaságok pt.3

Ne haragudjatok, hogy rég nem írtam a blogra, de egy újszülöttel nem könnyű az élet :) Azért mindig gyűjtögetem az ötleteket egy új bejegyzéshez és így szedtem össze pár érdekességet és furcsaságot, amit a koreai férjem mellett tapasztaltam.

Jang és Park (Jang felesége)

A férjem szülei szeptemberben látogattak el hozzánk Koreából. Megleptük őket egy milánói kirándulással és én intéztem a becsekkolást a repülőjáratra. Az anyukája útlevelében láttam, hogy a neve mellé zárójelben odaírták, hogy ő kinek a felesége. Kint nem szokás a férj nevét felvenni házasságkötéskor, de a hivatalos iratokban azért jelölve van, hogy ki-kihez tartozik.

Közös szavak a koreai és magyar nyelvben

A férjemmel az angol a közös nyelv, így csak a véletlenen múlik, hogy néha felfedezünk közös szavakat egymás anyanyelvén. Eddig ezekről tudunk: veranda (베란다), csúnya (추녀) és cici (찌찌). Utóbbira úgy derült fény, hogy a sógornőm kisfia amikor még kisbaba volt sírt és a nagymama elkezdte mondogatni neki, hogy cici? Igen meglepődtem! :D

"Goat shit" gyógyszer

A férjem szülei hoztak pár gyógyszert otthonról. Az anyukája nekem próbálta elmutogatni, hogy mi mire való és egyszer csak előhúzott egy kis zacskót, ami fekete, különböző méretű bogyókkal volt tele. Azt az utasítást kaptam, hogy ezt a hűtőszekrényben kell tárolni és anyuka nevetve rázogatta előttem a zacskót és közben azt mondta "goat shit", azaz kecske kaki. Gyanakvóan hívtam fel a férjemet telefonon, hogy mégis miért kellene egy adagot ebből betennünk a hűtőnkbe... Erre nagy nevetésben tört ki, azonnal tudta, hogy miről beszélek. Ez a gyógyszer az úgynevezett "Seirogan", vicces nevén szokták kecske kakinak hívni, mert hát tényleg arra hasonlít. Eredetileg Japánból származik és semmi köze a kecskékhez szerencsére. Hasmenésre szokták szedni. Kézzel gyúrják a kis golyókat, bár azt a mai napig nem értem, hogy miért van méretkülönbség a bogyók között, ha csak kicsit van hasmenésed, akkor egy kicsit veszel be, ha nagyon, akkor pedig egy nagyot? :D

Beteg vagy? Egyél sokat!

Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de amikor beteg vagyok, akkor általában egyáltalán nincs étvágyam, vagy a háztartási keksz, babapiskóta, citromos tea hármasra tudok csak gondolni. Már többször előfordult, hogy amikor egy kicsit gyengélkedtem a férjem folyton etetni akart. Koreában az a szokás, hogy ilyenkor sokkal többet esznek az emberek, hogy hamarabb erőre kapjanak. Ennyit a kímélő diétáról!

Nem akarsz? Igen, nem akarok.

Ohh már mennyi félreértésbe keveredtem emiatt. A koreai nyelv szépsége. Ha valaki megkérdezi például, hogy "el akarsz menni a múzeumba?", akkor egyszerű a dolog, hiszen azt mondod "igen, el akarok", vagy "nem, nem akarok". Viszont, amikor negatívként teszik fel a kérdést, vagyis "nem akarsz elmenni a múzeumba?", akkor ha el akarsz menni azt mondod: "nem, el akarok" és ha nem akarsz elmenni azt, hogy: "igen, nem akarok". Kész káosz!

Anya a pénztáros

A férjem 21 éves volt csupán, amikor megérkezett a kis bőröndjével Magyarországra először. Az első munkáját kapta meg itt nálunk, ezért nem sok fogalma volt arról, hogy miként érdemes a pénzzel bánni. Amikor egy pár lettünk, akkor derült ki számomra, hogy a pénzügyeit az anyukája kezeli, amin eléggé megdöbbentem. Nem csak náluk volt ez így, több ismerősöm is konfirmálta a dolgot, a gyerekek számláját kezdetben az ammák kezelik kint. Ennek az a célja, hogy segítsék őket az első időkben, különböző befektetéseket intéznek nekik, amíg meg nem tanulják, hogy mit érdemes csinálni a pénzükkel.

Lakáslottó

Nagy verseny van kint az új építésű lakásokért. Hogy igazságos legyen a dolog, kitalálták a lakáslottót. Amikor valahol egy új apartman komplexumot készülnek felhúzni, akkor lehet jelentkezni, hogy egyáltalán a jogot megnyerje az ember a lakásvásárlásra. Vannak szorzók, amivel a jelentkezőknek nagyobb esélye lesz, hogy kihúzzák, ilyen például, ha friss házasok első saját lakásáról van szó, vagy ha már született gyermekük, de még az is számít, mikor jelentkezel a lakásvételre, akik hamarabb érkeznek azoknak nagyobb az esélyük, ezért van hogy az emberek szó szerint lesátraznak az értékesítő iroda elé és várják az első megnyitást. A férjem szülei már többször is bedobták a nevünket és láss csodát, miután Dani megszületett mi is "nyertünk", legalábbis annak az esélyét, hogy megvehessünk egy még meg sem épült lakást. A férjem szülei már a szerződést intézték, amikor kiderült, hogy csak az vehet ilyen lakást, aki legalább egy éve huzamosan Koreában él. Ez valahol jogos, így akarják elkerülni, hogy külföldi befektetők vásárolják fel a lakásokat és valóban a kint élő koreaiaknak legyen esélyük hozzájutni. Másfelől nagyon rosszul érintett minket, hiszen 1-2 éven belül valóban ki fogunk költözni, így jó lett volna, ha már van egy majdnem készen álló fészkünk. (3-4 évig építik ezeket a 25 emeletes csodákat)

Azért is nagy üzlet ez az egész, mert van aki már a lakásvásárlás jogát eladja másnak. Arról nem is beszélve, hogy mondjuk egy 100 milliós lakás azután, hogy valóban felépült, simán elmegy 150 millióért. Van ebben kockázat is, hiszen hiába a miénk a lakásvásárlás joga, pár millió Ft-ot be kell fizetni előre és akkor még mindig elbukhat ott a dolog, hogy végül meg sem épül a lakópark, így jártak például a férjem szülei egy előző vásárlásnál.

Ha szívesen olvasnál még ehhez hasonló bejegyzéseket, akkor ajánlom figyelmedbe ezeket az írásaimat is:

Érdekességek és furcsaságok pt.1

Érdekességek és furcsaságok pt.2

Tudtad? 10 random dolog Koreáról

Köszönöm, hogy ismét velem tartottatok~ Sziasztok!

Érdekességek és furcsaságok

Ma reggel, úszás helyett az edzőtermet választottuk. Szerencsére kevés ember volt, nagy része férfi és rajtunk kívül még egy nő. Egy kicsit túlsúlyos volt, és ő személyi edző segítségével csinálta a gyakorlatokat. Többször is elsírta magát, és néha annyira erőlködött, hogy rossz volt nézni. Szerintem ennek így nem sok értelme van, csak megutálja a sportot! Én például nem hajtottam magam agyon, szóval lehet, hogy nem megy le annyi kalória, mint az ő esetében, de holnap is és azután is szívesen fogok visszamenni, ő viszont kötve hiszem. Az edzője egyébként itt dolgozott és miután végeztek odajött hozzánk. Kérdezte, hogy honnan jöttem és mondta, ha máskor is jövünk, akkor nagyon szívesen tanít egy két jó gyakorlatot a gépeken. Eléggé ki volt gyúrva a gyerek. Én európai ember viszonylatában sem kedvelem az ilyet, nemhogy egy ázsiai pasin... Kicsit furi volt ^^ Megkérdeztem, hogy lefotózhatom-e a termet, erre mondta, hogy igen, de mivel senki nem akart rajta lenni a fotón, áthúztak a másik oldalra. Úgyhogy a fotón lévő méretnél sokkal nagyobb, de nem akartam mindenkit ide-oda terelgetni, beértem ennyivel :)

Mióta itt vagyok, tapasztaltam furcsaságokat, amikről eddig nem tudtam, vagy nem is olyan fontos, de érdekes.

Szombat este egy válogatós étterembe látogattunk el, a VIPS-be. Szinte csak nyugati ételt lehet itt enni, pl. pizzát és steaket.

Itt arra jöttem rá, hogy mennyire nem tudják a koreaiak, hogy mit mivel lehet, vagy kellene együtt enni. Persze honnan is tudnák! Láttam egy nőt, akinek a fél tányérja kagylóval volt megrakva, a másik fele pedig sajttortával. Ömm... Nekem ez annyira nem jön össze :)

Aztán a buszon tapasztaltam azt, hogy a sofőr mindenkinek köszön, aki felszáll (az első ajtónál kell felszállni, és lehúzni a kártyádat), aztán leszállásnál is hátraköszön egyet (akkor meg a hátsó ajtót kell használni).

A miniszoknya viselése Koreában közkedvelt, tényleg nagyon nagyon mini darabokat is látni lányokon, de, ha tömegközlekedési eszközre szállnak fel, akkor le kell takarniuk a combjukat. Láttam már két lányt is, akik miután leültek, elővettek egy kis törölközőt a táskájukból, és azzal takarták le magukat. A barátom szülei azt mondták, az is jó, ha egy nagy táskával takarod le magad.

Autózás közben vettem észre, hogy a mellékutcákban nincsenek KRESZ táblák, mindenki úgy megy, ahogy akar. Minden utca kétirányú, de csak egy autónak van általában hely. Sokszor előfordult már, hogy vissza kellett tolatnunk, mert jöttek szemből.

A parkolásból sem kell gondot csinálni. Oda parkolsz, ahol helyet találsz. A barátomék háza előtt este már szinte lehetetlen letenni az autót. Be lehet viszont állni úgy egy autó elé, hogy az ne tudjon kiállni, ugyanis mindenki kirakja a telefonszámát a szélvédőjére. Jártunk már úgy mi is, hogy bent ragadtunk, felhívtuk hát az autó tulajdonosát és azonnal rohant is le.

Az uszodában senki nem hord papucsot rajtam kívül, csak úgy mezítláb grasszálnak. Lehet, hogy én tartom magamat burok alatt, de ez így is fog maradni :D Plusz még egy bizarr dolog, hogy ki vannak rakva ilyen fürdőszivacsok és kefék, amit mindenki használhat!!!!!!!! Gondoltam magamban, huhh ki az, aki ezt meri használni, erre bejött két barátnő, megragadtak egyet egyet és elkezdték magukat azzal tisztítani...

És az utolsó furcsaság mára, hogy Koreában a kocsi hátsó ülésén nem kötelező a biztonsági öv használata, sőt van olyan autó, amibe bele sem építik. Ezen azért meglepődtem, mert a koreaiak vezetési stílusa nem a legbiztonságosabb. Én mindentől függetlenül, mindig bekötöm magam, még, ha furán néznek is rám emiatt.