Jeonju Hanok Falu | Tradicionális teaház | Koreai kürtőskalács

Miután anyukám és a keresztszüleim megérkeztek Koreába másnap kirándulni mentünk. Eredetileg Busan-ba utaztunk volna, ott még én sem jártam soha, de a nagy meleg miatt inkább egy közelebbi úticél mellett döntöttünk. Télen már jártam a Jeonju Hanok Faluban, nekem nagyon tetszett, így a magyar csapattal is ide terveztük a kirándulást. A férjem apukája kibérelt egy csapatszállító kisbuszt, reggel mindenkit felvettünk a hotelnél és kényelmesen utaztunk a helyszínre.

Voltam már itt, de mégis egy teljesen új élményt nyújtott felfedezni a falut a családommal. Olyan helyekre is rátaláltunk, amit februárban nem is láttam, így végül úgy éreztem, mintha én is most járnék itt először.

Nagyon hangulatos a tradicionális házak között mászkálni és elképzelni, hogyan is éltek itt régen az emberek. Mondtam is a férjemnek, hogy ideköltözhetnénk, de az anyósomék szerint nem voltak egyszerűek a mindennapok egy hanok házban. Az ablakokra és az ajtókra rizspapírt ragasztottak, ami nyáron hűvösen tartotta a szobákat, viszont ez télen a hideget nem tartotta kint. Padlófűtés volt, az úgynevezett ondol, ezért is az élettere a mai napig a padló a koreai családoknak, viszont ez nem elegendő arra, hogy rendesen felmelegítse a levegőt. És a legrosszabb talán az, hogy a fürdőszobát az épületen kívül helyezték el. Azt hiszem télen kétszer is meggondolták, hogy ki menjenek-e a mosdóba.

Találtunk egy részt, ahol koreai dobokat lehetett kipróbálni. Szeretem az ilyen interaktív dolgokat, így rögtön ledobtam a cipőm és felmásztam a pódiumra. Az anyósom régen tagja volt egy dobos csoportnak, ezért ő volt a legügyesebb a csapatban. :)

Ha erre jártok, feltétlenül ajánlom, hogy térjetek be a kisebb utcákba is, mert itt lehet megtalálni a legkülönlegesebb helyeket. Így alakult, hogy a nagy meleg elől egy teaházba mentünk be. Emlékeztem, hogy évekkel ezelőtt voltam egy ilyesmi helyen Szöulban, ahol finom jeges teát ittam. Habár a nevére nem emlékeztem, a fotóját megmutatva a tulajdonos hölgy rögtön mosolyogva bólogatott, hogy ez az úgynevezett Omija (omicsá). Itt sem kellett csalódnom, még mindig nagyon finom frissítő ital ez, az egész családom ilyet ivott, a férjemék pedig valami más tradicionális teát rendeltek maguknak, ami ginzengből készült.

A teaházat végtelen nyugalom járta át. A berendezés is nagyon jó volt, ki lehetett látni a kertre és halk koreai zene ment a háttérben. Mostanában nagyon rohanós az életem, sokszor álmodozom róla, hogy újra itt vagyok ezen a nyugalomszigeten! :)

A teaház kívülről.

Jó sok időt eltöltöttünk itt és fájó szívvel indultunk ismét utunkra. Jeonju főutcájára kiérve az apósom szúrta ki ezt a helyet, ahol kürtőskalácsot árultak. Mik vannak?! :)

Remek napunk volt, hazafelé mindenki elaludt a kocsiban. Továbbra is jó szívvel ajánlom nektek, hogy ha Koreában jártok, akkor látogassatok el Jeonju-ba. Most is sokan felvették a koreai ruhát, a hanbokot. Egyre több helyen népszerű ez a program. Egy későbbi bejegyzésben majd láthatjátok, ahogy a legjobb barátnőmmel még mi is beöltöztünk Szöulban...;)

Itt is megtaláltok:

Facebook: facebook.com/wanderingkorea

Instagram: jangcsilla

E-mail: jangcsilla@gmail.com

Jeju-do (제주도), fodrászkodás

Ma ismét busszal mentem iskolába, a barátom apukája viszont aggódott, hogy nagyon meleg van, ezért eljött értem kocsival, amikor végeztem. Nem annyira értettem, hogy miért, de ahogy kijöttem a légkondicionált teremből, hirtelen megcsapott a meleg... Amikor bementem, még nem volt ennyire rossz a helyzet. A kocsi kijelzője szerint 37, és 38°C között volt a hőmérséklet, és én hiszek neki. Az vigasztal csak, hogy most legalább eső nincs, és a páratartalom nem olyan magas, csupán 62%, oh yeah :)

Egyébként múlt héten jártam egy fodrász szalonban, a barátom nővérével, és az ő barátnőjével. Nem egy tipikus hely volt, drágább az átlagnál. Hoztak nekünk egy itallapot, amiről akármit választhattunk, benne volt az árban. Nagyon sok fodrász volt, fiúk, lányok egyaránt, és egytől egyig mindenkinek festve volt a haja. Nekem egyébként nagyon tetszik az ő természetes, fekete hajuk, de persze ők meg olyat akarnak, amitől egy kicsit különlegesebbek, mint az átlag.

Amin megdöbbentem, hogy a lányok fele 10cm-es magassarkúban dolgozott. Én elhiszem, hogy alacsonyak, és úgy érzik, hogy ezt kompenzálni kell, de egy fodrásznak, aki egész nap áll, ez őrültség! Engem is egy magassarkús lányhoz osztottak be, beszélt angolul, mondtam neki, hogy butaság így tönkretenni a lábát, erre csak nevetgélt és mondta, hogy elvárják tőlük a vendégek, hogy csinosak legyenek. Őszintén szólva, engem igazán nem érdekelt, hogy miben van, csak vágja jól a hajam.

Lekaptam a szalon egy részét. Elég nagy volt, ezek csak a hajvágó székek, annak is csak egy töredéke. Máshol folyt a hajmosás, a festés, a göndörítés, stb. Még kézmasszázsra is volt lehetőség.

A mai nap fénypontja pedig az volt, hogy a barátom apukája megvette a repülőjegyeket a Jeju-szigetre. Augusztus 12-én indulunk, és 15-én jövünk vissza. Ekkor már a barátom is itt lesz, és az egész családdal megyünk. Írtam egy listát, hogy mi mindent szeretnék ott meglátogatni. Az egyik alap a "Teddy Bear Museum" lesz. Nagyon szeretem a macikat! ^^

Bár gondolom a Korea szeretők ismerik a szigetet, azért írok róla pár sort.

A Jeju-sziget, koreaiul 제주도 (Dzedzsu-dó) Dél-Korea egyik szigete, a félsziget déli partjától 60km-re. Vulkanikus eredetű, a tengerből emelkedett ki. Híresek a mandarintermesztésről, és az itteni kedvenc ásványvizem is a Jeju szigetről van :)

A sziget egész területén találhatóak rejtélyes szobrok, a "Harubang figurák", amelyek eredete ismeretlen.

Habár ezek még nem az én képeim, azok is jönnek hamarosan, de addig is, néhányat feltöltök, hogy lássátok, milyen csodálatos hely ez a sziget.