Végre eljött a várva várt nap és holnap reggel irány az Incheon Nemzetközi Repülőtér. Szerencsére még nem hazafelé tartok, hanem a barátom fog megérkezni Koreába és én megyek ki érte a repülőtérre egyedül. Majd megpróbálok fotózgatni, mert biztosan lesz egy kis várakozási időm és ezt a repteret érdemes megnézni, mert nagyon modern, futurisztikus, évről évre nyeri a díjakat. Most megyek is aludni, mivel már éjjel 2 óra van, reggel 7-kor pedig kelnem kell. De nem bánom, mert egy hónap után végre találkozhatunk <3 Esküszöm, úgy zakatol a szívem és úgy izgulok, mintha az első találkozásunkra mennék :D
Tegnap, újdonsült barátnőmmel, Sueyeon-nal találkoztam. Kiderült, hogy hétfőnként itt Daejeon-ban nincsenek nyitva a múzeumok, úgyhogy oda majd holnap megyünk. Ehelyett beültünk egy hangulatos kávézóba.
A telefonomat azelőtt húztam le a töltőről, hogy elindultam, de egy pillanat alatt lemerült. Sueyeon mondta, hogy szinte az összes kávézóban van lehetőség a telefonod töltésére, így ez a probléma is megoldódott.
Nagyon jól éreztük magunkat, sokat beszélgettünk, nevettünk. Aztán bejött egy pár és a közelünkbe ültek le... A lány viselkedése európai szemmel nézve borzalmas volt... Tipikus aegyo (egjó). Gondolom erről már mindenki hallott, látta, de élőben ez egészen más. Az aegyo szó tulajdonképpen egy viselkedésformát takar, amikor is az ezt gyakorló egyén próbál nagyon kis édes cukorfalat lenni, különböző kézmozdulatokkal, mimikával, és erőltetett magas hanggal. A koreai lányok ezzel próbálják hipnotizálni a fiúkat, és megy is nekik! Ezen a fiún is látszott, hogy olvadozik attól, ahogy a lány előadja magát, mi meg már émelyegtünk annyira édes volt. Ha valaki még nem nagyon tudja, hogy ez az egész aegyo dolog mit takar, akkor itt egy videó, a Girls Generation-ben lévő Sunny-ról. Őt úgy tartják számon, hogy az "Aegyo Queen"... Szerintem ijesztő ez az egész :D
Szerencsére egy pár percen belül megérkezett Sueyeon barátnője Chloe, így együtt menekültünk át egy másik helyre :D
Ma reggel nem ébredtem fel a telefonom ébresztőjére, úgyhogy lekéstem a nyelvkurzust. Ehelyett elmentem egy közeli bevásárlóközpontba. Jó érzés, hogy már egyedül is tudok mászkálni, amikor idejöttem, akkor még abszolút nem ismertem ki magam, de már szinte olyan, mintha otthon lennék :)
Azzal a busszal kellett mennem, amivel a suliba is, csak most a másik irányba. Van egy buszsofőr, akivel már sokszor mentem és így emlékszem rá, sőt ő is mindig megismer. Most is ő vezette a buszt angolul köszönt, nagy mosollyal az arcán.
Ma kora este a barátom szülei felhívtak telefonon és mondták, hogy menjek le a ház elé, mert megyünk vacsorázni. Az autóban ülve derült ki, hogy a barátom unokatestvérének a szülinapi bulijára megyünk. Elég rosszul éreztem magam, mert nem szóltak előre, így semmivel nem készültem. Bár Koreában pénzt szokás a leginkább adni minden eseményre, így a szülinapra is, de egy 10 éves lánynak, azért mégsem ez az elsődleges szerintem. Vagy minimum egy aranyos levelezőlapot írtam volna pluszban...
Aztán a buli után elmentünk körbenézni pár boltba. Amikor csak nézelődsz és nem is akarsz igazából vásárolni, azt itt Koreában úgy hívják, hogy "eye shopping", ami egyébként nem helyes kifejezés, mert az interneten való ruhák "nézegetését és nem megvételét" jelenti az angolban. Tehát itt az eye shopping = window shopping, vagyis, amikor nem veszel semmit, csak nézegeted a kirakatokat, boltokat. Hát igen, ez a konglish (KOrean&eNGLISH) Persze, a végén mindig veszünk valamit és ez ma sem alakult másképp.
És egy tipikus játék Koreában, amit majdnem minden utcában megtalálsz.
Pár száz won-ért (ez például 300won volt) van kb. 30 másodperced, hogy elirányíts egy kis fém markolót, majd ha lejárt az időd, akkor leereszkedik és ha szerencséd van ki tud szedni neked egy plüsst. Én a jobb oldaliakra pályáztam, kétszer próbálkoztam, mind a kétszer sikerült felemelni egyet, de az utolsó pillanatban elengedte a markoló. Nyilván így van kitalálva, de ez olyan idegesítő :D:D
A nagy melegre való tekintettel ma nem kirándultunk sehová, helyette vásárolni mentünk, a Lotte Department Store-ba. Első ránézésre is felmértem, hogy hatalmas, aztán bent láttam, hogy 4 emeletnyi mélygarázs van kialakítva és 6 emeletnyi a vásárlásra szánt hely. Ez a bevásárlóközpont egyébként az átlagosnál drágább, tele luxusmárkákkal, pl. Chanel, Gucci. Az összes bolt egy légtérben van, mindenki gazdálkodhat a saját kis standjával.
Egy egy népszerűbb márkánál annyi ember halmozódott fel, hogy élvezhetetlen volt néha a vásárlás.
Amikor felmentünk a ruhákhoz, nem láttam semmi olyat, ami tetszene, vagy lehet, hogy tetszett volna, de az Magyarországon vállalhatatlan lenne, mert csak itt divatos. Aztán rátaláltam arra a boltra, ahol télen egy kabátot is vettünk nekem és itt találtam a nekem való stílusból és méretből. Nem vagyok nagydarab, de nem minden boltban jön össze, hogy a ruha hossza, szélte, vállbősége és mellbősége egyaránt megfelelő legyen az alakomra.
Volt olyan emelet, ahol a golfruhák és a bébiruhák voltak. A barátom apukájának keresgéltek itt dolgokat, amíg mi a barátom nővérével lézengtünk a babavilágban. Annyira gyönyörű ruhák voltak, hogy azt el sem tudom mondani. Amikor a Nővér megpróbált fotót készíteni, sajnos rászóltak, úgyhogy csak a fejünkben őrizzük őket...
Miután befejeztük a vásárlást, átmentünk az étkezők szintjére. Láttunk itt mindenféle éttermet, egy piac szerűséget és egy szupermarketet is. Hát meg kell mondjam, ez nem az én világom volt. Egyes részeken annyira kiabáltak a saját maguk helyét reklámozó emberek, hogy az számomra elviselhetetlen volt. Néhányuknak mikrofon volt a szájánál, az oldalukon pedig hangszóró lógott, mint egy kis táska. Ahelyett, hogy ezekre a helyekre mentünk volna be, inkább messze elkerültük. Nem biztos, hogy ez jó üzletpolitika, mégis ki akar úgy étkezni, hogy üvöltenek a fülébe?
Láttunk mindenféle helyet, például itt volt egy Wasabi-hoz hasonló "running sushi".
Mi végülis egy spagettit áruló étteremnél kötöttünk ki. Hasonlított az otthoni Vapiano-hoz, itt is előtted készítették el az ételt.
A barátom nővérével együtt rendeltünk egy samgyeopsal-os tésztát. Ez a koreai, és a nyugati kaja keveréke, hiszen a samgyeopsal ugye itteni étel.
Így nézett ki
Nagyon szimpatikus nekem, hogy a legtöbb ételt árusító helyen az emberek szája előtt van egy kis műanyag lap, így, ha beszélnek sem köpnek bele az ételedbe. Nos az biztos is, hogy az enyémbe sem köptek bele, azt viszont, hogy ne legyen haj a kajában, kendővel a fejükön sem tudták elérni. Miután észrevettem egy fekete hajszálat a tésztán, én attól kezdve nem tudtam belőle enni. Meg is jegyezték a barátom szülei a szakácsnak, aki azonnal újat akart készíteni nekünk, de nekem már sajnos elment a kedvem tőle... Végül is vigaszul kaptam a helytől egy dobozos "Pocari Sweat" nevű üdítőt, amit alapból nem iszok meg a furcsa névválasztás miatt... Egyszerűen nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy sweat=izzadtság angolul.
Mivel nem nagyon ettem a tésztából, ezért vettünk pár doboz szusit, és otthon nyugiban elfogyasztottuk :)
A hazafelé úton láttam az autóból egy McDonald's-ot, és erről jutott eszembe, hogy megemlítsem, itt Koreában vállalnak házhoz szállítást is. Nincs minimumrendelés, akár egy kis kólát is kiszállítanak neked.
És még egy utolsó gondolat. Ez a szám most nagyon népszerű Koreában, minden bevásárlóközpontban ez megy folyamatosan xD Már annyit hallottam, hogy szinte én is megszerettem...:D
Ma is mentem nyelvtanfolyamra és azt terveztem, hogy utána mászkálok kicsit a környékén, mert az a rész a központ, tehát a legjobb boltokat arrafelé lehet megtalálni. Célzottan szerettem volna visszamenni abba a papír-írószer boltba, ahol már bevásároltam egyszer, mert nagyon nagy volt a választék és úgy éreztem kellene még pár dolgot vennem ott :) Sajnos nem találtam meg, pedig már annyi kört mentem és jó a memóriám is, de minden bolt egyformának tűnt, nem tudtam semmihez viszonyítani.
Végül egy Daiso nevű boltban kötöttem ki.
Ez egy tipikusan állandóan kiárusítást tartó bolt, tele használhatatlan csecsebecsékkel, olyan, mint nálunk a 100Ft-os bolt, vagy az új Euro-s boltok. Nem is találtam semmi olyat, amit megvennék, de mégsem akartam üres kézzel kimenni, ezért végül vettem egy plüss szamarat xD Ne kérdezzétek miért... Pár lány, a plüssöket nézegette, válogattak a különböző mackók között, a szamár meg láttam, hogy senkinek nem kellett. Megsajnáltam.
Ugye milyen édi? ^^
Ezenkívül voltam egy Zara-ban is. Nagy csalódás volt, tele műszálas rongyokkal, annyiért, amennyit ilyen ruhákért nem adnék.
Este megint étteremben vacsoráztunk. Történt egy vicces dolog, ugyanis el szerettem volna menni mosdóba. Amikor megkérdeztem, hogy merre van, elirányítottak ehhez az ajtóhoz:
Nem tudom, hogy mennyire látszik a képen, de az ajtó az utcára vezetett. Megdöbbenve fordultam vissza, hogy itt valami nem jó, eltűnt a mosdó, úgyhogy inkább visszaültem a helyemre és gondoltam magamban, kibírom hazáig. Aztán a barátom mondta, hogy mivel az étteremben valószínűleg nem volt hely a mosdó kialakítására, ezért egy közös hely van kint, valahol... Jobb is, hogy nem mentem, ezek elég piszkosak szoktak lenni.
Egy másik szerzemény, aminek örülök, az egy BB krém az Etude House-tól, kifejezetten nyárra. Magas faktorú, ezért védi az arcot, és nem olyan kényelmetlen viselet, így nyáron sem, mint a normál BB krém, ugyanis nem folyik le az arcról.
A Home Plus, az a Tesco koreai megfelelője, csak sokkal nagyobb és jobb minőségű. A házunkhoz közel lévőbe látogattunk ma el. Már sokszor jártunk itt, de most több időnk volt, végre nem kellett rohanni. Akár órákat is eltudtam volna tölteni itt, 4 emelet, telis tele kincsekkel. A legalsó szinten vannak az élelmiszerek, aztán külön emelet van a ruháknak, az elektronikai termékeknek, sőt még egy éttermi rész is van. Végül is 3 órán keresztül vásároltunk, ebből igaz, hogy 30 perc elment étkezéssel.
Az erre elkülönített részt Food Court-nak nevezték el, több étkezde ajánlata közül lehetett választani. Műanyagból ki volt öntve az összes étel, így láthattad is, hogyan fog kinézni. Ez nekem nagy segítség, mivel nem értem a koreai nyelvet még és így legalább volt elképzelésem a dolgokról.
Aztán neki indultunk az emeleteknek. Voltak standok kialakítva különböző márkáknak is, például kozmetikai termékeket árusító helyeknek, ilyenek a Missha, vagy az Etude House, amit már egy előző bejegyzésben említettem.
Az áruház bejáratánál viszont olyan dolgot láttam, ami nem tetszett. :( Kutyatároló szekrények...
Eddig azt hittem, hogy a csomagjaidat lehet ide lerakni, de most volt bent egy szegény kis eb. Nem is értem, ki rakja be ide a kutyáját, amíg vásárol? Miért nem lehet otthon hagyni? Inkább otthon, magányosan, mint egy dobozba zárva, ugyanúgy magányosan és pluszban ijedten is.
Vettünk nekem egy koreai mesekönyvet . Ebből próbálok majd olvasgatni, és fordítani.
Találtam egy olyan könyvet, amiben mi is benne vagyunk :)
Vacsorára vettünk egy doboz szusit
Ami nagyon tetszett, hogy a vásárlás végén be tudod magadnak csomagolni a termékeket dobozokba. Ki vannak rakva különböző méretű kartondobozok, csak össze kell ragasztanod, és viheted is, így sok pénzt és nejlonzacskót megspórolnak.
Nagyon szerettem volna tegnap este blogbejegyzést írni, de egész egyszerűen elaludtam a laptop mellett, annyira álmos voltam :)
Templom után meglátogattuk a Daejeon-i állatkertet. Sajnos csak fél óránk volt világosban, túl későn mentünk és kezdett besötétedni. Így sem volt rossz, de az állatokról például kevés képet tudtunk csak készíteni. Mondjuk ott kezdődött, hogy nem is nagyon voltak állatok. Ehelyett volt egy mini vidámpark, safari park, ami ilyenkor már sajnos zárva volt, egy hatalmas növénykert és rengeteg fotóhely. Ez utóbbi elmaradhatatlan, hiszen a koreaiak állandóan fotózzák magukat. Jól is teszik, legalább sok az emlék. Így tettünk hát mi is...:)
Mivel annak a kevés állatnak a nagy része, amit látni lehetett volna, már elment aludni, így átmentünk a növénykerthez. Itt még egy jó kis labirintus is volt, bár mivel már leszállt az este, nem mentünk be, nem volt kivilágítva. Azt viszont láttam, hogy egy Mr. Kim nevű bácsi, "ELSŐOSZTÁLYÚ LABIRINTUS TERVEZŐ" készítette. Nem hiszem el, hogy még ilyen szakma is van xD
Aztán, ahogy tovább sétáltunk rátaláltunk egy színpadra, ahol éppen koktél show folyt. Annyiból állt, hogy két gyerek zsonglőrködött az üvegekkel, nem voltak rosszak.
A kedvenc képem
Ebben az órában már csak szinte szerelmespárokkal volt tele a hely. Ebben a kis pavilonban, ahol a kép készült, két lány üldögélt. Vagyis én azt hittem, hogy két lány... Aztán, amikor mondtam a barátom nővérének, felvilágosított, hogy nem, az egyikük fiú!!!!! xD Még a hangját is hallottam és az alapján is lánynak tippeltem volna inkább, de végül beletörődtem...:) Valamelyik nap egy kávézóba ültünk be a Nővérrel, ott pedig a pénztáros fiú ki volt sminkelve. Legalábbis szemhéjtus, és szempillaspirál minimum volt rajta, de én még a BB krémet is megkockáztatom. Hm... Mondjuk mondta a Nővér, hogy ez azért nem általános, és a kpop sztároknál még elmegy a dolog, de ez szerinte is durva. Megmondom őszintén, hogy a legszomorúbb az egészben, hogy még jól is állt neki. Képzelhetitek, hogy mennyire férfias gyerek volt.
Jó volt összevissza járkálni, a barátom nővérével hülyéskedni, és a szülőkkel időt tölteni. Ők egyébként nagyon aranyosak voltak, kézen fogva sétáltak, irigykedtünk is a Nővérrel egy picit, hogy a mi párjaink nincsenek itt :) De az enyém itt lesz nem sokára! Most már mondhatom, hogy jövő héten érkezik! ^^ Alig várom...!!
Világító rózsák
Nos, ezt nem nagyon tudom hova tenni :D
Mindenképpen tervezem, hogy visszajövök ide a barátommal kettesben, világosban :)
A reggelem elég rosszul kezdődött, ugyanis arra ébredtem, hogy olyan érzésem van, mintha forogna körülöttem a szoba. Azt gondoltam eszem egy pár falatot és jobban leszek. Sajnos nem lettem jobban. Aztán lezuhanyoztam, de még ez sem segített. A barátom nővérével és anyukájával reggel 9-kor indultunk volna egy templom által szervezett programra, de sajnos nem tudtam menni, annyira rosszul éreztem magam. Mondta a családom, hogy maradjak itthon, egy picit pihenjek és később majd utánuk megyek az Apukával. Ez így is történt, mikor felébredtem egy picit jobban voltam, de még mindig nem volt az igazi sajnos.
Egész pontosan nem tudtam, hogy hova megyünk, azt is csak tegnap este sikerült kiderítenem, hogy a hegyekbe készülünk, úgyhogy vittem magammal naptejet, kalapot, kendőt, nehogy esetleg leégjek, vagy napszúrást kapjak.
Érkezéskor láttam, hogy egészen pontosan a hegy lábánál leszünk, örültem, hogy ilyen rossz állapotomban most nem kell hegyet mászni. Nagyon nehéz volt letenni az autót, mert annyian voltak, így is végül egy másik kocsi elé álltunk be, de ahogy már egy előző bejegyzésben említettem, itt ezt is lehet, mivel kint van mindenki telefonszáma a szélvédőjén. Egyébként már itt történt egy vicces és egyben szomorú esemény. Egy nagy BMW nem tudott már hova parkolni, ezért leállt az út közepén és elkezdtek kiszállni a gyerekek. Amikor kb. a harmadik szállt ki, a mögöttük lévő autó elkezdett eszeveszetten dudálni, a sofőr pedig káromkodott. Hátranéztem és láttam, hogy ott lóg egy nagy kereszt a visszapillantó tükrén. Na hát szóval ennyit erről... Egyébként kiderült, hogy ez nem csak a mi templomunk rendezvénye, hanem több közösségből jöttek össze az emberek. Kicsit furcsa volt, hogy a nép nagy része "I love Jesus"-os pólóban flangált. Persze nincs ezzel baj, de inkább hasonlított egy I love London, vagy I love Magyarország pólóhoz, mint valami vallásos dologhoz.
Elkezdtünk sétálni a bázisunk felé. Ilyen táj fogadott.
A fák alatt kis emelvények voltak kialakítva, és a családok ezekre telepedtek rá. Nagyon sokan aludtak, nem is értettem, hogy a kabócák zajában, hogy képesek elszenderedni.
Ahogy közeledtünk a találkozóponthoz, egyre erősödött a gyerekek hangja, aztán megláttam miről is van szó. Az erdőben volt kialakítva 3 medence. Meglepő, de jópofa ötlet :)
Kicsik és nagyok egyaránt voltak a vízben, de én el nem tudtam képzelni, hogy belemenjek, miután rosszul éreztem magam. Azért lőttem egy két fotót emlékül.
Leleményes cipőtárolás a medence mellett
Ilyen emelvényeken pihentek az emberek
Végül a barátom nővérének sátrában kötöttem ki, és a kabócák énekére aludtam el én is. Arra keltem, hogy egy kislány alszik mellettem, aki egyébként, amikor először meglátott, elpityeregte magát. Nagyon pici még és eddig nem találkozott más ország emberével. Egy ideje már éreztem, hogy enyhül a dolog és próbált barátkozni. Mesélte az anyukája, hogy kérte, had feküdjön be mellém aludni. Hova jutunk, nem? :)
A barátom nővére és én
Aztán este elmentünk a szülőkkel mozizni, a Jégkorszak 4-et néztük meg 4D-ben. Egész pontosan ez annyit takart, hogy a kép 3D-s volt, pluszban pedig mozogtak a székek, fújt rád a szél, vizet spricceltek rád, stb. Nagyon élveztem, az egyetlen kellemetlen az volt, hogy néha a nyakamhoz is oda fújtak levegőt, ettől mindig megijedtem, plusz a fenekemet, és a hátamat is bökdöste néha a szék :D
Tegnap este Galbi-t vacsoráztunk. Már készítettünk ilyet a barátommal Magyarországon, de az itt lévő, eredeti, sokkal finomabb volt. Egy grill étterembe ültünk be. Az ajtónál le kellett venni a cipőt, és így mehettünk az asztalhoz, földön ülős hely volt. Nagyon élveztem, csak az volt egy picit kellemetlen, hogy egyszer egyszer csípte a szemem a füst. De hát ez a szép benne :)
Rengeteg köret jár a kiválasztott ételhez, persze nem olyan értelemben, mint Magyarországon. Itt különböző kimcsi fajtákat, rákot valamilyen szószban, garnéla rákot, és egyéb számomra ismeretlen, de ízletes zöldségeket hoztak ki. Egy koreai nagy kedvenc, hogy a salátalevélbe összeállítanak egy batyut, és így egyben élvezhetik a finom ízeket. Így készíted el: fogod a kezedben a levelet, a húst belemártod valamilyen szószba, rárakod a levélre, majd raksz még mellé fokhagymát, rizst, kimcsit, vagy egyéb zöldséget. Ezután összefogod batyu formába, és bekapod. Isteni finom!! :)
Egy másik itteni különlegesség így nyáron a patbingsu. Ez nem más, mint jégkása, tej, és gyümölcs.
Rendeléskor így kapod meg, aztán neked kell összekeverni az egészet. Van ám ebből is sok fajta, lehet még fokozni a dolgot egy gombóc fagyival a tetején, vagy valamilyen gyümölcssziruppal, esetleg fagyasztott joghurttal. Kipróbáltam, és tényleg finom.
Vacsora után pedig elmentünk egy kézi autómosóba a barátom nővérével, hogy lemozogjuk az elfogyasztott ételt, miközben lemossuk a kocsiját. :D Senki nem volt ott egyébként, csak be kellett dobni egy automatába a pénzt, aztán intéztél mindent magadnak :)
Ma ismét busszal mentem iskolába, a barátom apukája viszont aggódott, hogy nagyon meleg van, ezért eljött értem kocsival, amikor végeztem. Nem annyira értettem, hogy miért, de ahogy kijöttem a légkondicionált teremből, hirtelen megcsapott a meleg... Amikor bementem, még nem volt ennyire rossz a helyzet. A kocsi kijelzője szerint 37, és 38°C között volt a hőmérséklet, és én hiszek neki. Az vigasztal csak, hogy most legalább eső nincs, és a páratartalom nem olyan magas, csupán 62%, oh yeah :)
Egyébként múlt héten jártam egy fodrász szalonban, a barátom nővérével, és az ő barátnőjével. Nem egy tipikus hely volt, drágább az átlagnál. Hoztak nekünk egy itallapot, amiről akármit választhattunk, benne volt az árban. Nagyon sok fodrász volt, fiúk, lányok egyaránt, és egytől egyig mindenkinek festve volt a haja. Nekem egyébként nagyon tetszik az ő természetes, fekete hajuk, de persze ők meg olyat akarnak, amitől egy kicsit különlegesebbek, mint az átlag.
Amin megdöbbentem, hogy a lányok fele 10cm-es magassarkúban dolgozott. Én elhiszem, hogy alacsonyak, és úgy érzik, hogy ezt kompenzálni kell, de egy fodrásznak, aki egész nap áll, ez őrültség! Engem is egy magassarkús lányhoz osztottak be, beszélt angolul, mondtam neki, hogy butaság így tönkretenni a lábát, erre csak nevetgélt és mondta, hogy elvárják tőlük a vendégek, hogy csinosak legyenek. Őszintén szólva, engem igazán nem érdekelt, hogy miben van, csak vágja jól a hajam.
Lekaptam a szalon egy részét. Elég nagy volt, ezek csak a hajvágó székek, annak is csak egy töredéke. Máshol folyt a hajmosás, a festés, a göndörítés, stb. Még kézmasszázsra is volt lehetőség.
A mai nap fénypontja pedig az volt, hogy a barátom apukája megvette a repülőjegyeket a Jeju-szigetre. Augusztus 12-én indulunk, és 15-én jövünk vissza. Ekkor már a barátom is itt lesz, és az egész családdal megyünk. Írtam egy listát, hogy mi mindent szeretnék ott meglátogatni. Az egyik alap a "Teddy Bear Museum" lesz. Nagyon szeretem a macikat! ^^
Bár gondolom a Korea szeretők ismerik a szigetet, azért írok róla pár sort.
A Jeju-sziget, koreaiul 제주도 (Dzedzsu-dó) Dél-Korea egyik szigete, a félsziget déli partjától 60km-re. Vulkanikus eredetű, a tengerből emelkedett ki. Híresek a mandarintermesztésről, és az itteni kedvenc ásványvizem is a Jeju szigetről van :)
A sziget egész területén találhatóak rejtélyes szobrok, a "Harubang figurák", amelyek eredete ismeretlen.
Habár ezek még nem az én képeim, azok is jönnek hamarosan, de addig is, néhányat feltöltök, hogy lássátok, milyen csodálatos hely ez a sziget.
Eddigi ittlétem során a mostani idő a legkellemetlenebb, ugyanis tűz a nap, esik az eső, amitől még az átlagosnál is nagyobb a pára, és 32°C van.
Ma reggel egyedül mentem az edzőterembe, és az uszodába. A barátom apukája vitt el kocsival. Először is az a kigyúrt gyerek, akit már említettem egy előző bejegyzés valamelyikében, most jött oda, hogy tanítson egy két jó gyakorlatot. Nem értettük egymást nagyon, csak egy két szót beszélt angolul, de végül is bemutatta, hogy mit csináljak és abból mennyit. Nos... Elég kemény volt... Most már értem, hogy miért sírt a múltkor az a nőci :D Én mondjuk odáig nem jutottam, de eléggé meghajtott, és most úgy érzem, hogy holnap ki sem tudok majd kelni az ágyból. Amikor mutattam neki, hogy mennem kell, mert még úszni is akartam és időre jött értem vissza Apuka, mondta hogy "see you tomorrow". Nem vagyok én ebben olyan biztos :D
Úszás után gyorsan elkészültem, és mentem ki, hogy Apukával a megbeszélt időben találkozzunk. Még nem volt ott, és egy idősebb férfi jött oda hozzám. Eleve úgy kezdte, hogy "nice to meet you". Nem köszönt, nem mutatkozott be, csak így bele a közepébe. Azért mesélem ezt el, mert ezután rögtön kérdezte, hogy "Ámeriká?" Mióta itt vagyok, elég sokan jöttek oda hozzám, és mind ezt kérdezi. Annyira fura, mert olyan, mintha csak Amerika létezne nekik. Ilyenkor mindig mondom, hogy nem, Magyarország, aztán bólogatnak, de persze látszik, hogy fogalmuk sincs miről beszélek. Aztán ezután beszoktam nyögni, hogy "IRIS", "Budápeszütü", aztán a nagy része, ÁÁÁÁÁÁÁ-zik egy nagyot, és eszeveszetten bólogat. :) Na itt már tudom, hogy tényleg tudják.
Hazafelé, az út mellett, láttam egy struccot. Mondtam is az Apukának, hogy nálunk maximum az állatkertben lehet ilyet látni, milyen jópofa. Le is fotóztam. Ezután közölte, hogy egyébként ebből a jószágból ebéd, vagy vacsora lesz egyszer... Azóta egész depresszióban vagyok... Valahogy meg kellene szöktetni! T____T
Aztán elmentünk a postára, mert feladtam néhány levelet a barátnőimnek. Átlagos méretű levelek, egy darab feladási ára, felfelé kerekítve 80Ft volt. Hmm... Miért van az, hogy, amikor otthonról küldök levelet Koreába, az kb. 400Ft?
Nem vagyok az otthonülős típus, legszívesebben mindig mennék valamerre, felfedezni a világot. Ezért is örültem neki, hogy ma végre kirándultunk egy kicsit a barátom szüleivel. Reggel be kellett menniük dolgozni, ezért csak valami olyan hely látogatása jöhetett szóba, ami nem volt túl messze, hiszen csak délután indultunk neki.
Én edzőteremben kezdtem a napot, aztán jött az uszoda, úgyhogy nagyon jól éreztem magam. Egy kicsit pihentem, és vártam, hogy induljunk. Az úti cél a Cheongnamdae nevű nyaraló volt, ami 1983-ban épült, és a volt miniszterelnökök használták. 2003-ban, Roh Moo-hyun, az akkori elnök nyitotta meg a kapuit a nagyközönség előtt, ugyanis úgy gondolta, hogy nem érdemli meg, hogy csak egyedül élvezze ezt a gyönyörű helyet. A villa hatalmas és a terület, ami körülveszi szintén nagyon nagy. Tele parkokkal, erdőkkel, ösvényekkel, egy nagy halastóval, golfpályával, úgyhogy minden van, ami kell.
A villa közelében van egy múzeum, ahol az összes miniszterelnököt bemutatják, a jelenleg posztján lévővel bezárólag, plusz némi történelmet. A használati tárgyaikat is kiállították, volt pl. használt fogkefe, borotvahab, de még fülpiszka is.
Volt egy idősáv, ahol kiírták, hogy melyik országgal, mikor épített ki diplomáciai kapcsolatot Korea. Persze mi is ott voltunk, 1989-nél ^^
Roh Tae-woo, miniszterelnök (1988-1993) a Parlamentben (Magyarországon)
Épp fontos ügyeket intézek...:)
A háttérben a halastó látható, ahol a zene ritmusára megy a szökőkút. Játszottak mindenfélét, amikor ott voltunk, volt ABBA, majd Andrea Bocelli-től a "Time to say good bye"... Jó volt :)
A barátom szüleivel mentünk hármasban, ugyanis a Nővérnek 2 napos programja van valahol. Azt kell mondjam, hogy így 2 hét után már fél szavakból is... ja nem... fél mutogatásból is megértjük egymást! Egyébként rengeteg szó ragadt rám, mióta itt vagyok, ezt nem is gondoltam volna! Már nagyon sokszor megértem, hogy miről beszélgetnek. Jó persze ez még nem koreai tudás, de azért előreléptem egy kicsit, szerintem :)
Itt vagyunk a szerény kis vityilló előtt. Ennél persze sokkal nagyobb, de csak ennyi fért rá a képre. Bent is voltunk, de sajnos ott nem lehetett fotózni :(
A kirándulás után hazafelé beugrottunk egy válogatós étterembe vacsorázni. Igazából, tegnap óta nagyon visszafogom az étkezésemet és ezt tudják is, nem tudom miért oda mentünk :) Egyébként kellemes hely volt, egy Trófeánál 4-szer nagyobb, és annyival több is az étel. Én viszont csak gyümölcsöt ettem, mert elég késő volt már. Na jó bevallom... 2 szem szusit is bekaptam, de tényleg nem kívántam mást. Egyébként nem vagyok egy nagy étkű, itt Koreában meg nagyon sokat esznek az emberek, ez nem nekem való :) Egy főétkezés után, már egy órával mindenki panaszkodik, hogy éhes, én ezt nem is értem!! :D
Szóval ez történt a mai napon, annak ellenére, hogy nem volt hosszú a program, eléggé kifáradtam, úgyhogy már megyek is aludni! Éjjel egykor ideje...^^
