Tegnap sajnos nem tudtam új blog bejegyzést írni, és a világkiállításról mesélni, mert éjjel 3 óra 30 perckor értünk haza, el lehet képzelni milyen állapotban!!
Reggel eleve későn indultunk útnak, egész pontosan 10-kor, a barátom nővérével és egy másik rokonnal. Az út Daejeon-ból Yeosu-ba 2 órába tellett. Miután megérkeztünk, az autót a kiállítástól csak messze lehetett lerakni, onnan pedig ingyenes buszok vittek el az expo bejáratához.
Mikor már a kapunál voltunk nagyon örültünk, hogy végre itt vagyunk, megvettük a jegyünket és bementünk.
Feltűnően sok volt az ember, 99,9% koreai és csak a maradék külföldi. Volt eszük, mert tudták, hogy a hétvége valószínűleg húzós lesz, hiszen ilyenkor a nép nagy része nem dolgozik. Nos, ez bejött, mert, ami bent fogadott bennünket az döbbenetes volt.
Órás sorban állásoknak néztünk elébe, ami még elment volna, de sajnos az emberek nagy része viselkedni sem tudott, csak taszított mindenkit arrébb. Ez főként az idős hölgyekre(?) igaz. Nézegettük, hogy mégis melyik sort érné meg végigállni. Végül is a „Theme Pavilion” nevű mellett döntöttünk. Nem tudtuk, hogy mit fogunk bent látni, de úgy gondoltuk, hogy biztosan mindegyik rész érdekes valamiért. Ebben a sorban másfél órát álltunk, szerencsére pavilonokat alakítottak ki végig a kijelölt sor felett, így nem kellett félni, hogy esetleg napszúrást kapunk. Miután bementünk egy nagy kivetítő fogadott bennünket, ahol az óceánban élő állatokat mutatták be egy animációs kisfilmben. A következő szobában egy virtuális delfin várt minket, akitől bátran lehetett kérdezni, mindenre válaszolt. Végül a legnagyobb terembe mehettünk át, itt egy kisfiú kezdett el furulyázni, aztán elbújt és következőleg már a vásznon volt, ahogy próbálja megváltani a világot. Szerettem volna videózni, de azonnal rám szóltak, hogy nem lehet. Hát remek. A 30 perces program után, úgy döntöttünk, hogy eszünk pár falatot. Mivel délután volt, már szinte az összes étel kifogyott az étkezdékből, a Lotteria nevű helyen tudtunk csak megebédelni. Ez egyébként egy ugyanolyan gyorsétterem, mint a McDonald’s.
Következőleg a kiállítás fő attrakcióját, az eco-friendly akváriumot szerettük volna megnézni, ezért a burgerekkel együtt álltunk be a sorba, és milyen jól tettük! Utánunk nem sokkal húztak egy vonalat, hiába álltak már mögötte egy csomóan, elküldték őket. Volt is nagy veszekedés, aztán miután a rendőrség is kijött, elcsendesedtek. Mondjuk ezt tényleg nem tartom fair dolognak, hogy egyszer csak eldöntik, hogy valahol elvágják a sort és, akkor az, aki már egy órája várakozik, az is mehet amerre lát. Talán inkább egy kicsit korábban, de a sor végét kellett volna lezárni. Nos, itt egészen pontosan 2 és fél órát álltunk sorba. A barátom szülei dolgoztak délelőtt, ezért csak délután jöttek utánunk, de itt már együtt várakoztunk.
A barátom nővére - én - Anyuka - Apuka
Végignéztük pár látogató veszekedését a biztonságiakkal, mert néhányan kikéredzkedtek mosdóba, de vissza már nem engedték őket.
Aztán eljött a várva várt pillanat, bementünk. Akkor, ott, nem voltam benne biztos, hogy megérte a várakozás, hiszen annyira fáradt voltam, hogy csak néztem ki a fejemből, de ma a képeket és a videókat visszanézve, úgy gondolom jól tettük :) Az akvárium olyan volt, mint amilyennek lennie kell!! :D Tele halakkal, cápákkal, különleges élőlényekkel. A nézelődés itt is körülbelül 30 perc volt, utána eldöntöttük, hogy megyünk haza, csakhogy ahogy kiértünk, megláttuk, hogy megy egy lézer show a „Big-O” körül. Ez egy nagy O betű, ami az „Ocean” szót jelképezi, az esti sztárvendégek fellépései és a különböző rendezvények, itt szoktak lenni.
10 perc nézés után mondtam a barátom szüleinek, hogy lassan induljunk el, mert, ha ez a több ezer ember megindul egyszerre, sohasem jutunk haza. Sajnos nem hallgattak rám, sőt a show végeztével még egy ajándékboltba is bementünk, majd utána kezdtünk el kikavarogni. Nos… készítettem a helyszínen egy videót. Bolondok háza volt. Úgy éreztem magam, mintha egy tüntetésen lennék, mindenki rángatott mindenkit, tolakodtak, közben rendőrök, ilyen világító botokkal terelgettek minket, sípoltak, a gyerekek sírtak…
4 féle busz volt, ami különböző helyekre vitt el, hiszen egy parkolóba nem tudtak ennyi embert összetömöríteni, és így el is kerülték a hazamenők a dugót, hiszen a busz részletekben vitte ugye az embereket.
Itt 3 órát álltunk a sorban, mire feljutottunk a buszra. Rosszul voltam attól, hogy mindenki hozzám ér, arrébb lök, satöbbi. Először úgy éltem meg, hogy „Áhá, biztos azért, mert külföldi vagyok, és azt hiszik, hogy velem ezt meg lehet tenni”. Ez a hit egészen addig élt bennem, amíg egy hozzánk közel álló kismamát a hasánál(!!!) fogva lökött arrébb egy öreglány. Teljesen ledöbbentem! Persze, értem én, hogy idős, fáj neki, satöbbi, de akkor talán nem kellett volna az utolsó pillanatig maradni. Mondjuk szerintem, ha kismama lennék, akkor meg ugyanez, igyekeztem volna a hatalmas tömeget elkerülni. Utána persze ment a balhé, meg jól elkapták az öreglányt, de ezzel, nem hiszem, hogy sokra megy a kismama, ha esetleg bármi baja lesz.
Szóval ilyen megdöbbentő dolgok történtek. Nagy megkönnyebbülés volt a buszra felülni, aztán pedig száguldani az autóval hazafelé.
A kellemetlenségektől eltekintve nagyon jól éreztem magam és csodálatos érzés, hogy eljutottam a 2012-es világkiállításra. Jól éreztük magunkat, sokat nevettünk és rengeteg gyönyörűséget láttunk, például az akváriumban, úgyhogy megérte eljönni :)
A barátom nővérével
