Jeonju Hanok Falu | Tradicionális teaház | Koreai kürtőskalács

Miután anyukám és a keresztszüleim megérkeztek Koreába másnap kirándulni mentünk. Eredetileg Busan-ba utaztunk volna, ott még én sem jártam soha, de a nagy meleg miatt inkább egy közelebbi úticél mellett döntöttünk. Télen már jártam a Jeonju Hanok Faluban, nekem nagyon tetszett, így a magyar csapattal is ide terveztük a kirándulást. A férjem apukája kibérelt egy csapatszállító kisbuszt, reggel mindenkit felvettünk a hotelnél és kényelmesen utaztunk a helyszínre.

Voltam már itt, de mégis egy teljesen új élményt nyújtott felfedezni a falut a családommal. Olyan helyekre is rátaláltunk, amit februárban nem is láttam, így végül úgy éreztem, mintha én is most járnék itt először.

Nagyon hangulatos a tradicionális házak között mászkálni és elképzelni, hogyan is éltek itt régen az emberek. Mondtam is a férjemnek, hogy ideköltözhetnénk, de az anyósomék szerint nem voltak egyszerűek a mindennapok egy hanok házban. Az ablakokra és az ajtókra rizspapírt ragasztottak, ami nyáron hűvösen tartotta a szobákat, viszont ez télen a hideget nem tartotta kint. Padlófűtés volt, az úgynevezett ondol, ezért is az élettere a mai napig a padló a koreai családoknak, viszont ez nem elegendő arra, hogy rendesen felmelegítse a levegőt. És a legrosszabb talán az, hogy a fürdőszobát az épületen kívül helyezték el. Azt hiszem télen kétszer is meggondolták, hogy ki menjenek-e a mosdóba.

Találtunk egy részt, ahol koreai dobokat lehetett kipróbálni. Szeretem az ilyen interaktív dolgokat, így rögtön ledobtam a cipőm és felmásztam a pódiumra. Az anyósom régen tagja volt egy dobos csoportnak, ezért ő volt a legügyesebb a csapatban. :)

Ha erre jártok, feltétlenül ajánlom, hogy térjetek be a kisebb utcákba is, mert itt lehet megtalálni a legkülönlegesebb helyeket. Így alakult, hogy a nagy meleg elől egy teaházba mentünk be. Emlékeztem, hogy évekkel ezelőtt voltam egy ilyesmi helyen Szöulban, ahol finom jeges teát ittam. Habár a nevére nem emlékeztem, a fotóját megmutatva a tulajdonos hölgy rögtön mosolyogva bólogatott, hogy ez az úgynevezett Omija (omicsá). Itt sem kellett csalódnom, még mindig nagyon finom frissítő ital ez, az egész családom ilyet ivott, a férjemék pedig valami más tradicionális teát rendeltek maguknak, ami ginzengből készült.

A teaházat végtelen nyugalom járta át. A berendezés is nagyon jó volt, ki lehetett látni a kertre és halk koreai zene ment a háttérben. Mostanában nagyon rohanós az életem, sokszor álmodozom róla, hogy újra itt vagyok ezen a nyugalomszigeten! :)

A teaház kívülről.

Jó sok időt eltöltöttünk itt és fájó szívvel indultunk ismét utunkra. Jeonju főutcájára kiérve az apósom szúrta ki ezt a helyet, ahol kürtőskalácsot árultak. Mik vannak?! :)

Remek napunk volt, hazafelé mindenki elaludt a kocsiban. Továbbra is jó szívvel ajánlom nektek, hogy ha Koreában jártok, akkor látogassatok el Jeonju-ba. Most is sokan felvették a koreai ruhát, a hanbokot. Egyre több helyen népszerű ez a program. Egy későbbi bejegyzésben majd láthatjátok, ahogy a legjobb barátnőmmel még mi is beöltöztünk Szöulban...;)

Itt is megtaláltok:

Facebook: facebook.com/wanderingkorea

Instagram: jangcsilla

E-mail: jangcsilla@gmail.com

38 nap alatt | Készül a konyhánk 👩‍🍳 | Koreai receptek

Már egy hete visszatértem Magyarországra és olyan távolinak tűnik a koreai utazás. 38 napot töltöttem csupán kint, de most valahogy mégis nehezemre esik visszarázódni a hétköznapokba. Van, hogy egy pillanatra elfelejtem, hogy újra itthon vagyok...

És csak nézek, hogy jééé mennyi európai ember járkál az utcán! 😂

Összeszedtem nektek néhány dolgot, amihez 38 nap alatt simán hozzászoktam.

Első emelet

Koreában a földszintet hívják első emeletnek. Amikor a férjem szülei megvették az otthonukat, akkor első emeletként emlegették nekem és nagyon meglepődtem, amikor a földszinten mentünk be egy lakásba. A napokban többször is előfordult, hogy amikor elindultam itthonról, a liftben reflexesen az 1-es gomb felé nyúltam.

Kulcs

A kocsikulcson kívül nem használnak kint kulcsot. Bár már az is egyre maradibbnak számít, a sógornőm ajtaja úgy nyílik, hogy csak hozzá kell érnie a kocsi kilincséhez. A táskájában van egy kis chip, ami közel kerülve az autóhoz automatikusan nyitja a zárat. A bejárati ajtók számzárasok és ez egyébként nagyon kényelmes. A kód panel sima ceruzaelemekkel működik, amit a lakáson belülről lehet cserélni és ha merülőben van, egy női hang figyelmeztet minket, hogy lassan aktuálissá válik a csere. Ennek mi a hozadéka itthon? Egy párszor előfordult, hogy lakáskulcs nélkül indultam el.

Kiszolgálás

Azt hiszem ez Korea egyik leghíresebb pozitívuma. Bárhová mész kedvesek veled, hiszen te vagy az ügyfél és az ügyfelet meg kell becsülni, hiszen pénzt fog költeni náluk. Sok mindenben egyeznek az árak az itthonival, tehát nem is arról van szó, hogy a fél fizetésed ott kell hagyni valahol, de mégis máshogy állnak hozzánk, mint itthon. Számomra megdöbbentő Magyarországon, hogy sokszor érzem, nem szívesen foglalkoznak velem egy-egy helyen és tényleg hiányzik a kintiek segítőkészsége.

Hogy egy példát is említsek. A konyhabútorunkat szerdán szállították ki. Két srác pakolta fel a termékeket a lakásba és gondolom "teljesen véletlenül" úgy tették le a beépíthető sütőt, hogy a fal felé fordították a hátulját, ami nagyon csúnyán be volt horpadva. Miután észrevettem, azonnal hívtam őket telefonon, de már nem vették fel. Hívtam a céget, akiktől rendeltük, erre kiderült, hogy magam kell visszaszállítsam a sütőt, hogy kicseréljék. Gondolhatjátok, hogy a 40kg-os dobozkát mekkora élmény volt ide-oda cipelni, szerencsére az egyik bátyám el tudott jönni segíteni. Sütő kicserélve! ☑️

Másnap jöttek összeszerelni a bútort és kiderült, hogy a munkalapra kerülő 2 takaróléc is törött. Ismét telefonáltam és megint azt mondták, hogy nekem kell visszavinnem. Egy 2,5m-es lécről beszélünk, ami az autónkba nem fér bele és nem gondolhatják, hogy 2 lécért bérelek majd egy kisteherautót. Végül sikerült megegyeznünk, hogy ők jöjjenek el érte, de aztán jött a hideg zuhany, miszerint ez a léc jelenleg nem elérhető és talán egy hónap múlva tudnak újat küldeni. Úgyhogy a léc nem lett kicserélve! ❌

Én nem szeretek mindig más országgal példálózni, de most muszáj megtennem, ugyanis EZ KOREÁBAN NEM FORDULHATOTT VOLNA ELŐ! Azt sem tudnák, hogyan kárpótoljanak, vagy mit tegyenek értem, hogy máskor is hajlandó legyek náluk vásárolni.

Szerelmespárok

Kint a kézfogás teljesen elfogadott, de csókolózó párokat nem látni az utcán. A legjobb barátnőmmel Eszterrel, aki kint volt velünk az esküvőn, egyik nap beültünk egy kávézóba beszélgetni és kielemezni az utazás minden pillanatát. Mellettünk egy párocska majdnem felfalta egymást és rögtön forgattuk a fejünket a rosszalló ahjummákat (koreai néniket) keresve. 😄

Időeltolódás

A mai napig előfordul velem, hogy amikor rápillantok az órámra, elkezdek visszaszámolni, hogy otthon, Magyarországon hány óra van épp? 😄

Nagyon mozgalmas héten vagyok túl egyébként. A közös lakásunk felújítása a vége felé jár, de rengeteg apróság van, amit én magam csinálok meg. Lassan mindenhez értek, tudok fugázni, fűtéscsöveket festeni, korlátot felújítani és betonozni is. Ahogy már említettem a konyhát tegnap kezdték el beszerelni. Sokat fogjátok látni ezt a helységet, ugyanis itt készülnek majd a koreai receptvideók! 😊 Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mely ételek elkészítése érdekel benneteket! Várom a kommenteket ide, vagy a blog Facebook oldalára! ^^

Egyelőre ennyire tudták összerakni a bútort, a munka akkor folytatódik, ha megérkezik a munkalapunk is.

Itt is megtaláltok:

Facebook: facebook.com/wanderingkorea

Instagram: jangcsilla

E-mail: jangcsilla@gmail.com

I can’t keep calm! Tomorrow I’m getting married! 🇭🇺🇰🇷

Ne haragudjatok, hogy elég régen jelentkeztem utoljára, de felgyorsultak az események! Éppen a reptérre tartok a legjobb barátnőmért, Hong Kong-ból érkezik hozzám. Nem tudom, hogy mennyit tudok posztolni, mielőtt visszatérünk Magyarországra, de ígérem, hogy otthonról is írok még bejegyzéseket, mert van miről! 😄

Nem gondoltam, hogy így érzek majd, de nagyon izgulok a holnapi nap miatt! Többen kérdeztétek, hogy megosztok-e majd esküvői képeket, hát mindenképpen!!! 😍

Addig is nézzétek meg a legújabb videómat!

1 hét az esküvőig 👰🤵

Tegnap reggel felkerekedtem és elbuszoztam az Incheon Nemzetközi Repülőtérre. Végre a férjem is megérkezett Koreába.

Nem tudta, hogy kimegyek elé, ezért nagyon meglepődött, amikor összetalálkoztunk! :) Jó időben elindultam itthonról, de mégis majdnem lekéstem az érkezést. Képzeljétek el, hogy Tedzson-t elhagyva lerobbant a reptéri busz, viszont szerencsére hamar jött egy karbantartó csapat és 20 perc elteltével indultunk is tovább.

2 és fél óra alatt értem ki és az egyes (T1) terminálnál leszálltam a buszról, mint eddig bármikor máskor is. Bementem az érkezéshez, erre a férjem gépe nincs a listán... Igen meglepődtem! Sikerült kiderítenem, hogy a kettes terminálra (T2) fog érkezni, ezért futkároztam ide-oda, hogy találjak valami lehetőséget, hogy átmenjek a T2-re, közben pedig azon gondolkodtam, hogy vajon mióta vezették be ezt az új rendszert? Én 11. alkalommal járok most Koreában, de a szöuli reptér nekem még mindig egy útvesztő. Persze megtalálok mindent, amit kell, de mégsincs az a komfortos otthonos érzése az embernek, mint a budapesti reptéren.

Szóval a következő történt. A kettes terminál eddig is létezett, viszont az utasoknak szánt rész még nem volt megépítve, ezért, ha oda érkeztél repülővel, akkor a föld alatt egy vonat hozott át a T1-re és mindenki ott hagyta el a repteret. Nemrég az utasvárót is átadták, ezért megnyílt a T2, négy légitársaság gépe érkezik ide: KLM, Air France, Korean Air és Delta. Ő a Holland légitársasággal utazott most. A reptér 3. emeletén, a 8-as kijáratnál találtam egy ingyenes buszjáratot, ami átvitt a megfelelő helyre. 20-25 percet buszoztunk, közben láttam, hogy a férjem gépe leszállt és féltem, hogy előttem fog kiérni.

Miután leszálltam a T2-n, beszaladtam az épületbe, lementem az érkezési szintre, odarohantam egy eligazító táblához, láttam, hogy a B kijáratnál fog kijönni, szerencsére ez volt a legközelebb hozzám, becsúsztam a kijárat elé és körülbelül 15 másodperc elteltével kilépett a férjem. Nagyon örült nekem és kérdezte, "Régóta vársz?". Elmeséltem neki a történetet és jót nevettünk. Megkerestük a Tedzson-ba induló buszt és elindultunk hazafelé. Jó volt megint beszélgetni és biztos hiányoztam neki, mert a buszúton végig fogta a kezem...😊

Rengeteg dolog vár ránk az esküvő előtti utolsó héten. Tegnap este például lelkesen elkezdtünk készülni a tradicionális esküvői szertartásra, a Pyaebek-re. Muszáj gyakorolni a meghajlást egy kicsit, mivel ez nem egy sima meghajlás, hanem egészen a földre kell leereszkedni, a kezemet a szemem előtt tartva, a könyökömet széttárva. Én sosem tudtam elképzelni rendesen ezeket a leírásokat, úgyhogy itt egy kép róla! 😂

Mindezt persze esküvői Hanbok-ban. Azt mondták, hogy a menyasszonyoknak két segítője is szokott lenni, ezért biztosan nem esem majd el. Ez megnyugtató!

Rájöttem, hogy végül nem is mutattam meg nektek, melyik meghívót választottuk. A végső darab nem volt azok között, amit már bemutattam egy előző bejegyzésben, amikor még csak válogattunk, ugyanis minél tovább nézegettem a mintákat, annál több új kedvencem lett. Mindenképp valami koreai stílusút akartam választani, Magyarországon egy elegánsabb darab mellett döntöttünk anno.

Koreában szokás online meghívót is készíteni, hogy minél több embert érjen el az esküvő híre. Nem titkolt szándék, hogy minél több nászajándékpénzt akarnak gyűjteni a párok, közös életük elindításához.

Online meghívó (<--- katt)

Időközben teremcsere is történt. Eredetileg két sötétebb terem közül lehetett választani, ami nekem egy kicsit nyomasztónak tűnt. Az esküvői helyszín honlapján láttam később, hogy van egy világosabb termük is, de ezt nekünk meg sem mutatták, gondolom már le volt foglalva. Amikor kiérkeztem Koreába július végén, felhívott minket az esküvőszervező. A párocska, akik a világos termet kaparintották meg, mégis a sötétre vágynak, tudnánk-e velük cserélni?! Nem akartam hinni a fülemnek, ekkora szerencsét! :D

Eredetileg ez lett volna a termünk

Végül viszont ez lesz! ^^

Egészen lehűlt itt az időjárás, közeledik az ősz. Már egy hete láttam pár fát, amik elkezdtek vörös színben pompázni, de a hőmérsékleten ezt még nem éreztük. Tegnapelőtt hatalmas szél kavarta fel a levegőt, így most napközben is elviselhető a meleg, este pedig még egy picit fázik is az ember nyitott ablaknál. A férjem értetlenkedett, hogy miért panaszkodtunk, ez nem is olyan vészes 😎 Most nehéz elképzelni, hogy szerdán még 38 fok volt, de tényleg egész nap csak légkondiban lehetett megmaradni.

Kezdek izgatott lenni a nagy nap miatt. Eddig valahogy azt éreztem, mintha másnak szerveznék esküvőt, de lassan tudatosul, hogy ismét én megyek férjhez! 😊 Ha még új vagy a blogon nyugi, mindig ugyanahhoz a koreaihoz sráchoz megyek hozzá újra és újra! 😉

Ti kérdeztétek! GYIK

Habár a blog már 2012 óta fut, magamról még nem sok mindent árultam el nektek, igaz? :) Sokszor írtok nekem, ezért úgy döntöttem, hogy most a leggyakrabban ismételt kérdéseknek szentelem ezt a posztot.

Ha érdekel még valami titeket, kérdezzetek nyugodtan.

Hány évesek vagytok, mekkora a korkülönbség a férjed és közted?

Én 26 éves vagyok, a férjem pedig 29. (Persze nemzetközi években szeretem megadni, mert Koreában egy évvel idősebbek vagyunk ugye 😂)

Mióta vagytok együtt?

2011 nyarán találkoztunk először és tulajdonképpen az első randin egy pár lettünk. Ez Koreában elég általános dolognak számít, az első randi jelenti a kapcsolat kezdetét. Tehát nemrég ünnepeltük a 7. évfordulónkat.

Nem okoz problémát, hogy az angol a közös nyelv?

Nem igazán tapasztaltam még, hogy ne tudtunk volna valamit megbeszélni. A kapcsolatunk kezdetén az ő angolja nagyon gyenge volt, az enyém szerencsére jó és ennek köszönhetően gyorsan fejlődött. Ha az ember rá van szorítva, hogy kifejezze magát valahogy, akkor meg fogja oldani. Egy percig nem aggódtam azon, hogy emiatt problémánk lehet. Ahogy az apósom mondta a köszöntő beszédében a magyarországi esküvőnkön: "máshogy néznek ki, más a kultúrájuk, más az anyanyelvük, de azzal a szeretettel, ami közöttük van, mindig mindent meg fognak tudni oldani."

Nincsenek konfliktusok a kulturális különbségek miatt?

Most lerántom a leplet, szoktunk vitatkozni. Viszont ennek semmi köze ahhoz, hogy én magyar vagyok, ő pedig koreai. Igen, vannak dolgok, amik megleptek, vagy a mai napig meglepnek Koreával kapcsolatban, de közben őt is érte már meglepetés a mi országunkban. A kapcsolatunk szerintem azért is jól működik, mert nagyon nyitottak vagyunk egymás kultúrájára, egyikőnk sem próbálja ráerőltetni a saját elképzelését a másik félre. Vannak azért játékszabályok, amihez neki kell nálunk alkalmazkodnia és vannak olyanok, amihez nekem, amikor náluk vagyok Koreában.

Hogy hogy ilyen sok esküvőtök volt?

:D:D:D... Igen, ez sokaknál képzavart okoz, ne aggódjatok. Mikor eldöntöttük, hogy összeházasodunk, akkor úgy gondoltuk, hogy mivel vegyes pár vagyunk, érdemes lenne mindkettőnk országában kimondani az igent, ugyanis nyilván egyik helyre sem tud az összes ismerős, barát és rokon odautazni. Tehát eredetileg kettő esküvőnk lett volna, de Magyarországon nem könnyítik meg a vegyes párok dolgát (a visszaélések elkerülése végett). A házasságkötés ügyintézésénél vannak határidők, amiket szigorúan be kell tartani, különben az ember kezdhet mindent elölről. Ezért volt szükség arra, hogy először az anyakönyvi hivatalban kötöttük össze az életünket két tanú jelenlétében (2017.06.02.), majd két hónappal később szertartásvezetővel volt egy nagyobb, lagzis esküvőnk (2017.09.02.) és most készülődünk a harmadik esküvőre Koreában (2018.08.25.). Vicces, hogy itt mindenki úgy beszél a közelgő nagy napról, mintha még nem is lennénk házasok. Úgy tűnik, ha nem látnak valamit, akkor az mintha meg sem történt volna.

Hogy történt a lánykérés?

Nincsenek romantikus részletek! :D A férjem egy műszaki beállítottságú ember (gépészmérnök egyébként), szeret mindent egyszerűen megoldani. Közölte, hogy szeretne eljegyezni, mondtam, hogy jó, aztán hozott egy csokor rózsát és a szirmok között volt egy gyűrű. Ezután 4 évig jártunk jegyben, de Koreában ez sem meglepő dolog, itt nem tartják az 1 évet, mint nálunk.

Mit dolgozol?

Jelenleg egyetemista vagyok. Érettségi után nem sokkal felvettek légiutas-kísérőnek és 4 évig dolgoztam repülőgépen. Most ismét visszaültem az iskolapadba és biológusnak tanulok. Soha nem késő elkezdeni a továbbtanulást! :)

Koreában éltek?

Még nem, de az a terv, hogy miután befejezem az egyetemet Magyarországon, kiköltözünk. Szeretném folytatni a tanulást, viszont a mesterképzést már itt tervezem megcsinálni. Tervem persze rengeteg van, aztán meglátjuk mit sikerül megvalósítani.

Hogyan kommunikáltok a koreai szülőkkel?

Ahogy csak tudunk, legyen az kézzel-lábbal, Google-fordítóval, vagy épp mindenki a saját nyelvén egyre lassabban és hangosabban. 😂 Én csupán olvasni és írni tudok koreaiul és őszintén szólva a suli mellett nincs is sok időm ezzel foglalkozni. Miután kiköltözünk szeretnék beiratkozni az egyetemek által szervezett fél-egy évig tartó intenzív nyelvtanfolyamra és reményeim szerint így elég hamar el tudom sajátítani a nyelvet.

Hol laktok Koreában?

A férjem szülei Tedzson-ban élnek, ezért itt szoktunk lenni náluk. Ez a félsziget közepén egy nagyváros, a gyorsvonattal szinte bármerre hamar el lehet jutni. Szerintem érdekes, hogy Tedzson Budapest testvérvárosa. Igen meglepődtünk, amikor a budapesti állatkertben a kijárat felé sétálva megláttunk egy szobrot, amit Tedzson 2016-ban ajándékozott Budapestnek.

Szoborátadás a Fővárosi Állat- és Növénykertben

Köszönöm, hogy velem tartottatok~!

Itt is megtaláltok:

Facebook: facebook.com/wanderingkorea

Instagram: jangcsilla

E-mail: jangcsilla@gmail.com

Érdekességek és furcsaságok pt.2

Ma éreztem magam először teljesen jól, ennek örömére végre ismét belevethettem magam a koreai ételek sokaságába. Mondjuk ebédre éppenséggel pizzát ettünk, de az is különleges volt egy kicsit, mivel a tészta széle édesburgonyával volt töltve, sőt még feltétként is került rá ebből a krumpliféléből. Régebben nem szerettem az édesburgonyát, de itt mindenféle formájával megismerkedtem, mivel imádják, aztán végül én magam is megkedveltem.

Vacsorára galbit ettünk. Mostanában nagyon tetszik a férjem szüleinek az a fajta étterem, ahol magadnak mehetsz el újratölteni a mellékfogásokat, ez is egy ilyen félig önkiszolgáló hely volt.

Nem is húzom tovább a szót, jöjjenek az újabb érdekes és furcsa dolgok, amiket itt Koreában tapasztaltam.

1.

A férjem szülei szerettek volna nekünk új karikagyűrűt venni ajándékba. Ugyan még csak egy éve volt az esküvőnk Magyarországon, de a gyűrűnket 7 éve viseljük. Koreában szokás, hogy egy idő után a szerelmesek párgyűrűt adnak egymásnak. Nálunk ez 1 hónap együtt járás után megtörtént és mivel otthon nem árulnak külön erre a célra készített gyűrűket, így egy rendes esküvői karikagyűrűpárt vettünk a kapcsolatunk elején. Mondjuk jó befektetés volt 😊 Én igazából nem is szeretném lecserélni, mivel 7 éve mindennap az ujjamon van és még mindig imádom, de elmentem a férjem szüleivel nézelődni egy ékszerboltba. Meglepődve láttam, hogy itt a férfiak gyűrűjében is van kő, nem csak a női darabokban. Még egy indok, amiért nem szeretnék újat venni! 😊

2.

A férjem szülei hívő emberek, egy héten több alkalommal is járnak templomba. Vasárnap szeretik, ha mi is elmegyünk legalább az első felvonásra, így a betegségem előtti héten én is beültem egy misére. Nézelődtem, mert ugye nem nagyon értek semmit azonkívül, hogy Jeszu (Jézus). Több embernél láttam szövegkiemelőt, a lényeget kihúzták a Bibliájukban, sőt volt aki jegyzetet is készített. Ti láttatok már ilyet?

3.

Szintén egy templomos furcsaság, hogy a lelkész papír helyett iPad-ről olvassa a Bibliát.

4.

Az egyik legnépszerűbb sport Koreában a baseball. 10 profi csapatuk van és rengeteg baseball pályát építettek. Én is gondoltam rá, hogy szívesen ellátogatnék egy mérkőzésre, de elbizonytalanodtam, amikor megtudtam, hogy nincs időlimit a baseball-ban, akár 3-4 óráig is eltarthat a küzdelem... Talán majd máskor...😂

5.

Itt nincs sütő. Óriási mikrók vannak helyette, amin oda tudod tekerni az oven (sütő) felirathoz a gombot, de engem ezzel nem lehet átverni! Egy mikró az nem sütő!!! Hogy fogom így sütögetni a mézeskalácsokat Karácsonykor? 🎄 😂

6.

Amikor valaki nem csukja be maga mögött az ajtót, mi azt mondjuk: "biztos barlangban lakik" (ez egy katonai szleng egyébként.). Koreában meg azt mondják, hogy: "a farka miatt nem tudta becsukni az ajtót maga mögött."

7.

Ez egy tipikus koreai babaágy. Azért szeretik jobban, mint a nálunk kapható hagyományos kiságyat mert padlófűtés van minden házban, így a kicsik biztosan nem fáznak meg télen.

8.

Ilyen egy elektromos légycsapó. Bár az új építésű lakásokban a nyílászárókat felszerelik szúnyoghálóval, a régebbi típusú házakban simán berepülnek nyáron a rovarok. Hagyományos légycsapó helyett itt ezt az elektromos teniszütő alakú eszközt használják.

9.

Az étteremben a számlát a rendelés után rögtön kihozzák az asztalhoz. Miután végeztetek az étkezéssel a kijárathoz kell magatokkal vinni és ott fizetni. Szerintem ez nem túl praktikus, hiszen ahányszor valami új dolgot rendelünk, újabb és újabb számlákat hoznak az asztalhoz. Nem lenne egyszerűbb a végén összegezni az egészet?

10.

Biztosan tudjátok, hogy étkezés közben az emberek nem kiszednek maguk elé egy adag ételt, hanem folyamatosan csipegetnek innen-onnan, nincs egy saját tálkád, minden mellék- és főfogás mindenkié. Ezt még egész egyszerű is megszokni. De gondoltátok volna, hogy a koreaiak a sütiket is ugyanígy megosszák egymással? Nagyon meglepődtem, amikor először sütiztünk együtt a férjem családjával. Kiválasztottam magamnak egy gyönyörű sajttorta szeletet, majd legnagyobb meglepetésemre az asztal közepére tették az összes tányért és mindenki elkezdte kóstolgatni a másikét.

Ha még nem olvastad volna a hasonló témájú bejegyzéseim itt megteheted: Érdekességek és furcsaságok & Tudtad? 10 random dolog Koreáról

Kövessetek Facebook-on is: facebook.com/wanderingkorea ugyanis hamarosan egy nyereményjátékkal fogok nektek készülni! 😊

Kórházba kerültem 😷🏥

Kis koromban, ha a Heim Pál Gyermekkórház előtt hajtottunk el autóval és kimondtam az intézmény nevét, egy héten belül valamiért biztosan ott kötöttem ki. Azt hittem ennek az átoknak vége, erre láss csodát. A férjem apukája egyik nap valamiért meg akarta nekem mutatni a házukhoz legközelebbi kórházat. Én lelkesen olvastam a koreai kiírást: "Kan-jáng-Te-hvá-Pjang-won", vagyis Konyang Egyetemi Kórház...

Egyik nap arra keltem, hogy mindenem fáj. Rögtön gondoltam, hogy megfáztam. Nem embernek való a kinti 38 fok után leizzadva a 21-22 fokba betérni, de sajnos a légkondit mindenhol túlzásba viszik. Aznap korán lefeküdtem és másnap reggel úgy tűnt, minden rendben van, délutánra viszont éreztem, hogy fogy az erőm, de a férjem családja egy csomó programot betervezett, így nem tudtam lepihenni. Este 10 fele értünk haza és akkor már egyértelmű volt, hogy valami nagyon nincs rendben. A lázam rohamosan emelkedett, émelyegtem, szédültem, fájtak az ízületeim és az sem segített, hogy sok folyadékot veszítettem, aminek a pótlását úgyszólván a szervezetem nem támogatta. Éjjel 1-kor a férjem nővére eldöntötte, bevisz a sürgősségire..

5 perc alatt át is értünk és besétáltunk az ER feliratnál (pont, mint a Vészhelyzetben!). Egy fiú fogadott minket a pultban. Elkérte az útlevelem, felírta pár tünetemet és továbbküldött a következő szobába, ahol két ember tartózkodott mindenféle gépek között. Már az első szobában álldogálva látták, hogy lázas vagyok, ugyanis hőkamerák figyeltek minket. A fülemben le is mérték egy pillanat alatt a pontos hőmérsékletet. Ezenfelül megmérték a vérnyomásom és ők is a tünetekről kérdeztek. Egyszercsak kijött egy doki a sürgősségiről, aki a légzésemről érdeklődött, plusz meg is hallgatta a tüdőmet. Kiderült, hogy hasonló tüneteim voltak, mint amit a MERS nevű vírus produkál, ami a Közel-Keleti légúti koronavírus, ezért megnézték, hogy egyáltalán mehetek-e más betegek közé, vagy rögtön elkülönítsenek. Oké, hogy Dubai-ban szálltam át, de azért reménykedtem, hogy a reptéren semmit nem kaptam el.

Végül beengedtek a sürgősségire, ahol 5 ember várt rám. Később megtudtam a személyzet ruhájának színe is jelentéssel bír, kékben van a főorvos, fehérben a rezidensek, zöldben pedig a nővérek. Tehát innen tudtam, hogy a főorvos, 2 rezidens és 2 nővér fogadott. Úgy éreztem magam, mint a Minipoliszban Magyarországon, tudjátok, ahol a gyerekek kipróbálhatják a felnőttek munkáját. Mindenki nagyon fiatalnak tűnt, a főorvos mondta is, hogy nééézd már, egy évben születtünk!

Bent azonnal egy ágyhoz vezettek, lefektettek és ismét kikérdezték a tüneteim, de még az előbbinél is részletesebben. Miután kiöntöttem nekik a lelkem, elmentek konzultálni. Egy nővér jött vissza és mondta, hogy branült fog nekem bekötni, mert infúziót kapok és vért is kell vennie. Két tasak infúziót kötöttek rám egyszerre, amibe mindenféle gyógyszert töltöttek és azt ígérték, hogy hamar jobban leszek. Ezenkívül történt még hasi és mellkasi röntgenvizsgálat is. Körülbelül 10 méterre volt a vizsgáló, de nem engedték, hogy felálljak, az ágyon gurítottak el odáig, meg vissza.

Itt már egy kicsit jobb színem volt az infúziótól

A sürgősségin vártuk végig, hogy az infúzió lemenjen. Nagyon hálás voltam, amiért nem csak gyógyszereket írtak fel, mert ez így gyors enyhülést hozott, plusz megnyugtatott, hogy egy kicsit megfigyelés alatt tartottak. Minden eredmény egy órán belül beérkezett és a főorvos jött vissza engem tájékoztatni. Azt mondta, hogy először ugye megfáztam, majd a legyengült szervezetem összeszedett egy szalmonellához hasonlító fertőzést. 3 napi gyógyszerkúrát is összeállítottak nekem és előírták, hogy pár napig diétázzak. Körülbelül 2 és fél órát töltöttem a kórházban, minden nagyon flottul és gyorsan ment. Ezen rendszer fenntartásának persze ára is van, éppen ezért lenne fontos az utasbiztosítás, mert még ha nem is a teljes összeget, de egy nagy részét biztosan állta volna a biztosító. Én viszont életemben először nem kötöttem magamra biztosítást, mondván, hogy soha nem volt rá szükségem, erre persze ez történt. Összesen 325.000 koreai won-t, vagyis körülbelül 80.000Ft-ot fizettem az ellátásért.

A gyógyszeradagom napszakra szétszedve

Mit tudok enni?

Az elején kicsit tanácstalan voltam az étkezést illetőleg, hiszen itt vagyok Koreában és konkrétan egy diétás koreai ételt nem tudnék megnevezni. Miután egy napig nem ettem, úgy gondoltam, hogy itt lenne az ideje, de mégis mit? A sógornőm ajánlotta, hogy rendeljünk betegekre specializálódott étteremből. Kértem, hogy nézzen ki nekem valami finomat. Amikor 20 perc után kihozták az ételt és megláttam a zacskót, még nem gyanakodtam semmi rosszra. Miután kinyitottam, már annál inkább.

A reklám

A valóság

Sütőtök püré és rizses-húsos-zöldséges püré, tonhallal és fehér kimcsivel

Összesen 4 kanállal tudtam letuszkolni ezekből az ételekből és éreztem, hogy a gyomromnak nem tetszik. Szinte rosszabbul lettem, mint előző nap, ezért nem erőltettem az evést. Másnap egy picit jobban voltam már, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek bevásárolni és megpróbálok a szokásos otthoni diéta szerint étkezni. Itt nyilván nincs háztartási keksz vagy sós ropi, de azért találtam hasonló termékeket, amivel ki tudtam azokat váltani.

Alig vártam, hogy igyak egy finom citromos teát, áldom az eszem, hogy hoztunk ki magyar mézet és fekete teát. Néhány gyümölcsöt elég drágán adnak, így fizettem két szem citromért 600Ft-ot, vagy épp az alma kilójáért 1250-et. A banán az egyik legolcsóbb gyümölcs itt, kilóját 560Ft-ért szereztem be.

A következő fogásokon élek egy pár napja

Natúr csirkemell főtt krumplival (vagy rizzsel)

Tyúkhúsleves (a Lotte Mart nevű hipermarketben találtam zöldségleves kockát)

És persze mézes-citromos tea minden mennyiségben

Sajnos még nem kifogástalan az állapotom, de össze sem lehet hasonlítani azzal, ahogy csütörtök este voltam. Úgy tűnik megmaradok, de azért még egy pár napig jobban vigyázok magamra és folytatom a diétát!

Itt is megtaláltok:

Facebook: facebook.com/wanderingkorea

Instagram: jangcsilla

E-mail: jangcsilla@gmail.com

Betegség

Hol érne utol a betegség, ha nem Koreában?! Ne haragudjatok, de 1-2 napig nem lesz új bejegyzés! :(

#mutimiteszel

Koreában az egyik kedvenc elfoglaltságom az evés. Ez sajnos meg is szokott látszódni rajtam, miután hazaérkezés után rálépek a mérlegre. Kenyeret egyáltalán nem fogyasztok, de helyette van rizs reggel, délben és este is, amiben egyébként elég sok a kalória. A koreaiak mindig tudnak enni, szeretnek egyszerre sokféle ízt kipróbálni, ezért sem nagyon működnek itt az egytálételek, mint nálunk. Még a külföldi fogásokat sem tudják szimplán fogyasztani. A múltkor készítettem spagettit, erre a férjem családja rendelt mellé pizzát, szójaszószos csirkét és kimcsit is ettek hozzá. Gondolhatjátok, hogy ennek a felét sem tudtuk megenni. Nagyon sajnálatos dolog, de általánosságban elmondható, hogy rengeteg ételt pazarolnak itt az emberek.

Összeszedtem nektek, hogy a mostani utazás során milyen ételeket fogyasztottam eddig. Ezeket mindenképpen próbáljátok ki, ha erre jártok!

1. Kimchi jjigae (김치찌개)  🌶️

Kimcsiből készült leves. Akkor a legfinomabb, ha a kínai kel egy kicsit már erjedt. Disznóhússal készítik általában, de csirkével is finom. Egy tálka rizst is szoktak mellé adni, amit bele lehet önteni, így kevésbé csípős és laktatóbb is. Személy szerint én nem szoktam beleönteni, mert a rizs egy idő után felszívja a levet.

Anyukával nagyon jó dolgunk van! :)

2. Galbi (갈비)

Az asztalnál kell grillezni a disznóhúst, ami egy speciális, kicsit édeskés pácban van. Az asztalok felett elszívók vannak, de még így is elég füstös a helyzet. Elektromos grillen is elkészíthető, de faszenes grillen az igazi!

Perilla levéllel is lehet batyut készíteni

3. Haemul Pajeon (해물파전)

Angolul koreai palacsintának hívják. Egy nagyon egyszerű kis étel, de finom. Tojásban el kell keverni zöldségeket (zöldhagyma, burgonya, vöröshagyma) és tengeri herkentyűket (főként polippal jó) és így sütik ki egy serpenyőben. A makgeolli (막걸리) nevű tradicionális alkohol nagyon jól illik hozzá.

Makgeolli - Rizsbor

4. Dak-galbi (닭갈비) 🌶️

Nagyon népszerű étel a koreaiak körében. Csirkehússal készül, ezt sütik össze az asztalnál rizssütivel, zöldségekkel és paprikaszósszal. Ha már majdnem elfogyasztottuk az egészet, akkor tesznek a maradékhoz rizst és azzal is összesütik, így szinte még egy adag étel kijön belőle.

5. Budae jjigae (부대찌개) 🌶️

Ez az úgynevezett laktanyaragu, egy mindenes leves, amit az otthon fellelhető bármilyen hozzávalóból el lehet készíteni. Régen a szegények levese volt, ma már viszont a népszerű ételek egyike.

6. Yukgaejang (육개장) 🌶️

Marhahúsból készült leves, nagyon nagy kedvencem. Szintén adnak hozzá egy adag rizst, de én ebbe sem szoktam beleönteni. Kákdugit is adnak mellé, ami a kimcsi retekből készült változata. Egy hideg téli estén nincs is ennél jobb, de én még így a nyár közepén is szívesen eszem ilyet!

7. Samgyeopsal (삼겹살)

Az egyik legtipikusabb étel itt, biztosan ti is hallottatok már róla. Disznóhúst kell grillezni az asztalnál, amit ssamjang szósszal és ízlés szerint kimcsivel, fokhagymával saláta batyuba tekerve a legjobb elfogyasztani. Ez elég zsíros fogás, tehát ha túl sokat eszünk belőle, könnyen megülheti a gyomrot.

8. Spare Ribs

Ennek az ételnek nem sok köze van Koreához azon kívül, hogy imádják! Magyarországon is van egy étterem, ahol ettünk ilyet és ott is tele volt a hely koreaiakkal, még saját nyelvű menüt is készítettek nekik! :D

Kellően megéheztetek? :D

Itt is megtaláltok:

Facebook: facebook.com/wanderingkorea

Instagram: jangcsilla

E-mail: jangcsilla@gmail.com