Megérkeztünk Koreába

Megérkeztünk Koreába. A gépünk a túlzsúfolt légtér miatt a tervezettnél 45 perccel később indult, de csupán 9 óra 40 percet repültünk, tehát simán behoztuk.

Nagyon izgultunk, hogy milyen lesz ez a hosszú út a fiúkkal, de nagyon pozitív volt. Ádám az utazás napját a magyar nagyival töltötte, így mi nyugodtan tudtunk pakolni, készülődni és nem csúszott el a napirendje. Attól tartottunk, hogy otthon majd nem tud aludni ebéd után, márpedig az ő korában még nagyon fontos a délutáni alvás, különben borul minden. A reptérre 14 órára értünk ki, a repülő kicsivel 16 óra előtt szállt volna fel, ha nem késünk. A gépen finom ételeket kaptunk, habár azon meglepődtünk, hogy a gyerekek nem gyerek menüt kaptak, így kimcsi és lazac is került eléjük, amit hadd ne mondjam, hogy még nem esznek meg. De azért éhen senki nem maradt 😊

Étkezés után játszottunk velük, volt egy kicsi tabletezés, de szinte az otthoni lefekvési idő szerint raktuk le őket aludni és leszállás előtt egy órával keltek csak fel.

Landolás után a buszok felé vettük az irányt. A reptérről kilépve kissé arcon csapott a meleg párás idő, ezt még meg kell szokni. Nekünk azért is nehezített egy kicsit az utazás, mert az incheoni érkezés után tovább kell buszoznunk Daejeonba, ami egy 2 óra 40 perces út pluszban. Egyébként kényelmesek ezek a távolsági buszok, de most valami szuper buszra vettünk jegyet, le lehetett dönteni az üléseket és meg lehetett emelni a lábakat, így majdnem végig aludtuk az egész utat, szinte vízszintes helyzetben, rakok képet az ülésről.

A koreai nagyszülők a buszmegállónál vártak bennünket. Eredetileg ki akartak jönni a reptérre, de lebeszéltük őket, hiszen oda-vissza levezetni ezt az utat nagyon fárasztó. Indulásnál pedig úgyis ők visznek ki minket, mert olyan korai busz nincs, amivel kiérnénk a repülőnkhöz.

Otthonra rendeltünk ebédet. Én jjamppongot (csípős tengeriherkentyű leves, tésztával) és tangsuyukot kértem (ez egy sertéshúsból készült húsétel, édes-savanyú szósszal). Ha valaki pár éve azt mondja nekem, hogy tengergyümölcseit tartalmazó levest választok első itteni étkezésre kinevettem volna, de hát így változik az ember ízlése. Régebben ezekre ránézni sem bírtam, manapság már nagyon szeretem.

Jjamppong

Tangsuyuk

Ezt a tálca mandut ajándékba küldték a rendelés mellé

Édes-savanyú szósz jár a husihoz

Ebéd után letusoltunk, kicsit pihentünk, aztán elmentünk sétálni.

A Paris Baguette nevű pékség felé vettük az irányt. Szerettünk volna valami frissítőt inni és pékárut venni reggelire. A holnapi napon indulunk is tovább Jejura, így egyszerű reggelit terveztünk.

Jejun találkozunk majd férjem nővérével és a gyerekek unokatesóival, ugyanis ők nyáron 1 hónapot ott nyaralnak a szigeten.

A fiúk séta közben kiszúrtak egy játszóteret, így picit odamentünk velük. Itt kabócák levedlett lárvabőreit gyűjtögették a fákról és Dani feldíszítette őket virágokkal… igen, asszem ilyenek egy biológus csemetéi 😁

A gyerekek már alszanak, így lassan mi is nyugovóra térünk, következő alkalommal már Jejuról jelentkezem majd.

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést! Sziasztok~~~!

3 év után ismét Korea 💕

 Sziasztok!

Szerencsésen megérkeztünk Koreába! Azzal kezdeném, hogy a gyerekek előtt le a kalappal, mert egy hangjuk nem volt szinte az egész utazás alatt. A férjemnek elég kötött volt, hogy mikor mehet szabadságra, ezért nem tudtuk úgy variálni a dátumot, hogy közvetlenül utazzunk Budapestről Szöulba, Varsón keresztül jöttünk.

Csipet-csapatunk épp átért a budapesti biztonsági ellenőrzésen

A mai napnak 2 nagy tanulsága volt számomra: kétszer át kell gondolni, hogy gyerekekkel bevállalja-e az ember az átszállást, illetve, hogy tényleg csak annyi kézipoggyász legyen nálunk, amennyi muszáj! A varsói gép egy kis propelleres Bombardier volt.

Ehhez busszal vittek ki minket, a buszhoz lépcsőn kellett lemenni. Élmény volt vinni Ádit a kezemben, Danit nagyon figyelni, mert ugye a repülők mellett sétálni nem egy veszélytelen dolog, közben pedig húztuk-vontuk a babakocsit, a pelenkázó táskát, Dani kis bőröndjét, a férjem és az én hátizsákom és két kabinbőröndöt… nem is tudom mit gondoltunk 😄 50 percünk volt átszállni Varsóban, hát ez nagyon szűkös amúgy is, nemhogy két kicsivel, a végső hívásra értünk a géphez, jó volt végre elfoglalni a helyünket, gyümölcslével és vízzel fogadtak bennünket.

Az én feladatom volt, hogy a tabletre offline is nézhető filmeket, meséket töltsek le Daninak, amit a hosszú út alatt nézhet. Ezt meg is tettem, de a levegőben szembesültünk vele, hogy semmi nem akar elindulni… Nem baj, van ugye műsor a repülőgépen. A fülhallgató, amit adtak túl nagy volt neki, a miénk pedig vezeték nélküli, azt nem lehetett összeszinkronizálni a repülő szórakoztató rendszerével 🤦🏼‍♀️ Úgyhogy tiszta Montessori neveléssel telt az út, mondókáztunk, rajzoltunk, báboztunk és annyit tudtam még tenni érte, hogy a laptopomra volt letöltve néhány vlog videóhoz szánt háttérzene, ezeket hallgatta meg többször. Ádi 2 részletben aludt 4,5 órát (🙏🏻) és Dani is elszenderedett egy órácskára, az út majdnem 11 órás volt Varsó és Szöul között.

A gyerekmenüről töltök fel nektek képet, nagyon kis cuki volt és kiadós, még mi is tudtunk kóstolni belőle. Porcelán tányérokon és üveg pohárban szolgálták fel az ételeket és italokat, ezen kicsit izgultam, hogy Dani tud-e majd bánni vele, de nagyon ügyes volt, tisztában van már ezen dolgok törékenységével egy két otthoni balesetnek köszönhetően…😄

Ez volt az első fogás ebédre

Ezt pedig második étkezésre kapta Dani, reggelire

Talán az utolsó órát mondanám a legnehezebbnek, Ádi hiába aludt elég sokat, kezdett nyűgös lenni, Dani pedig már nagyon izgatott volt a koreai nagyszülőkkel való találkozás miatt.

Azért cuki volt, ahogy elüldögélt és eszegetett

a mózeskosárban, amit felszereltek neki

Érkezés után hatalmas tömeg várakozott az útlevél ellenőrzésnél, egy reptéri dolgozó kiszedett minket a sorból és azonnal átmehettünk a személyzetnek szánt ellenőrző ponton, ezért nagyon hálásak voltunk! Ezután összeszedtük a csomagokat a szalagról és meg volt a boldog találkozás a nagyszülőkkel ❤️ Dani legalábbis be volt sózva és nagyon vidáman rohant oda hozzájuk, Ádika viszont elsírta magát a férjem szülei láttán, de jelentem egy kiadós ebéd és némi alvás után, már ő is mosolyogva fogadta őket 😍

Ez a fotó még a csomagoknál készült, olyan aranyosak! 😁

A gépen rengeteg mindent ettünk, így éhesek nem voltunk, de valami innivalót szerettünk volna venni, miután kiértünk a csomagokkal. Mindig egy CU nevű kisboltban vásárolok ilyenkor, ami az érkezési szint egyik kijáratánál van. Közelebb sétáltunk és láttam, hogy senki nincs a boltban, gondoltam a fenébe, biztosan zárva van. Erre kiderült, hogy személyzet nélkül működik, csak bemész, összeszeded, amit szeretnél, magadnak lecsippantod, kártyával fizetsz és mehetsz is kifelé. Férjem azt mondta, hogy ez egyre elterjedtebb itt, három éve, amikor utoljára kint voltunk még nem láttam ilyet. Nagyon menő, de egyben ijesztő is, hogy mennyire nincs szükség élő emberre egy bolt üzemeltetéséhez.

Ebédre és vacsorára is rendeltünk magunknak ételt, viszont ekkorra már hatalmas káosz volt körülöttünk, mert átmentünk sógornőmékhez, ahol 3 gyerkőc van. Mit ne mondjak, igen intenzív játékba kezdtek és nem tudtunk leülni együtt enni, valaki mindig a gyerekekkel maradt, amíg a csapat másik fele evett. Ennek köszönhetően ezekről az isteni fogásokról nem készült fotó, de majd fotózok még eleget 😉 Megpróbálok több mindent feltölteni Instagram-ra, ahol @jangcsilla néven találtok meg!

Még találkozunk~~~

Érdekességek és furcsaságok pt.4

 A mai bejegyzésemben folytatom a már több részes "érdekességek és furcsaságok" sorozatot Koreáról. Sokat gondolok az országra, hiszen lassan egy éve már, hogy utoljára kiutaztunk a férjem családjához. Nagyon fáj a szívem, hogy csak videókon, fotókon és videótelefonálás útján láthatják Danit. El sem tudom képzelni, hogy ez milyen nehéz lehet egy nagyszülőnek. Egyébként sem könnyű ekkora távolságot áthidalni, de a vírushelyzet most még azt a kevés személyes találkozót is elvette tőlünk. Terv szerint 2021 júliusában próbálunk meg majd kiutazni, de ez nyilván ismét tolódhat a helyzetre való tekintettel.

Szóval sokat jár Korea a fejemben és sok új dolog eszembe jutott, amit még nem osztottam meg veletek, de érdekes vagy talán furcsa lehet. 🙂

Huzat mindenre

Gondolom az igényesebb megjelenés a cél, de néha olyan dolgokra tudnak huzatot tenni, ami nekem eszembe sem jutna! Simán letakarják egy anyaggal például a légkondicionálót...

...a ballonos vizet,

...vagy akár a ventilátort.

De még a távkapcsolót is van aki díszes anyagba öltözteti.

Mindennapos hajmosás

Koreában mindennap hajat mosnak az emberek. A vastag és sűrű szálú hajukat úgy tudják csak formázni, ha ezt megteszik. Amikor összejöttünk a férjemmel, akkor meglepetten nézett rám, hogy én nem mosok hajat mindennap, hiszen náluk ez a tusolás/fürdés része. Megnyugtattam, hogy nem csak én bliccelem el, nálunk ez nem szokás, ráadásul ha az én vékony szálú világos hajamat folyton megmosnám, szerintem igen hamar megkopaszodnék. Ez meggyőzte, hogy talán tényleg nincs rá szükségem és heti 3x is elég! 😀

Papucs - akár télen is

Általában két alkalommal szoktunk Koreába látogatni, télen és nyáron. Minden évszaknak megvannak a jellegzetes elemei, de az egyik legfurább, hogy nem egy embert láttam már kint a hideg időszakban nyaktól bokáig érő téli kabátban PAPUCCSAL. Ez utóbbi azért elég extrém, de valahogy téli cipőkben nem túl jók, mert a kilógó csupasz boka tényleg mindennapos látvány. Nem értem, hogy bírják? 🥶

Rejtett kamerák a nyilvános wc-kben

Sajnos egy igen nagy probléma kint, hogy a nyilvános wc-kben perverz alakok rejtett kamerákat helyeznek el, felveszik a hölgyeket mosdóhasználat közben és különböző oldalakra feltöltik a felvételt. Emlékszem, hogy autópálya melletti wc-knél láttam már kirakva egy kis táblát, amire ráírták, hogy gyakran átkutatják a fülkéket, de akkor még nem igazán tudtam ezt az üzenetet hova tenni. Az egyik boltban járva figyeltem fel a képen látható kis kártyákra és persze rögtön felkeltette az érdeklődésemet az áthúzott kamera jel. A férjemnek megmutatva megtudtam, hogy elvileg ha ezt a lapot a szemed elé teszed ott a piros kis ablaknál és végigpásztázod a fülkét, akkor észre lehet venni a rejtett kamerákat. 4400 won a biztonságos mosdóhasználatért 👀

Környezetvédelem

Egyre több helyen lehet érzékelni, hogy próbálnak tudatosabban odafigyelni a környezet védelmére, ami szerintem nagy előrelépés Koreában. A legutóbbi utazásunknál először tapasztaltam, hogy ha a boltban szatyrot kérsz, hogy elrakd a vásárolt árut, akkor nem egy sima nejlonszatyrot kapsz, hanem a kint használatos szemeteszsákot, ami valóban olyan, mint egy szatyor, így haza viszed benne a termékeket, majd szemeteszsákként funkcionál.

A Starbucksban láttam, hogy végre bevezették a papír szívószálat, ami teljesen jól teljesít abban a pár percben, amíg kiszippantod a lattédat a pohárból. (Némi késéssel, de ezt már Magyarországon is bevezették)

Ügyintézés közben akadtam rá ezekre a papír spatulákra, amit kávékészítéshez tettek ki, műanyag kanál/kavaró pálcika helyett.

A vízgépből sok helyen pedig pohár helyett ilyen kis boríték szerű papírkába lehet tölteni a vizet.

Lámpaoltás 21 órakor

A koreai apartmanokban általában van egy hangosbemondó, amin keresztül a ház vezetése, mondjuk hogy olyan, mint a közös képviselet, hasznos információkat tud megosztani a lakókkal vagy éppen kéréseket fogalmaznak meg feléjük. A férjem szüleinek a lakásánál energiaspórolás céljából egy héten egyszer ezen keresztül kérnek meg mindenkit, hogy este 9-kor oltsák le a világítást a lakásban 10 percre. Az idő leteltével megköszönik a közreműködést és bemondják, hogy mennyi energiát spóroltak meg összesen. Szerintem ez is egy jó pofa kezdeményezés!

Ha még nem olvastad a sorozat előző bejegyzéseit, akkor itt megteheted:

Érdekességek és furcsaságok pt.1

Érdekességek és furcsaságok pt.2

Érdekességek és furcsaságok pt.3

Tudtad? 10 random dolog Koreáról

Köszönöm, hogy ismét velem tartottatok, ha tetszett a bejegyzés, akkor nyomjatok egy like-ot! ^^

Sziasztok~~!!

Koreai utazás a legjobb barátnőm szemével

Most egy kicsit visszarepülünk a múltba és kikérdezem a legjobb barátnőmet az első koreai utazásáról. 2018 augusztusában Eszter a koreai esküvőnkre jött ki. Különleges az ő szemszögéből alkotott vélemény, hiszen miattunk érkezett a félszigetre és nem a Korea iránti rajongása miatt. Lássuk, hogyan érezte magát abban a pár napban, mennyire sikerült megtapasztalnia a koreai életérzést.

Eszter, hogyan készültél a koreai utazásra, mik voltak az elképzeléseid látatlanban?

Azt gondolom, hogy kifejezetten nem készültem, egyedül attól tartottam, hogy vajon fogok-e tudni olyan ételt találni, ami nem túl csípős, de mégis helyi. Jártam Ázsiában korábban, a nagy vetélytárs Japánban volt szerencsém megfordulni évekkel ezelőtt, hasonlóra számítottam. Pár nevezetességet, múzeum félét megnéztem a neten, de számomra az esküvő, mint életesemény volt a fő attrakció.

Mi az első emléked, amikor megérkeztél az országba?

Lényegében az, hogy amint túljutottam a szokásos útlevél ellenőrzésen a Te arcodat láttam, ahogy izgatottan várod, hogy mikor jövök már. 😊 Ezt követően megmaradt pár érdekes ember a reptérről meg, hogy egész megéheztem.

Mi volt az első koreai étel, amit kipróbáltál?

Szinte rögtön, már a reptéren belekóstoltam a helyi ízekbe. Egy sushira emlékeztető algával borított zöldséges rizsétel volt az első fogás, ezt kimbapnak hívták. Ehhez tartozik egy jó sztori is, miszerint egy mobilkészülék szerű tárgyat adtak, ami jelezte, ha az étel elkészült, hogy addig is foglalj helyet, ne ácsorogj feleslegesen. Hipp-hopp jelzett, hogy elkészült minden, én mentem is érte, de a készüléket nem kérték vissza. Miután végeztem az evéssel gondoltam visszaadom a kütyüt, de úgy tűnt, hogy nem értik amit angolul mondok, mert ahelyett, hogy elvették volna, a kezembe nyomtak még egy adag ételt, hiába tiltakoztam, hogy ez valami félreértés lesz. Végül dupla adag kimbappal a gyomromban vágtunk neki a pár órás buszútnak Daejeonba.

Mennyire tudtál elboldogulni koreai nyelvtudás nélkül?

Mint ahogy a fentebb említett történet is mutatja az angollal nem megyünk messzire Koreában. Lehet, hogy tudnak, de azt nagyon jól titkolják. Én személy szerint jó, ha 2-3 dolgot tudok koreaiul, szóval, ha valaki kint képzeli el a jövőjét, akkor feküdjön neki a nyelvtanulásnak. Turistaként elég, ha van interneted és a Google Translate App segítségével fordítasz.

Szerinted mennyire volt más a koreai esküvőnk a magyarországihoz képest?

A koreai esküvő kissé távol állt az ízlésemtől, a végletekig megszervezett volt, kissé már-már színpadias.

A menyasszonyi csokrot például egy kiválasztott személynek kellett elkapnia, ez lettem én. A jó fotó érdekében többször is odadobta nekem Csilla a virágokat - ez egy kicsit sem volt így spontán.

A ruhát állandóan igazgató hölgy nagyon komolyan vette a munkáját. A tradicionális szertartás sokkal fesztelenebb, családiasabb volt. Nekem a barátok hiánya feltűnő volt, egy munkatárs és/vagy üzleti partner előbb felbukkan egy ilyen eseményen. Pedig kíváncsi voltam, kik azok a Shinkwonnak, mint mi egymásnak a gimis társaságból. A vendégek megvendégelése viszont sokkal praktikusabb volt, mint itthon. Az all you can eat rendszerű, svédasztalos finomságokból mindenki annyit evett amennyit jónak gondolt, és mivel az épület komplexumban több rendezvényt is tartottak egy időben, így folyamatosan pörögtek a konyhában és az étel friss volt.

Mi a legkedvesebb emléked az utazásról?

Sok-sok pozitív emlékem van, nehéz a választás. Talán kiemelkedik közülük a hanbokba öltözés és a palota negyed bejárása. Volt egy kis eső, amikor odaértünk, de mire átöltöztünk már kezdett kisütni a nap és remek fotókat lőttünk a helyen, szóval jól mulattunk.

Az autentikus élményen túl, koreai hanbokba öltözve a paloták ingyen látogathatóak, szóval duplán jól jár az ember.

Mi a legkellemetlenebb emléked az utazásról?

Hmm… még soha nem volt gondom a szállodák be- és kijelentkezésével korábban. De mindig van egy első alkalom. A barátnőm családjától azt az információt kaptam, hogy délben kell elhagyni a szobát, viszont 11-kor jelzett nekem a személyzet, hogy ideje kijelentkeznem. Hát ilyen gyorsan még soha nem pakoltam be a bőröndömet, attól tartottam, hogy esetleg kiszámláznak még egy éjszakát Shinkwon szüleinek. Ezen felül eléggé megmaradt bennem az is, ahogy egy idős bácsi rám suhintott egyet az esernyőjével a metróban, mivel a lifthez álltunk sorba. Csilla anyukája nem tudott lépcsőzni, mi nyilván tudtunk volna, de nem akartuk egymást elveszíteni, ezért mentünk együtt a lifthez. Annyira irreális volt a helyzet, hogy egy időre mindannyian lefagytunk.

Sok országban jártál már, sok náció tagjával találkoztál, mennyiben voltak mások a koreai emberek?

A külsőségeket nézve én kaméleonként vegyültem közöttük, sok helyen jártam, de az arcom nagyon kompatibilis más országok népeinek arcával. Enyhén ázsiai vonásaim vannak, amik nem tudom 100%-ban honnan jöttek, de igazi ázsiai felmenőkkel NEM rendelkezem. Ha napszemüvegben vagyok simán lehet, hogy nem szúrják ki a helyiek, hogy nem oda tartozom. Belső értékek tekintetében a koreai emberek sokkal élhetőbb közösséget hoztak létre, nem annyira merev, mint a japán rendszer. Ez talán annak is köszönhető, hogy az amerikai befolyást nem ellenséges közeledésnek, inkább gazdasági hajtóerőnek élték meg, így a nyugatról hozott kultúra követendővé és kedveltté vált. Japánban a hadtörténeti múzeumban a „fehér ördögök” kifejezés abszolút elfogadott volt, így bár ők is sokat változtak, Korea ebben megelőzte őket. Kicsivel nyitottabbak a külföldiekre, de az átlagember itt sem fog különösebben érdeklődni az idegenek iránt. Szerintem minden országra igaz, ha tisztelettel és kedvességgel indítasz, nagy gond nem lehet belőle. Mi magyarok amúgy is a kelet és nyugat találkozásából táplálkozunk 1000 meg 1000 éve, így forduljunk balra, vagy vigyen az utunk jobbra, a térképen soha sem leszünk elég nyugatiak, ahogy elég keletiek sem.

Jól érezted magad, visszamennél még egyszer?

Összességében nagyon jól éreztem magam, biztos, hogy ha lesz rá lehetőség, még visszatérek, de ha én megyek, akkor neked is jönnöd kell! 😊

A Myeong-dong bevásárlónegyedben

Köszönöm Eszternek a fényképes élménybeszámolót!

Ha tetszett a bejegyzés, akkor nyomjatok egy 👍-ot! Írjátok meg nekem a Facebook-ra kommentben, hogy - ha már utaztál Koreába -, hogyan éreztétek magatokat, - ha pedig csak tervben van az utazás, - mit vártok a legjobban? ^^

Felépülés egy baba születése után: koreai módra

A mai bejegyzésben a Koreában népszerű szülés utáni regenerációs központokat szeretném nektek közelebbről bemutatni. A sógornőm 3. babája egy hónappal ezelőtt született meg. Sajnos a nyári utazásunkat le kellett mondanunk a pandémia miatt, így csak a KakaoTalk videótelefonján keresztül láthattuk a babát. Nagyon szép kislány, Minjae (az első fiú) és Mina (az első lány) után most Mini-t köszönthetjük a családban. Szia Mini~~~❤️

A koreai kórházakból egy komplikációmentes szülés után 3-5 napon belül lehet hazamenni. A legtöbb anya viszont nem egyből haza megy, hanem még pár napot eltölt egy posztpartum központban, ahol lehetőségük van kipihenni a szülést és összehangolódni a babával. Ezeket a központokat hívják úgy, hogy Sanhujori (산후조리, ejtsd: szánhudzsori). 10-ből 6 nő választja ezt a lehetőséget és én maximálisan megértem őket! Mit nem adtam volna egy ilyen helyért, amikor Dani született tavaly! A koreaiak belátják, hogy egy frissensült anyának pihennie kell és nem otthon mosni, főzni, takarítani egy újszülött baba mellett. Amikor az ember hazatér a kórházból nem tudja megállni, hogy ezekkel a dolgokkal ne foglalkozzon, a szánhudzsoriban viszont mindent kézhez kapsz és extra szolgáltatásokkal próbálják kényelmesebbé tenni az anyukák mindennapjait, ilyen például a masszázs, hmm... :-)

A privát szobában van masszázs szék, konyha, ha valaki mégis készítene valamit és persze saját fürdőszoba. A szennyest naponta elviszik és friss törülközőt is ők adnak.

Miért is tartják fontosnak Koreában, hogy az anyák kímélgessék magukat egy kisbaba születése után? Úgy gondolják, hogy az ázsiai nők testalkata miatt őket különösen megterheli a baba kihordása és a szülés. Ha ezután van lehetőségük rendesen pihenni, akkor a későbbi egészségügyi problémák előfordulása is csökken. Régebben, amikor nem voltak még ilyen regenerációs központok, akkor a nők szülei segítettek be otthon minimum 1 hónapig, viszont ez egyre kevésbé volt lehetséges a nyugdíjkorhatár kitolódása, illetve a kisebb családi modell miatt. Valaki felmérte, hogy erre nagy igény lenne továbbra is, így alakult meg az első centrum 1996-ban.

Különböző csomagokra lehet befizetni az anyákat az ellátás alapján, és az időtartam is változhat 1 héttől akár 1 hónapig. A sógornőm például 10 napra vette igénybe a szolgáltatást. Ezalatt a pár nap alatt finom, tápláló ételeket evett, amit ő maga válogathatott össze a büféasztalos étkezések során. Napi 3x volt főétkezés és 2x kaptak apróbb falatozni valókat az anyukák. Alapmenü a Miyeok-guk (미역국, ejtsd: miyak-guk, saját receptünket itt éred el), ami egy algából készült leves. Az anyák elég sokáig fogyasztják ezt a szülés után, én magam is sokat ettem és most Dani nagyon szereti :-)

Délelőtt programok vannak, amiken részt lehet venni, ezek a szoptatásról, csecsemő gondozásról szólnak. A közös helységben az anyukák barátkozhatnak egymással.

Ott is létezik a rooming-in fogalma, vagyis egy szobában lehetsz végig a kisbabáddal, de ezt nem muszáj kihasználni, bármikor leadhatod a kicsit a csecsemős osztályra némi lefejt anyatejjel, ha pihenésre van szükséged. A csecsemők olyan kis kocsikban vannak, mint Magyarországon, felettük viszont biztonságos magasságban van egy kis kamera, amit a nap 24 órájában meg lehet lesni. Mivel látogatók nem mehetnek be (nem csak a járvány miatt, hanem egyébként sem), így az otthon lévő családtagok is bepillanthatnak a baba mindennapjaiba.

Néhány helyen engedik csak be az újdonsült apukákat, a sógornőm ilyen központban volt, így pár napot hármasban tölthettek el nyugalomban, amíg a nagyszülők vigyáztak a többi gyermekre. Aki belép a helyre, annak egy magasnyomású levegőt fújó kamrán kell átsétálnia.

A csoportos programokon kívül vannak egyéni foglalkozások is. Külön is lehet szoptatási tanácsadó segítségét kérni, ha nem menne a dolog, van masszázs, ahogy már említettem, de a sógornőm még valami aromaterápiás gőzölésen is járt. Ezen felül elérhető pszichológus is, ha az anya úgy érzi pszichés segítségre van szüksége.

A központban adtak egy listát is a sógornőmnek, amiben leírják, hogy tradicionálisan miket kellene betartani a szülés után. Ez a következőket tartalmazta:

• Minden ablakot tartson csukva
• Használjon padlófűtést (igen, nyáron is!!!)
• Takarja be az egész testét a takaróval
• Sokféle tápláló ételt fogyasszon
• Kerülni kell a hideg dolgokat, még a vizet is
• Kerülni kell a nehéz, olajos ételeket
• Nem szabad nagyon hátra vagy előre dőlni
• Nem szabad nehéz dolgokat emelgetni
• Nem ajánlott hosszasan ugyanabban a pózban állni vagy ülni
• Vigyázni kell a csuklóízületre a kézi fejésnél
• Nem ajánlott hosszasan tartogatni a babát
• Kerülni kell a guggolást
• Csak a test azon részét kell megmosni amit muszáj és azt is tusolás nélkül

Az utolsó ponton, azért egy kicsit meglepődtem és rákérdeztem a sógornőmnél, hogy értik ezt? Jött is a képes magyarázat. Persze nem kötelező betartani, de nagyon ajánlott, hogy felülről csak mosakodjon az ember, alulról pedig ezeket az intim mosókat kellene használni.

40 fokos vízzel, 2 cikluson keresztül tart a mosás és a végén még meg is szárít... Habár minden használat után fertőtlenítik, én valahogy mégis idegenkedtem ettől így első látásra. Kedves női olvasóim, ti kipróbálnátok? :-)

Nagyon sok idő után ragadtam ismét virtuális tollat, hogy megírjam ezt a bejegyzést. Remélem tetszett nektek és tudtam újat mutatni. Ha tetszett a bejegyzés, akkor kérlek nyomjatok egy like-ot! :-)

Később találkozunk! Sziasztok~

Hazaút Koreából | Repülés babával

Luxus bevásárlóközpontban jártunk | Egy pár szó a vuhani koronavírusról

Egy napunk Koreában | Megfizethető Koreai Divat | Piacoltunk

A koreai dédnagymama | Vidéken jártunk

Gyermeknevelés koreai módra | Beszélgetős Vlog