Ne haragudjatok, hogy rég nem írtam a blogra, de egy újszülöttel nem könnyű az élet :) Azért mindig gyűjtögetem az ötleteket egy új bejegyzéshez és így szedtem össze pár érdekességet és furcsaságot, amit a koreai férjem mellett tapasztaltam.
A férjem szülei szeptemberben látogattak el hozzánk Koreából. Megleptük őket egy milánói kirándulással és én intéztem a becsekkolást a repülőjáratra. Az anyukája útlevelében láttam, hogy a neve mellé zárójelben odaírták, hogy ő kinek a felesége. Kint nem szokás a férj nevét felvenni házasságkötéskor, de a hivatalos iratokban azért jelölve van, hogy ki-kihez tartozik.
A férjemmel az angol a közös nyelv, így csak a véletlenen múlik, hogy néha felfedezünk közös szavakat egymás anyanyelvén. Eddig ezekről tudunk: veranda (베란다), csúnya (추녀) és cici (찌찌). Utóbbira úgy derült fény, hogy a sógornőm kisfia amikor még kisbaba volt sírt és a nagymama elkezdte mondogatni neki, hogy cici? Igen meglepődtem! :D
A férjem szülei hoztak pár gyógyszert otthonról. Az anyukája nekem próbálta elmutogatni, hogy mi mire való és egyszer csak előhúzott egy kis zacskót, ami fekete, különböző méretű bogyókkal volt tele. Azt az utasítást kaptam, hogy ezt a hűtőszekrényben kell tárolni és anyuka nevetve rázogatta előttem a zacskót és közben azt mondta "goat shit", azaz kecske kaki. Gyanakvóan hívtam fel a férjemet telefonon, hogy mégis miért kellene egy adagot ebből betennünk a hűtőnkbe... Erre nagy nevetésben tört ki, azonnal tudta, hogy miről beszélek. Ez a gyógyszer az úgynevezett "Seirogan", vicces nevén szokták kecske kakinak hívni, mert hát tényleg arra hasonlít. Eredetileg Japánból származik és semmi köze a kecskékhez szerencsére. Hasmenésre szokták szedni. Kézzel gyúrják a kis golyókat, bár azt a mai napig nem értem, hogy miért van méretkülönbség a bogyók között, ha csak kicsit van hasmenésed, akkor egy kicsit veszel be, ha nagyon, akkor pedig egy nagyot? :D
Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de amikor beteg vagyok, akkor általában egyáltalán nincs étvágyam, vagy a háztartási keksz, babapiskóta, citromos tea hármasra tudok csak gondolni. Már többször előfordult, hogy amikor egy kicsit gyengélkedtem a férjem folyton etetni akart. Koreában az a szokás, hogy ilyenkor sokkal többet esznek az emberek, hogy hamarabb erőre kapjanak. Ennyit a kímélő diétáról!
Ohh már mennyi félreértésbe keveredtem emiatt. A koreai nyelv szépsége. Ha valaki megkérdezi például, hogy "el akarsz menni a múzeumba?", akkor egyszerű a dolog, hiszen azt mondod "igen, el akarok", vagy "nem, nem akarok". Viszont, amikor negatívként teszik fel a kérdést, vagyis "nem akarsz elmenni a múzeumba?", akkor ha el akarsz menni azt mondod: "nem, el akarok" és ha nem akarsz elmenni azt, hogy: "igen, nem akarok". Kész káosz!
A férjem 21 éves volt csupán, amikor megérkezett a kis bőröndjével Magyarországra először. Az első munkáját kapta meg itt nálunk, ezért nem sok fogalma volt arról, hogy miként érdemes a pénzzel bánni. Amikor egy pár lettünk, akkor derült ki számomra, hogy a pénzügyeit az anyukája kezeli, amin eléggé megdöbbentem. Nem csak náluk volt ez így, több ismerősöm is konfirmálta a dolgot, a gyerekek számláját kezdetben az ammák kezelik kint. Ennek az a célja, hogy segítsék őket az első időkben, különböző befektetéseket intéznek nekik, amíg meg nem tanulják, hogy mit érdemes csinálni a pénzükkel.
Nagy verseny van kint az új építésű lakásokért. Hogy igazságos legyen a dolog, kitalálták a lakáslottót. Amikor valahol egy új apartman komplexumot készülnek felhúzni, akkor lehet jelentkezni, hogy egyáltalán a jogot megnyerje az ember a lakásvásárlásra. Vannak szorzók, amivel a jelentkezőknek nagyobb esélye lesz, hogy kihúzzák, ilyen például, ha friss házasok első saját lakásáról van szó, vagy ha már született gyermekük, de még az is számít, mikor jelentkezel a lakásvételre, akik hamarabb érkeznek azoknak nagyobb az esélyük, ezért van hogy az emberek szó szerint lesátraznak az értékesítő iroda elé és várják az első megnyitást. A férjem szülei már többször is bedobták a nevünket és láss csodát, miután Dani megszületett mi is "nyertünk", legalábbis annak az esélyét, hogy megvehessünk egy még meg sem épült lakást. A férjem szülei már a szerződést intézték, amikor kiderült, hogy csak az vehet ilyen lakást, aki legalább egy éve huzamosan Koreában él. Ez valahol jogos, így akarják elkerülni, hogy külföldi befektetők vásárolják fel a lakásokat és valóban a kint élő koreaiaknak legyen esélyük hozzájutni. Másfelől nagyon rosszul érintett minket, hiszen 1-2 éven belül valóban ki fogunk költözni, így jó lett volna, ha már van egy majdnem készen álló fészkünk. (3-4 évig építik ezeket a 25 emeletes csodákat)
Azért is nagy üzlet ez az egész, mert van aki már a lakásvásárlás jogát eladja másnak. Arról nem is beszélve, hogy mondjuk egy 100 milliós lakás azután, hogy valóban felépült, simán elmegy 150 millióért. Van ebben kockázat is, hiszen hiába a miénk a lakásvásárlás joga, pár millió Ft-ot be kell fizetni előre és akkor még mindig elbukhat ott a dolog, hogy végül meg sem épül a lakópark, így jártak például a férjem szülei egy előző vásárlásnál.
Ha szívesen olvasnál még ehhez hasonló bejegyzéseket, akkor ajánlom figyelmedbe ezeket az írásaimat is:
Köszönöm, hogy ismét velem tartottatok~ Sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése