Koreai utazás a legjobb barátnőm szemével

Most egy kicsit visszarepülünk a múltba és kikérdezem a legjobb barátnőmet az első koreai utazásáról. 2018 augusztusában Eszter a koreai esküvőnkre jött ki. Különleges az ő szemszögéből alkotott vélemény, hiszen miattunk érkezett a félszigetre és nem a Korea iránti rajongása miatt. Lássuk, hogyan érezte magát abban a pár napban, mennyire sikerült megtapasztalnia a koreai életérzést.

Eszter, hogyan készültél a koreai utazásra, mik voltak az elképzeléseid látatlanban?

Azt gondolom, hogy kifejezetten nem készültem, egyedül attól tartottam, hogy vajon fogok-e tudni olyan ételt találni, ami nem túl csípős, de mégis helyi. Jártam Ázsiában korábban, a nagy vetélytárs Japánban volt szerencsém megfordulni évekkel ezelőtt, hasonlóra számítottam. Pár nevezetességet, múzeum félét megnéztem a neten, de számomra az esküvő, mint életesemény volt a fő attrakció.

Mi az első emléked, amikor megérkeztél az országba?

Lényegében az, hogy amint túljutottam a szokásos útlevél ellenőrzésen a Te arcodat láttam, ahogy izgatottan várod, hogy mikor jövök már. 😊 Ezt követően megmaradt pár érdekes ember a reptérről meg, hogy egész megéheztem.

Mi volt az első koreai étel, amit kipróbáltál?

Szinte rögtön, már a reptéren belekóstoltam a helyi ízekbe. Egy sushira emlékeztető algával borított zöldséges rizsétel volt az első fogás, ezt kimbapnak hívták. Ehhez tartozik egy jó sztori is, miszerint egy mobilkészülék szerű tárgyat adtak, ami jelezte, ha az étel elkészült, hogy addig is foglalj helyet, ne ácsorogj feleslegesen. Hipp-hopp jelzett, hogy elkészült minden, én mentem is érte, de a készüléket nem kérték vissza. Miután végeztem az evéssel gondoltam visszaadom a kütyüt, de úgy tűnt, hogy nem értik amit angolul mondok, mert ahelyett, hogy elvették volna, a kezembe nyomtak még egy adag ételt, hiába tiltakoztam, hogy ez valami félreértés lesz. Végül dupla adag kimbappal a gyomromban vágtunk neki a pár órás buszútnak Daejeonba.

Mennyire tudtál elboldogulni koreai nyelvtudás nélkül?

Mint ahogy a fentebb említett történet is mutatja az angollal nem megyünk messzire Koreában. Lehet, hogy tudnak, de azt nagyon jól titkolják. Én személy szerint jó, ha 2-3 dolgot tudok koreaiul, szóval, ha valaki kint képzeli el a jövőjét, akkor feküdjön neki a nyelvtanulásnak. Turistaként elég, ha van interneted és a Google Translate App segítségével fordítasz.

Szerinted mennyire volt más a koreai esküvőnk a magyarországihoz képest?

A koreai esküvő kissé távol állt az ízlésemtől, a végletekig megszervezett volt, kissé már-már színpadias.

A menyasszonyi csokrot például egy kiválasztott személynek kellett elkapnia, ez lettem én. A jó fotó érdekében többször is odadobta nekem Csilla a virágokat - ez egy kicsit sem volt így spontán.

A ruhát állandóan igazgató hölgy nagyon komolyan vette a munkáját. A tradicionális szertartás sokkal fesztelenebb, családiasabb volt. Nekem a barátok hiánya feltűnő volt, egy munkatárs és/vagy üzleti partner előbb felbukkan egy ilyen eseményen. Pedig kíváncsi voltam, kik azok a Shinkwonnak, mint mi egymásnak a gimis társaságból. A vendégek megvendégelése viszont sokkal praktikusabb volt, mint itthon. Az all you can eat rendszerű, svédasztalos finomságokból mindenki annyit evett amennyit jónak gondolt, és mivel az épület komplexumban több rendezvényt is tartottak egy időben, így folyamatosan pörögtek a konyhában és az étel friss volt.

Mi a legkedvesebb emléked az utazásról?

Sok-sok pozitív emlékem van, nehéz a választás. Talán kiemelkedik közülük a hanbokba öltözés és a palota negyed bejárása. Volt egy kis eső, amikor odaértünk, de mire átöltöztünk már kezdett kisütni a nap és remek fotókat lőttünk a helyen, szóval jól mulattunk.

Az autentikus élményen túl, koreai hanbokba öltözve a paloták ingyen látogathatóak, szóval duplán jól jár az ember.

Mi a legkellemetlenebb emléked az utazásról?

Hmm… még soha nem volt gondom a szállodák be- és kijelentkezésével korábban. De mindig van egy első alkalom. A barátnőm családjától azt az információt kaptam, hogy délben kell elhagyni a szobát, viszont 11-kor jelzett nekem a személyzet, hogy ideje kijelentkeznem. Hát ilyen gyorsan még soha nem pakoltam be a bőröndömet, attól tartottam, hogy esetleg kiszámláznak még egy éjszakát Shinkwon szüleinek. Ezen felül eléggé megmaradt bennem az is, ahogy egy idős bácsi rám suhintott egyet az esernyőjével a metróban, mivel a lifthez álltunk sorba. Csilla anyukája nem tudott lépcsőzni, mi nyilván tudtunk volna, de nem akartuk egymást elveszíteni, ezért mentünk együtt a lifthez. Annyira irreális volt a helyzet, hogy egy időre mindannyian lefagytunk.

Sok országban jártál már, sok náció tagjával találkoztál, mennyiben voltak mások a koreai emberek?

A külsőségeket nézve én kaméleonként vegyültem közöttük, sok helyen jártam, de az arcom nagyon kompatibilis más országok népeinek arcával. Enyhén ázsiai vonásaim vannak, amik nem tudom 100%-ban honnan jöttek, de igazi ázsiai felmenőkkel NEM rendelkezem. Ha napszemüvegben vagyok simán lehet, hogy nem szúrják ki a helyiek, hogy nem oda tartozom. Belső értékek tekintetében a koreai emberek sokkal élhetőbb közösséget hoztak létre, nem annyira merev, mint a japán rendszer. Ez talán annak is köszönhető, hogy az amerikai befolyást nem ellenséges közeledésnek, inkább gazdasági hajtóerőnek élték meg, így a nyugatról hozott kultúra követendővé és kedveltté vált. Japánban a hadtörténeti múzeumban a „fehér ördögök” kifejezés abszolút elfogadott volt, így bár ők is sokat változtak, Korea ebben megelőzte őket. Kicsivel nyitottabbak a külföldiekre, de az átlagember itt sem fog különösebben érdeklődni az idegenek iránt. Szerintem minden országra igaz, ha tisztelettel és kedvességgel indítasz, nagy gond nem lehet belőle. Mi magyarok amúgy is a kelet és nyugat találkozásából táplálkozunk 1000 meg 1000 éve, így forduljunk balra, vagy vigyen az utunk jobbra, a térképen soha sem leszünk elég nyugatiak, ahogy elég keletiek sem.

Jól érezted magad, visszamennél még egyszer?

Összességében nagyon jól éreztem magam, biztos, hogy ha lesz rá lehetőség, még visszatérek, de ha én megyek, akkor neked is jönnöd kell! 😊

A Myeong-dong bevásárlónegyedben

Köszönöm Eszternek a fényképes élménybeszámolót!

Ha tetszett a bejegyzés, akkor nyomjatok egy 👍-ot! Írjátok meg nekem a Facebook-ra kommentben, hogy - ha már utaztál Koreába -, hogyan éreztétek magatokat, - ha pedig csak tervben van az utazás, - mit vártok a legjobban? ^^

Mi van a táskámban?

A férjem szokott azzal viccelődni, hogy vajon fél téglákat hordok-e magamnál, mivel elég nehéz a táskám. Ez persze a koreai utazásnál sincs másképp, de egy picit azért eltér a tartalma az otthonitól. Engedjétek meg, hogy bemutassam itt mit tartok kéznél nap, mint nap.

Szájmaszk

Nem vagyok beteg, sőt nem is attól tartok, hogy elkapok valamit, de sajnos a légszennyezés itt egy sokkal közelebbi probléma, mint otthon. A szennyezésből Dél-Korea is bőven kiveszi a részét, de a legnagyobb probléma Kínából ered, ahol semmilyen környezetvédelmi egyezmény nincs hatályban, így kedvükre mérgezik a levegőt, ami a széljárástól függően érkezik át Koreába. Van a telefonomon egy applikáció, ami ennek a mértékét figyeli. Budapesten is szoktak szmogos napok lenni, de az alkalmazás még akkor is zöld jelzést mutat, Koreában viszont szinte mindennap sárga jelzést kapok, így itt egyértelműen rosszabb a helyzet. Tedzsonban még mindig kevésbé rossz, mint Szöulban, de így nyáron a párás melegben, télen pedig a fűtés szezon miatt vannak fullasztó pillanatok, amikor jól esik az embernek feltennie egy maszkot, így mindig van nálam belőle. 

Télen is muszáj voltam használni néha. 

Az applikáció, amivel nyomon követem a levegő minőségét. [AirVisual]

Kézfertőtlenítő

Ez otthon is mindig van nálam, de itt Koreában is szükségét éreztem. Tudom, hogy a túlzott fertőtlenítéssel épphogy kiszolgáltatottabbá tesszük a bőrünket, hiszen nem csak a koszt, de a természetes védőréteget is eltávolítjuk a kezelt felületről. Nem szabad túlzásba vinni a használatát, de mégis vannak olyan helyzetek, amikor nincs alkalmunk kezet mosni sehol, viszont szükségünk lenne rá, így nem árt, ha van a táskánkban kézfertőtlenítő. Ezt a repülőn is szoktam használni, mert el kell árulnom egy titkot… A gépen lévő mosdók nagyon koszosak, nincsenek nap, mint nap olyan szinten kitakarítva, hogy akármihez hozzá lehessen nyugodt szívvel érni odabent. Egy kis háttérsztori, hogy amikor még légiutaskísérő voltam mindig hordtam magamnál fertőtlenítő spray-t, amivel a wc öblítő gombot, a csapot és a kilincset átfertőtlenítettem. Én próbáltam magunkra és az utasainkra is vigyázni, de nem garancia, hogy minden utaskísérő ilyen felkészült, vagy hogy egyáltalán érdekli a dolog… Úgyhogy kézmosás után (azzal a vízzel, ami egyébként egy algás tartályból jön, mert szinte soha nem tisztítják ki), nyugodtan nyomjatok egy borsónyi kézfertőtlenítőt a tenyeretekbe és dörzsöljétek szét alaposan. 

Papír zsebkendő

Amikor először kint jártam Koreában és megismertem a férjem szüleit, ha orrfújásra került a sor képes voltam kimenni a mosdóba, vagy átmenni egy másik szobába, mert tudtam, hogy Ázsiában orrot fújni mások előtt nem illendő dolog. Aztán kiderült, hogy a szülőket ez egyáltalán nem zavarja, viszont idegenek előtt továbbra is tabunak számít. Biztosan hallottatok róla, hogy itt orrfújás helyett szipognak az emberek és ha már kellően sok slejm (fúúúúj) felgyülemlett akkor… köpködnek (mégnagyobb fúúúúúúj!). Nálam azért mindig van zsebkendő és ha úgy érzem, hogy használnom kell, akkor diszkréten arrébb húzódom és használom. 

Cuki KakoTalk-os karakterek.

Mentolos cukor
A koreai rágók és cukrok annyira gyengék, hogy szoktam magammal hozni egy kisebb készletet otthonról. Ezt a férjem családja is imádja.

Víz

Igazából úton útfélen vannak kisboltok, tehát venni is tudnék, de nekem nagyon megfelel a szűrt csapvíz is, ezért otthonról mindig egy fél literes palackot megtöltve indulok el. Én vagyok az a fajta ember, akinek, ha nincs nyáron innivaló a táskájában, akkor 10 perc után úgy érzem, mintha egy napja szomjaznék. Az egyik professzor az egyetemen annyira szigorúan vizsgáztatott bennünket, hogy még a palackos üdítőt sem lehetett az asztalra kitenni a másfél órás írásbeli teszt alatt. A végére azt hittem, hogy szomjan halok! :D 

Iratok!

Bár még nem volt rá szükségem itt Koreában, de azért nem árt, ha van nálunk valamilyen irat a személyazonosításhoz. Én nem szeretem magammal hordani az eredetit nehogy elhagyjam, így az útlevelem fénymásolata van mindig a táskámban. Még egy fontos dokumentum lehet az utasbiztosítási kötvény, így az is velem van. Szerencsére még soha nem kellett használjam, de az ördög nem alszik, ráadásul, ha a kötvény nincs velünk és esetleg balesetet szenvedünk, akkor félve fogják elkezdeni az ellátásunkat.

Fájdalomcsillapító

Sajnos a repülés közben engem ért baleset megpecsételte az egész életemet, hiszen egy igen érzékeny részem, a nyakam sérült meg. A csigolyáim elcsúsztak, emiatt a fejem nagyon gyakran fáj, így mindig van nálam fájdalomcsillapító, de azt hiszem ez senkinek sem árthat. 

Pár további apróság: napszemüveg, pénztárca, esernyő a nap ellen, kézi ventilátor, 2 telefon (egy koreai és egy magyar), kamerastabilizátor… És máris egy féltéglányi súly lóg a vállamon! :D Szerintem nagyon furcsa, hogy Koreában általában senkinél nincs táska, az embereknél csak egy telefont látni, esetleg egy pénztárcát, bár általában még azt sem, mivel a telefontokjukba rakják a bankkártyájukat :D

Az utazásról | Emirates | A koreai srácok romantikusak?

Ma délután érkeztem meg Koreába. Emirates-el utaztam, ezért Dubai-ban volt az átszállás. Az első út (5 óra) viszonylag hamar eltelt, rengeteg érdekes tartalom elérhető a fedélzeti szórakoztató központban, így sokat elidőztem a filmek válogatásával és végül csak egyet sikerült megnéznem. :D

Az átszálló reptér hatalmas, de minden egyértelműen ki van táblázva, ezért könnyen megtaláltam a Szöul-ba tartó gépet. Ha ti is erre jártok jó szívvel tudom ajánlani a Duty Free Shop-ban kapható csokiba mártott datolyát, nagyon finom!

Először komolyan azt hittem, hogy egy gépfegyveres kisbaba van a csomagoláson... Mondjuk azon sem lepődtünk volna meg annyira! :D Amúgy Dubai egyik látnivalóját, a Burj Khalifa-t öleli a kis srác.

Az Emirates utasai a nyárra való tekintettel még egy adag fagylaltot is kaptak a reptéren, bár én nem vagyok nagy fagyis, ezért kihagytam, de kedves ötlet.

(A kép forrása - Source)

Az átszállásra 4 órám volt, ami jó, mert akár késhetett is volna az előző gép, vagy ha elkavarodik az ember, akkor is van idő keresgélni. Egyedül egy kicsit unalmas volt várakozni, de ez a reptér 0-24-ben nyitva tart, lehet vásárolni, nézelődni és rengeteg szék/pihenőágy volt kirakva, sokan ezeken aludtak. Ami rögtön feltűnt, hogy csend honol mindenhol, később láttam is kiírva, hogy ez egy úgynevezett "csendes reptér", tehát nem használják a hangosbemondó rendszert, így nincs az a folyamatos háttérzaj, amit más reptereken már megszokhattunk.

A Dubai-Szöul járatra is időben elkezdődött a beszállítás, de teltházas volt a gép, így egy kicsit elcsúsztunk az indulással. Először nem túlzottabban voltam megelégedve az ülésemmel, de ezen a járaton nem engedte a rendszer, hogy magamnak válasszak helyet. Egy olyan széket kaptam, ami mögött már a légiutas-kísérők ültek háttal, ráadásul az egyik konyha mellett volt. Végül nem bántam, ugyanis mivel nem ült mögöttünk senki, így kényelmesen hátra tudtuk dönteni az ülés háttámláját és mivel a galley (a konyha) mellett ültem, legalább a légiutas-kísérők pletykáit is végighallgattam (belső körökben ez az úgynevezett Galley FM :D) Hihetetlen, hogy szinte ugyanazok a témák, problémák jöttek fel, amit még légiutas-kísérőként tapasztaltam, pedig nem is egy légitársaságról van szó.

Mindenki kapott egy kis neszesszert, amiben az utazáshoz hasznos apróságok voltak.

Az incheon-i reptéren a férjem apukája várt integetve. Megvettük a buszjegyeket Tedzson-ba, de mivel egy órát kellett várakoznunk, visszamentünk a terminálba. Valóban elég meleg van és persze pára, de megállapítottam, hogy én valamiért ezt a fajta időjárást jobban bírom, mint az otthoni száraz meleget.

Biztosan furcsa azt olvasni, hogy a férjem apukája busszal jött értem, de nincs értelme kocsizni, ugyanis a buszozás sokkal kényelmesebb. Széles ülések vannak, amiket hátra lehet dönteni és a lábadat is meg tudod emelni, így szinte teljesen le tud feküdni az ember.

Ahogy még bent üldögéltünk volt alkalmam megfigyelni az embereket egy kicsit. 2-3 párocskát is láttam, ahol a koreai fiú várta a külföldi barátnőt a kijárat előtt. Olyan vicces, de persze kedvesen vicces volt látni, ahogy összetalálkoznak és hirtelen zavarukban azt sem tudják, hogy mit mondjanak egymásnak. Az egyik fiú megveregette a lány hátát és azt mondta heló! :D A férjem jutott rögtön eszembe, ő is ilyen egy kicsit. Most egy hónapig nem fogunk találkozni és előre tudom, hogy zavarban lesz, amikor majd újra látjuk egymást! :D

Még egy dolog volt, amin jót mosolyogtam. Sokszor lehet hallani, hogy néhányan oda vannak a koreai fiúkért, mondván, hogy milyen romantikusak és persze lehet bőven ennek az ellentétét is hallani, vagyis hogy nem is romantikusabbak, mint mások. Hát elárulom nektek, hogy jó pár srác virágcsokorral a kezében várta a barátnőjét a kijáratnál. Én elég sokszor megfordultam már a mi kis repterünkön otthon, de maximum néhány idősebb úriembert láttam csokorral várakozni, fiatalokat szerintem még egyáltalán nem... Szóval csak van ebben valami...?! :D

Utazás | Koreai esküvő | Pyebaek

Végre belekezdtünk a júliusba, így az indulástól már tényleg csak egy pár hét választ el. Voltak napok, amikor úgy éreztem, hogy az idő ólom kerekeken jár, de azért a vizsgaidőszak az egyetemen kellően elvonta a figyelmemet. 😃

A közös lakásunk felújítása még mindig nem készült el, hiú ábránd volt azt gondolni, hogy Koreába már onnan indulok majd. Mivel a nyár további részét nem fogom Magyarországon tölteni, így a munka sem fog haladni, szóval talán ősszel/télen költözünk. Amikor eldöntöttük, hogy ez lesz a mi kis otthonunk, úgy terveztük, hogy 2017 Karácsonyát már ott töltjük, de végül olybá tűnik örülhetünk, ha 2018 Karácsonya összejön.

Már az utazás előtt is elkezdek bejegyzéseket írni és a régen tervezett Facebook oldalt is elindítottam a bloghoz. Érdemes nyomni egy like-ot, mert folyamatosan jelentkezem majd Koreából. Az oldalam itt éritek el: https://www.facebook.com/wanderingkorea/

Az utazás legizgalmasabb része a Koreában tartott esküvőnk lesz, augusztus 25-én. Ez számomra is egy teljesen új terület, sajnos nem volt még lehetőségem esküvőn részt venni kint. A sógornőmmel beszéltük, hogy milyen izgalmas dolog ez, erre elkezdett ujjongani, mert olyannyira örül, hogy férjhez megyek a testvéréhez. Megint! 😊

Már eldőlt, hogy a szertartás az egyik előző blogbejegyzésben bemutatott kisebb teremben lesz, a szűk családi körben töltött tradicionális koreai ceremónia, a Pyebaek pedig egy egészen pici, erre kialakított helységben.

A fehér ruhás szertartás helyszíne

Itt várom majd a vendégeket a ceremónia előtti közös fotózásra

A tradicionális szertartás helyszíne

A Pyebaek koreográfiája

◾A menyasszony családja koreai datolyát és gesztenyét készít elő, amely a születendő gyermekeket szimbolizálja.

◾A szertartás kezdetén a vőlegény családja egy nagy festmény előtt foglal helyet a kis asztalnál, a friss házasokkal szemben.

◾A friss házasok egy mély meghajlással köszöntik őket.

◾A menyasszony rizsborral kínálja apósát, a vőlegény pedig az édesanyját.

◾Ezután a szülők jó tanácsokkal látják el a párt a házassággal kapcsolatban.

◾Végül az örömszülők a menyasszony családjától kapott datolyát és gesztenyét a menyasszony szoknyájába dobálják, cél, hogy közösen minél többet elkapjanak, így biztosítva a bőséges gyermekáldást.

(A kép forrása - Source)

A Pyebaek-en eredetileg csak a vőlegény családja vesz részt, de manapság már a menyasszony családját is be szokták vonni.

Az utazás előtt várlak még benneteket vissza, hogy együtt készüljünk fel a nagy útra! 😊

Már csak 80-at kell aludni

Lassan úgy érzem, hogy megszállott visszaszámláló lettem. Ez valószínűleg a koreai hatásnak köszönhető, de egyébként tényleg nagyon izgalmas számon tartani, hogy mennyi idő van még hátra, vagy éppen mennyi idő telt el egy-egy esemény óta. Ráadásul mókás, amikor valaki rákérdez, hogy mióta vagyunk együtt a férjemmel és napokban adom meg a választ. Ma épp 2490 napja. A kapcsolatunk elején én nagyon lelkesen megünnepeltem minden eltelt 100 napot, de az ember lánya egy idő után kifut az ötletekből. Azóta ráadásul emelkedett a tét, hiszen már házasok vagyunk, így most a házassági évfordulók kerülnek porondra, amely a mi esetünkben nem túl egyértelmű, hiszen a hivatalos házasságkötésünk tavaly június 2-án volt (hoppá addig már csak 30 nap), a nagy esküvőnk pedig szeptember 2-án. Az idei évre is jut nekünk egy nagy nap, ami augusztus 25-én lesz, úgyhogy lehet válogatni.

Szerintetek melyik alapján kellene az évfordulókat tartanunk? :)

A hétvégén Skype-oltunk a férjem nővérével és már ő is nagyon várja, hogy kiérjek. A kisfia, Minjae puszikat dobált nekem a kamerába, majd amikor megköszöntem meghajolt. Hirtelen nem tudtam mire vélni a dolgot, de kiderült, hogy most tanítják neki a meghajlást és előszeretettel gyakorolja, hát nem édes? :D

A szülők már készítik nekem a listát, hogy mire van szükségük Magyarországról. Az új őrület az arónia por, amiről bevallom még nem nagyon hallottam, így rögtön rákerestem a neten. A fekete berkenye, más néven arónia egy bogyós gyümölcs, amely antioxidánsban és flavonoidokban gazdag, ráadásul természetes C-vitamin forrás. Megvásárolható gyümölcslé, tea, por vagy akár lekvár formájában is. Gyanítom, hogy a szállítás miatt választották a por alakban értékesített terméket, ezt gyümölcs- és zöldséglevekbe, vagy turmixokba fogják tudni felhasználni.

Szeretem, hogy ilyen tudatosan próbálnak egészségesen élni. Egy jó ajándék ötletet olvastam egy barátnőm, Orsi blogján, akinek szintén koreai a férje, ez pedig nem más, mint a pezsgőtabletták! Azt hiszem, hogy ezekből is kinézek nekik egy pár fajtát.

Eljött az ideje, hogy kiválasszuk a koreai esküvői meghívót. Az esküvőszervezőtől kaptam egy linket és bevallom, hogy csak kapkodom a fejem a gyönyörűbbnél gyönyörűbb lapok között.

Íme a kedvenceim:

Egy jó ideig egyedül leszek kint a férjem családjával, viszont az esküvő előtt az én vendégeim is megérkeznek. Akik már biztosan jönnek az Anyukám, a legjobb barátnőm és a kereszt szüleim. A nagy nap után Szöulba utazunk és kezdődhet a városnézés. A barátnőmmel közös álmunk is teljesülhet végre, miszerint Myeongdong-ban végigjárjuk a kozmetikai boltokat, az egyik palotában pedig még Hanbok-ba is beöltözünk majd. A szöuli kiruccanásra már egy térképet is készítettem, amin bejelöltem a tervezett úti célokat. Ha érdekel benneteket, hogy miként készíthettek ti is ilyen térképet jelezzétek és szívesen bemutatom pár lépésben! :)

Még több képért kövessetek Instagram-on! @jangcsilla

Kérdéseiteket a jangcsilla@gmail.com email címre várom!

Lotte Department Store

A nagy melegre való tekintettel ma nem kirándultunk sehová, helyette vásárolni mentünk, a Lotte Department Store-ba. Első ránézésre is felmértem, hogy hatalmas, aztán bent láttam, hogy 4 emeletnyi mélygarázs van kialakítva és 6 emeletnyi a vásárlásra szánt hely. Ez a bevásárlóközpont egyébként az átlagosnál drágább, tele luxusmárkákkal, pl. Chanel, Gucci. Az összes bolt egy légtérben van, mindenki gazdálkodhat a saját kis standjával.

Egy egy népszerűbb márkánál annyi ember halmozódott fel, hogy élvezhetetlen volt néha a vásárlás.

Amikor felmentünk a ruhákhoz, nem láttam semmi olyat, ami tetszene, vagy lehet, hogy tetszett volna, de az Magyarországon vállalhatatlan lenne, mert csak itt divatos. Aztán rátaláltam arra a boltra, ahol télen egy kabátot is vettünk nekem és itt találtam a nekem való stílusból és méretből. Nem vagyok nagydarab, de nem minden boltban jön össze, hogy a ruha hossza, szélte, vállbősége és mellbősége egyaránt megfelelő legyen az alakomra.

Volt olyan emelet, ahol a golfruhák és a bébiruhák voltak. A barátom apukájának keresgéltek itt dolgokat, amíg mi a barátom nővérével lézengtünk a babavilágban. Annyira gyönyörű ruhák voltak, hogy azt el sem tudom mondani. Amikor a Nővér megpróbált fotót készíteni, sajnos rászóltak, úgyhogy csak a fejünkben őrizzük őket...

Miután befejeztük a vásárlást, átmentünk az étkezők szintjére. Láttunk itt mindenféle éttermet, egy piac szerűséget és egy szupermarketet is. Hát meg kell mondjam, ez nem az én világom volt. Egyes részeken annyira kiabáltak a saját maguk helyét reklámozó emberek, hogy az számomra elviselhetetlen volt. Néhányuknak mikrofon volt a szájánál, az oldalukon pedig hangszóró lógott, mint egy kis táska. Ahelyett, hogy ezekre a helyekre mentünk volna be, inkább messze elkerültük. Nem biztos, hogy ez jó üzletpolitika, mégis ki akar úgy étkezni, hogy üvöltenek a fülébe?

Láttunk mindenféle helyet, például itt volt egy Wasabi-hoz hasonló "running sushi".

Mi végülis egy spagettit áruló étteremnél kötöttünk ki. Hasonlított az otthoni Vapiano-hoz, itt is előtted készítették el az ételt.

A barátom nővérével együtt rendeltünk egy samgyeopsal-os tésztát. Ez a koreai, és a nyugati kaja keveréke, hiszen a samgyeopsal ugye itteni étel.

Így nézett ki

Nagyon szimpatikus nekem, hogy a legtöbb ételt árusító helyen az emberek szája előtt van egy kis műanyag lap, így, ha beszélnek sem köpnek bele az ételedbe. Nos az biztos is, hogy az enyémbe sem köptek bele, azt viszont, hogy ne legyen haj a kajában, kendővel a fejükön sem tudták elérni. Miután észrevettem egy fekete hajszálat a tésztán, én attól kezdve nem tudtam belőle enni. Meg is jegyezték a barátom szülei a szakácsnak, aki azonnal újat akart készíteni nekünk, de nekem már sajnos elment a kedvem tőle... Végül is vigaszul kaptam a helytől egy dobozos "Pocari Sweat" nevű üdítőt, amit alapból nem iszok meg a furcsa névválasztás miatt... Egyszerűen nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy sweat=izzadtság angolul.

Mivel nem nagyon ettem a tésztából, ezért vettünk pár doboz szusit, és otthon nyugiban elfogyasztottuk :)

A hazafelé úton láttam az autóból egy McDonald's-ot, és erről jutott eszembe, hogy megemlítsem, itt Koreában vállalnak házhoz szállítást is. Nincs minimumrendelés, akár egy kis kólát is kiszállítanak neked.

És még egy utolsó gondolat. Ez a szám most nagyon népszerű Koreában, minden bevásárlóközpontban ez megy folyamatosan xD Már annyit hallottam, hogy szinte én is megszerettem...:D

PSY - Gagnam Style