Kínai kaja és szerelmes ünnepek

Ma ebédre kínai kaját rendeltünk a barátom nővérével. Ettem én már kínait Magyarországon, Angliában, de szerintem Koreában a legfinomabb :)

Nem rendeltünk sok ételt, de mégis akkora adagokat hoztak, hogy a felét nem tudtuk megenni, és sajnos ki kellett dobni, mert ezeket frissen kell elfogyasztani. Azt egyébként megfigyeltem, hogy elég nagy a pazarlás Koreában. Amit nem tudnak megenni, az a kimcsi kivételével megy a kukába.

Itt a fincsi ebédünk:

Érdekesség, hogy a tányérok műanyagból vannak, így az étkezés végeztével ki kell rakni az ajtó elé és néhány órán belül visszajönnek összeszedni, majd újra, és újra felhasználják.

Koreai finomság is van a képen, a bal felső sarokban, az úgynevezett mandu (만두), ezt nem is rendeltük, ajándékba adták. Ez egy koreai töltött tésztaféle. Persze sok fajta van belőle, általában üvegtészta, hús, és zöldség van benne. A mellette lévő az sertéshús volt, tangsuyuk (탕수육), nagyon finom. Aztán a nővér rendelése, tenger gyümölcsei leves, jjamppong (짬뽕), azzal szemben egy édeskés szósz zöldségekkel a húshoz, végül az én kedvencem, a jajangmyeon (자장면), másik nevén black noodle (fekete tészta). Tulajdonképpen egyszerű tészta, fekete bab szósszal.

Koreában minden hónap 14.-e valamilyen nem hivatalos ünnep a szerelmeseknek, plusz van egy nap a szingliknek. Ez az egy, az úgynevezett "Black Day". Az egyedülálló fiatalok összejönnek, és ilyen fekete tésztát fogyasztanak.

Leírom azért a többit is :)

Január 14. - Diary Day (Napló nap), a szerelmesek egy egy naplóval ajándékozzák meg egymást, hogy az együtt átélt különleges emlékeket leírják benne.

Február 14. - Valentin nap, ilyenkor csak a lányok ajándékozzák meg a fiúkat, általában csokoládéval.

Március 14. - White Day (Fehér nap), amikor is a fiúk, a csokit meghálálva, cukorkával kedveskednek a lányoknak.

Április 14. - Black Day (Fekete nap), amit már fentebb is említettem.

Május 14. - Rózsa nap, a fiúk virágot vesznek a lányoknak.

Június 14. - Csók nap, hát ezt szerintem itt kb. senki nem tartja, mivel az utcán nagyon nagy illetlenség lenne csókolózni, nagyon máshova meg nem tudnak menni a párok...=__="

Július 14. - Ezüst nap, ezüst ékszerrel kedveskednek egymásnak a szerelmesek.

Augusztus 14. - Green Day (Zöld nap), amikor is kimennek a természetbe, zöld ruhát viselve, és Soju-t fogyasztva (Zöld üvegben értékesített, 20%-os koreai alkohol)

Szeptember 14. - Zene és Fotó nap. A szerelmesek fotókat készítenek magukról, és zenét hallgatnak.

Október 14. - Bor nap. Tulajdonképpen otthon, vagy étteremben, de a lényeg, hogy bort fogyasztanak :)

November 14. - Film nap. Régebben szokás volt úgynevezett DVD szobákba beülni, de ez ma már egy kicsit sajnos átértelmeződött. A barátom nővére mondta, hogy egyre elterjedtebb az ilyen szobák használata más célokra is, ugyanis olcsó... Elég szomorú szerintem, hogy erre kényszerülnek.

December 14. - Ölelés nap. Hát ezt már nem magyaráznám :)

Az egyetlen nap, amit a barátommal tartani szoktunk, az a Pepero Day. Ez ráadásul nincs is a listában, mivel November 11-én van. Aki ismeri a Pepero nevű édességet, az tudja, hogy  pálcika alakú, olyan, mint egy ropi. Van sok fajta, pl. csokiba mártott, vagy éppen csokival töltött. Mivel ez a dátum 11.11, és az egyesek olyanok, mint a Pepero pálcikák, ezért ezt adják egymásnak a szerelmesek... Hát igen...!! :D

Gondolom lerágott csont, de még mindig az én ismerőseim miatt, akkor már azt is megemlítem, hogy a szerelmespárok Koreában nem az együtt töltött hónapokat "ünneplik", hanem minden 100. napot. Az első száz a legkülönlegesebb, ezután általában párgyűrűt adnak egymásnak. Olvastam, hogy ez azért alakult ki, mert, ha száz nap már eltelt, akkor biztosra veszik a dolgot, és úgy gondolják, hogy sokáig nem lesz vége a kapcsolatnak. Ez egy régi koreai szokásból maradt vissza. Sok sok évvel ezelőtt az újszülöttek nagy része nem élt hosszú ideig, ezért például nevet sem adtak nekik, amikor a világra jöttek. Ha letelt a száz nap, akkor nagy volt a boldogság, hiszen feltételezték, hogy ezután már elég erős a kisbaba, hogy ne legyen veszélyben az élete.

Ma este, elmentünk a Nővérrel a belvárosba, ugyanis vissza akartuk vinni a színezett kontaktlencsét, amit még múlt héten vettünk. Amikor másodszorra megpróbáltam használni, nagyon fájt miután behelyeztem a szemembe, ezért azonnal el is távolítottam, és kerestem, hogy hol a baj. Egy kicsit eltört a lencse széle. Nem tudom, hogy alapból baj volt-e vele, vagy én tettem tönkre, de azért csak jobban kellene bírnia a gyűrődést, minthogy 2 használat után tönkre menjen. Mondta a Nővér, hogy ma visszamegyünk és kicseréltetjük. Én biztos voltam benne, hogy nem fogják kicserélni, majd úgyis ráfogják, hogy az én hibám, főleg, hogy már egy hét eltelt a vásárlás óta és a blokk sem volt meg. Visszamentünk, próbálták megkeresni a lencsén a sérülést, de nem találták. Na gondoltam magamban remek, még hülyének is néznek. Ehelyett félrerakták, és rögtön elkezdték keresni az ugyanilyen fajtát. Komolyan meglepődtem, hogy kicserélik. Sajnos nem volt ugyanolyan, mint amit előzőleg választottam, de mondták, hogy azonnal megrendelik, és holnap futárral szállítják a lakásunkhoz. Hát nem semmi, a szolgáltatás minőségére egyébként nagyon adnak Koreában, én azt vettem észre :)

A belvárosban, most esti fényekkel :)