Lassan megkapjuk a nagy nap fotóit, ezért bevezetésképp úgy gondoltam elmesélem nektek hogyan is zajlottak az esküvő napján az előkészületek. Ha egy szóval kellene jellemeznem: stresszmentes volt minden pillanat. Egy picit azért izgultunk a férjemmel, de nagy segítség volt, hogy az esküvői helyszín mindent intézett helyettünk, nem kellett a reggelünket azzal tölteni, hogy sminkeshez vagy éppen fodrászhoz rohanjunk, minden ott volt helyben.
Egy nappal az esküvő előtt érkezett meg a legjobb barátnőm Koreába. Délután 5-kor szállt le a repülője Incheon-ban. Délelőtt körmösnél voltam, azután még belefért egy gyors ebéd a családdal és indultam is a reptérre, egy héten belül harmadszorra! Kifogtam ugyanazt a sofőrt, akivel egy pár napja is utaztam és elég furán nézett rám, hogy megint egy retiküllel indulok neki. 😄
Miután Eszter megérkezett, elmentünk jegyet venni a Daejeon-ba tartó buszra. Nagy sor állt a pénztáraknál, ezért inkább az automatát választottuk, amit nektek is tudok ajánlani, hiszen nagyon egyszerű a használata, kiválaszthatjuk az indulás időpontját és az ülőhelyünket is. Itt ért minket a hidegzuhany, miszerint csak 3 órával későbbre van szabad hely. Úgy terveztük, hogy Daejeon-ba érkezve megvacsorázunk, de mivel hirtelen ennyi időnk lett inkább a reptéren ettünk.
Kimchi sundubu jjigae - 김치순두부찌개
Az autópályán valami baleset lehetett, ugyanis kerülőúton mentünk, így 2,5 óra helyett bő 3 óra volt az út visszafelé. Körülbelül éjfél volt, mire hazaértünk és én még úgy terveztem, hogy bepakolom a bőröndöm, hogy ne az esküvő után kelljen ezzel foglalkozni, hiszen vasárnap indultunk Szöulba várost nézni. A pakolásból persze nem lett semmi, mivel nagyon fáradt voltam... A férjem családja viszont teljesen be volt sózva az esküvő miatt, ők még nem akartak aludni. Így alakult, hogy éjjel kettőkor még kisétáltunk együtt az éjjel-nappaliba jégkrémet venni, végül éjjel 3 fele fáradt le a csapat.
Mindenki kikészítette a hanbokját, hogy reggel ne maradjon otthon! ^^
Nehéz volt persze reggel felkelni, 8-ra kellett az esküvői helyszínre megérkeznünk, pedig csak délután 1-kor volt a ceremónia. Nem tudtam elképzelni, hogy mi fog ennyi ideig tartani, de valóban elszaladt az idő.
Kissé kómás voltam még reggel a kocsiban. Egy jó tipp menyasszonyoknak: gombos blúzt vegyetek fel, hogy a sminketek és a hajatok nehogy sérüljön az átöltözésnél! 😊
Miután elkészült a hajam és a sminkem...
...a férjemmel kimentünk körülnézni az épületben. Lementünk a házasságkötő teremhez. Pár héttel az esküvő előtt nagy szerencse ért minket, ugyanis egy szintén aznap házasuló pár szerette volna velünk elcserélni a termet a szertartáshoz. Ennél nem nagyon tudtak volna boldogabbá tenni, mivel a mi termünk szerintem nagyon sötét volt, az övék pedig gyönyörű világos. Úgyhogy azonnal igent mondtam és ők is örültek. Koreában azért népszerűek a sötét termek, mert jobban kiemeli a rájuk irányuló fény a fehér ruhájukat és a bőrük is világosabbnak tűnik.
Az eredeti terv szerint ez lett volna a mi termünk...
...és végül erre cseréltük el!
Két nagy kivetítőn folyamatosan vetítették a Magyarországon készült esküvői videónkat a szertartás előtt, szertartás alatt pedig minket mutattak rajta, hogy az is jól lássa a történéseket, aki hátrébb foglal helyet.
Élővirág dekoráció.
Minden flottul ment a készülődéssel, anyukám haját és sminkjét is jó időben elkészítették. Neki hamarabb fel kellett vennie a szertartáshoz készített hanbokját, így én is segítettem neki az öltözködésben. Azt tudnotok kell, hogy a menyasszonynak és az örömanyáknak külön öltöztetője van ilyenkor. Mint ahogy Magyarországon is, először a ruhát kell felvenni, aztán pedig a cipőt. Anyukám sem tudott volna lehajolni, hiszen a hanbokja meggyűrődött volna, viszont cikinek érezte, hogy a koreai öltöztető lányka adja rá a cipőjét, ezért engem kért meg. Ahogy lehajoltam, az öltöztető lány kinyitott felettem egy öltözőszekrény ajtót és, amikor felkeltem... Hát természetesen pont a sarkába sikerült beütnöm a hátamat a gerincem mellett. Rögtön visszazuhantam a térdeimre és majdnem elsírtam magam a fájdalomtól. Szegény öltöztető lány azt sem tudta, hogy vigasztaljon, egy ponton azt hitte, hogy ki fogom majd rúgatni, de hát milyen butaság ez, egy hülye pillanat volt, mindannyian siettünk, túl is léptem a történeten, bár eléggé fájt a hátam és a térdeim is. Megtaláltam a sógornőm és a férjem, akik az egyik sminkes fülkében beszélgettek, miközben a sógornőmet szépítették. Látták is rajtam, hogy csillognak a szemeim, rögtön kérdezték, hogy mi történt? Elmeséltem, erre mondták, hogy mutassam meg. Le is csúsztattam a köntöst a hátamon, erre kórusban: íííííííííhhh!!! Miért, nagyon rosszul néz ki? Ekkor már én is odapillantottam a nagy tükörben és elkezdtek folyni a könnyeim. Mintha végigszakadt volna a hátam közepe. A menyasszonyi ruhám persze hátul kivágott volt, de a sminkes hamar megnyugtatott, megígérte, hogy el tudja tüntetni és így is lett.
Az utolsó simítások.
A szertartás tehát 13 órakor kezdődött, engem 12-kor öltöztettek fel és elvittek egy különterembe, ahol a vendégek készíthettek fotókat velem. Az öltöztetőm nagyon kellemetlenül érezte magát az incidens miatt, ezért minden rezdülésemet figyelte és amikor nem fotózkodtam, 5 percenként odarohant hozzám egy palack ásványvízzel és szívószállal, vagy épp újrakente a rúzsomat.
Szóval így telt a készülődés a nagy napon. Már felém tart egy csomag Koreából, amiben az esküvői fotókat tartalmazó CD is benne van. Nézzetek vissza pár nap múlva, ha érdekel, hogyan is zajlik egy szertartás koreai módra és milyen volt a tradicionális esküvői hanbokunk a teaceremónia alatt.
Kövessétek a blog Facebook oldalát is!
Instagramon is megtaláltok!
És emailt is írhattok, ha van kérdésetek!
