Tegnap, újdonsült barátnőmmel, Sueyeon-nal találkoztam. Kiderült, hogy hétfőnként itt Daejeon-ban nincsenek nyitva a múzeumok, úgyhogy oda majd holnap megyünk. Ehelyett beültünk egy hangulatos kávézóba.
A telefonomat azelőtt húztam le a töltőről, hogy elindultam, de egy pillanat alatt lemerült. Sueyeon mondta, hogy szinte az összes kávézóban van lehetőség a telefonod töltésére, így ez a probléma is megoldódott.
Nagyon jól éreztük magunkat, sokat beszélgettünk, nevettünk. Aztán bejött egy pár és a közelünkbe ültek le... A lány viselkedése európai szemmel nézve borzalmas volt... Tipikus aegyo (egjó). Gondolom erről már mindenki hallott, látta, de élőben ez egészen más. Az aegyo szó tulajdonképpen egy viselkedésformát takar, amikor is az ezt gyakorló egyén próbál nagyon kis édes cukorfalat lenni, különböző kézmozdulatokkal, mimikával, és erőltetett magas hanggal. A koreai lányok ezzel próbálják hipnotizálni a fiúkat, és megy is nekik! Ezen a fiún is látszott, hogy olvadozik attól, ahogy a lány előadja magát, mi meg már émelyegtünk annyira édes volt. Ha valaki még nem nagyon tudja, hogy ez az egész aegyo dolog mit takar, akkor itt egy videó, a Girls Generation-ben lévő Sunny-ról. Őt úgy tartják számon, hogy az "Aegyo Queen"... Szerintem ijesztő ez az egész :D
Szerencsére egy pár percen belül megérkezett Sueyeon barátnője Chloe, így együtt menekültünk át egy másik helyre :D
Ma reggel nem ébredtem fel a telefonom ébresztőjére, úgyhogy lekéstem a nyelvkurzust. Ehelyett elmentem egy közeli bevásárlóközpontba. Jó érzés, hogy már egyedül is tudok mászkálni, amikor idejöttem, akkor még abszolút nem ismertem ki magam, de már szinte olyan, mintha otthon lennék :)
Azzal a busszal kellett mennem, amivel a suliba is, csak most a másik irányba. Van egy buszsofőr, akivel már sokszor mentem és így emlékszem rá, sőt ő is mindig megismer. Most is ő vezette a buszt angolul köszönt, nagy mosollyal az arcán.
Ma kora este a barátom szülei felhívtak telefonon és mondták, hogy menjek le a ház elé, mert megyünk vacsorázni. Az autóban ülve derült ki, hogy a barátom unokatestvérének a szülinapi bulijára megyünk. Elég rosszul éreztem magam, mert nem szóltak előre, így semmivel nem készültem. Bár Koreában pénzt szokás a leginkább adni minden eseményre, így a szülinapra is, de egy 10 éves lánynak, azért mégsem ez az elsődleges szerintem. Vagy minimum egy aranyos levelezőlapot írtam volna pluszban...
Aztán a buli után elmentünk körbenézni pár boltba. Amikor csak nézelődsz és nem is akarsz igazából vásárolni, azt itt Koreában úgy hívják, hogy "eye shopping", ami egyébként nem helyes kifejezés, mert az interneten való ruhák "nézegetését és nem megvételét" jelenti az angolban. Tehát itt az eye shopping = window shopping, vagyis, amikor nem veszel semmit, csak nézegeted a kirakatokat, boltokat. Hát igen, ez a konglish (KOrean&eNGLISH) Persze, a végén mindig veszünk valamit és ez ma sem alakult másképp.
És egy tipikus játék Koreában, amit majdnem minden utcában megtalálsz.
Pár száz won-ért (ez például 300won volt) van kb. 30 másodperced, hogy elirányíts egy kis fém markolót, majd ha lejárt az időd, akkor leereszkedik és ha szerencséd van ki tud szedni neked egy plüsst. Én a jobb oldaliakra pályáztam, kétszer próbálkoztam, mind a kétszer sikerült felemelni egyet, de az utolsó pillanatban elengedte a markoló. Nyilván így van kitalálva, de ez olyan idegesítő :D:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése