#mutimiteszel

Koreában az egyik kedvenc elfoglaltságom az evés. Ez sajnos meg is szokott látszódni rajtam, miután hazaérkezés után rálépek a mérlegre. Kenyeret egyáltalán nem fogyasztok, de helyette van rizs reggel, délben és este is, amiben egyébként elég sok a kalória. A koreaiak mindig tudnak enni, szeretnek egyszerre sokféle ízt kipróbálni, ezért sem nagyon működnek itt az egytálételek, mint nálunk. Még a külföldi fogásokat sem tudják szimplán fogyasztani. A múltkor készítettem spagettit, erre a férjem családja rendelt mellé pizzát, szójaszószos csirkét és kimcsit is ettek hozzá. Gondolhatjátok, hogy ennek a felét sem tudtuk megenni. Nagyon sajnálatos dolog, de általánosságban elmondható, hogy rengeteg ételt pazarolnak itt az emberek.

Összeszedtem nektek, hogy a mostani utazás során milyen ételeket fogyasztottam eddig. Ezeket mindenképpen próbáljátok ki, ha erre jártok!

1. Kimchi jjigae (김치찌개)  🌶️

Kimcsiből készült leves. Akkor a legfinomabb, ha a kínai kel egy kicsit már erjedt. Disznóhússal készítik általában, de csirkével is finom. Egy tálka rizst is szoktak mellé adni, amit bele lehet önteni, így kevésbé csípős és laktatóbb is. Személy szerint én nem szoktam beleönteni, mert a rizs egy idő után felszívja a levet.

Anyukával nagyon jó dolgunk van! :)

2. Galbi (갈비)

Az asztalnál kell grillezni a disznóhúst, ami egy speciális, kicsit édeskés pácban van. Az asztalok felett elszívók vannak, de még így is elég füstös a helyzet. Elektromos grillen is elkészíthető, de faszenes grillen az igazi!

Perilla levéllel is lehet batyut készíteni

3. Haemul Pajeon (해물파전)

Angolul koreai palacsintának hívják. Egy nagyon egyszerű kis étel, de finom. Tojásban el kell keverni zöldségeket (zöldhagyma, burgonya, vöröshagyma) és tengeri herkentyűket (főként polippal jó) és így sütik ki egy serpenyőben. A makgeolli (막걸리) nevű tradicionális alkohol nagyon jól illik hozzá.

Makgeolli - Rizsbor

4. Dak-galbi (닭갈비) 🌶️

Nagyon népszerű étel a koreaiak körében. Csirkehússal készül, ezt sütik össze az asztalnál rizssütivel, zöldségekkel és paprikaszósszal. Ha már majdnem elfogyasztottuk az egészet, akkor tesznek a maradékhoz rizst és azzal is összesütik, így szinte még egy adag étel kijön belőle.

5. Budae jjigae (부대찌개) 🌶️

Ez az úgynevezett laktanyaragu, egy mindenes leves, amit az otthon fellelhető bármilyen hozzávalóból el lehet készíteni. Régen a szegények levese volt, ma már viszont a népszerű ételek egyike.

6. Yukgaejang (육개장) 🌶️

Marhahúsból készült leves, nagyon nagy kedvencem. Szintén adnak hozzá egy adag rizst, de én ebbe sem szoktam beleönteni. Kákdugit is adnak mellé, ami a kimcsi retekből készült változata. Egy hideg téli estén nincs is ennél jobb, de én még így a nyár közepén is szívesen eszem ilyet!

7. Samgyeopsal (삼겹살)

Az egyik legtipikusabb étel itt, biztosan ti is hallottatok már róla. Disznóhúst kell grillezni az asztalnál, amit ssamjang szósszal és ízlés szerint kimcsivel, fokhagymával saláta batyuba tekerve a legjobb elfogyasztani. Ez elég zsíros fogás, tehát ha túl sokat eszünk belőle, könnyen megülheti a gyomrot.

8. Spare Ribs

Ennek az ételnek nem sok köze van Koreához azon kívül, hogy imádják! Magyarországon is van egy étterem, ahol ettünk ilyet és ott is tele volt a hely koreaiakkal, még saját nyelvű menüt is készítettek nekik! :D

Kellően megéheztetek? :D

Itt is megtaláltok:

Facebook: facebook.com/wanderingkorea

Instagram: jangcsilla

E-mail: jangcsilla@gmail.com

Ne akarj mentőzni | Baleset

Tegnap épp hazafelé tartottam a bevásárlásból, amikor egy villogó mentőautót láttam közeledni az úton. Zöld jelzést kaptam, de nyilván nem léptem le, hogy zavartalanul el tudjanak haladni. És itt jött a meglepetés. A mentő megállt a piros lámpánál. Villogott tovább rendületlenül, biztos vagyok benne, hogy valakit vitt, vagy valakihez ment, de megállt és várakozott, mint az összes többi autó.

Egy standard koreai mentőautó.

A férjem, amikor Magyarországra költözött és mentőt láttunk az utcán, ámult bámult, hogy a többi sofőr milyen előzékeny velük és villogva, szirénázva mehetnek tulajdonképpen bárhol, még a forgalommal szemben is. Ezen nagyon meglepődtem, hiszen nekem meg ez a természetes, sokszor életet ment egy gyors, szakszerű ellátás, nyilvánvaló, hogy minél előbb érkeznek meg egy sérült, beteg emberhez annál jobb. Neki konkrétan meg kellett tanulnia, miként segítheti ő is a munkájukat, ha az úton szirénázva közelednek mögötte (az első pár alkalomnál ugyanúgy pánikolt, mint egy friss jogsis :D). El kellett magyaráznom, hogy ilyen esetben még apróbb, senkit nem veszélyeztető szabályszegések is megengedettek, a lényeg a gyors továbbhaladás biztosítása.

Mert mi van itt Koreában? Az emberek úgy tesznek keresztbe a mentősöknek, ahogy tudnak. Mindenki azt feltételezi, hogy épp csak ebédelni mennek, vagy a kisboltba sietnek csupán. Szerintem ez a fajta magatartás elfogadhatatlan és nem értem miért nem tesznek ellene valamit. Én biztos visszanézném a kamerákon, hogy melyik autósok nem segítik a munkájukat és menne a bünti. bam bam

Az egészségügyi minisztérium szövege szerintem mindent visz: "Mivel az autósok nem állnak félre a mentő elől, ha kórházi ellátásra szorul azt ajánljuk, hogy inkább taxival menjen be a legközelebbi sürgősségi központba." Tessék????

2017-ben nyilvánosságra hozták egy térfigyelő kamera felvételét, amin egy alagútban történt baleset. Ez volt az első alkalom, amikor a többi autós egyként segítette a mentősök munkáját, rendezetten félreálltak az útból. Még a világsajtó is megírta, hogy milyen jó fejek a koreaiak. Azóta is ebbe az egy alkalomba kapaszkodnak, a mai napig bejátsszák a TV-ben, ha épp ezzel kapcsolatos téma van. Talán így akarják ösztönözni őket? Nem tudom...

Az biztos, hogy a baleseti ráta nagyon magas Koreában. Ha zebrán kell átkeljek én 3x körbenézek mielőtt elindulnék, mert itt még sajnos a gyalogátkelőhely sem szent (bár otthon is egyre kevésbé). A kiutazásom előtt láttam egy videót, ahol az autók blackbox felvételeiből és térfigyelő kamerák felvételeiből készítettek egy montázst balesetekről. Megfigyeltem, hogy sokszor a gyalogosok is hibáztak, főleg akik telefonoztak az átkelésnél, de az ételfutárok esélyei is elég elkeserítőek.

Az egyik nap én is láttam egy balesetet. Azért nem írtam róla, mert megviselt. A férjem anyukája átslisszant egy sárga jelzésen az autóval, rögtön arra gondoltam "már csak az kell, hogy balesetet szenvedjünk". Erre a következő pillanatban a szembe sávban elütöttek egy robogós ételfutárt. (Nem volt köze az átslisszanásunknak hozzá.) A srác métereket csúszott végig a földön miközben a lába a robogó alatt maradt. A legszörnyűbb, hogy láttam milyen fiatal volt, valószínűleg nyári munka gyanánt vállalt ételkihordást. Mi is félreálltunk, de több futár is azonnal ott termett mellette és már fel is állt. Szegénykém nagyon rosszul nézett ki és támolygott, én majdnem elbőgtem magam.

A balesetek sokszor tapasztalatlanságból adódnak, meg persze abból, hogy jó páran csak megveszik a jogosítványukat. Szerintem a probléma egyik forrása, hogy nagyon sok sávos utak vannak hatalmas kereszteződésekkel és nem látják át, hogy merről lehet számítani másik autóra. A jelzőlámpa is furcsa, először nem is tudtam értelmezni. Négy tárcsából áll, fekvő helyzetben, ezekből kettő zöld, egy sárga és egy piros. Na most nyilván nem a sárgával vagy a pirossal van gondom, de mit keres rajta kettő zöld?? :D

A kedvencem, ahogy a kanyarodásnak fel van festve a vonal. Mondjuk egyértelműbb, mint az egyik híres temesvári kereszteződés. Mindenki mehet mindenfelé, ezért néha elszámolják magukat az emberek és onnan is jön autó, ahonnan nem gondolták volna.

10 sávos utak is vannak. Szerintem még egy villamossal fel tudnánk borzolni a kedélyeket! Élmény lehet itt forgalomirányító rendőrnek lenni.

Piros - sárga - zöld -zöld. Az újabb lámpákon a 3. helyen zöld nyíl van, a 4. helyen pedig teli zöld, ez azért már egyértelműbb.

A jelzőlámpák elhelyezésével sem vagyok annyira megelégedve. Egyik nap a férjem apukája vezetett és egyszer csak lefékeztünk, megálltunk. Felnéztem, lámpa sehol, ráadásul egy nagy kereszteződés volt, így nem értettem, hogy ezt miért lámpa nélkül oldották meg. "Miért álltunk meg?", "Pirosat kaptunk." Elkezdtem megint nézelődni, de sehol semmi. Ezt látván a távolba mutatott: "lempü" (lámpa koreaias angollal :D). Nem akartam elhinni, de egy körülbelül 30-40 méterre lévő lámpáról volt szó, álmomban nem gondoltam volna, hogy az nekünk szól. Ha kiköltözünk, akkor én biztosan el fogok járni vezetni oktatóval is, mert szerintem ebbe bele kell szokni.

Egy szó, mint száz: akárhol is vagytok a világban, vigyázzatok magatokra! És Koreában meg még eggyel jobban!

Itt is megtaláltok:

Facebook: facebook.com/wanderingkorea

Instagram: jangcsilla

E-mail: jangcsilla@gmail.com

A koreai nagyi | Vidéki élet | Mindenki engem nézett...

Ma reggel szembesültem azzal, hogy a férjem szülei el szeretnének vinni vidékre az egyik nagymamához. A történet csak azért fura, mert én azt hittem, hogy a párom nagyszülei már nem élnek. Bár ezt így soha nem mondta ki, de mivel nem hallottam róluk, valahogy ezt feltételeztem. A kommunikációval van némi nehézség köztünk a szülőkkel, ők nem beszélnek angolul, én pedig koreaiul. Nem mertem nagyon firtatni a dolgot, mert mégis egy kissé kényes téma ez. A férjemet nem tudtam megkérdezni, mivel otthon még bőven éjszaka volt. Kitaláltam hát, hogy veszek egy csokor virágot neki gondolván, hogy azzal egyik esetben sem lehet mellé lőni.

A koreaiak pontosságával indultunk útnak, a reggelinél még 9.30 volt a terv, ebből lett 11 óra. Körülbelül két órát autóztunk egy megszakítással, amit az úgynevezett hyugeso-ba tettünk, ami az autópálya melletti pihenőt jelenti. Több száz autó parkolt itt, én megkockáztatom, hogy sokan csak azért indulnak útnak, hogy oda bemehessenek. Minden ilyen pihenő tele van finom és olcsó éttermekkel, találni kávézót, fánkost, street food-ot és mindenféle árusokat, játékgépeket. Nem beszélve a hatalmas mosdóról, ami tiszta és jó illatú. Sőt egy kis park is ki van alakítva padokkal.

Ikonikus játék Ázsiában!

A kisvároshoz közeledve egyre kevesebb autó volt az utakon, az utcákon csak idősebb embereket láttam járkálni. Arra jutottam, hogy ennek két oka lehet. Az egyik, hogy minden fiatal dolgozik, a másik pedig, hogy a fiatalabb generáció inkább a nagyvárosokba költözött, mint ahogy nálunk is szokott ez lenni otthon.

Eddig nem nagyon tapasztaltam, hogy bárhol megbámulnának, mert külföldi vagyok. A férjem szülei nem a fővárosban laknak, de Tedzson Dél-Korea ötödik legnagyobb városa cirka 1,5 millió lakossal. Na most megérkeztünk a 14.000-es Üiszang-ba (ez még mindig elég soknak tűnik...) és mintha megállt volna az élet. Ahogy kiszálltam az autóból mindenki engem bámult körülöttünk. Egy ideig még nem derült fény a nagyit övező hatalmas kérdésre, mert az anyósom testvéreivel ebédeltünk először. Mondjuk az már kezdett gyanús lenni, hogy a nagymama nem jött.

A testvérek nagyon kedvesek voltak velem, ők apróbb dolgokat termesztenek és árusítanak, plusz van egy közösen vezetett kávézójuk is. Minden hozzám intézett mondatukban benne volt, hogy "jeppajó" vagy a változatosság kedvéért, hogy "jeppudá" (szép vagy). Samgyeopsal-t ebédeltünk, az egyik imo (így kell szólítani az anyuka lánytestvéreit) készített nekem egy batyut salátalevélbe mindenféle finomsággal, ez nagyon kedves gesztusnak számít itt Koreában. Az étterem dolgozói is kijöttek az asztalokhoz, mert ÉPP a szünetüket töltötték miközben ettünk. Megdicsértek, hogy milyen szépen eszem pálcikával (ilyenkor mindig felötlik bennem, hogy azért 7 év után fura lenne, ha nem tudnék pálcikával enni! -> a szülők mondták nekik, hogy koreai a férjem) és feszült figyelemmel nézték végig, ahogy mindent végigkóstolok. Amelyik köret hamar elfogyott azt úgy teletöltötték, hogy végül nem tudtuk mind megenni. Nagyon jól esett ez a vendégszeretet és az is, hogy milyen egyszerű volt őket lenyűgözni! Például azzal, hogy tudtam, két kézzel kell önteni a vizet mindenkinek! :D Már indultunk volna, amikor ott tartottak bennünket, mert adni akartak egy pár szelet dinnyét ajándékba. Aztán még barackot is. Meg üdítőt. Jót kuncogtam magamban! :)

Kék kötényt is kaptunk, hogy a ruhánkat védje.

Ebéd után ismét autóba szálltunk és egy olyan résznél álltunk meg, ahol nem a tipikus 20-25 emeletes lakóházak voltak, hanem az úgynevezett "villák", ez nálunk Magyarországon a családi háznak felel meg. A házikónak volt kertje, koreai datolya fával, virágokkal és egy csomó tradicionális cserépedénnyel, amiben a kimcsit és a hasonló fermentált ételeket szokták érlelni.

És akkor meghallottam, hogy az anyósom azt kiabálja: "halmoni" (nagymama)!! Egy pici idős mosolygós néni várt minket az ajtóban, ahogy később kiderült a nagyi már 86 éves (nemzetközi években). Csillogó szemekkel nézett engem és azt mondta: "jeppajó" (szép), aztán egy kicsit elbizonytalanodott és jött a kérdés: "nuguszejó?", vagyis hogy ki ez??? :D A férjem szülei elmagyarázták neki, aztán együtt leültünk "beszélgetni". A hozzám intézett szavait értettem csak, ami kimerült abban, hogy a kék szemeim mennyire tetszenek neki és, hogy reméli még jövök látogatóba. Meg akkor már jó lenne, ha lenne babánk, mert szeretné látni a dédunokáját! Nem volt semmi a néni! :) Amin a legjobban ledöbbentem, hogy miközben mi leültünk a földre, ő guggolva maradt, tudjátok, amit sok filmben is látni, hogy az ázsiaiak mennyire bírják a guggoló pozíciót. Legalább 30 percet így volt egyfolytában én meg arra gondoltam, hogy 86 éves koromban nem hinném, hogy lesz erőm ehhez.

Nagyon örülök, hogy végül megismerhettem ezt a kedves koreai nagyit is. Később a férjemtől kérdeztem, hogy eddig miért nem mutattak még be minket egymásnak, de azt magyarázta, hogy ez kulturális dolog, barátnőket nem szokás elvinni találkozni, csak ha már komolyan házasságot fontolgat az ember. A közös ebédre pedig azért nem jött el, mert már csak a házban és a kertben érzi komfortosan magát.

Hazafelé ismét megálltunk egy hyugeso-nál, ez sokkal látványosabb volt, mint az előző. A hegyekre ráültek a felhők és az egész egyszerűen gyönyörű volt, a friss levegőről nem is beszélve.

Pont nem jutna eszembe, hogy ilyen trick-eye műveket berakjak egy autópálya pihenőhöz...:D

Tegnap kiválasztottam az esküvői ruhámat. Azt látom, hogy a férjem szülei nagyon izgatottak már az újabb nagy nap miatt! :D Egy kis előzetes a ruháról:

Itt is megtaláltok:

Facebook: facebook.com/wanderingkorea

Instagram: jangcsilla

E-mail: jangcsilla@gmail.com

KPOP táncos | Nyári fesztivál | Menyasszonyi ruha

Tegnap este a férjem szülei kitalálták, hogy látogassunk el egy nyári fesztiválra, ami most itt van Tedzson-ban. Bevallom, hogy nem nagyon volt kedvem hozzá, de láttam milyen lelkesek, ezért persze elmentünk. Gondoltam hátha látok valami érdekeset, úgyhogy feltöltött telefonnal és az új társammal, egy stabilizátorral keltem útra. És milyen jól tettem...;)

Nem is húznám a dolgot, nézzétek meg ti magatok! Plusz többen is mondtátok, hogy jó lenne nappal is látni a lakóparkot, ahol lakunk itt Koreában, úgyhogy egy pár felvétel erejéig azt is megmutatom nektek!

Ma délután megyünk menyasszonyi ruhát próbálni egy szalonba. Vajon most is sikerül elsőre megtalálnom az álomruhát? Holnap beszámolok róla! <3

Ha tetszett a videó nyomjatok egy lájkot! :)

Itt is megtaláltok:

Facebook: facebook.com/wanderingkorea

Instagram: jangcsilla

E-mail: jangcsilla@gmail.com

Tippek a jetlag legyőzéséhez

Én hogy csinálom?

Mit jelent a jetlag (ejtsd: dzsetleg) kifejezés?

Nincs magyar megfelelője a szónak, gimis koromban az angol tanár úgy tanította nekünk, hogy: "elmacskásodik az ember lába"... De valamit szerintem félreértett az egyetemen :D Hivatalosan a jetlag-et úgy lehet megfogalmazni, hogy időzóna-váltás szindróma, amit olyan utazásoknál élünk át, amikor több időzónát ugrunk hirtelen. Most járok Koreában 11. alkalommal 7 év leforgása alatt, ezért tapasztalatból mondhatom, hogy minél idősebb az ember, annál kevésbé rugalmas a szervezete. Nekem is egyre nehezebb az átállás.

Szeretnék veletek 10 tippet megosztani, hogy miként lehet a legkönnyebben hozzászokni egy tőlünk távol eső időzónához.

1. tipp: Már otthon el kell kezdeni a felkészülést

Utazás előtt próbáljuk meg rendesen kipihenni magunkat! Tudom, hogy ez nem könnyű, hiszen rengeteg tennivaló adódik, mielőtt elhagyjuk az országot, de nem szabad kimeríteni a szervezeted tartalékait. Egy energiával feltöltött test sokkal gyorsabban tud alkalmazkodni az új környezethez. (Mondom ezt én, aki indulás előtt éjjel kettőkor még a ruháit vasalta. De megbántam, mert a bőröndben annyira meggyűrődtek, hogy itt kezdhetem elölről.)

2. tipp: Hidratáld magad!

Ez egyaránt fontos a repülőút előtt, alatt és után. Testünk 70%-a vízből épül fel (ez az átlag a fiatalabbaknál, idősebbeknél kevesebb), a víz elengedhetetlen a biokémiai folyamatok lejátszódásához, így ha elég folyadékot iszunk, akkor sejt szinten is segítjük szervezetünket, hogy megfelelően el tudja látni feladatait.

3. tipp: Ha fáradt vagy, akkor pihenj le

Akár napközben is! Arra figyeljetek csupán, hogy ezek a mini-alvások ne legyenek hosszabbak 40 percnél, ugyanis ennyi idő után lépünk mély alvási szakba (NREM) és ebből sokkal nehezebb lesz felkelni ismét. Ez a 40 perc arra elég, hogy frissebbnek érezd magad és bírd a menetet a következő nagyobb alvásig.

4. tipp: Óvatosan a koffeinnel

Ha a szervezet ki van merülve, akkor a koffeines italok sem fognak segíteni. Ezek úgy működnek, hogy a tested energiaszintjét serkentik, de ha nincs energiád, akkor egész egyszerűen nincs mit serkenteni!

5. tipp: Testmozgás

Akár séta, akár edzés, segíteni fog a belső órád rendezésében. Reggel ajánlom, ugyanis a testmozgás fel szokta pörgetni az embereket, így este ebből biztos nem lesz alvás! :)

6. tipp: Repülőjegy időzítése

Próbáljatok meg olyan jegyet foglalni, ami este érkezik meg a desztinációra, így a szállást elfoglalva rögtön le tudtok feküdni aludni. Személy szerint a legrosszabb tapasztalatom egy reggel 6 órás érkezéssel volt. A hotel szobát még sokáig nem lehetett elfoglalni, így csomagokkal, teljesen kimerülve róttuk az utcákat.

7. tipp: Éjszaka kerüljétek a telefonozást

Nagy a kísértés, hiszen az időeltolódás miatt a családod, barátaid még mindig fent vannak, így bőven van kivel beszélgetni, de én azt ajánlom, hogy miután vízszintesbe helyezted magad, ne nyomkodd a telefont. A telefon fénye megakadályozza a melatonin hormon termelődését, ami a fáradtság érzés kiváltója, így nem a kívánt hatást fogjátok elérni, nem fog titeket lefárasztani.

8. tipp: Ne stresszeljetek rá erre az egészre!

Lélekben is fel kell készülni, hogy át szeretnél állni az új időre. Minél jobban mérgelődsz az ágyban forgolódva, amiért nem tudsz elaludni, annál kevésbé fog gyorsan menni.

9. tipp: Azon is sok múlik, hogy melyik irányba utazol

Kelet felé: feküdj le korán és kelj szintén korán, Nyugat felé: feküdj le későn és kelj is későn. Azt mondják, hogy keleti irányba nehezebb az átállás, mint nyugat felé, de ez egyénileg is változhat. Én voltam mindkét irányba már és nekem valóban a keleti irány megy nehezebben.

10. tipp: Sötét a szobában

Próbáljátok meg teljesen lesötétíteni a szobát, amiben alszotok. Én például mindig szem maszkkal alszom, olyat vegyetek, ami elég széles és valóban nem engedi be a fényt a szélénél sem. Egy teljesen sötét szobában jóval könnyebben megy az alvás.

Ez volt az én 10 tippem a gyorsabb átálláshoz, remélem ti is hasznosnak találjátok majd a következő utazásnál. Ha neked is van már bevált taktikád, akkor írd meg kommentben! :)

Itt is elértek:

Instagram: jangcsilla

Facebook: facebook.com/wanderingkorea

E-mail: jangcsilla@gmail.com

Az előző videóm:

Mi van a táskámban?

A férjem szokott azzal viccelődni, hogy vajon fél téglákat hordok-e magamnál, mivel elég nehéz a táskám. Ez persze a koreai utazásnál sincs másképp, de egy picit azért eltér a tartalma az otthonitól. Engedjétek meg, hogy bemutassam itt mit tartok kéznél nap, mint nap.

Szájmaszk

Nem vagyok beteg, sőt nem is attól tartok, hogy elkapok valamit, de sajnos a légszennyezés itt egy sokkal közelebbi probléma, mint otthon. A szennyezésből Dél-Korea is bőven kiveszi a részét, de a legnagyobb probléma Kínából ered, ahol semmilyen környezetvédelmi egyezmény nincs hatályban, így kedvükre mérgezik a levegőt, ami a széljárástól függően érkezik át Koreába. Van a telefonomon egy applikáció, ami ennek a mértékét figyeli. Budapesten is szoktak szmogos napok lenni, de az alkalmazás még akkor is zöld jelzést mutat, Koreában viszont szinte mindennap sárga jelzést kapok, így itt egyértelműen rosszabb a helyzet. Tedzsonban még mindig kevésbé rossz, mint Szöulban, de így nyáron a párás melegben, télen pedig a fűtés szezon miatt vannak fullasztó pillanatok, amikor jól esik az embernek feltennie egy maszkot, így mindig van nálam belőle. 

Télen is muszáj voltam használni néha. 

Az applikáció, amivel nyomon követem a levegő minőségét. [AirVisual]

Kézfertőtlenítő

Ez otthon is mindig van nálam, de itt Koreában is szükségét éreztem. Tudom, hogy a túlzott fertőtlenítéssel épphogy kiszolgáltatottabbá tesszük a bőrünket, hiszen nem csak a koszt, de a természetes védőréteget is eltávolítjuk a kezelt felületről. Nem szabad túlzásba vinni a használatát, de mégis vannak olyan helyzetek, amikor nincs alkalmunk kezet mosni sehol, viszont szükségünk lenne rá, így nem árt, ha van a táskánkban kézfertőtlenítő. Ezt a repülőn is szoktam használni, mert el kell árulnom egy titkot… A gépen lévő mosdók nagyon koszosak, nincsenek nap, mint nap olyan szinten kitakarítva, hogy akármihez hozzá lehessen nyugodt szívvel érni odabent. Egy kis háttérsztori, hogy amikor még légiutaskísérő voltam mindig hordtam magamnál fertőtlenítő spray-t, amivel a wc öblítő gombot, a csapot és a kilincset átfertőtlenítettem. Én próbáltam magunkra és az utasainkra is vigyázni, de nem garancia, hogy minden utaskísérő ilyen felkészült, vagy hogy egyáltalán érdekli a dolog… Úgyhogy kézmosás után (azzal a vízzel, ami egyébként egy algás tartályból jön, mert szinte soha nem tisztítják ki), nyugodtan nyomjatok egy borsónyi kézfertőtlenítőt a tenyeretekbe és dörzsöljétek szét alaposan. 

Papír zsebkendő

Amikor először kint jártam Koreában és megismertem a férjem szüleit, ha orrfújásra került a sor képes voltam kimenni a mosdóba, vagy átmenni egy másik szobába, mert tudtam, hogy Ázsiában orrot fújni mások előtt nem illendő dolog. Aztán kiderült, hogy a szülőket ez egyáltalán nem zavarja, viszont idegenek előtt továbbra is tabunak számít. Biztosan hallottatok róla, hogy itt orrfújás helyett szipognak az emberek és ha már kellően sok slejm (fúúúúj) felgyülemlett akkor… köpködnek (mégnagyobb fúúúúúúj!). Nálam azért mindig van zsebkendő és ha úgy érzem, hogy használnom kell, akkor diszkréten arrébb húzódom és használom. 

Cuki KakoTalk-os karakterek.

Mentolos cukor
A koreai rágók és cukrok annyira gyengék, hogy szoktam magammal hozni egy kisebb készletet otthonról. Ezt a férjem családja is imádja.

Víz

Igazából úton útfélen vannak kisboltok, tehát venni is tudnék, de nekem nagyon megfelel a szűrt csapvíz is, ezért otthonról mindig egy fél literes palackot megtöltve indulok el. Én vagyok az a fajta ember, akinek, ha nincs nyáron innivaló a táskájában, akkor 10 perc után úgy érzem, mintha egy napja szomjaznék. Az egyik professzor az egyetemen annyira szigorúan vizsgáztatott bennünket, hogy még a palackos üdítőt sem lehetett az asztalra kitenni a másfél órás írásbeli teszt alatt. A végére azt hittem, hogy szomjan halok! :D 

Iratok!

Bár még nem volt rá szükségem itt Koreában, de azért nem árt, ha van nálunk valamilyen irat a személyazonosításhoz. Én nem szeretem magammal hordani az eredetit nehogy elhagyjam, így az útlevelem fénymásolata van mindig a táskámban. Még egy fontos dokumentum lehet az utasbiztosítási kötvény, így az is velem van. Szerencsére még soha nem kellett használjam, de az ördög nem alszik, ráadásul, ha a kötvény nincs velünk és esetleg balesetet szenvedünk, akkor félve fogják elkezdeni az ellátásunkat.

Fájdalomcsillapító

Sajnos a repülés közben engem ért baleset megpecsételte az egész életemet, hiszen egy igen érzékeny részem, a nyakam sérült meg. A csigolyáim elcsúsztak, emiatt a fejem nagyon gyakran fáj, így mindig van nálam fájdalomcsillapító, de azt hiszem ez senkinek sem árthat. 

Pár további apróság: napszemüveg, pénztárca, esernyő a nap ellen, kézi ventilátor, 2 telefon (egy koreai és egy magyar), kamerastabilizátor… És máris egy féltéglányi súly lóg a vállamon! :D Szerintem nagyon furcsa, hogy Koreában általában senkinél nincs táska, az embereknél csak egy telefont látni, esetleg egy pénztárcát, bár általában még azt sem, mivel a telefontokjukba rakják a bankkártyájukat :D

Az utazásról | Emirates | A koreai srácok romantikusak?

Ma délután érkeztem meg Koreába. Emirates-el utaztam, ezért Dubai-ban volt az átszállás. Az első út (5 óra) viszonylag hamar eltelt, rengeteg érdekes tartalom elérhető a fedélzeti szórakoztató központban, így sokat elidőztem a filmek válogatásával és végül csak egyet sikerült megnéznem. :D

Az átszálló reptér hatalmas, de minden egyértelműen ki van táblázva, ezért könnyen megtaláltam a Szöul-ba tartó gépet. Ha ti is erre jártok jó szívvel tudom ajánlani a Duty Free Shop-ban kapható csokiba mártott datolyát, nagyon finom!

Először komolyan azt hittem, hogy egy gépfegyveres kisbaba van a csomagoláson... Mondjuk azon sem lepődtünk volna meg annyira! :D Amúgy Dubai egyik látnivalóját, a Burj Khalifa-t öleli a kis srác.

Az Emirates utasai a nyárra való tekintettel még egy adag fagylaltot is kaptak a reptéren, bár én nem vagyok nagy fagyis, ezért kihagytam, de kedves ötlet.

(A kép forrása - Source)

Az átszállásra 4 órám volt, ami jó, mert akár késhetett is volna az előző gép, vagy ha elkavarodik az ember, akkor is van idő keresgélni. Egyedül egy kicsit unalmas volt várakozni, de ez a reptér 0-24-ben nyitva tart, lehet vásárolni, nézelődni és rengeteg szék/pihenőágy volt kirakva, sokan ezeken aludtak. Ami rögtön feltűnt, hogy csend honol mindenhol, később láttam is kiírva, hogy ez egy úgynevezett "csendes reptér", tehát nem használják a hangosbemondó rendszert, így nincs az a folyamatos háttérzaj, amit más reptereken már megszokhattunk.

A Dubai-Szöul járatra is időben elkezdődött a beszállítás, de teltházas volt a gép, így egy kicsit elcsúsztunk az indulással. Először nem túlzottabban voltam megelégedve az ülésemmel, de ezen a járaton nem engedte a rendszer, hogy magamnak válasszak helyet. Egy olyan széket kaptam, ami mögött már a légiutas-kísérők ültek háttal, ráadásul az egyik konyha mellett volt. Végül nem bántam, ugyanis mivel nem ült mögöttünk senki, így kényelmesen hátra tudtuk dönteni az ülés háttámláját és mivel a galley (a konyha) mellett ültem, legalább a légiutas-kísérők pletykáit is végighallgattam (belső körökben ez az úgynevezett Galley FM :D) Hihetetlen, hogy szinte ugyanazok a témák, problémák jöttek fel, amit még légiutas-kísérőként tapasztaltam, pedig nem is egy légitársaságról van szó.

Mindenki kapott egy kis neszesszert, amiben az utazáshoz hasznos apróságok voltak.

Az incheon-i reptéren a férjem apukája várt integetve. Megvettük a buszjegyeket Tedzson-ba, de mivel egy órát kellett várakoznunk, visszamentünk a terminálba. Valóban elég meleg van és persze pára, de megállapítottam, hogy én valamiért ezt a fajta időjárást jobban bírom, mint az otthoni száraz meleget.

Biztosan furcsa azt olvasni, hogy a férjem apukája busszal jött értem, de nincs értelme kocsizni, ugyanis a buszozás sokkal kényelmesebb. Széles ülések vannak, amiket hátra lehet dönteni és a lábadat is meg tudod emelni, így szinte teljesen le tud feküdni az ember.

Ahogy még bent üldögéltünk volt alkalmam megfigyelni az embereket egy kicsit. 2-3 párocskát is láttam, ahol a koreai fiú várta a külföldi barátnőt a kijárat előtt. Olyan vicces, de persze kedvesen vicces volt látni, ahogy összetalálkoznak és hirtelen zavarukban azt sem tudják, hogy mit mondjanak egymásnak. Az egyik fiú megveregette a lány hátát és azt mondta heló! :D A férjem jutott rögtön eszembe, ő is ilyen egy kicsit. Most egy hónapig nem fogunk találkozni és előre tudom, hogy zavarban lesz, amikor majd újra látjuk egymást! :D

Még egy dolog volt, amin jót mosolyogtam. Sokszor lehet hallani, hogy néhányan oda vannak a koreai fiúkért, mondván, hogy milyen romantikusak és persze lehet bőven ennek az ellentétét is hallani, vagyis hogy nem is romantikusabbak, mint mások. Hát elárulom nektek, hogy jó pár srác virágcsokorral a kezében várta a barátnőjét a kijáratnál. Én elég sokszor megfordultam már a mi kis repterünkön otthon, de maximum néhány idősebb úriembert láttam csokorral várakozni, fiatalokat szerintem még egyáltalán nem... Szóval csak van ebben valami...?! :D

Védekezés a nap ellen koreai módra

Mi jut eszetekbe először a naptej szó hallatán? Nekem a nyár és a nyaralás. Rá kellett viszont jönnöm, hogy ha azt szeretném, hogy a bőröm sokáig fiatal maradjon, akkor naptejet nem csak azokon a napokon kell használnom, amikor egy strandon ücsörgök, hanem szerves részét kellene képeznie a mindennapjaimnak, ráadásul nem csak nyáron, hanem télen is ugyanúgy. Én azért is a veszélyeztetettek körébe tartozom, mert nagyon fehér a bőröm, ráadásul sok anyajegyem is van, ami a bőrrák kockázatát is magában hordozza. Egy nem túlzottabban veszélyes, de számomra zavaró tényező pedig az, hogy szeplős leszek a napfénytől.

Szóval több oka is van, hogy miért érdemes naptejet használni egész évben. Koreában is lehet kapni külön arcra használható krémeket, amikre nagyon jól rá lehet sminkelni. Én is egy ilyet használok, amit az Etude House-ban szereztem be, 50+-os faktorszámmal.

De tudjátok, hogy mit is jelent a faktorszám a fényvédő krémeken?

Én évekig úgy vásároltam, hogy rögtön kerestem a polcon az 50+-os faktor feliratot. Azt gondoltam, hogy minél nagyobb a szám, annál erősebb a védelem, pedig ez ebben a formájában nem igaz. A faktorszám (SPF = Sun Protection Factor) azt jelzi, hogy használatával a természetesnél mennyivel hosszabb ideig képes védekezni bőrünk a leégés ellen. A bőrtípusoknak hat fajta besorolása van, az 1-es típusú a legérzékenyebb, körülbelül 3 percet tölthet napon leégés nélkül, a 6-os a „legstrapabíróbb”, így szinte bármennyit. Az európai embereknek 2-es/3-as típusú a bőre, ez 5/20 percet jelent.

Bőrünk védelmének ideje a következőképp számítható ki: a saját bőrtípusod szerinti perc szorozva a faktorszámmal. Szerintem én az 1-es típusba tartozom, így, ha 50-es fényvédőt használok, akkor 150 percet tölthetek a napon. (3 perc * 50). Még fontos elmondani, hogy ez a 150 perc az egész napi limit, így nem hosszabbítható meg akkor sem, ha újra bekenem magam.

Napernyő, kalap, karvédő

A koreaiak mindenféle módszerekkel védik magukat a napfénytől. Ennek fő oka az, hogy náluk a fehér bőr az etalon, nem véletlenül van olyan sokféle fehérítős krém a kozmetikai boltok polcain.

Ha ázsiai turistacsoportot látok nyáron, akkor az első dolog, ami feltűnik, hogy a társaság felén kalap van, a másik fele pedig esernyővel (napernyővel) mászkál. Mindig is irigykedve néztem őket. Bevallom én cikinek érzem, ha nem esik az eső és felvont esernyővel megyek az utcán. Pedig mennyire igazuk van! Ennek egészségügyi hozadéka, hogy amíg Dél-Koreában 100.000 emberből 0.66 hal meg bőrrákban, addig ez a szám Magyarországon majdnem ötszörös érték, 3.17.

(A kép forrása - Source)

A koreaiak találékonysága szerintem határtalan. Létezik náluk egy úgynevezett karvédő (arm protector), amit akkor vesznek fel, ha rövidujjú póló van rajtuk, így elkerülve a barnulást. Azt nem értem, hogy miért nem eleve hosszú ujjú felsőt vesznek fel, de hát volt ez a piaci rés, valaki kitalálta, azóta pedig örömmel vásárolja mindenki.

Azért ezt is túlzásba lehet vinni! 😃

Kövessetek Facebook-on is: Wandering Around In Korea

Milyen gyógyszereket érdemes bepakolni?

A koreai utazások során mindig egy egész patikát bepakolok a táskámba, hiszen soha nem lehet tudni, hogy mire lehet szükségem. Persze kint is tudnék gyógyszereket venni, de sok minden vényköteles, így el kellene látogatnom egy orvoshoz receptért. Ráadásul ezek olyan termékek, amelyeket már használtam, így biztosan tudom, hogy nem váltanak ki nálam allergiás reakciót.

Én ezeket szoktam vinni

Cataflam

Gyulladásgátló és fájdalomcsillapító.

Advil Ultra Forte

Láz és fájdalomcsillapító. Enyhébb, mint a Cataflam, ezért, ha csak egy kicsit fáj a fejem vagy a nyakam, inkább ezt veszem be. Mivel ez egy lágy kapszula, így gyors enyhülést hoz.

Daedalon

Hányinger ellen.

Rennie rágótabletta

Gyomorsavlekötő.

Széntabletta

Hasmenés ellen.

Rhinospray Plus

Jól jön a repülőn, ha fáj az ember füle a nyomásváltozás miatt.

Zovirax

A herpes simplex nevű vírus az emberek 90%-ának szervezetében jelen van, a kérdés csak az, hogy hajlamosak vagyunk-e rá, hogy előjöjjön vagy nem. A hosszú repülőút alatt immunrendszerünk egy kicsit kiszolgáltatottabb állapotba kerül, az időeltolódás miatt szervezetünk kimerül, így előfordulhat, hogy előjön.

Gingisol oldat

Ez egy fogíny és szájápoló oldat. Sajnos az én fogínyem nagyon érzékeny, ezért egy speciális fogkefét használok. A múltkori utazásnál elfelejtettem magammal vinni, így kénytelen voltam a repülőtéren venni egy egyszerűbb darabot. Persze az első fogmosásnál felsértette az ínyem, szinte végig szenvedtem a nyaralást, mivel nem volt nálam ez a csodafolyadék.

Visine szemcsepp

A repülőgép száraz levegője után igazi felüdülés a szemnek.

Ezek olyan készítmények, amelyek saját részre, nem kereskedelmi mennyiségben bevihetők az országba. Amennyiben hosszabb időre tervezed az utazást és van olyan gyógyszer, amit mindennap kell szedned (tehát nagyobb mennyiséggel lesz nálad), akkor kérj a háziorvosodtól egy rövid angol leírást, amiben tételesen felsorolja a felírt gyógyszereket és egy sorban leírja, hogy ezeket neked napi rendszerességgel szedned kell. A vámosok a repülőtéren kérhetik.

Védőoltások

Egy aranyos kis sematikus ábra, hogy miként is működnek a védőoltások!

Dél-Koreában nincs kötelezően előírt védőoltás, viszont a következőket ajánlják: Hastífusz, Hepatitis A és B elleni védőoltások. Én csak Hepatitis B ellen vagyok védett, hiszen a gimiben ezt mindannyian megkaptuk.

A hastífusz és hepatitis A elleni oltásokat nem tartottam olyan fontosnak, mert ezek szennyezett ételek és italok, vagy nyers tengeri állatok fogyasztásakor kaphatók el. Ezeket értelemszerűen kerülni kell, én például a tengeri herkentyűkért nem vagyok oda, így nem valószínű, hogy veszélyben lennék. Közvetlenül a csapból nem ajánlott inni, de minden háztartásban van egy víztisztító berendezés, ami átszűri a vizet és ezután szabadon fogyasztható.

Szerintem mindenkinek magának kell döntést hoznia arról, hogy beoltatja-e magát ezek ellen vagy sem. Ezt a hasznos oldalt tudom ajánlani nektek utazás előtt: Dél-Koreai utazás

Ne felejtsétek el like-olni a Facebook oldalam: Wandering Around In Korea

Utazás | Koreai esküvő | Pyebaek

Végre belekezdtünk a júliusba, így az indulástól már tényleg csak egy pár hét választ el. Voltak napok, amikor úgy éreztem, hogy az idő ólom kerekeken jár, de azért a vizsgaidőszak az egyetemen kellően elvonta a figyelmemet. 😃

A közös lakásunk felújítása még mindig nem készült el, hiú ábránd volt azt gondolni, hogy Koreába már onnan indulok majd. Mivel a nyár további részét nem fogom Magyarországon tölteni, így a munka sem fog haladni, szóval talán ősszel/télen költözünk. Amikor eldöntöttük, hogy ez lesz a mi kis otthonunk, úgy terveztük, hogy 2017 Karácsonyát már ott töltjük, de végül olybá tűnik örülhetünk, ha 2018 Karácsonya összejön.

Már az utazás előtt is elkezdek bejegyzéseket írni és a régen tervezett Facebook oldalt is elindítottam a bloghoz. Érdemes nyomni egy like-ot, mert folyamatosan jelentkezem majd Koreából. Az oldalam itt éritek el: https://www.facebook.com/wanderingkorea/

Az utazás legizgalmasabb része a Koreában tartott esküvőnk lesz, augusztus 25-én. Ez számomra is egy teljesen új terület, sajnos nem volt még lehetőségem esküvőn részt venni kint. A sógornőmmel beszéltük, hogy milyen izgalmas dolog ez, erre elkezdett ujjongani, mert olyannyira örül, hogy férjhez megyek a testvéréhez. Megint! 😊

Már eldőlt, hogy a szertartás az egyik előző blogbejegyzésben bemutatott kisebb teremben lesz, a szűk családi körben töltött tradicionális koreai ceremónia, a Pyebaek pedig egy egészen pici, erre kialakított helységben.

A fehér ruhás szertartás helyszíne

Itt várom majd a vendégeket a ceremónia előtti közös fotózásra

A tradicionális szertartás helyszíne

A Pyebaek koreográfiája

◾A menyasszony családja koreai datolyát és gesztenyét készít elő, amely a születendő gyermekeket szimbolizálja.

◾A szertartás kezdetén a vőlegény családja egy nagy festmény előtt foglal helyet a kis asztalnál, a friss házasokkal szemben.

◾A friss házasok egy mély meghajlással köszöntik őket.

◾A menyasszony rizsborral kínálja apósát, a vőlegény pedig az édesanyját.

◾Ezután a szülők jó tanácsokkal látják el a párt a házassággal kapcsolatban.

◾Végül az örömszülők a menyasszony családjától kapott datolyát és gesztenyét a menyasszony szoknyájába dobálják, cél, hogy közösen minél többet elkapjanak, így biztosítva a bőséges gyermekáldást.

(A kép forrása - Source)

A Pyebaek-en eredetileg csak a vőlegény családja vesz részt, de manapság már a menyasszony családját is be szokták vonni.

Az utazás előtt várlak még benneteket vissza, hogy együtt készüljünk fel a nagy útra! 😊