Tudtátok, hogy minden ezekkel a srácokkal kezdődött? És hogy a K-pop egy tudatosan létrehozott idol világ, ami elsősorban azt a célt szolgálta, hogy az ázsiai pénzügyi krízis után talpra álljon az ország?
Egy nagyon jó Netflixes sorozat ajánlót kaptam, ami mindennapi témákkal foglalkozik rövid kisfilmek formájában. Biológus tanulmányaim miatt főként a "Génmódosított dizájnerbabák" és az "Élhetünk-e örökké?" témák fogtak meg igazán, de a K-pop történelmét bemutató epizód is felkeltette az érdeklődésemet.
Először is ugorjunk el 1992-be, a Seo Taiji & Boys banda előad egy produkciót az MBC által meghirdetett tehetségkutató műsorban. Szerintetek mi volt a zsűri reakciója az előadásukra? Nem tetszett nekik, mondván a zenében nincs elég dallam. De a közönség véleménye egészen más volt, sokkolta őket a fiúk fellépése a színpadon. Ez valami teljesen más és új volt, a megszokottól eltérő.
1984-ben a propaganda részeként a csapból is az "Ah Taehan Minguk" című sláger szólt, ami tulajdonképpen egy hazafias himnusz volt 80-as évekbeli pop dalként álcázva. (Ah, ah, Korea! Ah, ah, a mi országunk, ah ah, örökké szeretni fogunk!) Mindenhonnan ez szólt, ugyanis ez egy úgynevezett 건전가요 (kandzsangájó), vagyis egészséges dal volt, amely a kormány megbízásából készült. A pop kultúra irányítása az akkori dél-koreai diktátor Park Chung Hee nevéhez köthető, de a meggyilkolása után is folytatódott. Ebben az időszakban a kormány határozta meg, hogy mit lehet sugározni. A tehetségkutató műsorok nagy népszerűségnek örvendtek, így kerültek be a fiúk a képbe 1992-ben, rendhagyó előadásukkal.
Ez az előadás volt a meghatározó lépés Dél-Korea kulturális fejlődésében. A srácok rappeltek, bő gatyában jártak és breakeltek. Valami olyat adtak a közönségnek, amit más banda nem.
Persze ez a fajta szókimondás nem mindenkinek tetszett, mivel a számaikban sokszor megkérdőjelezték a koreai társadalmi normákat. Egy lemezbíráló bizottság arról beszélt, hogy "Milyen világunk lenne, ha a fiatalok ezeket a dalszövegeket énekelve járnák az utcákat?". Ez persze nem állította meg a fiúkat, hogy az egyik legnépszerűbb előadók legyenek Dél-Koreában. Mindenki megdöbbenésére debütálásuk után pár évvel, amikor már valóban nagyon népszerűek lettek, visszavonulót fújtak, bár úgy sejtem, hogy nem maguktól. Egy dalt is írtak, amiben elbúcsúztak a rajongóiktól. Mindenki nagyon csalódott volt, követőik együtt sírtak az utcán a hír hallatán.
Még egy visszaugrást kell tennünk az időben, hogy lerántsuk a leplet a mai K-pop őrületről. 1960-ban Dél-Korea egy hihetetlenül szegény ország volt, de tudatosan kezdték el a gazdaságot felhúzni a semmiből. 1996-ban, amikor a fiúbanda visszavonult, már a világ 11. leggazdagabb országaként tartották őket számon. Lee Soo Man, egy mai szavakkal stand-upos szórakoztatóból lett üzletember, meglátta a lehetőséget a zenében, mint következő nagy exportcikkben. Ő alapította a H.O.T. fiúbandát, akik '96-ban debütáltak, sí ruházatban. Sí ruházatban, amiért aztán mindenki megőrült és hirtelen mindenki síkesztyűben sétálgatott az utcán, majd ugyanolyan sí ruházatban mentek síelni, mint ami a fiúkon is volt. A sikerük nem csak a dalszövegeknek volt köszönhető, az embereket megfogta a közös koreográfia látványa is.
1997-ben aztán megtörtént a már emlegetett pénzügyi krízis. Az akkori dél-koreai miniszterelnök egyetértett az ötlettel, miszerint a koreai kultúra lehetne az ország következő nagy exportcikke. Az állami költségvetés 1%-át szánta a kultúra népszerűsítésére. Ebből kívántak hasznot húzni a ma is meghatározó zenei cégek, az SM Entertainment, a JYP Entertainment és a YG Entertainment. Ez a három cég hozta létre a koreai pop, azaz a K-pop receptjét, ami tulajdonképpen egy tudatosan gyártott zenei vonal, a rajongók ízlését figyelembe véve.
Mi azt a kifejezést használjuk, hogy K-pop, Koreában viszont az "idol groups", vagyis bálvány csoportoknak hívják őket, hiszen ezek a bandák úgymond mesterségesen létrehozott csapatok, aminek a tagjait egy specifikus folyamat alatt választják ki, amelynek a következők a lépései:
1. A zenei cég meghallgatást tart a jelentkezőknek.
2. Énekelni, táncolni és színészkedni tanítják a kiválasztott tagokat.
3. Csapatokba rendezik őket.
A meghallgatástól a színpadig akár évek is eltelhetnek.
K-pop banda tények:
🎤A csapatnak általában minimum 5 tagja van, de inkább több és mindenkinek van valamilyen meghatározott szerepe a csoportban, úgymint "a csapatvezető, a dalszövegíró, a rapper, az énekes, a táncos".
🎤A K-pop sztárság fontos kitétele, hogy egy idol legyen kedves és udvarias, a tagok nem keveredhetnek botrányokba, nem ihatnak alkoholt és használhatnak drogokat.
🎤A szerelem a dalok legkedveltebb témája. Az első pár K-pop számot meghallgatva ezt rögtön meg is állapítottam. Szerintem nincs olyan szám, amiben ne hangozna el a sarang/saranghae (szeretet/szeretlek) szó.
🎤A bandák nevét direkt úgy választják ki, hogy külföldön is könnyen használható legyen és ne kelljen nagyon fordítgatni.
🎤A látvány is nagyon fontos, a videóklipek ezért igen látványosak, mind színvilágukban, mind a koreográfia terén. Az első K-pop videó, amit a YouTube-on láttam az a TVXQ! 동방신기 '주문 - MIROTIC' MV volt és emlékszem, hogy engem is az egységes koreográfia nyűgözött le.
🎤A dalok nagy része koreaiul van, de szerintem nem nagyon tudtok olyan számot mondani, amibe ne csempésztek volna bele egy pár angol mondatot is. A legtöbb dalszöveget külföldi szövegírók írják Svédországból és az Egyesült Államokból.
🎤Egy K-pop dalban egyszerre több műfaj is megjelenhet, van hogy ez jót tesz a dalnak, de azért hallottam olyan számot, amiben már már zavaró volt az eltérő műfajok váltakozása. Az ügynökségek olyan zenéket hoznak létre, ami inkább tekinthető terméknek, mint művészetnek. A rajongók persze nem úgy kezelik, mint egy terméket, mindenki a saját ízlése szerint értelmezi és élvezi az előadást.
2011-ben nagy áttörés következett a K-pop ipar életében, a 3 nagy ügynökség megszervezte az első külföldi turnét és ezt a koreai televízió folyamatosan közvetítette, bizonyítva a helyieknek, hogy a koreai kultúra már elérte a nemzetközi közönséget is. Amíg 2005-ben a zenei világrangsorban Korea csak a 29. helyen állt, addig 2016-ra felkúsztak a 8. helyre. Ez a népszerűség persze rávilágított a K-pop árnyoldalára is, miszerint az ügynökségek nagyon hosszú szerződéseket íratnak alá az előadókkal, emellett a karrierjük minden vonatkozásában kontrollálják őket. Éppen ezért sok új szabályt vezettek be 2009-ben. A szerződésekből ki kellett hagyni a túlzott korlátozásról szóló részeket, nagyobb szabadságot biztosítva az előadóknak.
A koreai zenének az Egyesült Államokba volt a legnehezebb betörnie, mivel ott a piac eléggé idegenkedett a nem angol nyelvű előadóktól. Mindaddig, amíg a BTS be nem került a képbe. 2017-ben debütáltak kint az amerikai televízióban. Szinte az összes zenei toplista élén ők voltak több, mint egy évig. A zenéjük is elég jó, de a fő vonzerejük a közösségi médiában való jelenlétben rejlik, így sok rajongó számára könnyen elérhetőek. A dalszövegekben mindig a fiatalok életéről van szó, őket szólítják meg, mivel ez a generáció a fő célközönség.
Dél-Korea tehát a pop kultúra nagyhatalma lett, miután Seo Taiji & Boys sikerének nyomán megalkottak egy új zenei receptet. Ez a recept olyan sikeres lett, hogy ma már szinte nincs olyan kontinens, ahol ne ismernék a K-poppot.
Forrás: Netflix - K-pop, explained
