A férjem szokott azzal viccelődni, hogy vajon fél téglákat hordok-e magamnál, mivel elég nehéz a táskám. Ez persze a koreai utazásnál sincs másképp, de egy picit azért eltér a tartalma az otthonitól. Engedjétek meg, hogy bemutassam itt mit tartok kéznél nap, mint nap.
Szájmaszk
Nem vagyok beteg, sőt nem is attól tartok, hogy elkapok valamit, de sajnos a légszennyezés itt egy sokkal közelebbi probléma, mint otthon. A szennyezésből Dél-Korea is bőven kiveszi a részét, de a legnagyobb probléma Kínából ered, ahol semmilyen környezetvédelmi egyezmény nincs hatályban, így kedvükre mérgezik a levegőt, ami a széljárástól függően érkezik át Koreába. Van a telefonomon egy applikáció, ami ennek a mértékét figyeli. Budapesten is szoktak szmogos napok lenni, de az alkalmazás még akkor is zöld jelzést mutat, Koreában viszont szinte mindennap sárga jelzést kapok, így itt egyértelműen rosszabb a helyzet. Tedzsonban még mindig kevésbé rossz, mint Szöulban, de így nyáron a párás melegben, télen pedig a fűtés szezon miatt vannak fullasztó pillanatok, amikor jól esik az embernek feltennie egy maszkot, így mindig van nálam belőle.
Télen is muszáj voltam használni néha.
Az applikáció, amivel nyomon követem a levegő minőségét. [AirVisual]
Ez otthon is mindig van nálam, de itt Koreában is szükségét éreztem. Tudom, hogy a túlzott fertőtlenítéssel épphogy kiszolgáltatottabbá tesszük a bőrünket, hiszen nem csak a koszt, de a természetes védőréteget is eltávolítjuk a kezelt felületről. Nem szabad túlzásba vinni a használatát, de mégis vannak olyan helyzetek, amikor nincs alkalmunk kezet mosni sehol, viszont szükségünk lenne rá, így nem árt, ha van a táskánkban kézfertőtlenítő. Ezt a repülőn is szoktam használni, mert el kell árulnom egy titkot… A gépen lévő mosdók nagyon koszosak, nincsenek nap, mint nap olyan szinten kitakarítva, hogy akármihez hozzá lehessen nyugodt szívvel érni odabent. Egy kis háttérsztori, hogy amikor még légiutaskísérő voltam mindig hordtam magamnál fertőtlenítő spray-t, amivel a wc öblítő gombot, a csapot és a kilincset átfertőtlenítettem. Én próbáltam magunkra és az utasainkra is vigyázni, de nem garancia, hogy minden utaskísérő ilyen felkészült, vagy hogy egyáltalán érdekli a dolog… Úgyhogy kézmosás után (azzal a vízzel, ami egyébként egy algás tartályból jön, mert szinte soha nem tisztítják ki), nyugodtan nyomjatok egy borsónyi kézfertőtlenítőt a tenyeretekbe és dörzsöljétek szét alaposan.
Amikor először kint jártam Koreában és megismertem a férjem szüleit, ha orrfújásra került a sor képes voltam kimenni a mosdóba, vagy átmenni egy másik szobába, mert tudtam, hogy Ázsiában orrot fújni mások előtt nem illendő dolog. Aztán kiderült, hogy a szülőket ez egyáltalán nem zavarja, viszont idegenek előtt továbbra is tabunak számít. Biztosan hallottatok róla, hogy itt orrfújás helyett szipognak az emberek és ha már kellően sok slejm (fúúúúj) felgyülemlett akkor… köpködnek (mégnagyobb fúúúúúúj!). Nálam azért mindig van zsebkendő és ha úgy érzem, hogy használnom kell, akkor diszkréten arrébb húzódom és használom.
Cuki KakoTalk-os karakterek.
Mentolos cukor
A koreai rágók és cukrok annyira gyengék, hogy szoktam magammal hozni egy kisebb készletet otthonról. Ezt a férjem családja is imádja.
Igazából úton útfélen vannak kisboltok, tehát venni is tudnék, de nekem nagyon megfelel a szűrt csapvíz is, ezért otthonról mindig egy fél literes palackot megtöltve indulok el. Én vagyok az a fajta ember, akinek, ha nincs nyáron innivaló a táskájában, akkor 10 perc után úgy érzem, mintha egy napja szomjaznék. Az egyik professzor az egyetemen annyira szigorúan vizsgáztatott bennünket, hogy még a palackos üdítőt sem lehetett az asztalra kitenni a másfél órás írásbeli teszt alatt. A végére azt hittem, hogy szomjan halok! :D
Bár még nem volt rá szükségem itt Koreában, de azért nem árt, ha van nálunk valamilyen irat a személyazonosításhoz. Én nem szeretem magammal hordani az eredetit nehogy elhagyjam, így az útlevelem fénymásolata van mindig a táskámban. Még egy fontos dokumentum lehet az utasbiztosítási kötvény, így az is velem van. Szerencsére még soha nem kellett használjam, de az ördög nem alszik, ráadásul, ha a kötvény nincs velünk és esetleg balesetet szenvedünk, akkor félve fogják elkezdeni az ellátásunkat.
Sajnos a repülés közben engem ért baleset megpecsételte az egész életemet, hiszen egy igen érzékeny részem, a nyakam sérült meg. A csigolyáim elcsúsztak, emiatt a fejem nagyon gyakran fáj, így mindig van nálam fájdalomcsillapító, de azt hiszem ez senkinek sem árthat.
Pár további apróság: napszemüveg, pénztárca, esernyő a nap ellen, kézi ventilátor, 2 telefon (egy koreai és egy magyar), kamerastabilizátor… És máris egy féltéglányi súly lóg a vállamon! :D Szerintem nagyon furcsa, hogy Koreában általában senkinél nincs táska, az embereknél csak egy telefont látni, esetleg egy pénztárcát, bár általában még azt sem, mivel a telefontokjukba rakják a bankkártyájukat :D
