Védekezés a nap ellen koreai módra

Mi jut eszetekbe először a naptej szó hallatán? Nekem a nyár és a nyaralás. Rá kellett viszont jönnöm, hogy ha azt szeretném, hogy a bőröm sokáig fiatal maradjon, akkor naptejet nem csak azokon a napokon kell használnom, amikor egy strandon ücsörgök, hanem szerves részét kellene képeznie a mindennapjaimnak, ráadásul nem csak nyáron, hanem télen is ugyanúgy. Én azért is a veszélyeztetettek körébe tartozom, mert nagyon fehér a bőröm, ráadásul sok anyajegyem is van, ami a bőrrák kockázatát is magában hordozza. Egy nem túlzottabban veszélyes, de számomra zavaró tényező pedig az, hogy szeplős leszek a napfénytől.

Szóval több oka is van, hogy miért érdemes naptejet használni egész évben. Koreában is lehet kapni külön arcra használható krémeket, amikre nagyon jól rá lehet sminkelni. Én is egy ilyet használok, amit az Etude House-ban szereztem be, 50+-os faktorszámmal.

De tudjátok, hogy mit is jelent a faktorszám a fényvédő krémeken?

Én évekig úgy vásároltam, hogy rögtön kerestem a polcon az 50+-os faktor feliratot. Azt gondoltam, hogy minél nagyobb a szám, annál erősebb a védelem, pedig ez ebben a formájában nem igaz. A faktorszám (SPF = Sun Protection Factor) azt jelzi, hogy használatával a természetesnél mennyivel hosszabb ideig képes védekezni bőrünk a leégés ellen. A bőrtípusoknak hat fajta besorolása van, az 1-es típusú a legérzékenyebb, körülbelül 3 percet tölthet napon leégés nélkül, a 6-os a „legstrapabíróbb”, így szinte bármennyit. Az európai embereknek 2-es/3-as típusú a bőre, ez 5/20 percet jelent.

Bőrünk védelmének ideje a következőképp számítható ki: a saját bőrtípusod szerinti perc szorozva a faktorszámmal. Szerintem én az 1-es típusba tartozom, így, ha 50-es fényvédőt használok, akkor 150 percet tölthetek a napon. (3 perc * 50). Még fontos elmondani, hogy ez a 150 perc az egész napi limit, így nem hosszabbítható meg akkor sem, ha újra bekenem magam.

Napernyő, kalap, karvédő

A koreaiak mindenféle módszerekkel védik magukat a napfénytől. Ennek fő oka az, hogy náluk a fehér bőr az etalon, nem véletlenül van olyan sokféle fehérítős krém a kozmetikai boltok polcain.

Ha ázsiai turistacsoportot látok nyáron, akkor az első dolog, ami feltűnik, hogy a társaság felén kalap van, a másik fele pedig esernyővel (napernyővel) mászkál. Mindig is irigykedve néztem őket. Bevallom én cikinek érzem, ha nem esik az eső és felvont esernyővel megyek az utcán. Pedig mennyire igazuk van! Ennek egészségügyi hozadéka, hogy amíg Dél-Koreában 100.000 emberből 0.66 hal meg bőrrákban, addig ez a szám Magyarországon majdnem ötszörös érték, 3.17.

(A kép forrása - Source)

A koreaiak találékonysága szerintem határtalan. Létezik náluk egy úgynevezett karvédő (arm protector), amit akkor vesznek fel, ha rövidujjú póló van rajtuk, így elkerülve a barnulást. Azt nem értem, hogy miért nem eleve hosszú ujjú felsőt vesznek fel, de hát volt ez a piaci rés, valaki kitalálta, azóta pedig örömmel vásárolja mindenki.

Azért ezt is túlzásba lehet vinni! 😃

Kövessetek Facebook-on is: Wandering Around In Korea

Meleg, strucc, posta

Eddigi ittlétem során a mostani idő a legkellemetlenebb, ugyanis tűz a nap, esik az eső, amitől még az átlagosnál is nagyobb a pára, és 32°C van.

Ma reggel egyedül mentem az edzőterembe, és az uszodába. A barátom apukája vitt el kocsival. Először is az a kigyúrt gyerek, akit már említettem egy előző bejegyzés valamelyikében, most jött oda, hogy tanítson egy két jó gyakorlatot. Nem értettük egymást nagyon, csak egy két szót beszélt angolul, de végül is bemutatta, hogy mit csináljak és abból mennyit. Nos... Elég kemény volt... Most már értem, hogy miért sírt a múltkor az a nőci :D Én mondjuk odáig nem jutottam, de eléggé meghajtott, és most úgy érzem, hogy holnap ki sem tudok majd kelni az ágyból. Amikor mutattam neki, hogy mennem kell, mert még úszni is akartam és időre jött értem vissza Apuka, mondta hogy "see you tomorrow". Nem vagyok én ebben olyan biztos :D

Úszás után gyorsan elkészültem, és mentem ki, hogy Apukával a megbeszélt időben találkozzunk. Még nem volt ott, és egy idősebb férfi jött oda hozzám. Eleve úgy kezdte, hogy "nice to meet you". Nem köszönt, nem mutatkozott be, csak így bele a közepébe. Azért mesélem ezt el, mert ezután rögtön kérdezte, hogy "Ámeriká?" Mióta itt vagyok, elég sokan jöttek oda hozzám, és mind ezt kérdezi. Annyira fura, mert olyan, mintha csak Amerika létezne nekik. Ilyenkor mindig mondom, hogy nem, Magyarország, aztán bólogatnak, de persze látszik, hogy fogalmuk sincs miről beszélek. Aztán ezután beszoktam nyögni, hogy "IRIS", "Budápeszütü", aztán a nagy része, ÁÁÁÁÁÁÁ-zik egy nagyot, és eszeveszetten bólogat. :) Na itt már tudom, hogy tényleg tudják.

Hazafelé, az út mellett, láttam egy struccot. Mondtam is az Apukának, hogy nálunk maximum az állatkertben lehet ilyet látni, milyen jópofa. Le is fotóztam. Ezután közölte, hogy egyébként ebből a jószágból ebéd, vagy vacsora lesz egyszer... Azóta egész depresszióban vagyok... Valahogy meg kellene szöktetni! T____T

Aztán elmentünk a postára, mert feladtam néhány levelet a barátnőimnek. Átlagos méretű levelek, egy darab feladási ára, felfelé kerekítve 80Ft volt. Hmm... Miért van az, hogy, amikor otthonról küldök levelet Koreába, az kb. 400Ft?

Hamarosan indulok :)

Nem sokára indulok Dél-Koreába, azon belül is Daejeon-ba. Másfél hónapot fogok kint tölteni. Ez a harmadik alkalom, amikor kijutok, de most izgulok a legjobban, ugyanis a barátom szüleivel és a nővérével fogok együtt lakni, akik nem tudnak angolul, így még nem igazán tudom, hogy fogjuk megérteni egymást :) Nos, azért megyek, hogy ez megváltozhasson, ez idő alatt koreai nyelviskolába fogok járni. A barátom csak az utolsó 10 napban csatlakozik majd hozzánk. Mivel 7 óra különbség van Korea és Magyarország között, és azért elég hosszú időt fogok kint tölteni az előzőekhez képest, azt tervezem, hogy mindennap írok majd blog bejegyzést, hogy a családom és a barátaim nyomon követhessék, hogy mi minden történik velem kint :)

Ha valakit esetleg érdekel az első kiutazásomról készített kis videó, itt megnézheti:
Travel in Korea