Tegnap este a férjem szülei kitalálták, hogy látogassunk el egy nyári fesztiválra, ami most itt van Tedzson-ban. Bevallom, hogy nem nagyon volt kedvem hozzá, de láttam milyen lelkesek, ezért persze elmentünk. Gondoltam hátha látok valami érdekeset, úgyhogy feltöltött telefonnal és az új társammal, egy stabilizátorral keltem útra. És milyen jól tettem...;)
Nem is húznám a dolgot, nézzétek meg ti magatok! Plusz többen is mondtátok, hogy jó lenne nappal is látni a lakóparkot, ahol lakunk itt Koreában, úgyhogy egy pár felvétel erejéig azt is megmutatom nektek!
Ma délután megyünk menyasszonyi ruhát próbálni egy szalonba. Vajon most is sikerül elsőre megtalálnom az álomruhát? Holnap beszámolok róla! <3
Nincs magyar megfelelője a szónak, gimis koromban az angol tanár úgy tanította nekünk, hogy: "elmacskásodik az ember lába"... De valamit szerintem félreértett az egyetemen :D Hivatalosan a jetlag-et úgy lehet megfogalmazni, hogy időzóna-váltás szindróma, amit olyan utazásoknál élünk át, amikor több időzónát ugrunk hirtelen. Most járok Koreában 11. alkalommal 7 év leforgása alatt, ezért tapasztalatból mondhatom, hogy minél idősebb az ember, annál kevésbé rugalmas a szervezete. Nekem is egyre nehezebb az átállás.
Szeretnék veletek 10 tippet megosztani, hogy miként lehet a legkönnyebben hozzászokni egy tőlünk távol eső időzónához.
1. tipp: Már otthon el kell kezdeni a felkészülést
Utazás előtt próbáljuk meg rendesen kipihenni magunkat! Tudom, hogy ez nem könnyű, hiszen rengeteg tennivaló adódik, mielőtt elhagyjuk az országot, de nem szabad kimeríteni a szervezeted tartalékait. Egy energiával feltöltött test sokkal gyorsabban tud alkalmazkodni az új környezethez. (Mondom ezt én, aki indulás előtt éjjel kettőkor még a ruháit vasalta. De megbántam, mert a bőröndben annyira meggyűrődtek, hogy itt kezdhetem elölről.)
2. tipp: Hidratáld magad!
Ez egyaránt fontos a repülőút előtt, alatt és után. Testünk 70%-a vízből épül fel (ez az átlag a fiatalabbaknál, idősebbeknél kevesebb), a víz elengedhetetlen a biokémiai folyamatok lejátszódásához, így ha elég folyadékot iszunk, akkor sejt szinten is segítjük szervezetünket, hogy megfelelően el tudja látni feladatait.
3. tipp: Ha fáradt vagy, akkor pihenj le
Akár napközben is! Arra figyeljetek csupán, hogy ezek a mini-alvások ne legyenek hosszabbak 40 percnél, ugyanis ennyi idő után lépünk mély alvási szakba (NREM) és ebből sokkal nehezebb lesz felkelni ismét. Ez a 40 perc arra elég, hogy frissebbnek érezd magad és bírd a menetet a következő nagyobb alvásig.
4. tipp: Óvatosan a koffeinnel
Ha a szervezet ki van merülve, akkor a koffeines italok sem fognak segíteni. Ezek úgy működnek, hogy a tested energiaszintjét serkentik, de ha nincs energiád, akkor egész egyszerűen nincs mit serkenteni!
5. tipp: Testmozgás
Akár séta, akár edzés, segíteni fog a belső órád rendezésében. Reggel ajánlom, ugyanis a testmozgás fel szokta pörgetni az embereket, így este ebből biztos nem lesz alvás! :)
6. tipp: Repülőjegy időzítése
Próbáljatok meg olyan jegyet foglalni, ami este érkezik meg a desztinációra, így a szállást elfoglalva rögtön le tudtok feküdni aludni. Személy szerint a legrosszabb tapasztalatom egy reggel 6 órás érkezéssel volt. A hotel szobát még sokáig nem lehetett elfoglalni, így csomagokkal, teljesen kimerülve róttuk az utcákat.
7. tipp: Éjszaka kerüljétek a telefonozást
Nagy a kísértés, hiszen az időeltolódás miatt a családod, barátaid még mindig fent vannak, így bőven van kivel beszélgetni, de én azt ajánlom, hogy miután vízszintesbe helyezted magad, ne nyomkodd a telefont. A telefon fénye megakadályozza a melatonin hormon termelődését, ami a fáradtság érzés kiváltója, így nem a kívánt hatást fogjátok elérni, nem fog titeket lefárasztani.
8. tipp: Ne stresszeljetek rá erre az egészre!
Lélekben is fel kell készülni, hogy át szeretnél állni az új időre. Minél jobban mérgelődsz az ágyban forgolódva, amiért nem tudsz elaludni, annál kevésbé fog gyorsan menni.
9. tipp: Azon is sok múlik, hogy melyik irányba utazol
Kelet felé: feküdj le korán és kelj szintén korán, Nyugat felé: feküdj le későn és kelj is későn. Azt mondják, hogy keleti irányba nehezebb az átállás, mint nyugat felé, de ez egyénileg is változhat. Én voltam mindkét irányba már és nekem valóban a keleti irány megy nehezebben.
10. tipp: Sötét a szobában
Próbáljátok meg teljesen lesötétíteni a szobát, amiben alszotok. Én például mindig szem maszkkal alszom, olyat vegyetek, ami elég széles és valóban nem engedi be a fényt a szélénél sem. Egy teljesen sötét szobában jóval könnyebben megy az alvás.
Ez volt az én 10 tippem a gyorsabb átálláshoz, remélem ti is hasznosnak találjátok majd a következő utazásnál. Ha neked is van már bevált taktikád, akkor írd meg kommentben! :)
A férjem szokott azzal viccelődni, hogy vajon fél téglákat hordok-e magamnál, mivel elég nehéz a táskám. Ez persze a koreai utazásnál sincs másképp, de egy picit azért eltér a tartalma az otthonitól. Engedjétek meg, hogy bemutassam itt mit tartok kéznél nap, mint nap.
Szájmaszk
Nem vagyok beteg, sőt nem is attól tartok, hogy elkapok valamit, de sajnos a légszennyezés itt egy sokkal közelebbi probléma, mint otthon. A szennyezésből Dél-Korea is bőven kiveszi a részét, de a legnagyobb probléma Kínából ered, ahol semmilyen környezetvédelmi egyezmény nincs hatályban, így kedvükre mérgezik a levegőt, ami a széljárástól függően érkezik át Koreába. Van a telefonomon egy applikáció, ami ennek a mértékét figyeli. Budapesten is szoktak szmogos napok lenni, de az alkalmazás még akkor is zöld jelzést mutat, Koreában viszont szinte mindennap sárga jelzést kapok, így itt egyértelműen rosszabb a helyzet. Tedzsonban még mindig kevésbé rossz, mint Szöulban, de így nyáron a párás melegben, télen pedig a fűtés szezon miatt vannak fullasztó pillanatok, amikor jól esik az embernek feltennie egy maszkot, így mindig van nálam belőle.
Télen is muszáj voltam használni néha.
Az applikáció, amivel nyomon követem a levegő minőségét. [AirVisual]
Kézfertőtlenítő
Ez otthon is mindig van nálam, de itt Koreában is szükségét éreztem. Tudom, hogy a túlzott fertőtlenítéssel épphogy kiszolgáltatottabbá tesszük a bőrünket, hiszen nem csak a koszt, de a természetes védőréteget is eltávolítjuk a kezelt felületről. Nem szabad túlzásba vinni a használatát, de mégis vannak olyan helyzetek, amikor nincs alkalmunk kezet mosni sehol, viszont szükségünk lenne rá, így nem árt, ha van a táskánkban kézfertőtlenítő. Ezt a repülőn is szoktam használni, mert el kell árulnom egy titkot… A gépen lévő mosdók nagyon koszosak, nincsenek nap, mint nap olyan szinten kitakarítva, hogy akármihez hozzá lehessen nyugodt szívvel érni odabent. Egy kis háttérsztori, hogy amikor még légiutaskísérő voltam mindig hordtam magamnál fertőtlenítő spray-t, amivel a wc öblítő gombot, a csapot és a kilincset átfertőtlenítettem. Én próbáltam magunkra és az utasainkra is vigyázni, de nem garancia, hogy minden utaskísérő ilyen felkészült, vagy hogy egyáltalán érdekli a dolog… Úgyhogy kézmosás után (azzal a vízzel, ami egyébként egy algás tartályból jön, mert szinte soha nem tisztítják ki), nyugodtan nyomjatok egy borsónyi kézfertőtlenítőt a tenyeretekbe és dörzsöljétek szét alaposan.
Papír zsebkendő
Amikor először kint jártam Koreában és megismertem a férjem szüleit, ha orrfújásra került a sor képes voltam kimenni a mosdóba, vagy átmenni egy másik szobába, mert tudtam, hogy Ázsiában orrot fújni mások előtt nem illendő dolog. Aztán kiderült, hogy a szülőket ez egyáltalán nem zavarja, viszont idegenek előtt továbbra is tabunak számít. Biztosan hallottatok róla, hogy itt orrfújás helyett szipognak az emberek és ha már kellően sok slejm (fúúúúj) felgyülemlett akkor… köpködnek (mégnagyobb fúúúúúúj!). Nálam azért mindig van zsebkendő és ha úgy érzem, hogy használnom kell, akkor diszkréten arrébb húzódom és használom.
Cuki KakoTalk-os karakterek.
Mentolos cukor A koreai rágók és cukrok annyira gyengék, hogy szoktam magammal hozni egy kisebb készletet otthonról. Ezt a férjem családja is imádja.
Víz
Igazából úton útfélen vannak kisboltok, tehát venni is tudnék, de nekem nagyon megfelel a szűrt csapvíz is, ezért otthonról mindig egy fél literes palackot megtöltve indulok el. Én vagyok az a fajta ember, akinek, ha nincs nyáron innivaló a táskájában, akkor 10 perc után úgy érzem, mintha egy napja szomjaznék. Az egyik professzor az egyetemen annyira szigorúan vizsgáztatott bennünket, hogy még a palackos üdítőt sem lehetett az asztalra kitenni a másfél órás írásbeli teszt alatt. A végére azt hittem, hogy szomjan halok! :D
Iratok!
Bár még nem volt rá szükségem itt Koreában, de azért nem árt, ha van nálunk valamilyen irat a személyazonosításhoz. Én nem szeretem magammal hordani az eredetit nehogy elhagyjam, így az útlevelem fénymásolata van mindig a táskámban. Még egy fontos dokumentum lehet az utasbiztosítási kötvény, így az is velem van. Szerencsére még soha nem kellett használjam, de az ördög nem alszik, ráadásul, ha a kötvény nincs velünk és esetleg balesetet szenvedünk, akkor félve fogják elkezdeni az ellátásunkat.
Fájdalomcsillapító
Sajnos a repülés közben engem ért baleset megpecsételte az egész életemet, hiszen egy igen érzékeny részem, a nyakam sérült meg. A csigolyáim elcsúsztak, emiatt a fejem nagyon gyakran fáj, így mindig van nálam fájdalomcsillapító, de azt hiszem ez senkinek sem árthat.
Pár további apróság: napszemüveg, pénztárca, esernyő a nap ellen, kézi ventilátor, 2 telefon (egy koreai és egy magyar), kamerastabilizátor… És máris egy féltéglányi súly lóg a vállamon! :D Szerintem nagyon furcsa, hogy Koreában általában senkinél nincs táska, az embereknél csak egy telefont látni, esetleg egy pénztárcát, bár általában még azt sem, mivel a telefontokjukba rakják a bankkártyájukat :D
Ma délután érkeztem meg Koreába. Emirates-el utaztam, ezért Dubai-ban volt az átszállás. Az első út (5 óra) viszonylag hamar eltelt, rengeteg érdekes tartalom elérhető a fedélzeti szórakoztató központban, így sokat elidőztem a filmek válogatásával és végül csak egyet sikerült megnéznem. :D
Az átszálló reptér hatalmas, de minden egyértelműen ki van táblázva, ezért könnyen megtaláltam a Szöul-ba tartó gépet. Ha ti is erre jártok jó szívvel tudom ajánlani a Duty Free Shop-ban kapható csokiba mártott datolyát, nagyon finom!
Először komolyan azt hittem, hogy egy gépfegyveres kisbaba van a csomagoláson... Mondjuk azon sem lepődtünk volna meg annyira! :D Amúgy Dubai egyik látnivalóját, a Burj Khalifa-t öleli a kis srác.
Az Emirates utasai a nyárra való tekintettel még egy adag fagylaltot is kaptak a reptéren, bár én nem vagyok nagy fagyis, ezért kihagytam, de kedves ötlet.
Az átszállásra 4 órám volt, ami jó, mert akár késhetett is volna az előző gép, vagy ha elkavarodik az ember, akkor is van idő keresgélni. Egyedül egy kicsit unalmas volt várakozni, de ez a reptér 0-24-ben nyitva tart, lehet vásárolni, nézelődni és rengeteg szék/pihenőágy volt kirakva, sokan ezeken aludtak. Ami rögtön feltűnt, hogy csend honol mindenhol, később láttam is kiírva, hogy ez egy úgynevezett "csendes reptér", tehát nem használják a hangosbemondó rendszert, így nincs az a folyamatos háttérzaj, amit más reptereken már megszokhattunk.
A Dubai-Szöul járatra is időben elkezdődött a beszállítás, de teltházas volt a gép, így egy kicsit elcsúsztunk az indulással. Először nem túlzottabban voltam megelégedve az ülésemmel, de ezen a járaton nem engedte a rendszer, hogy magamnak válasszak helyet. Egy olyan széket kaptam, ami mögött már a légiutas-kísérők ültek háttal, ráadásul az egyik konyha mellett volt. Végül nem bántam, ugyanis mivel nem ült mögöttünk senki, így kényelmesen hátra tudtuk dönteni az ülés háttámláját és mivel a galley (a konyha) mellett ültem, legalább a légiutas-kísérők pletykáit is végighallgattam (belső körökben ez az úgynevezett Galley FM :D) Hihetetlen, hogy szinte ugyanazok a témák, problémák jöttek fel, amit még légiutas-kísérőként tapasztaltam, pedig nem is egy légitársaságról van szó.
Mindenki kapott egy kis neszesszert, amiben az utazáshoz hasznos apróságok voltak.
Az incheon-i reptéren a férjem apukája várt integetve. Megvettük a buszjegyeket Tedzson-ba, de mivel egy órát kellett várakoznunk, visszamentünk a terminálba. Valóban elég meleg van és persze pára, de megállapítottam, hogy én valamiért ezt a fajta időjárást jobban bírom, mint az otthoni száraz meleget.
Biztosan furcsa azt olvasni, hogy a férjem apukája busszal jött értem, de nincs értelme kocsizni, ugyanis a buszozás sokkal kényelmesebb. Széles ülések vannak, amiket hátra lehet dönteni és a lábadat is meg tudod emelni, így szinte teljesen le tud feküdni az ember.
Ahogy még bent üldögéltünk volt alkalmam megfigyelni az embereket egy kicsit. 2-3 párocskát is láttam, ahol a koreai fiú várta a külföldi barátnőt a kijárat előtt. Olyan vicces, de persze kedvesen vicces volt látni, ahogy összetalálkoznak és hirtelen zavarukban azt sem tudják, hogy mit mondjanak egymásnak. Az egyik fiú megveregette a lány hátát és azt mondta heló! :D A férjem jutott rögtön eszembe, ő is ilyen egy kicsit. Most egy hónapig nem fogunk találkozni és előre tudom, hogy zavarban lesz, amikor majd újra látjuk egymást! :D
Még egy dolog volt, amin jót mosolyogtam. Sokszor lehet hallani, hogy néhányan oda vannak a koreai fiúkért, mondván, hogy milyen romantikusak és persze lehet bőven ennek az ellentétét is hallani, vagyis hogy nem is romantikusabbak, mint mások. Hát elárulom nektek, hogy jó pár srác virágcsokorral a kezében várta a barátnőjét a kijáratnál. Én elég sokszor megfordultam már a mi kis repterünkön otthon, de maximum néhány idősebb úriembert láttam csokorral várakozni, fiatalokat szerintem még egyáltalán nem... Szóval csak van ebben valami...?! :D
Mi jut eszetekbe először a naptej szó hallatán? Nekem a nyár és a nyaralás. Rá kellett viszont jönnöm, hogy ha azt szeretném, hogy a bőröm sokáig fiatal maradjon, akkor naptejet nem csak azokon a napokon kell használnom, amikor egy strandon ücsörgök, hanem szerves részét kellene képeznie a mindennapjaimnak, ráadásul nem csak nyáron, hanem télen is ugyanúgy. Én azért is a veszélyeztetettek körébe tartozom, mert nagyon fehér a bőröm, ráadásul sok anyajegyem is van, ami a bőrrák kockázatát is magában hordozza. Egy nem túlzottabban veszélyes, de számomra zavaró tényező pedig az, hogy szeplős leszek a napfénytől.
Szóval több oka is van, hogy miért érdemes naptejet használni egész évben. Koreában is lehet kapni külön arcra használható krémeket, amikre nagyon jól rá lehet sminkelni. Én is egy ilyet használok, amit az Etude House-ban szereztem be, 50+-os faktorszámmal.
De
tudjátok, hogy mit is jelent a faktorszám a fényvédő krémeken?
Én évekig úgy vásároltam, hogy rögtön kerestem a polcon az 50+-os faktor feliratot. Azt gondoltam, hogy minél nagyobb a szám, annál erősebb a védelem, pedig ez ebben a formájában nem igaz. A faktorszám (SPF = Sun Protection Factor) azt jelzi, hogy használatával a természetesnél mennyivel hosszabb ideig képes védekezni bőrünk a leégés ellen. A bőrtípusoknak hat fajta besorolása van, az 1-es típusú a legérzékenyebb, körülbelül 3 percet tölthet napon leégés nélkül, a 6-os a „legstrapabíróbb”, így szinte bármennyit. Az európai embereknek 2-es/3-as típusú a bőre, ez 5/20 percet jelent.
Bőrünk védelmének ideje a következőképp számítható ki: a saját bőrtípusod szerinti perc szorozva a faktorszámmal. Szerintem én az 1-es típusba tartozom, így, ha 50-es fényvédőt használok, akkor 150 percet tölthetek a napon. (3 perc * 50). Még fontos elmondani, hogy ez a 150 perc az egész napi limit, így nem hosszabbítható meg akkor sem, ha újra bekenem magam.
Napernyő,
kalap, karvédő
A koreaiak mindenféle módszerekkel védik magukat a napfénytől. Ennek fő oka az, hogy náluk a fehér bőr az etalon, nem véletlenül van olyan sokféle fehérítős krém a kozmetikai boltok polcain.
Ha ázsiai turistacsoportot látok nyáron, akkor az első dolog, ami feltűnik, hogy a társaság felén kalap van, a másik fele pedig esernyővel (napernyővel) mászkál. Mindig is irigykedve néztem őket. Bevallom én cikinek érzem, ha nem esik az eső és felvont esernyővel megyek az utcán. Pedig mennyire igazuk van! Ennek egészségügyi hozadéka, hogy amíg Dél-Koreában 100.000 emberből 0.66 hal meg bőrrákban, addig ez a szám Magyarországon majdnem ötszörös érték, 3.17.
A koreaiak találékonysága szerintem határtalan. Létezik náluk egy úgynevezett karvédő (arm protector), amit akkor vesznek fel, ha rövidujjú póló van rajtuk, így elkerülve a barnulást. Azt nem értem, hogy miért nem eleve hosszú ujjú felsőt vesznek fel, de hát volt ez a piaci rés, valaki kitalálta, azóta pedig örömmel vásárolja mindenki.
A koreai utazások során mindig egy egész patikát bepakolok a táskámba, hiszen soha nem lehet tudni, hogy mire lehet szükségem. Persze kint is tudnék gyógyszereket venni, de sok minden vényköteles, így el kellene látogatnom egy orvoshoz receptért. Ráadásul ezek olyan termékek, amelyeket már használtam, így biztosan tudom, hogy nem váltanak ki nálam allergiás reakciót.
Én ezeket szoktam vinni
Cataflam
Gyulladásgátló és fájdalomcsillapító.
Advil Ultra Forte
Láz és fájdalomcsillapító. Enyhébb, mint a Cataflam, ezért, ha csak egy kicsit fáj a fejem vagy a nyakam, inkább ezt veszem be. Mivel ez egy lágy kapszula, így gyors enyhülést hoz.
Daedalon
Hányinger ellen.
Rennie rágótabletta
Gyomorsavlekötő.
Széntabletta
Hasmenés ellen.
Rhinospray Plus
Jól jön a repülőn, ha fáj az ember füle a nyomásváltozás miatt.
Zovirax
A herpes simplex nevű vírus az emberek 90%-ának szervezetében jelen van, a kérdés csak az, hogy hajlamosak vagyunk-e rá, hogy előjöjjön vagy nem. A hosszú repülőút alatt immunrendszerünk egy kicsit kiszolgáltatottabb állapotba kerül, az időeltolódás miatt szervezetünk kimerül, így előfordulhat, hogy előjön.
Gingisol oldat
Ez egy fogíny és szájápoló oldat. Sajnos az én fogínyem nagyon érzékeny, ezért egy speciális fogkefét használok. A múltkori utazásnál elfelejtettem magammal vinni, így kénytelen voltam a repülőtéren venni egy egyszerűbb darabot. Persze az első fogmosásnál felsértette az ínyem, szinte végig szenvedtem a nyaralást, mivel nem volt nálam ez a csodafolyadék.
Visine szemcsepp
A repülőgép száraz levegője után igazi felüdülés a szemnek.
Ezek olyan készítmények, amelyek saját részre, nem kereskedelmi mennyiségben bevihetők az országba. Amennyiben hosszabb időre tervezed az utazást és van olyan gyógyszer, amit mindennap kell szedned (tehát nagyobb mennyiséggel lesz nálad), akkor kérj a háziorvosodtól egy rövid angol leírást, amiben tételesen felsorolja a felírt gyógyszereket és egy sorban leírja, hogy ezeket neked napi rendszerességgel szedned kell. A vámosok a repülőtéren kérhetik.
Védőoltások
Egy aranyos kis sematikus ábra, hogy miként is működnek a védőoltások!
Dél-Koreában nincs kötelezően előírt védőoltás, viszont a következőket ajánlják: Hastífusz, Hepatitis A és B elleni védőoltások. Én csak Hepatitis B ellen vagyok védett, hiszen a gimiben ezt mindannyian megkaptuk.
A hastífusz és hepatitis A elleni oltásokat nem tartottam olyan fontosnak, mert ezek szennyezett ételek és italok, vagy nyers tengeri állatok fogyasztásakor kaphatók el. Ezeket értelemszerűen kerülni kell, én például a tengeri herkentyűkért nem vagyok oda, így nem valószínű, hogy veszélyben lennék. Közvetlenül a csapból nem ajánlott inni, de minden háztartásban van egy víztisztító berendezés, ami átszűri a vizet és ezután szabadon fogyasztható.
Szerintem mindenkinek magának kell döntést hoznia arról, hogy beoltatja-e magát ezek ellen vagy sem. Ezt a hasznos oldalt tudom ajánlani nektek utazás előtt: Dél-Koreai utazás
Végre belekezdtünk a júliusba, így az indulástól már tényleg csak egy pár hét választ el. Voltak napok, amikor úgy éreztem, hogy az idő ólom kerekeken jár, de azért a vizsgaidőszak az egyetemen kellően elvonta a figyelmemet. 😃
A közös lakásunk felújítása még mindig nem készült el, hiú ábránd volt azt gondolni, hogy Koreába már onnan indulok majd. Mivel a nyár további részét nem fogom Magyarországon tölteni, így a munka sem fog haladni, szóval talán ősszel/télen költözünk. Amikor eldöntöttük, hogy ez lesz a mi kis otthonunk, úgy terveztük, hogy 2017 Karácsonyát már ott töltjük, de végül olybá tűnik örülhetünk, ha 2018 Karácsonya összejön.
Már az utazás előtt is elkezdek bejegyzéseket írni és a régen tervezett Facebook oldalt is elindítottam a bloghoz. Érdemes nyomni egy like-ot, mert folyamatosan jelentkezem majd Koreából. Az oldalam itt éritek el: https://www.facebook.com/wanderingkorea/
Az utazás legizgalmasabb része a Koreában tartott esküvőnk lesz, augusztus 25-én. Ez számomra is egy teljesen új terület, sajnos nem volt még lehetőségem esküvőn részt venni kint. A sógornőmmel beszéltük, hogy milyen izgalmas dolog ez, erre elkezdett ujjongani, mert olyannyira örül, hogy férjhez megyek a testvéréhez. Megint! 😊
Már eldőlt, hogy a szertartás az egyik előző blogbejegyzésben bemutatott kisebb teremben lesz, a szűk családi körben töltött tradicionális koreai ceremónia, a Pyebaek pedig egy egészen pici, erre kialakított helységben.
A fehér ruhás szertartás helyszíne
Itt várom majd a vendégeket a ceremónia előtti közös fotózásra
A tradicionális szertartás helyszíne
A Pyebaek koreográfiája
◾A menyasszony családja koreai datolyát és gesztenyét készít elő, amely a születendő gyermekeket szimbolizálja.
◾A szertartás kezdetén a vőlegény családja egy nagy festmény előtt foglal helyet a kis asztalnál, a friss házasokkal szemben.
◾A friss házasok egy mély meghajlással köszöntik őket.
◾A menyasszony rizsborral kínálja apósát, a vőlegény pedig az édesanyját.
◾Ezután a szülők jó tanácsokkal látják el a párt a házassággal kapcsolatban.
◾Végül az örömszülők a menyasszony családjától kapott datolyát és gesztenyét a menyasszony szoknyájába dobálják, cél, hogy közösen minél többet elkapjanak, így biztosítva a bőséges gyermekáldást.
Lassan úgy érzem, hogy megszállott visszaszámláló lettem. Ez valószínűleg a koreai hatásnak köszönhető, de egyébként tényleg nagyon izgalmas számon tartani, hogy mennyi idő van még hátra, vagy éppen mennyi idő telt el egy-egy esemény óta. Ráadásul mókás, amikor valaki rákérdez, hogy mióta vagyunk együtt a férjemmel és napokban adom meg a választ. Ma épp 2490 napja. A kapcsolatunk elején én nagyon lelkesen megünnepeltem minden eltelt 100 napot, de az ember lánya egy idő után kifut az ötletekből. Azóta ráadásul emelkedett a tét, hiszen már házasok vagyunk, így most a házassági évfordulók kerülnek porondra, amely a mi esetünkben nem túl egyértelmű, hiszen a hivatalos házasságkötésünk tavaly június 2-án volt (hoppá addig már csak 30 nap), a nagy esküvőnk pedig szeptember 2-án. Az idei évre is jut nekünk egy nagy nap, ami augusztus 25-én lesz, úgyhogy lehet válogatni.
Szerintetek melyik alapján kellene az évfordulókat tartanunk? :)
A hétvégén Skype-oltunk a férjem nővérével és már ő is nagyon várja, hogy kiérjek. A kisfia, Minjae puszikat dobált nekem a kamerába, majd amikor megköszöntem meghajolt. Hirtelen nem tudtam mire vélni a dolgot, de kiderült, hogy most tanítják neki a meghajlást és előszeretettel gyakorolja, hát nem édes? :D
A szülők már készítik nekem a listát, hogy mire van szükségük Magyarországról. Az új őrület az arónia por, amiről bevallom még nem nagyon hallottam, így rögtön rákerestem a neten. A fekete berkenye, más néven arónia egy bogyós gyümölcs, amely antioxidánsban és flavonoidokban gazdag, ráadásul természetes C-vitamin forrás. Megvásárolható gyümölcslé, tea, por vagy akár lekvár formájában is. Gyanítom, hogy a szállítás miatt választották a por alakban értékesített terméket, ezt gyümölcs- és zöldséglevekbe, vagy turmixokba fogják tudni felhasználni.
Szeretem, hogy ilyen tudatosan próbálnak egészségesen élni. Egy jó ajándék ötletet olvastam egy barátnőm, Orsi blogján, akinek szintén koreai a férje, ez pedig nem más, mint a pezsgőtabletták! Azt hiszem, hogy ezekből is kinézek nekik egy pár fajtát.
Eljött az ideje, hogy kiválasszuk a koreai esküvői meghívót. Az esküvőszervezőtől kaptam egy linket és bevallom, hogy csak kapkodom a fejem a gyönyörűbbnél gyönyörűbb lapok között.
Íme a kedvenceim:
Egy jó ideig egyedül leszek kint a férjem családjával, viszont az esküvő előtt az én vendégeim is megérkeznek. Akik már biztosan jönnek az Anyukám, a legjobb barátnőm és a kereszt szüleim. A nagy nap után Szöulba utazunk és kezdődhet a városnézés. A barátnőmmel közös álmunk is teljesülhet végre, miszerint Myeongdong-ban végigjárjuk a kozmetikai boltokat, az egyik palotában pedig még Hanbok-ba is beöltözünk majd. A szöuli kiruccanásra már egy térképet is készítettem, amin bejelöltem a tervezett úti célokat. Ha érdekel benneteket, hogy miként készíthettek ti is ilyen térképet jelezzétek és szívesen bemutatom pár lépésben! :)
Még több képért kövessetek Instagram-on! @jangcsilla
Kérdéseiteket a jangcsilla@gmail.com email címre várom!
Nagy örömömre szolgál, hogy végre ismét írhatok nektek, ugyanis megvan a repülőjegyem a következő koreai útra. Július 22-én indulok majd és Augusztus 29-én jövök vissza. Hamarabb terveztem a kiutazást, azonban a lakásfelújítás nagyon elhúzódik, ezért itt kell lennem, hogy intézzem és koordináljam a tennivalókat. Életemben először Emirates-el fogok utazni. Nagyon kíváncsi vagyok rájuk.
Mindeközben én már egyre izgatottabban várom az összeköltözést. Tudom sokan furcsállják, hogy ez csak 7 év együttjárás után történik meg, de ez nem a saját döntésünk volt. A férjem szülei nagyon flexibilisek és modern felfogásúak az átlag koreaiakhoz képest, de ettől függetlenül az volt a kérésük, hogy csak az esküvő után költözzünk össze. Szerintem igazából nem is őket zavarta volna egy ilyen helyzet, inkább nem akarták, hogy bárki rossz véleménnyel legyen rólunk, mivel kint ez nem egy elfogadott dolog.
A férjem nem Budapesten dolgozik, ezért nagy dilemma volt, hogy merre keressünk magunknak lakást. Végül egy olyan helyre esett a választásunk, ami egy kicsit kintebb van a belvárostól, így nem kell minden reggel a csúcsforgalmon átvágnia magát, de mégis valamilyen szinten központi, hiszen az egyetemre nap, mint nap be kell járnom.
Boldogok vagyunk és már várjuk a beköltözést, de még sok munka vár ránk. A lakást teljesen fel kell újítani, de nagyon sok ötletünk és elképzelésünk van, így szerintem nem lesz gond, a kivitelezők tempóján fog múlni, hogy mikor lesz költözhető.
Nekem ez egy nagy kihívás is lesz, hiszen hirtelen több szerepet kell majd betöltenem egyszerre. Szeretnék jó diák lenni és jól teljesíteni az egyetemen, emellett pedig szeretnék jó feleség és háziasszony is lenni. Nem tudok még sok mindent főzni, de azokat legalább biztosan szereti a férjem, úgyhogy új dolgokba is bele kell majd vágnom, főként, hogy a tervek szerint koreai ételek is helyet kapnak a menün. A férjem egyébként nagyon finomakat tud készíteni, így megígérte, hogy tanítgat majd és átveszi a teendőket, ha nekem például a tanulás miatt nincs időm ezzel foglalkozni.
Szurkoljatok, hogy ez a négy hónap az utazásig hamar elteljen.
Sajnálom, hogy tegnap már nem tudtam bejegyzést írni, de a férjem szüleivel éjjel 2-ig beszélgettünk, utána meg már használhatatlan voltam. Annyira szerencsésnek érzem magam, hogy a szülőkkel ilyen jó a kapcsolatom. Habár két teljesen különböző kultúrából jöttünk, jól megértjük egymást és még a nyelvi nehézségek ellenére is tudunk egy kicsit viccelődni. Érdekes volt, hogy a koreai barátnőm Sueyeon mennyire meglepődött, amikor megtudta, hogy egyedül utazom ki és az anyósoméknál fogok lakni. Mesélte, hogy ez még koreai-koreai viszonylatban is ritka, nemhogy amikor egy nemzetközi házasságról van szó. A koreai lányok általában félnek a férj szüleitől, ezért csak akkor találkoznak velük, ha elkerülhetetlen. Sueyeon szemében én önként és dalolva sétáltam be az ellenséges területre. Miután meséltem neki, hogy a kapcsolatunk nagyon jó a szülőkkel, Magyarországról is folyamatos kontaktban vagyunk egymással KakaoTalk-on keresztül, csak annyit mondott “Szerencsés vagy!”. Én is így érzem! :)
Ahogy említettem nektek az előző bejegyzésben, tegnap ellátogattunk egy esküvői helyszínre. Egy nagy épületet képzeljetek el, amit csak az esküvőknek rendeztek be több emeleten keresztül. Van ruhaszalonjuk, fodrászuk, sminkesük, ami elég praktikus, hiszen nem kell összevissza rohangálni a nagy napon. Az épület alatt pedig több száz parkolóhely szolgálja a vendégek kényelmét.
Szóval elmentünk érdeklődni... Ebből az lett, hogy le is foglaltuk az esküvő időpontját és befizettük az előleget. Olyan izgi!!! :D Imádok újra és újra férjhez menni a páromhoz! :D Ráadásul rögtön két esküvőnk is lesz, egy fehér ruhás nyugati típusú és egy tradicionális hanbokos verzió. Esküvő előtti fotózásunk már tavaly nyáron volt kint, így ezen az esküvőn is azok a képek lesznek kitéve.
A helyszínre érkezés után az egyik esküvőszervező foglalkozott velünk. Megkínált bennünket üdítővel, kávéval és tradicionális rizssütit is kaptunk. A szervezés az otthonihoz képest elég egyszerűnek tűnik. Egy alap csomagra fizet be az ember és ehhez lehet plusz szolgáltatásokat kérni, de minden szolgáltatót ők adnak. Sokkal egyszerűbb így, mintha mindenki után nekünk kellene futnunk, ráadásul otthon még az is kérdéses, hogy jó embert bíztunk-e meg a feladattal. Az alap csomagban benne van az élő virágos menyasszonyi csokor, vőlegény kitűző és teremdekoráció, a menyasszonyi ruha és a vőlegény ruhája, 10 csoportfotó és a torta.
A torta nagy része hungarocelből készül és a tetejére raknak egy igazi kis tortát, amit a pár ezzel a hatalmas karddal vág fel. Koreában az esküvői tortát nem fogyasztják el, csak a felvágás a lényeg.
Körbevezettek a házasságkötő termekben és megmutatták azokat a szobákat, ahol a menyasszony szokott várakozni és fotózkodni a ceremónia előtt.
Ez a kisebbik 150 fős terem. Szerintem a mérete bőven elég lehet, viszont egy kicsit sötét. Nem is értem, hogy miért ilyen sötétek itt a házasságkötő termek, már többet láttam és mindenhol ilyen.
Ez a második opció. Szintén nem a legvilágosabb, de egy fokkal jobb a helyzet, viszont ez 350 fős. Az szerintem egy kissé túlzás! Egyelőre abban maradtunk az esküvőszervezővel, hogy a meghívók kiküldése után meglátjuk, hogy hányan jelzik a részvételüket és ehhez mérten hozzuk meg a végső döntést teremkérdésben.
A ruhámat csak nyáron fogom kiválasztani. Az esküvőszervező mondta, hogy júliusban érkeznek az új darabok, így elsők között viselhetem majd.
Ezekről a műkoszorúkról szívesen lemondanék, de sokan küldenek majd ilyet ajándékba, így azokat muszáj kitenni, hogy mindenki láthassa.
A wedding hall látogatása után még vásároltunk egy pár dolgot és a férjem nővérével ellátogattunk egy szépségszalonba. Azért találtam ki ezt a programot, mert két kisgyermek mellett ilyenekre igazán nincs ideje. Anyuka vigyázott a kicsikre, mi pedig a szalonban szépültünk. Én gél lakkozást választottam és igen meglepődtem, mert egy srác volt a körmösöm. Nem tudom mi volt velem, fáradt is voltam és olyan szokatlan volt ez a felállás, egy pár percig folyton rámtört a nevetés. De nem volt ciki, senki nem értette, hogy mi van és mindenki velem nevetett :D
Este a férjem családja meglepett egy tortával. A születésnapom pár nap múlva lesz, de bevallom, hogy itt annyira elvesztettem az időérzékem, azt sem tudtam néha, hogy milyen nap van és teljesen elfelejtettem, hogy egy évvel ismét öregebb lettem! Igazán kedves ötlet volt tőlük a torta! :)
A koreai esküvő 2018 augusztus 25-én lesz, de már a vizsgaidőszak után júliusban kijövök, hogy tudjuk intézni a szükséges teendőket. Most ismét búcsúzom tőletek, de a nyáron várlak titeket vissza!
Még több képért kövessetek Instagramon: jangcsilla
