Kézilabda

Ma este 19.15-kor kezdődött a férfi kézilabda meccs, Dél Korea és Magyarország között. Az egész családom izgatottan ült a TV előtt. Mondtuk mindannyian, hogy ugyanannyira drukkolunk mindkét félnek. Azért én titkon egy kicsit jobban szurkoltam a mieinknek...:) De gondolom ezzel ők is így voltak. Végül is mi nyertünk 19:22-re, büszke voltam!

Este étteremben vacsoráztunk. Már télen is voltunk ezen a helyen egyszer. A tulajdonos, amikor meglátott nagyon örült nekem és kérdezte, hogy emlékszem-e rá, merthogy ő emlékezett rám. Egyébként nagyon sok helyen, ahol jártunk mondták a családomnak, hogy télen már láttak engem. Úgy látszik errefelé nem sok szőke, kék szemű leányzó jár :) Az viszont néha cikis, hogy kérdezik, hogy én visszaemlékszem-e, mert habár jó az arcmemóriám, mégsem maradt meg bennem mindenki arca. De azért mindig nagyban bólogatok, hogy persze persze és akkor örülnek :)

Itt a mai menü

A gyomrom valamiért rendetlenkedik, úgyhogy csalódást kellett okozzak a barátom szüleinek, a húst nem nagyon kívántam, ezért nagyrészt zöldségeket ettem csak. Ez egyébként a Galbi nevű étel, amit egy pár napja is ettünk, nagy kedvence mindenkinek.

Aztán jött az elmaradhatatlan patbingsu. Eddig azt hittem, hogy az a lilás színű szósz az szilva, de most rájöttem, hogy ez nem más, mint vörös bab. Koreában, Japánban és Kínában használják elsősorban. Volt, hogy egy finomnak tűnő valamibe beleharaptam és ez volt a közepén, hát nem az én ízvilágom meg kell mondjam, de itt rengeteg édességet ízesítenek ezzel.

Már éjfél múlt és próbálnék végre hamar elaludni legalább most az egyszer, erre kint sípol egy közlekedési rendőr a házunk előtt, merthogy elromlottak a lámpák. Nincs akkora forgalom már, nem értem minek sípol ennyire. Sőt azt sem értem, hogy egyáltalán minek sípol? Elég lenne, ha mutogatna. Gondolom gonoszul eltervezte, hogy ha neki itt kell álldogálnia és nem aludhat, akkor a környék se tudjon. A síppal csak egy szólamban lehet hangot kiadni, de ez a gyerek annyira tehetséges, hogy kb. egy egész dalt eljátszik vele autónként...>___<"

Home Plus

A Home Plus, az a Tesco koreai megfelelője, csak sokkal nagyobb és jobb minőségű. A házunkhoz közel lévőbe látogattunk ma el. Már sokszor jártunk itt, de most több időnk volt, végre nem kellett rohanni. Akár órákat is eltudtam volna tölteni itt, 4 emelet, telis tele kincsekkel. A legalsó szinten vannak az élelmiszerek, aztán külön emelet van a ruháknak, az elektronikai termékeknek, sőt még egy éttermi rész is van. Végül is 3 órán keresztül vásároltunk, ebből igaz, hogy 30 perc elment étkezéssel.

Az erre elkülönített részt Food Court-nak nevezték el, több étkezde ajánlata közül lehetett választani. Műanyagból ki volt öntve az összes étel, így láthattad is, hogyan fog kinézni. Ez nekem nagy segítség, mivel nem  értem  a koreai nyelvet még és így legalább volt elképzelésem a dolgokról.

Aztán neki indultunk az emeleteknek. Voltak standok kialakítva különböző márkáknak is, például kozmetikai termékeket árusító helyeknek, ilyenek a Missha, vagy az Etude House, amit már egy előző bejegyzésben említettem.

Az áruház bejáratánál viszont olyan dolgot láttam, ami nem tetszett. :( Kutyatároló szekrények...

Eddig azt hittem, hogy a csomagjaidat lehet ide lerakni, de most volt bent egy szegény kis eb. Nem is értem, ki rakja be ide a kutyáját, amíg vásárol? Miért nem lehet otthon hagyni? Inkább otthon, magányosan, mint egy dobozba zárva, ugyanúgy magányosan és pluszban ijedten is.

Vettünk nekem egy koreai mesekönyvet . Ebből próbálok majd olvasgatni, és fordítani.

Találtam egy olyan könyvet, amiben mi is benne vagyunk :)

Vacsorára vettünk egy doboz szusit

Ami nagyon tetszett, hogy a vásárlás végén be tudod magadnak csomagolni a termékeket dobozokba. Ki vannak rakva különböző méretű kartondobozok, csak össze kell ragasztanod, és viheted is, így sok pénzt és nejlonzacskót megspórolnak.

Daejeon O-world

Nagyon szerettem volna tegnap este blogbejegyzést írni, de egész egyszerűen elaludtam a laptop mellett, annyira álmos voltam :)

Templom után meglátogattuk a Daejeon-i állatkertet. Sajnos csak fél óránk volt világosban, túl későn mentünk és kezdett besötétedni. Így sem volt rossz, de az állatokról például kevés képet tudtunk csak készíteni. Mondjuk ott kezdődött, hogy nem is nagyon voltak állatok. Ehelyett volt egy mini vidámpark, safari park, ami ilyenkor már sajnos zárva volt, egy hatalmas növénykert és rengeteg fotóhely. Ez utóbbi elmaradhatatlan, hiszen a koreaiak állandóan fotózzák magukat. Jól is teszik, legalább sok az emlék. Így tettünk hát mi is...:)

Mivel annak a kevés állatnak a nagy része, amit látni lehetett volna, már elment aludni, így átmentünk a növénykerthez. Itt még egy jó kis labirintus is volt, bár mivel már leszállt az este, nem mentünk be, nem volt kivilágítva. Azt viszont láttam, hogy egy Mr. Kim nevű bácsi, "ELSŐOSZTÁLYÚ LABIRINTUS TERVEZŐ" készítette. Nem hiszem el, hogy még ilyen szakma is van xD

Aztán, ahogy tovább sétáltunk rátaláltunk egy színpadra, ahol éppen koktél show folyt. Annyiból állt, hogy két gyerek zsonglőrködött az üvegekkel, nem voltak rosszak.

A kedvenc képem

Ebben az órában már csak szinte szerelmespárokkal volt tele a hely. Ebben a kis pavilonban, ahol a kép készült, két lány üldögélt. Vagyis én azt hittem, hogy két lány... Aztán, amikor mondtam a barátom nővérének, felvilágosított, hogy nem, az egyikük fiú!!!!! xD Még a hangját is hallottam és az alapján is lánynak tippeltem volna inkább, de végül beletörődtem...:) Valamelyik nap egy kávézóba ültünk be a Nővérrel, ott pedig a pénztáros fiú ki volt sminkelve. Legalábbis szemhéjtus, és szempillaspirál minimum volt rajta, de én még a BB krémet is megkockáztatom. Hm... Mondjuk mondta a Nővér, hogy ez azért nem általános, és a kpop sztároknál még elmegy a dolog, de ez szerinte is durva. Megmondom őszintén, hogy a legszomorúbb az egészben, hogy még jól is állt neki. Képzelhetitek, hogy mennyire férfias gyerek volt.

Jó volt összevissza járkálni, a barátom nővérével hülyéskedni, és a szülőkkel időt tölteni. Ők egyébként nagyon aranyosak voltak, kézen fogva sétáltak, irigykedtünk is a Nővérrel egy picit, hogy a mi párjaink nincsenek itt :) De az enyém itt lesz nem sokára! Most már mondhatom, hogy jövő héten érkezik! ^^ Alig várom...!!

Világító rózsák

Nos, ezt nem nagyon tudom hova tenni :D

Mindenképpen tervezem, hogy visszajövök ide a barátommal kettesben, világosban :)

Medencés buli az erdőben

A reggelem elég rosszul kezdődött, ugyanis arra ébredtem, hogy olyan érzésem van, mintha forogna körülöttem a szoba. Azt gondoltam eszem egy pár falatot és jobban leszek. Sajnos nem lettem jobban. Aztán lezuhanyoztam, de még ez sem segített. A barátom nővérével és anyukájával reggel 9-kor indultunk volna egy templom által szervezett programra, de sajnos nem tudtam menni, annyira rosszul éreztem magam. Mondta a családom, hogy maradjak itthon, egy picit pihenjek és később majd utánuk megyek az Apukával. Ez így is történt, mikor felébredtem egy picit jobban voltam, de még mindig nem volt az igazi sajnos.

Egész pontosan nem tudtam, hogy hova megyünk, azt is csak tegnap este sikerült kiderítenem, hogy a hegyekbe készülünk, úgyhogy vittem magammal naptejet, kalapot, kendőt, nehogy esetleg leégjek, vagy napszúrást kapjak.

Érkezéskor láttam, hogy egészen pontosan a hegy lábánál leszünk, örültem, hogy ilyen rossz állapotomban most nem kell hegyet mászni. Nagyon nehéz volt letenni az autót, mert annyian voltak, így is végül egy másik kocsi elé álltunk be, de ahogy már egy előző bejegyzésben említettem, itt ezt is lehet, mivel kint van mindenki telefonszáma a szélvédőjén. Egyébként már itt történt egy vicces és egyben szomorú esemény. Egy nagy BMW nem tudott már hova parkolni, ezért leállt az út közepén és elkezdtek kiszállni a gyerekek. Amikor kb. a harmadik szállt ki, a mögöttük lévő autó elkezdett eszeveszetten dudálni, a sofőr pedig káromkodott. Hátranéztem és láttam, hogy ott lóg egy nagy kereszt a visszapillantó tükrén. Na hát szóval ennyit erről... Egyébként kiderült, hogy ez nem csak a mi templomunk rendezvénye, hanem több közösségből jöttek össze az emberek. Kicsit furcsa volt, hogy a nép nagy része "I love Jesus"-os pólóban flangált. Persze nincs ezzel baj, de inkább hasonlított egy I love London, vagy I love Magyarország pólóhoz, mint valami vallásos dologhoz.

Elkezdtünk sétálni a bázisunk felé. Ilyen táj fogadott.

A fák alatt kis emelvények voltak kialakítva, és a családok ezekre telepedtek rá. Nagyon sokan aludtak, nem is értettem, hogy a kabócák zajában, hogy képesek elszenderedni.

Ahogy közeledtünk a találkozóponthoz, egyre erősödött a gyerekek hangja, aztán megláttam miről is van szó. Az erdőben volt kialakítva 3 medence. Meglepő, de jópofa ötlet :)

Kicsik és nagyok egyaránt voltak a vízben, de én el nem tudtam képzelni, hogy belemenjek, miután rosszul éreztem magam. Azért lőttem egy két fotót emlékül.

Leleményes cipőtárolás a medence mellett

Ilyen emelvényeken pihentek az emberek

Végül a barátom nővérének sátrában kötöttem ki, és a kabócák énekére aludtam el én is. Arra keltem, hogy egy kislány alszik mellettem, aki egyébként, amikor először meglátott, elpityeregte magát. Nagyon pici még és eddig nem találkozott más ország emberével. Egy ideje már éreztem, hogy enyhül a dolog és próbált barátkozni.  Mesélte az anyukája, hogy kérte, had feküdjön be mellém aludni. Hova jutunk, nem? :)

A barátom nővére és én

Aztán este elmentünk a szülőkkel mozizni, a Jégkorszak 4-et néztük meg 4D-ben. Egész pontosan ez annyit takart, hogy a kép 3D-s volt, pluszban pedig mozogtak a székek, fújt rád a szél, vizet spricceltek rád, stb. Nagyon élveztem, az egyetlen kellemetlen az volt, hogy néha a nyakamhoz is oda fújtak levegőt, ettől mindig megijedtem, plusz a fenekemet, és a hátamat is bökdöste néha a szék :D

Szóval ez történt ma. ^^

Galbi (갈비) és Patbingsu (팥빙수)

Tegnap este Galbi-t vacsoráztunk. Már készítettünk ilyet a barátommal Magyarországon, de az itt lévő, eredeti, sokkal finomabb volt. Egy grill étterembe ültünk be. Az ajtónál le kellett venni a cipőt, és így mehettünk az asztalhoz, földön ülős hely volt. Nagyon élveztem, csak az volt egy picit kellemetlen, hogy egyszer egyszer csípte a szemem a füst. De hát ez a szép benne :)

Rengeteg köret jár a kiválasztott ételhez, persze nem olyan értelemben, mint Magyarországon. Itt különböző kimcsi fajtákat, rákot valamilyen szószban, garnéla rákot, és egyéb számomra ismeretlen, de ízletes zöldségeket hoztak ki. Egy koreai nagy kedvenc, hogy a salátalevélbe összeállítanak egy batyut, és így egyben élvezhetik a finom ízeket. Így készíted el: fogod  a kezedben a levelet, a húst belemártod valamilyen szószba, rárakod a levélre, majd raksz még mellé fokhagymát, rizst, kimcsit, vagy egyéb zöldséget. Ezután összefogod batyu formába, és bekapod. Isteni finom!! :)

Egy másik itteni különlegesség így nyáron a patbingsu. Ez nem más, mint jégkása, tej, és gyümölcs.

Rendeléskor így kapod meg, aztán neked kell összekeverni az egészet. Van ám ebből is sok fajta, lehet még fokozni a dolgot egy gombóc fagyival a tetején, vagy valamilyen gyümölcssziruppal, esetleg fagyasztott joghurttal. Kipróbáltam, és tényleg finom.

Vacsora után pedig elmentünk egy kézi autómosóba a barátom nővérével, hogy lemozogjuk az elfogyasztott ételt, miközben lemossuk a kocsiját. :D Senki nem volt ott egyébként, csak be kellett dobni egy automatába a pénzt, aztán intéztél mindent magadnak :)

Kínai kaja és szerelmes ünnepek

Ma ebédre kínai kaját rendeltünk a barátom nővérével. Ettem én már kínait Magyarországon, Angliában, de szerintem Koreában a legfinomabb :)

Nem rendeltünk sok ételt, de mégis akkora adagokat hoztak, hogy a felét nem tudtuk megenni, és sajnos ki kellett dobni, mert ezeket frissen kell elfogyasztani. Azt egyébként megfigyeltem, hogy elég nagy a pazarlás Koreában. Amit nem tudnak megenni, az a kimcsi kivételével megy a kukába.

Itt a fincsi ebédünk:

Érdekesség, hogy a tányérok műanyagból vannak, így az étkezés végeztével ki kell rakni az ajtó elé és néhány órán belül visszajönnek összeszedni, majd újra, és újra felhasználják.

Koreai finomság is van a képen, a bal felső sarokban, az úgynevezett mandu (만두), ezt nem is rendeltük, ajándékba adták. Ez egy koreai töltött tésztaféle. Persze sok fajta van belőle, általában üvegtészta, hús, és zöldség van benne. A mellette lévő az sertéshús volt, tangsuyuk (탕수육), nagyon finom. Aztán a nővér rendelése, tenger gyümölcsei leves, jjamppong (짬뽕), azzal szemben egy édeskés szósz zöldségekkel a húshoz, végül az én kedvencem, a jajangmyeon (자장면), másik nevén black noodle (fekete tészta). Tulajdonképpen egyszerű tészta, fekete bab szósszal.

Koreában minden hónap 14.-e valamilyen nem hivatalos ünnep a szerelmeseknek, plusz van egy nap a szingliknek. Ez az egy, az úgynevezett "Black Day". Az egyedülálló fiatalok összejönnek, és ilyen fekete tésztát fogyasztanak.

Leírom azért a többit is :)

Január 14. - Diary Day (Napló nap), a szerelmesek egy egy naplóval ajándékozzák meg egymást, hogy az együtt átélt különleges emlékeket leírják benne.

Február 14. - Valentin nap, ilyenkor csak a lányok ajándékozzák meg a fiúkat, általában csokoládéval.

Március 14. - White Day (Fehér nap), amikor is a fiúk, a csokit meghálálva, cukorkával kedveskednek a lányoknak.

Április 14. - Black Day (Fekete nap), amit már fentebb is említettem.

Május 14. - Rózsa nap, a fiúk virágot vesznek a lányoknak.

Június 14. - Csók nap, hát ezt szerintem itt kb. senki nem tartja, mivel az utcán nagyon nagy illetlenség lenne csókolózni, nagyon máshova meg nem tudnak menni a párok...=__="

Július 14. - Ezüst nap, ezüst ékszerrel kedveskednek egymásnak a szerelmesek.

Augusztus 14. - Green Day (Zöld nap), amikor is kimennek a természetbe, zöld ruhát viselve, és Soju-t fogyasztva (Zöld üvegben értékesített, 20%-os koreai alkohol)

Szeptember 14. - Zene és Fotó nap. A szerelmesek fotókat készítenek magukról, és zenét hallgatnak.

Október 14. - Bor nap. Tulajdonképpen otthon, vagy étteremben, de a lényeg, hogy bort fogyasztanak :)

November 14. - Film nap. Régebben szokás volt úgynevezett DVD szobákba beülni, de ez ma már egy kicsit sajnos átértelmeződött. A barátom nővére mondta, hogy egyre elterjedtebb az ilyen szobák használata más célokra is, ugyanis olcsó... Elég szomorú szerintem, hogy erre kényszerülnek.

December 14. - Ölelés nap. Hát ezt már nem magyaráznám :)

Az egyetlen nap, amit a barátommal tartani szoktunk, az a Pepero Day. Ez ráadásul nincs is a listában, mivel November 11-én van. Aki ismeri a Pepero nevű édességet, az tudja, hogy  pálcika alakú, olyan, mint egy ropi. Van sok fajta, pl. csokiba mártott, vagy éppen csokival töltött. Mivel ez a dátum 11.11, és az egyesek olyanok, mint a Pepero pálcikák, ezért ezt adják egymásnak a szerelmesek... Hát igen...!! :D

Gondolom lerágott csont, de még mindig az én ismerőseim miatt, akkor már azt is megemlítem, hogy a szerelmespárok Koreában nem az együtt töltött hónapokat "ünneplik", hanem minden 100. napot. Az első száz a legkülönlegesebb, ezután általában párgyűrűt adnak egymásnak. Olvastam, hogy ez azért alakult ki, mert, ha száz nap már eltelt, akkor biztosra veszik a dolgot, és úgy gondolják, hogy sokáig nem lesz vége a kapcsolatnak. Ez egy régi koreai szokásból maradt vissza. Sok sok évvel ezelőtt az újszülöttek nagy része nem élt hosszú ideig, ezért például nevet sem adtak nekik, amikor a világra jöttek. Ha letelt a száz nap, akkor nagy volt a boldogság, hiszen feltételezték, hogy ezután már elég erős a kisbaba, hogy ne legyen veszélyben az élete.

Ma este, elmentünk a Nővérrel a belvárosba, ugyanis vissza akartuk vinni a színezett kontaktlencsét, amit még múlt héten vettünk. Amikor másodszorra megpróbáltam használni, nagyon fájt miután behelyeztem a szemembe, ezért azonnal el is távolítottam, és kerestem, hogy hol a baj. Egy kicsit eltört a lencse széle. Nem tudom, hogy alapból baj volt-e vele, vagy én tettem tönkre, de azért csak jobban kellene bírnia a gyűrődést, minthogy 2 használat után tönkre menjen. Mondta a Nővér, hogy ma visszamegyünk és kicseréltetjük. Én biztos voltam benne, hogy nem fogják kicserélni, majd úgyis ráfogják, hogy az én hibám, főleg, hogy már egy hét eltelt a vásárlás óta és a blokk sem volt meg. Visszamentünk, próbálták megkeresni a lencsén a sérülést, de nem találták. Na gondoltam magamban remek, még hülyének is néznek. Ehelyett félrerakták, és rögtön elkezdték keresni az ugyanilyen fajtát. Komolyan meglepődtem, hogy kicserélik. Sajnos nem volt ugyanolyan, mint amit előzőleg választottam, de mondták, hogy azonnal megrendelik, és holnap futárral szállítják a lakásunkhoz. Hát nem semmi, a szolgáltatás minőségére egyébként nagyon adnak Koreában, én azt vettem észre :)

A belvárosban, most esti fényekkel :)

Jeju-do (제주도), fodrászkodás

Ma ismét busszal mentem iskolába, a barátom apukája viszont aggódott, hogy nagyon meleg van, ezért eljött értem kocsival, amikor végeztem. Nem annyira értettem, hogy miért, de ahogy kijöttem a légkondicionált teremből, hirtelen megcsapott a meleg... Amikor bementem, még nem volt ennyire rossz a helyzet. A kocsi kijelzője szerint 37, és 38°C között volt a hőmérséklet, és én hiszek neki. Az vigasztal csak, hogy most legalább eső nincs, és a páratartalom nem olyan magas, csupán 62%, oh yeah :)

Egyébként múlt héten jártam egy fodrász szalonban, a barátom nővérével, és az ő barátnőjével. Nem egy tipikus hely volt, drágább az átlagnál. Hoztak nekünk egy itallapot, amiről akármit választhattunk, benne volt az árban. Nagyon sok fodrász volt, fiúk, lányok egyaránt, és egytől egyig mindenkinek festve volt a haja. Nekem egyébként nagyon tetszik az ő természetes, fekete hajuk, de persze ők meg olyat akarnak, amitől egy kicsit különlegesebbek, mint az átlag.

Amin megdöbbentem, hogy a lányok fele 10cm-es magassarkúban dolgozott. Én elhiszem, hogy alacsonyak, és úgy érzik, hogy ezt kompenzálni kell, de egy fodrásznak, aki egész nap áll, ez őrültség! Engem is egy magassarkús lányhoz osztottak be, beszélt angolul, mondtam neki, hogy butaság így tönkretenni a lábát, erre csak nevetgélt és mondta, hogy elvárják tőlük a vendégek, hogy csinosak legyenek. Őszintén szólva, engem igazán nem érdekelt, hogy miben van, csak vágja jól a hajam.

Lekaptam a szalon egy részét. Elég nagy volt, ezek csak a hajvágó székek, annak is csak egy töredéke. Máshol folyt a hajmosás, a festés, a göndörítés, stb. Még kézmasszázsra is volt lehetőség.

A mai nap fénypontja pedig az volt, hogy a barátom apukája megvette a repülőjegyeket a Jeju-szigetre. Augusztus 12-én indulunk, és 15-én jövünk vissza. Ekkor már a barátom is itt lesz, és az egész családdal megyünk. Írtam egy listát, hogy mi mindent szeretnék ott meglátogatni. Az egyik alap a "Teddy Bear Museum" lesz. Nagyon szeretem a macikat! ^^

Bár gondolom a Korea szeretők ismerik a szigetet, azért írok róla pár sort.

A Jeju-sziget, koreaiul 제주도 (Dzedzsu-dó) Dél-Korea egyik szigete, a félsziget déli partjától 60km-re. Vulkanikus eredetű, a tengerből emelkedett ki. Híresek a mandarintermesztésről, és az itteni kedvenc ásványvizem is a Jeju szigetről van :)

A sziget egész területén találhatóak rejtélyes szobrok, a "Harubang figurák", amelyek eredete ismeretlen.

Habár ezek még nem az én képeim, azok is jönnek hamarosan, de addig is, néhányat feltöltök, hogy lássátok, milyen csodálatos hely ez a sziget.

Meleg, strucc, posta

Eddigi ittlétem során a mostani idő a legkellemetlenebb, ugyanis tűz a nap, esik az eső, amitől még az átlagosnál is nagyobb a pára, és 32°C van.

Ma reggel egyedül mentem az edzőterembe, és az uszodába. A barátom apukája vitt el kocsival. Először is az a kigyúrt gyerek, akit már említettem egy előző bejegyzés valamelyikében, most jött oda, hogy tanítson egy két jó gyakorlatot. Nem értettük egymást nagyon, csak egy két szót beszélt angolul, de végül is bemutatta, hogy mit csináljak és abból mennyit. Nos... Elég kemény volt... Most már értem, hogy miért sírt a múltkor az a nőci :D Én mondjuk odáig nem jutottam, de eléggé meghajtott, és most úgy érzem, hogy holnap ki sem tudok majd kelni az ágyból. Amikor mutattam neki, hogy mennem kell, mert még úszni is akartam és időre jött értem vissza Apuka, mondta hogy "see you tomorrow". Nem vagyok én ebben olyan biztos :D

Úszás után gyorsan elkészültem, és mentem ki, hogy Apukával a megbeszélt időben találkozzunk. Még nem volt ott, és egy idősebb férfi jött oda hozzám. Eleve úgy kezdte, hogy "nice to meet you". Nem köszönt, nem mutatkozott be, csak így bele a közepébe. Azért mesélem ezt el, mert ezután rögtön kérdezte, hogy "Ámeriká?" Mióta itt vagyok, elég sokan jöttek oda hozzám, és mind ezt kérdezi. Annyira fura, mert olyan, mintha csak Amerika létezne nekik. Ilyenkor mindig mondom, hogy nem, Magyarország, aztán bólogatnak, de persze látszik, hogy fogalmuk sincs miről beszélek. Aztán ezután beszoktam nyögni, hogy "IRIS", "Budápeszütü", aztán a nagy része, ÁÁÁÁÁÁÁ-zik egy nagyot, és eszeveszetten bólogat. :) Na itt már tudom, hogy tényleg tudják.

Hazafelé, az út mellett, láttam egy struccot. Mondtam is az Apukának, hogy nálunk maximum az állatkertben lehet ilyet látni, milyen jópofa. Le is fotóztam. Ezután közölte, hogy egyébként ebből a jószágból ebéd, vagy vacsora lesz egyszer... Azóta egész depresszióban vagyok... Valahogy meg kellene szöktetni! T____T

Aztán elmentünk a postára, mert feladtam néhány levelet a barátnőimnek. Átlagos méretű levelek, egy darab feladási ára, felfelé kerekítve 80Ft volt. Hmm... Miért van az, hogy, amikor otthonról küldök levelet Koreába, az kb. 400Ft?

Cheongnamdae (청남대), az elnöki nyaraló

Nem vagyok az otthonülős típus, legszívesebben mindig mennék valamerre, felfedezni a világot. Ezért is örültem neki, hogy ma végre kirándultunk egy kicsit a barátom szüleivel. Reggel be kellett menniük dolgozni, ezért csak valami olyan hely látogatása jöhetett szóba, ami nem volt túl messze, hiszen csak délután indultunk neki.

Én edzőteremben kezdtem a napot, aztán jött az uszoda, úgyhogy nagyon jól éreztem magam. Egy kicsit pihentem, és vártam, hogy induljunk. Az úti cél a Cheongnamdae nevű nyaraló volt, ami 1983-ban épült, és a volt miniszterelnökök használták. 2003-ban, Roh Moo-hyun, az akkori elnök nyitotta meg a kapuit a nagyközönség előtt, ugyanis úgy gondolta, hogy nem érdemli meg, hogy csak egyedül élvezze ezt a gyönyörű helyet. A villa hatalmas és a terület, ami körülveszi szintén nagyon nagy. Tele parkokkal, erdőkkel, ösvényekkel, egy nagy halastóval, golfpályával, úgyhogy minden van, ami kell.

A villa közelében van egy múzeum, ahol az összes miniszterelnököt bemutatják, a jelenleg posztján lévővel bezárólag, plusz némi történelmet. A használati tárgyaikat is kiállították, volt pl. használt fogkefe, borotvahab, de még fülpiszka is.

Volt egy idősáv, ahol kiírták, hogy melyik országgal, mikor épített ki diplomáciai kapcsolatot Korea. Persze mi is ott voltunk, 1989-nél ^^

Roh Tae-woo, miniszterelnök (1988-1993) a Parlamentben (Magyarországon)

Épp fontos ügyeket intézek...:)

A háttérben a halastó látható, ahol a zene ritmusára megy a szökőkút. Játszottak mindenfélét, amikor ott voltunk, volt ABBA, majd Andrea Bocelli-től a "Time to say good bye"... Jó volt :)

A barátom szüleivel mentünk hármasban, ugyanis a Nővérnek 2 napos programja van valahol. Azt kell mondjam, hogy így 2 hét után már fél szavakból is... ja nem... fél mutogatásból is megértjük egymást! Egyébként rengeteg szó ragadt rám, mióta itt vagyok, ezt nem is gondoltam volna! Már nagyon sokszor megértem, hogy miről beszélgetnek. Jó persze ez még nem koreai tudás, de azért előreléptem egy kicsit, szerintem :)

Itt vagyunk a szerény kis vityilló előtt. Ennél persze sokkal nagyobb, de csak ennyi fért rá a képre. Bent is voltunk, de sajnos ott nem lehetett fotózni :(

A kirándulás után hazafelé beugrottunk egy válogatós étterembe vacsorázni. Igazából, tegnap óta nagyon visszafogom az étkezésemet és ezt tudják is, nem tudom miért oda mentünk :) Egyébként kellemes hely volt, egy Trófeánál 4-szer nagyobb, és annyival több is az étel. Én viszont csak gyümölcsöt ettem, mert elég késő volt már. Na jó bevallom... 2 szem szusit is bekaptam, de tényleg nem kívántam mást. Egyébként nem vagyok egy nagy étkű, itt Koreában meg nagyon sokat esznek az emberek, ez nem nekem való :) Egy főétkezés után, már egy órával mindenki panaszkodik, hogy éhes, én ezt nem is értem!! :D

Szóval ez történt a mai napon, annak ellenére, hogy nem volt hosszú a program, eléggé kifáradtam, úgyhogy már megyek is aludni! Éjjel egykor ideje...^^

Kabóca (매미)

A kabócák (매미) a félfedeles szárnyúak rendjében a színkabócák alrendjének egyik....... Na jó gondolom ez a tudományos [Wikipedia...] szöveg nem érdekel senkit, úgyhogy mondom inkább a tapasztalatom :) Ismét hagytam magam átvágni a kabócák által, és azt hittem, hogy valamit a házunk közelében hegesztenek, vagy épp egy légkalapács hangját hallom. Ebbe a hibába már beleestem egyszer, még Szöulban, 2 évvel ezelőtt. Azóta csak idén télen voltam Koreában, tehát a mostani a következő alkalom, amikor ismét találkozhattam velük. Valahogy teljesen kiment a fejemből a létezésük, ráadásul az ablakom előtti téren építkezés folyik, úgyhogy egy pár napig abban éltem, hogy azt hallom. Egyébként mindenhol elterjedtek, de Koreában tényleg nagy darabokkal lehet találkozni, és iszonyatosan erős hangjuk van, ahogy már feljebb is írtam, néha hegesztéshez, néha pedig légkalapácshoz hasonlít. Fákon élnek, és nem nagyon lehet látni őket, mivel beleillenek a környezetbe. Szerintem nagyon érdekes, ahogy egyszerre rákezdenek a ciripelésre, aztán hirtelen, egyik pillanatról a másikra mind abbahagyja. Nem vállalkoztam a lefotózásukra, mivel szerintem elég csekély eséllyel indultam volna neki, de itt egy szép példány, akit a Wikipedia-n találtam. Egyébként emberre teljesen ártalmatlanok, a fák leveleinek, és gallyainak a nedvét szívogatják.

Itt Koreában, szinte mindig felhős az ég, éjszaka pedig a csillagokat sem lehet látni. Mivel ugye sok az autó, és meleg van, ezért hatalmas a szmog. Mikor mondtam a barátom szüleinek, hogy nálunk lehet látni kék eget is, ráadásul a csillagok is fel fel tűnnek, azóta Magyarországra akarnak költözni :)

Iskolába menet elhagytam a kulcsomat a buszon. Vagyis igazából nem is teljesen hagytam el. Zenét hallgattam, és mivel nem zártam be a táskám, és elfektettem a combomon, kicsúszott belőle. Elég nagyot szólt, ahogy leesett, még fülhallgatóval is hallottam, de gondoltam egy darabig úgy teszek, mintha nem tudnám mi történt, kíváncsi voltam az emberek segítőkészségére. Kb. 2 percig nézelődtem kifelé, jobbra, balra, sok emberen láttam, hogy néz engem, nézi a kulcsot, de sajnos megbuktak a teszten, senki sem szólt, még az ujjával sem mutatott rá. Nem tudom, hogy alapból ilyen-e a viselkedésük mindig, mindenkivel, vagy csak engem tiszteltek meg, mivel külföldi vagyok? Persze a barátom nővére rögtön az utóbbiról próbált meggyőzni, de nem vagyok ebben olyan biztos. Furcsa, mert én, ha észreveszem, hogy valaki, akár csak egy papírfecnit is leejt, és mondjuk látom rajta, hogy nem direkt volt, akkor lehajolok érte, és visszaadom, akármennyire is idegen. Vagy például a múltkor, 2 barátnőmmel kóláztunk a Szimpla Kertben, és a mellettünk lévő asztalnál ülők elmenetkor ottfelejtettek egy hátizsákot. A barátnőm vette észre, én meg pont mellette voltam, úgyhogy felkaptam, és rohantam utánuk. Lehet, hogy ők maguktól is visszajöttek volna egy idő után, de kitudja, hogy addig nem-e kél lába, vagy minek okozzunk felesleges aggodalmat nekik? 

Ezenkívül, szintén a buszon történt, hogy egy mellettünk lévő busz sofőrje, szerintem engem fotózott. Nem akarok beképzelt lenni, de egészen úgy tűnt, hogy felém tartja az iPad-jét, aztán ott nevetgélt, mikor átnéztem...-_____-

Iskolából hazafele menet, a buszmegálló mellett árult egy néni valamit, a földön kiterített takaróról. Olyan szúrós szemmel nézett rám, hogy hirtelen megijedtem. Aki ismer, az tudja, hogy nekem is van ilyen gyilkos tekintetem, úgyhogy gondoltam állom a felhívást, és ő is megkapja a magáét :) Kb. fél perc után, olyan dolog történt, amire nem számítottam. Elmosolyogta magát, és mondta, hogy milyen szép vagyok, ezt már értem koreaiul is. :D Szerintem semmi ilyesmire nem gondolt először, vagy legalábbis a tekintetéből ugye nem ez jött le :D

Tegnap bankba mentünk a Nővérrel. Ott láttam ezt az Eco-Friendly pohármegoldást, papírpohár helyett, papírtölcsér!

Szemüveg is volt kirakva azoknak, akik esetleg elfelejtik magukkal hozni a sajátjukat.

Street food, Hello Kitty Café és Circle lens

Tegnap este kipróbáltuk az utcai kajáldák egyikét, koreaiul 포장마차 (pojangmacha). Már vittünk haza ételt ilyen helyről, de konkrétan helyben még sosem próbáltam. Én tteokbokki-t (rizssüti + fish cake + csípős szósz) ettem, ez az egyik nagy kedvencem, a többiek, meg még egy csomó minden mást, amiről azt sem tudtam, hogy mi. Volt valami olyasmi, mint a májas hurka, de nem csak máj, hanem japchae (édes burgonyából készült tészta féle) is volt beletöltve. Szerintem nem volt semmilyen íze, bár lehet, hogy azért nem éreztem, mert a tteokbokki elég csípős! :)

Tteokbokki

Fishcake

A Nővér délelőttje szabad volt ma, ezért elmentünk grasszálni az iskolám közelébe.

Tipikus utcakép

Vettem magamnak egy esernyőt, mert mára sok esőt ígértek, ugyanis jön a tájfun (eddig még semmi nem volt belőle). Szerintem nagyon kis cuki, ez a 3. esernyőm Koreából, annyira aranyosak vannak itt...^__^

Aztán tovább ballagtunk, és megláttunk egy HELLO KITTY CAFÉ-t. Eddig, Szöulban terveztük egy ilyen kávézó meglátogatását, nem tudta a Nővér sem, hogy itt is van, mert elég új. Amúgy nem vagyok egy Hello Kitty fan, de ez a hely tényleg aranyos volt.

Ez az a kis jelző, amit már az előző bejegyzésemben említettem. Angolul az volt ráírva, hogy "buzzer". Végülis logikus :)

A rendelésünk... Alig akartunk belekezdeni az elfogyasztásába

Még a mosdó is Hello Kitty-ben úszott. Nem csináltam az itt lévő összes tárgyról fotót, de szó szerint MINDEN Hello Kitty-s volt. Minden!! :)

Aztán utolsónak rávett a Nővér, hogy próbáljam ki a színes kontaktlencsét, itt úgy mondják, hogy Circle Lens. Nagyon népszerű, szerintem egész Ázsiában. Van kék színű, amit nem nagyon értek, mert hiába rakják rá a barna szemükre, az továbbra is barna marad. Jómagam végül egy hasonló színűre neveztem be, mint az eredeti szemszínem (szürkéskék). Inkább természetes kinézetet akartam, így is szebbé teszi a szemem, mert nagyobb tőle és van egy éles körvonala. Egyébként mindenféle ijesztő színek is voltak, pl. piros, sárga, rózsaszín, nagyon élénk kék, de még rózsaszín párducmintásat is láttunk! xDDD

A rózsaszín béka figurás, az pedig egy elektromos kontaktlencse mosó. Azt mondták, ha beindítom elkezd rezegni, ami elvileg nagyon alaposan letisztítja a lencséket.