Most egy kicsit visszarepülünk a múltba és kikérdezem a legjobb barátnőmet az első koreai utazásáról. 2018 augusztusában Eszter a koreai esküvőnkre jött ki. Különleges az ő szemszögéből alkotott vélemény, hiszen miattunk érkezett a félszigetre és nem a Korea iránti rajongása miatt. Lássuk, hogyan érezte magát abban a pár napban, mennyire sikerült megtapasztalnia a koreai életérzést.
Eszter, hogyan készültél a koreai utazásra, mik voltak az elképzeléseid látatlanban?
Azt gondolom, hogy kifejezetten
nem készültem, egyedül attól tartottam, hogy vajon fogok-e tudni olyan ételt
találni, ami nem túl csípős, de mégis helyi. Jártam Ázsiában korábban, a nagy
vetélytárs Japánban volt szerencsém megfordulni évekkel ezelőtt, hasonlóra
számítottam. Pár nevezetességet, múzeum félét megnéztem a neten, de számomra az
esküvő, mint életesemény volt a fő attrakció.
Mi az első emléked, amikor
megérkeztél az országba?
Lényegében az, hogy amint
túljutottam a szokásos útlevél ellenőrzésen a Te arcodat láttam, ahogy izgatottan várod,
hogy mikor jövök már. 😊 Ezt követően megmaradt pár érdekes ember a
reptérről meg, hogy egész megéheztem.
Mi volt az első koreai étel,
amit kipróbáltál?
Szinte rögtön, már a
reptéren belekóstoltam a helyi ízekbe. Egy sushira emlékeztető algával borított
zöldséges rizsétel volt az első fogás, ezt kimbapnak hívták. Ehhez tartozik egy
jó sztori is, miszerint egy mobilkészülék szerű tárgyat adtak, ami jelezte, ha
az étel elkészült, hogy addig is foglalj helyet, ne ácsorogj feleslegesen.
Hipp-hopp jelzett, hogy elkészült minden, én mentem is érte, de a készüléket
nem kérték vissza. Miután végeztem az evéssel gondoltam visszaadom a kütyüt, de
úgy tűnt, hogy nem értik amit angolul mondok, mert ahelyett, hogy elvették
volna, a kezembe nyomtak még egy adag ételt, hiába tiltakoztam, hogy ez valami
félreértés lesz. Végül dupla adag kimbappal a gyomromban vágtunk neki a pár
órás buszútnak Daejeonba.
Mennyire tudtál
elboldogulni koreai nyelvtudás nélkül?
Mint ahogy a fentebb
említett történet is mutatja az angollal nem megyünk messzire Koreában. Lehet,
hogy tudnak, de azt nagyon jól titkolják. Én személy szerint jó, ha 2-3 dolgot
tudok koreaiul, szóval, ha valaki kint képzeli el a jövőjét, akkor feküdjön
neki a nyelvtanulásnak. Turistaként elég, ha van interneted és a Google
Translate App segítségével fordítasz.
Szerinted mennyire volt
más a koreai esküvőnk a magyarországihoz képest?
A koreai esküvő kissé távol állt az ízlésemtől, a végletekig megszervezett volt, kissé már-már színpadias.
 |
| A menyasszonyi csokrot például egy kiválasztott személynek kellett elkapnia, ez lettem én. A jó fotó érdekében többször is odadobta nekem Csilla a virágokat - ez egy kicsit sem volt így spontán. |
A ruhát állandóan igazgató hölgy nagyon komolyan vette a munkáját. A
tradicionális szertartás sokkal fesztelenebb, családiasabb volt. Nekem a barátok
hiánya feltűnő volt, egy munkatárs és/vagy üzleti partner előbb felbukkan egy ilyen eseményen. Pedig kíváncsi voltam, kik azok a
Shinkwonnak, mint mi egymásnak a gimis társaságból. A vendégek megvendégelése
viszont sokkal praktikusabb volt, mint itthon. Az all you can eat rendszerű,
svédasztalos finomságokból mindenki annyit evett amennyit jónak gondolt, és
mivel az épület komplexumban több rendezvényt is tartottak egy időben, így
folyamatosan pörögtek a konyhában és az étel friss volt.
Mi a legkedvesebb
emléked az utazásról?
Sok-sok pozitív emlékem
van, nehéz a választás. Talán kiemelkedik közülük a hanbokba öltözés és a
palota negyed bejárása. Volt egy kis eső, amikor odaértünk, de mire átöltöztünk
már kezdett kisütni a nap és remek fotókat lőttünk a helyen, szóval jól
mulattunk.
Mi a
legkellemetlenebb emléked az utazásról?
Hmm… még soha nem volt gondom a szállodák be- és kijelentkezésével korábban. De mindig van egy első alkalom. A barátnőm családjától azt az információt kaptam, hogy délben kell elhagyni a szobát, viszont 11-kor jelzett nekem a személyzet, hogy ideje kijelentkeznem. Hát ilyen gyorsan még soha nem pakoltam be a bőröndömet, attól tartottam, hogy esetleg kiszámláznak még egy éjszakát Shinkwon szüleinek. Ezen felül eléggé megmaradt bennem az is, ahogy egy idős bácsi rám suhintott egyet az esernyőjével a metróban, mivel a lifthez álltunk sorba. Csilla anyukája nem tudott lépcsőzni, mi nyilván tudtunk volna, de nem akartuk egymást elveszíteni, ezért mentünk együtt a lifthez. Annyira irreális volt a helyzet, hogy egy időre mindannyian lefagytunk.
Sok országban jártál
már, sok náció tagjával találkoztál, mennyiben voltak mások a koreai emberek?
A külsőségeket nézve én
kaméleonként vegyültem közöttük, sok helyen jártam, de az arcom nagyon
kompatibilis más országok népeinek arcával. Enyhén ázsiai vonásaim vannak, amik
nem tudom 100%-ban honnan jöttek, de igazi ázsiai felmenőkkel NEM rendelkezem.
Ha napszemüvegben vagyok simán lehet, hogy nem szúrják ki a helyiek, hogy nem
oda tartozom. Belső értékek tekintetében a koreai emberek sokkal élhetőbb
közösséget hoztak létre, nem annyira merev, mint a japán rendszer. Ez talán
annak is köszönhető, hogy az amerikai befolyást nem ellenséges közeledésnek,
inkább gazdasági hajtóerőnek élték meg, így a nyugatról hozott kultúra
követendővé és kedveltté vált. Japánban a hadtörténeti múzeumban a „fehér ördögök”
kifejezés abszolút elfogadott volt, így bár ők is sokat változtak, Korea ebben
megelőzte őket. Kicsivel nyitottabbak a külföldiekre, de az átlagember itt sem
fog különösebben érdeklődni az idegenek iránt. Szerintem minden országra igaz,
ha tisztelettel és kedvességgel indítasz, nagy gond nem lehet belőle. Mi
magyarok amúgy is a kelet és nyugat találkozásából táplálkozunk 1000 meg 1000
éve, így forduljunk balra, vagy vigyen az utunk jobbra, a térképen soha sem leszünk
elég nyugatiak, ahogy elég keletiek sem.
Jól érezted magad,
visszamennél még egyszer?
Összességében nagyon jól éreztem magam,
biztos, hogy ha lesz rá lehetőség, még visszatérek, de ha én megyek, akkor
neked is jönnöd kell! 😊
 |
| A Myeong-dong bevásárlónegyedben |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése