2017. július 25., kedd

Koreai-Magyar esküvőn jártunk


Szombaton nagyon jó kis napunk volt. A párom egy kedves barátjának az esküvőjén jártunk. Ők is egy vegyes pár, annyi különbséggel, hogy náluk a feleség koreai, a férj pedig magyar. Nagyon jól éreztük magunkat.

Reggel nekünk kellett elmenni az esküvői virágokért, így korán keltünk. A párom autója lett az esküvői kocsi, így a hölgy, aki a virágcsokrokat kötötte, ezt is feldíszítette egy kicsit. Ezután mentünk el a pár lakására és a készülődés utolsó perceiben segédkeztünk, aztán elindultunk az Anyakönyvi Hivatalba.

Dömpi feldíszítve

A gyönyörű menyasszonyi csokor

Nagyon komolyan vettem a segítő szerepét :D

A menyasszonynál volt egy "Just married" feliratú lufi, amit a hivatal aulájában véletlenül elengedett. Mindenki csak legyintett, hogy ennek annyi, de én eldöntöttem, hogy leszedem valahogy. Találtam egy ott dolgozót, akitől szerettem volna létrát kérni, de sajnos nem volt nekik. Végül egy 3 fokos kis fellépőt tudtam szerezni és egy fa fogassal akartuk lepiszkálni a lufit a plafonról. Sikeresen végződött a történet és vicces volt látni, ahogy a koreaiak tátott szájjal nézik végig a műveletet. Azt hiszem az előző munkám során épült belém, hogy mindent meg kell és meg is lehet valahogy oldani.

A szertartás 11-kor kezdődött, többen késtek, szerintem ez elég ciki volt. A párom mondta, hogy ez előfordul náluk, ezért a mi esküvői meghívónkba cselesen azt írtuk, hogy a vendégvárás a szertartás előtt már egy órával megkezdődik. Ha a koreaiak megneszelik, hogy lehet enni és inni már a buli előtt is, akkor biztosan időben odaérnek :D

A szertartás után

Ezután átmentünk az étteremhez, ahol az esküvői ebédet tartották. Szép volt a dekoráció és a hangulatról egy két fős zenekar gondoskodott. A felszolgálók is lelkesek és aranyosak voltak, de persze akadtak félreértések a vendégekkel, mivel sokan csak koreaiul tudtak, vagy mertek megszólalni. A mellettem ülő úr például lassúnak találta a felszolgálást és azt mondta a pincérnek, hogy 10 percet kap, hogy kihozza az ételt, még egy stopperórát is elindított... Az ebéd után a koreaiak felszívódtak, mivel náluk nem szokás órákon át bulizni egy esküvőn, így mi maradtunk az utolsó pár a lány oldaláról.

Az ültetőkártyák, amit végül valamilyen okból kifolyólag nem tudtak felhasználni, de az ebéd végén megkaptuk.

Miután mindenki szétszéledt ránk még várt egy csónakázás a házaspárral a Dunán. Jó lezárása volt ez a napnak és még rólunk is készültek fotók út közben, ha majd megkapjuk, akkor töltök fel néhányat! :)

2017. július 20., csütörtök

Boldog 6. évfordulót!


Hihetetlen belegondolni, de ebben a hónapban ünnepeltük a 6. évfordulónkat. Nagyon sok változáson estünk át ezalatt a pár év alatt, hiszen tulajdonképpen egymás mellett váltunk felnőtté. Jó volt ezt egy olyan ember oldalán megélni, mint a férjem. Húú még mindig olyan fura ezt a szót leírni. A férjem.

Sok mindent tanultunk egymástól, türelemről, megértésről, kompromisszumról. Ezek hozzátartoznak egy kapcsolathoz, legyen az ember bármely náció tagja. Egymást formálgattuk az évek alatt és szerintem jó eredményt értünk el! :) Egy ilyen hosszú kapcsolatban olyan nem létezik, hogy csak rózsaszín ködbe borulva lássuk a másikat, olyan viszont van, hogy időről időre ismét beleszeressünk egymásba, az apró gesztusok, tettek miatt.

Az első közös képünk

Egy nemzetközi kapcsolatban az egyik legfontosabb dolog egymás kultúrájának tisztelete. Olykor tudni kell alkalmazkodni, mindkét oldalt elfogadni és nem szabad rányomnunk a másikra a saját elképzeléseinket. Persze ez attól is függ, hogy éppen merre járunk a világban. Szerencsésnek érzem magam, hogy a férjem már több éve itt él, így tisztában van az értékeimmel és a kultúránkkal. Az étteremben már nem csak odakiabál a felszolgálóknak, ha szeretne kérni valamit, a csámcsogás tabu és úgy általánosságban véve, tud viselkedni. Csak reménykedni tudok abban, ha egyszer kiköltözünk, akkor a sok itt tanult dolgot is magunkkal visszük és képesek leszünk beültetni a hétköznapjainkba.

Az első közös utunk Koreába

Voltak persze vicces pillanatok is a kapcsolatunk elején. Az egyik ilyen a mi közös nyelvünk, az angol használata volt. A legjobb barátnőmmel épp egy pár napja nosztalgiáztunk azon, amikor körülbelül egy hónapnyi együtt járás után bemutattam őket egymásnak. A barátnőm nem értette, hogy mit mond, erre tőlem kért segítséget. Rávigyorogtam és mondtam, hogy én sem értem. Talán megdöbbentő, hogy így kezdtünk bele, de tudnotok kell, hogy Koreában az angol tanítás nem éppen forradalmi. Az összes igeidőt le tudta volna írni nekünk, mivel a lexikális tudást tartják fontosnak, a beszédet viszont nincs sok alkalmuk gyakorolni. Szóval egy ideig csak elég alap dolgokról tudtunk beszélni, de elképesztő volt látni a rohamos fejlődést. Nekem akkor már megvolt a felsőfokú nyelvvizsgám, ezért belőlem magabiztosan folyt a szó, rá pedig folyamatosan ragadt a tudás. Napról napra érezhető volt a változás, de azt mondanám, hogy körülbelül egy év alatt fejlődött annyit mellettem, mint más évek alatt a középiskolában. Többé már nem okozott gondot mélyebb témák megbeszélése sem és a barátnőm is nagyon megdicsérte, amikor egy elég nagy kihagyás után ismét találkoztak. :)

Jeju sziget

A koreaiak végtelen makacsságát nehéz volt megszokni. Ehhez nem is tudok mit hozzáfűzni. A mesterei annak, hogy ha megbántanak a végén úgyis te leszel a hibás, aki megbántotta őt. Viszont felbecsülhetetlen érzés, hogy évek után is a tenyerén hordoz, a szülei imádnak és, hogy mindig is tudtam, mire számíthatok mellette. Amikor egy pár lettünk, elég hamar elmondta, hogy neki igen komolyak a szándékai és egyszer majd el akar venni feleségül. Nem kellett a szokásos játszmákat végigzongorázni, amikről az ismerősöktől hall az ember, hogy mondjuk a srác nem akar megállapodni, mondván ez csak egy papír... Szerencsére mindketten úgy gondoltuk, hogy ez egy igen fontos papír, ezért soha nem volt kérdés, hogy ha eljön a megfelelő idő, akkor összekötjük az életünket.

 Kirándultunk

Szóval boldog 6. évfordulót nekünk és sok sok ilyen szép évet kívánok magunknak a továbbiakban is! :)

Kérdéseitekkel forduljatok hozzám bátran a jangcsilla@gmail.com email címen!

Kövessetek Instagramon: @jangcsilla

2017. július 10., hétfő

Egy hónap múlva indulunk

Augusztus 10-én indulunk Koreába és 19-én jövünk is vissza. Nem lesz túl sok időnk, de rengeteg dolgot kell elintéznünk majd.

Mivel hivatalosan már házasságot kötöttünk, el kell vinnünk magunkkal a házassági anyakönyvi kivonatunkat, hogy kint is bejelentsük a hatóságoknál a párom megváltozott családi állapotát.


Ahogy korábban már említettem, nagyon vágyom a Koreában szokásos esküvő előtti fotósorozat elkészítésére. Ezzel úgy néz ki, hogy akadnak gondok, ugyanis a szolgáltatást csak csomagban lehet megvásárolni, ez úgymond egy mellékszolgáltatás az esküvőhöz. A párom családja most próbálja felvenni egyik-másik hellyel a kapcsolatot, hogy vállalják az esküvői fotósorozat elkészítését. Ha ez nem sikerül, akkor sajnos csak a koreai esküvőnk előtt tudunk majd egy ilyen fotózáson részt venni, amelyet 2018-ra tervezünk csak.


Az időjárás reméljük, hogy nem lesz ellenünk, augusztusban már általában vége a monszun időszaknak, viszont Japán felől szoktak tájfunok érkezni. Igazán szeretném eső nélkül megúszni, hiszen sokat kell majd járkálnunk mindenfelé :)

Amit a legjobban várok, hogy végre eredeti koreai ételeket fogyaszthassak, habár ezt nem vihetem túlzásba, hiszen szeptember 2-án még bele kell férnem a menyasszonyi ruhámba. A párom apukája azt mondta, hogy csak úgy ehetünk, ha mindennap lemegyünk a házukban lévő edzőterembe :D Ő is aggódik az esküvő előtti fölös kilók miatt, hiszen tudja, hogy mennyit vagyunk képesek enni, ha végre rászabadulunk a koreai ételekre.

Ezeket szeretnénk feltétlen elfogyasztani az utazás során:

Galbi
Leggyakrabban minőségi marhahúsból készítik, étkezés közben, az asztaloknál grillezik maguknak a vendégek.

Bulgogi
Pácolt, hajszál vékonyra vágott marhahús, szintén grillen elkészítve.

Bibimbap
Különböző húsokkal, zöldségekkel és rizzsel összekevert egytál étel.

Dakgalbi
Gochujang szósszal összekevert és összesütött filézett csirkecomb, rizsnudlival

Kimbap
Hínárlapokba tekert főtt rizs, zöldségekkel, húsokkal.

Tteokbokki
Az utcai étkezdék tipikus étele, az egyik legnagyobb kedvencem.

Dakkochi
Filézett csirkecomb édeskés szószban. Ez szintén az utcai árusoknál kapható finomság.

A páromnak kint tervezünk öltönyt venni az esküvőre. Tipikus ázsiai testalkata van, hosszú felsőtest és ahhoz képest elég rövid lábak. Ez nem olyan feltűnő, de a magyar szabású öltönyökön nagyon sokat kellene alakítani, hogy jó legyen rá, úgyhogy végül amellett döntöttünk, hogy kint vesszük meg a megfelelő darabot.

Mivel a sógornőm kisbabát vár, ezért végül nem tud a családdal Budapestre jönni az esküvőnkre. Már tudjuk, hogy a kis jövevény kislány lesz, úgyhogy elkezdtünk neki is bevásárolni, amiket majd augusztusban már viszünk ki :) Úgy örülök, hogy lány lett, mert nekik egy csomó kiegészítőt lehet beszerezni!! :D

A párom szülei egyébként majd augusztus 29-én érkeznek meg Budapestre. A környéket fogják bejárni, az esküvő utáni hétfőn viszont útnak indulnak, hogy bejárják Európa egy részét. Majd csak szeptember 8-án jönnek vissza Budapestre, amikor is délután már indul a gépük vissza Szöulba.

Kérdéseitekkel forduljatok hozzám bátran a jangcsilla@gmail.com email címen!

Kövessetek Instagramon: @jangcsilla