Érdekességek és furcsaságok pt.4

 A mai bejegyzésemben folytatom a már több részes "érdekességek és furcsaságok" sorozatot Koreáról. Sokat gondolok az országra, hiszen lassan egy éve már, hogy utoljára kiutaztunk a férjem családjához. Nagyon fáj a szívem, hogy csak videókon, fotókon és videótelefonálás útján láthatják Danit. El sem tudom képzelni, hogy ez milyen nehéz lehet egy nagyszülőnek. Egyébként sem könnyű ekkora távolságot áthidalni, de a vírushelyzet most még azt a kevés személyes találkozót is elvette tőlünk. Terv szerint 2021 júliusában próbálunk meg majd kiutazni, de ez nyilván ismét tolódhat a helyzetre való tekintettel.

Szóval sokat jár Korea a fejemben és sok új dolog eszembe jutott, amit még nem osztottam meg veletek, de érdekes vagy talán furcsa lehet. 🙂

Huzat mindenre

Gondolom az igényesebb megjelenés a cél, de néha olyan dolgokra tudnak huzatot tenni, ami nekem eszembe sem jutna! Simán letakarják egy anyaggal például a légkondicionálót...

...a ballonos vizet,

...vagy akár a ventilátort.

De még a távkapcsolót is van aki díszes anyagba öltözteti.

Mindennapos hajmosás

Koreában mindennap hajat mosnak az emberek. A vastag és sűrű szálú hajukat úgy tudják csak formázni, ha ezt megteszik. Amikor összejöttünk a férjemmel, akkor meglepetten nézett rám, hogy én nem mosok hajat mindennap, hiszen náluk ez a tusolás/fürdés része. Megnyugtattam, hogy nem csak én bliccelem el, nálunk ez nem szokás, ráadásul ha az én vékony szálú világos hajamat folyton megmosnám, szerintem igen hamar megkopaszodnék. Ez meggyőzte, hogy talán tényleg nincs rá szükségem és heti 3x is elég! 😀

Papucs - akár télen is

Általában két alkalommal szoktunk Koreába látogatni, télen és nyáron. Minden évszaknak megvannak a jellegzetes elemei, de az egyik legfurább, hogy nem egy embert láttam már kint a hideg időszakban nyaktól bokáig érő téli kabátban PAPUCCSAL. Ez utóbbi azért elég extrém, de valahogy téli cipőkben nem túl jók, mert a kilógó csupasz boka tényleg mindennapos látvány. Nem értem, hogy bírják? 🥶

Rejtett kamerák a nyilvános wc-kben

Sajnos egy igen nagy probléma kint, hogy a nyilvános wc-kben perverz alakok rejtett kamerákat helyeznek el, felveszik a hölgyeket mosdóhasználat közben és különböző oldalakra feltöltik a felvételt. Emlékszem, hogy autópálya melletti wc-knél láttam már kirakva egy kis táblát, amire ráírták, hogy gyakran átkutatják a fülkéket, de akkor még nem igazán tudtam ezt az üzenetet hova tenni. Az egyik boltban járva figyeltem fel a képen látható kis kártyákra és persze rögtön felkeltette az érdeklődésemet az áthúzott kamera jel. A férjemnek megmutatva megtudtam, hogy elvileg ha ezt a lapot a szemed elé teszed ott a piros kis ablaknál és végigpásztázod a fülkét, akkor észre lehet venni a rejtett kamerákat. 4400 won a biztonságos mosdóhasználatért 👀

Környezetvédelem

Egyre több helyen lehet érzékelni, hogy próbálnak tudatosabban odafigyelni a környezet védelmére, ami szerintem nagy előrelépés Koreában. A legutóbbi utazásunknál először tapasztaltam, hogy ha a boltban szatyrot kérsz, hogy elrakd a vásárolt árut, akkor nem egy sima nejlonszatyrot kapsz, hanem a kint használatos szemeteszsákot, ami valóban olyan, mint egy szatyor, így haza viszed benne a termékeket, majd szemeteszsákként funkcionál.

A Starbucksban láttam, hogy végre bevezették a papír szívószálat, ami teljesen jól teljesít abban a pár percben, amíg kiszippantod a lattédat a pohárból. (Némi késéssel, de ezt már Magyarországon is bevezették)

Ügyintézés közben akadtam rá ezekre a papír spatulákra, amit kávékészítéshez tettek ki, műanyag kanál/kavaró pálcika helyett.

A vízgépből sok helyen pedig pohár helyett ilyen kis boríték szerű papírkába lehet tölteni a vizet.

Lámpaoltás 21 órakor

A koreai apartmanokban általában van egy hangosbemondó, amin keresztül a ház vezetése, mondjuk hogy olyan, mint a közös képviselet, hasznos információkat tud megosztani a lakókkal vagy éppen kéréseket fogalmaznak meg feléjük. A férjem szüleinek a lakásánál energiaspórolás céljából egy héten egyszer ezen keresztül kérnek meg mindenkit, hogy este 9-kor oltsák le a világítást a lakásban 10 percre. Az idő leteltével megköszönik a közreműködést és bemondják, hogy mennyi energiát spóroltak meg összesen. Szerintem ez is egy jó pofa kezdeményezés!

Ha még nem olvastad a sorozat előző bejegyzéseit, akkor itt megteheted:

Érdekességek és furcsaságok pt.1

Érdekességek és furcsaságok pt.2

Érdekességek és furcsaságok pt.3

Tudtad? 10 random dolog Koreáról

Köszönöm, hogy ismét velem tartottatok, ha tetszett a bejegyzés, akkor nyomjatok egy like-ot! ^^

Sziasztok~~!!

Koreai utazás a legjobb barátnőm szemével

Most egy kicsit visszarepülünk a múltba és kikérdezem a legjobb barátnőmet az első koreai utazásáról. 2018 augusztusában Eszter a koreai esküvőnkre jött ki. Különleges az ő szemszögéből alkotott vélemény, hiszen miattunk érkezett a félszigetre és nem a Korea iránti rajongása miatt. Lássuk, hogyan érezte magát abban a pár napban, mennyire sikerült megtapasztalnia a koreai életérzést.

Eszter, hogyan készültél a koreai utazásra, mik voltak az elképzeléseid látatlanban?

Azt gondolom, hogy kifejezetten nem készültem, egyedül attól tartottam, hogy vajon fogok-e tudni olyan ételt találni, ami nem túl csípős, de mégis helyi. Jártam Ázsiában korábban, a nagy vetélytárs Japánban volt szerencsém megfordulni évekkel ezelőtt, hasonlóra számítottam. Pár nevezetességet, múzeum félét megnéztem a neten, de számomra az esküvő, mint életesemény volt a fő attrakció.

Mi az első emléked, amikor megérkeztél az országba?

Lényegében az, hogy amint túljutottam a szokásos útlevél ellenőrzésen a Te arcodat láttam, ahogy izgatottan várod, hogy mikor jövök már. 😊 Ezt követően megmaradt pár érdekes ember a reptérről meg, hogy egész megéheztem.

Mi volt az első koreai étel, amit kipróbáltál?

Szinte rögtön, már a reptéren belekóstoltam a helyi ízekbe. Egy sushira emlékeztető algával borított zöldséges rizsétel volt az első fogás, ezt kimbapnak hívták. Ehhez tartozik egy jó sztori is, miszerint egy mobilkészülék szerű tárgyat adtak, ami jelezte, ha az étel elkészült, hogy addig is foglalj helyet, ne ácsorogj feleslegesen. Hipp-hopp jelzett, hogy elkészült minden, én mentem is érte, de a készüléket nem kérték vissza. Miután végeztem az evéssel gondoltam visszaadom a kütyüt, de úgy tűnt, hogy nem értik amit angolul mondok, mert ahelyett, hogy elvették volna, a kezembe nyomtak még egy adag ételt, hiába tiltakoztam, hogy ez valami félreértés lesz. Végül dupla adag kimbappal a gyomromban vágtunk neki a pár órás buszútnak Daejeonba.

Mennyire tudtál elboldogulni koreai nyelvtudás nélkül?

Mint ahogy a fentebb említett történet is mutatja az angollal nem megyünk messzire Koreában. Lehet, hogy tudnak, de azt nagyon jól titkolják. Én személy szerint jó, ha 2-3 dolgot tudok koreaiul, szóval, ha valaki kint képzeli el a jövőjét, akkor feküdjön neki a nyelvtanulásnak. Turistaként elég, ha van interneted és a Google Translate App segítségével fordítasz.

Szerinted mennyire volt más a koreai esküvőnk a magyarországihoz képest?

A koreai esküvő kissé távol állt az ízlésemtől, a végletekig megszervezett volt, kissé már-már színpadias.

A menyasszonyi csokrot például egy kiválasztott személynek kellett elkapnia, ez lettem én. A jó fotó érdekében többször is odadobta nekem Csilla a virágokat - ez egy kicsit sem volt így spontán.

A ruhát állandóan igazgató hölgy nagyon komolyan vette a munkáját. A tradicionális szertartás sokkal fesztelenebb, családiasabb volt. Nekem a barátok hiánya feltűnő volt, egy munkatárs és/vagy üzleti partner előbb felbukkan egy ilyen eseményen. Pedig kíváncsi voltam, kik azok a Shinkwonnak, mint mi egymásnak a gimis társaságból. A vendégek megvendégelése viszont sokkal praktikusabb volt, mint itthon. Az all you can eat rendszerű, svédasztalos finomságokból mindenki annyit evett amennyit jónak gondolt, és mivel az épület komplexumban több rendezvényt is tartottak egy időben, így folyamatosan pörögtek a konyhában és az étel friss volt.

Mi a legkedvesebb emléked az utazásról?

Sok-sok pozitív emlékem van, nehéz a választás. Talán kiemelkedik közülük a hanbokba öltözés és a palota negyed bejárása. Volt egy kis eső, amikor odaértünk, de mire átöltöztünk már kezdett kisütni a nap és remek fotókat lőttünk a helyen, szóval jól mulattunk.

Az autentikus élményen túl, koreai hanbokba öltözve a paloták ingyen látogathatóak, szóval duplán jól jár az ember.

Mi a legkellemetlenebb emléked az utazásról?

Hmm… még soha nem volt gondom a szállodák be- és kijelentkezésével korábban. De mindig van egy első alkalom. A barátnőm családjától azt az információt kaptam, hogy délben kell elhagyni a szobát, viszont 11-kor jelzett nekem a személyzet, hogy ideje kijelentkeznem. Hát ilyen gyorsan még soha nem pakoltam be a bőröndömet, attól tartottam, hogy esetleg kiszámláznak még egy éjszakát Shinkwon szüleinek. Ezen felül eléggé megmaradt bennem az is, ahogy egy idős bácsi rám suhintott egyet az esernyőjével a metróban, mivel a lifthez álltunk sorba. Csilla anyukája nem tudott lépcsőzni, mi nyilván tudtunk volna, de nem akartuk egymást elveszíteni, ezért mentünk együtt a lifthez. Annyira irreális volt a helyzet, hogy egy időre mindannyian lefagytunk.

Sok országban jártál már, sok náció tagjával találkoztál, mennyiben voltak mások a koreai emberek?

A külsőségeket nézve én kaméleonként vegyültem közöttük, sok helyen jártam, de az arcom nagyon kompatibilis más országok népeinek arcával. Enyhén ázsiai vonásaim vannak, amik nem tudom 100%-ban honnan jöttek, de igazi ázsiai felmenőkkel NEM rendelkezem. Ha napszemüvegben vagyok simán lehet, hogy nem szúrják ki a helyiek, hogy nem oda tartozom. Belső értékek tekintetében a koreai emberek sokkal élhetőbb közösséget hoztak létre, nem annyira merev, mint a japán rendszer. Ez talán annak is köszönhető, hogy az amerikai befolyást nem ellenséges közeledésnek, inkább gazdasági hajtóerőnek élték meg, így a nyugatról hozott kultúra követendővé és kedveltté vált. Japánban a hadtörténeti múzeumban a „fehér ördögök” kifejezés abszolút elfogadott volt, így bár ők is sokat változtak, Korea ebben megelőzte őket. Kicsivel nyitottabbak a külföldiekre, de az átlagember itt sem fog különösebben érdeklődni az idegenek iránt. Szerintem minden országra igaz, ha tisztelettel és kedvességgel indítasz, nagy gond nem lehet belőle. Mi magyarok amúgy is a kelet és nyugat találkozásából táplálkozunk 1000 meg 1000 éve, így forduljunk balra, vagy vigyen az utunk jobbra, a térképen soha sem leszünk elég nyugatiak, ahogy elég keletiek sem.

Jól érezted magad, visszamennél még egyszer?

Összességében nagyon jól éreztem magam, biztos, hogy ha lesz rá lehetőség, még visszatérek, de ha én megyek, akkor neked is jönnöd kell! 😊

A Myeong-dong bevásárlónegyedben

Köszönöm Eszternek a fényképes élménybeszámolót!

Ha tetszett a bejegyzés, akkor nyomjatok egy 👍-ot! Írjátok meg nekem a Facebook-ra kommentben, hogy - ha már utaztál Koreába -, hogyan éreztétek magatokat, - ha pedig csak tervben van az utazás, - mit vártok a legjobban? ^^