2019. május 29., szerda

Közös otthon egy koreai férjjel

Épp a negyedik ételhordó dobozt törölgettem el mosogatás után, amikor elkezdtem azon gondolkodni, hogy milyen furcsa, hogy ennyi dobozkánk van. Aztán azon, hogy milyen számunkra természetes, de egy kívülálló számára talán furcsa dolog található meg az otthonunkban.

Koreai hűtőszekrény
Én tényleg, de tényleg nagyon imádom a kimcsit és a különböző savanyított, hosszan érlelt koreai savanyúságokat, mellékfogásokat, de azt sajnos nem bírom, ha a téliszaláminak, a sajtnak vagy a tejnek ilyen íze van. Márpedig ezek a termékek egy pillanat alatt magukba szippantják az erős aromákat és ezáltal fogyaszthatatlanná válnak. Higgyétek el, hogy külön kutatómunkát végeztem az interneten különböző praktikákat keresgélve, miként lehet ezeket a szagokat semlegesíteni, de nem lehet. A legtöbb, amit Koreában ki tudtak találni az a kimcsi hűtő feltalálása volt. Hát mégsem mondhattam a férjemnek, hogy koreaiként felejtse el hazája ételeit és innentől csak paprikás krumpli és gulyáslevesen lesz itthon. A megoldás tehát az lett, hogy két hűtőszekrényt vettünk, így mindenki boldog és senkinek sem kell lemondania a kedvenc ételeiről.

Kimcsi hűtők Koreában

Ételtárolás
A bevezetésre visszatérve, szerintem a családomnak egész életében nem volt annyi ételhordó doboza, mint amennyi a mi háztartásunkban megtalálható. A koreaiak mindent ilyen dobozkákba pakolnak ki a gyári csomagolásból, vagy ha mi magunk készítünk el egy banchan-t, akkor ezekben a dobozkákban a legkönnyebben megoldható a tárolás. Egy átlagos koreai hűtőszekrényét kinyitva tehát ne lepődjetek meg ezen a látványon:


Rizsfőző készülék
Ez az egyik kedvenc háztartási eszközöm itthon! 2 személyre körülbelül 20 perc alatt elkészíti a rizst és akár több órán át melegen és frissen tartja. A rizsfőzés szerintem mindenkinek gyenge pontja, de ezzel a készülékkel gyerekjáték, ráadásul igen ízletesen készíti el ezt az egyszerű köretet, só hozzáadása nélkül. Rengeteg program elérhető a masinán, de én ezeket még nem tudom használni, sőt szerintem a férjem sem nagyon, elég lett volna egy egyszerűbb darabot beszerezni. A családomból is mindenkinek vettünk már és habár náluk nincs mindig elől, mert nem készítenek rizst napi rendszerességgel, ők is lelkes felhasználók.

A CUCKOO (kkukku) márka a legkeresettebb a piacon

Rizs
Na jó rizs talán mindenkinél van otthon. De úgy sejtem, hogy nem egy 9 kg-os zsákkal. Majdnem mindennap kerül nálunk az asztalra, így igen gyorsan fogytak a kis zacskók, ráadásul a férjem szerint ezeknek a szupermarketben kapható rizsfajtáknak nem olyan az íze, mint a koreainak. Még jó, hogy erre is van megoldás és Budapesten már több koreai bolt is elérhető, így óriási kiszerelésű zacskókban vihetjük haza ezt a gabonát. Hétvégén vettünk újra, mert a férjem már izgult, hogy az előző zsákban csak kb. 4 kg maradt...


Nyakmasszírozó
Mindig van valami új sláger kint, amit mindenkinek meg kell vennie. Tavaly nyáron a férjem egyik Magyarországon dolgozó koreai barátja kért magának kintről nyakmasszírozót. Persze a férjemnek is rögtön megtetszett, ezért idén ő is beszerzett egyet itthonra. A koreai háztartások tele vannak ilyen praktikus dolgokkal! Én kértem, hogy ne hordjon haza mindenféle limlomot, mert úgysem használjuk őket túl gyakran és nem szeretem mindig ide oda pakolászni ezeket a haszontalan dolgokat. Egyik nap persze jól elaludtam a nyakamat és gondoltam, hogy én is ráfanyalodok titokban a nyakmasszírozóra. Hát persze, hogy akkor sétált be a férjem a szobába és nagy vigyorogva csak annyit mondott: "Na ugye?!" 😂


Tésztásleves
A világ egyik legegészségtelenebb étele az instant tésztás leves, mégis bátran mondhatom, hogy ez manapság már Korea egyik nemzeti ételének számít. Gondolom csábító, hogy olcsó, gyorsan elkészíthető, a kinti kis szupermarketekben helyben el is fogyasztható. A férjemnek külön kosara van a kamrában a tésztás leveseknek. Egy héten egyszer-kétszer biztosan eszik belőle, annak ellenére, hogy én nagyon ellenzem. Ha még nem készültem el a vacsorával mire hazaér, képes megenni előtte egy ilyet, de volt már, hogy éjfélkor kaptam rajta, amint TV nézés közben ez volt a nassolni való.


Köszönöm, hogy elolvastátok a bejegyzést, remélem tetszett!

Kövessetek Facebookon is.

Instán is megtaláltok.

Ha pedig van kérdésetek, akkor akár emailt is írhattok nekem.

Sziasztok~!

2019. május 16., csütörtök

Tteokbokki (떡볶이) recept


Ha Dél-Koreában élnénk, akkor valószínűleg csak lesétálnék az utcára az egyik pojangmacha-ba és megvenném (utcán felállított sátrak, ahol ezeket az igazi koreai street food-okat lehet kapni), de sajnos itt ez nem ilyen egyszerű. Szerencsére már Magyarországon is rengeteg koreai hozzávalóra lehet szert tenni, így nem okoz problémát a főzés. Ahány ház annyi szokás, ezt a finom ételt is rengeteg módon el lehet készíteni. Az évek alatt kitapasztaltam mi hogyan szeretjük és azt hiszem az igazi elismerés, amikor a férjem az első falat után bólogat, hogy ez nagyon jó!!! 😄

A tteokbokki egy alapból igen csípős étel, de itthon elkészítve mi szabályozhatjuk a felhasznált paprikakrém mennyiségét. Sajnos elkerülhetetlen, hogy néhány koreai hozzávalót beszerezzetek a főzéshez, de ha koreai bolt közelében jártok, akkor feltétlenül ajánlom, hogy a bevásárlólistán ezen hozzávalók is legyenek rajta.


Hozzávalók

🔸 egy zacskó tteok, vagyis rizsnudli
🔸 tengeri hínár
🔸 egy nagyobb fej vöröshagyma
🔸 2 szál újhagyma, aminek a zöldje is szép
🔸 kukorica szirup (mézzel helyettesíthető)
🔸 tteokbokki szósz
🔸 gochujang, vagyis paprikakrém (ha vesztek tteokbokki szószt, akkor nem feltétlenül kell)
🔸 rámentészta
🔸 főtt tojás
🔸 mozzarella sajt

Ezen felül ajánlom a következő fagyasztott finomságokat is bele, ízlés szerint (ttügim - 튀김):

🔸 mandu, vagyis töltött batyu
🔸 lapos mandu
🔸 odeng, vagyis hal lapocska
🔸 gimmari, vagyis algával és üvegtésztával töltött rudacska


Elkészítés

1️⃣
Önts 4dl vizet egy magasabb falú serpenyőbe és tedd bele a hínárt. Ezt egy pár perc forralás után ki kell venni. Ha van háziállatod, akkor nyugodtan add neki oda, a mi kutyusunk imádja és nagyon egészséges csemege! 😅


2️⃣
A vöröshagymát és az újhagymát tedd a forrásban lévő vízbe. Egy kicsit szoktam hagyni had puhuljon, ha rögtön ráteszitek a tteokbokki szószt és a paprikakrémet, akkor nagyon megszívja magát és túl csípős lesz.


3️⃣
Egy pár perc elteltével, ha már látjátok, hogy puhul a hagyma, akkor jöhet a tteokbokki szósz. Én paprikakrémet végül nem tettem bele külön, mert így is elég csípős lett (mióta kisbabát várok, nem bírom annyira 😅), de ha ti még csípősebben szeretitek, akkor mehet rá egy evőkanálnyi. Ebben a fázisban teszek bele egy evőkanálnyi kukorica szirupot is, amit mézzel helyettesíthettek. Ezt a trükköt egy utcai árus ahjummától lestem el és tényleg hozzáad egy finom édeskés ízt, viszont nem annyira édes, hogy zavaró legyen.


4️⃣
Pár perc összefőzés után jöhetnek a rizsnudlik. Fontos, hogy ezeket ugyanúgy meg kell mosni a felhasználás előtt, mint a sima rizst. Nudliból használhattok fagyasztott fajtát is, de ebben az esetben 1-2 órával a főzés előtt már vegyétek ki a mélyhűtőből, ugyanis fagyott állapotban a hirtelen magas hő hatására szét fognak repedni.


5️⃣
Közepes lángon kb. 10 perc alatt viszonylag puhák lesznek a nudlik, így a legvégén már csak az van hátra, hogy a töltelék finomságokat beletegyétek a serpenyőbe. A főtt tojást előre készítsétek el, a gimmarit pedig egy másik serpenyőben nagyon kevés olajon süssétek ki 2-3 perc alatt, mert így lesz igazán ropogós. A mandu és az odeng fagyott állapotban is mehet bele, hiszen ezek gyorsan elkészülnek. Nem kell megijedni, ha úgy érzed, hogy túl sok víz van benne, a töltelékek fel fogják szívni és végül egy sűrű állagú szószt fogtok kapni.


6️⃣
Kicsi tűzön, folyamatos átmozgatás mellett (kevergetni nem érdemes már, mert a mandu szétnyílhat), körülbelül újabb 10 percig főzitek tovább. Ha érzed, hogy a mandu rendesen kiolvadt, akkor kész is vagy, a legvégén mindenképp szórd meg mozzarella sajttal, sokkal vagy kevéssel, úgy ahogy te szereted!


A koreaiak úgy fogyasztják, hogy az asztal közepére helyezik a serpenyőt és csipegetnek belőle, én viszont mindenkinek külön kiszoktam szedni, de ez már tényleg csak azon múlik, hogy ti hogyan szeretnétek.

Savanyúságként ajánlom a danmuji-t, vagyis a savanyított sárga retket, ami egy kis enyhülést fog hozni, ha túl csípősre sikeredett a végeredmény.


Jó étvágyat! 맛있게 드세요~~! ^^

Amennyiben ti is elkészítitek ezt az egyszerű, de annál népszerűbb koreai fogást, akkor osszátok meg velem, hogy ízlett!

2019. április 8., hétfő

A halál oka: túldolgozás

Korea egyike azon országoknak, ahol külön kifejezés van arra, amikor a munkavállaló a túl sok munkába hal bele, ez a gwarosa - 과로사 (ejtsd: gvároszá). A dübörgő gazdaság, a jólét nem magától adódott, a koreaiak teremtették, embert, dolgozót, családot nem kímélve. A koreai háború után gyorsan talpra kellett állniuk és ezáltal a dolgozókat kényszerítő munkamorál alakult ki. Ez a kényszerítés egy idő után a kultúra része lett és mindennapi szokássá vált. Mindenki teszi a dolgát, mert tudja, hogy a társadalom ezt várja el, így lesz sikeres az ország, de meddig lehet ezt fenntartani?


Nem nagyon tudok a férjemnél szorgalmasabb embert megnevezni. Nap nap után kel hajnali 4-kor és indul dolgozni, majd este olyan 8-9 fele ér haza. Ez számunkra, európai emberek számára szinte elképzelhetetlen és, ha nem lennék ebben a helyzetben, akkor el sem hinném, hogy ilyen létezik. Nincs betegszabadság, a férjem néha kínjában azzal viccelődik, hogy innen csak meghalni lehet elmenni, de én magam sem gondoltam, hogy vannak emberek, akik valóban a túl sok munkába halnak bele. Szerintem mindannyiunknak van egy elképzelése az ázsiai emberekről: szívósak, ezért nem lehet semmi bajuk, de tény, hogy ők is "csak" emberek és a túlhajtás, a kialvatlanság szedi az áldozatait. Nagyon nehéz persze elismertetni a cégekkel, hogy a túl sok munka végzett a dolgozóval. Olvastam például egy olyan esetről, amikor a feleség maga gyűjtögette a bizonyítékokat utcai kamerafelvételekről, hogy a bíróságnak be tudja bizonyítani, hogy a férje mennyit dolgozott, ugyanis a cégnél nyilvántartott adatok alapján normál munkaideje volt, a túlórákat senki sem rögzítette, ezért a biztosító nem akart fizetni az asszonynak.

A miniszterelnök próbálkozása
Moon Jae-in a kampánya során többször hangoztatta, hogy változásra van szükség, hogy az emberek kevésbé legyenek kihasználva és a családoknak több ideje legyen együtt. Tény, hogy a koreai gyerekek nagy része nem nagyon látja az apukáját, mert mire felébrednek reggel, már nincsenek otthon, mire lefekszenek este, pedig még nincsenek, így a nevelés egyedül az anyákra marad, a családban elidegenedés következik be.


Az első valódi próbálkozás az volt, hogy a közszférában dolgozók számítógépei reggel 8-tól csak este 6-ig használhatók, konkrétan ha befejezted a munkád, ha nem, 18 órakor a gép magától leáll. Pont Koreában tartózkodtam, amikor ennek a tesztüzeme elkezdődött. A dolgozók azt nyilatkozták így sokkal produktívabb a napjuk, ugyanis volt, hogy csak papírokat pakolgattak ide-oda, hogy úgy tűnjön csinálnak valamit, mert a cég elvárta tőlük a túlórát, viszont így napközben valóban hajtanak, hogy estig befejezzenek mindent, utána pedig rohannak haza a családjukhoz.


A következő nagy változás idén januárban volt, vagyis hogy a maximum munkaidőt egy héten 52 órában határozták meg a több, mint 300 embert foglalkoztató cégeknél. Ezzel 43.000 új munkahelyet teremtettek, mivel a cégeknek új munkavállalókat is fel kellett venniük.

A valóság
Még mindig vannak olyan dolgozók, akik panaszkodnak, hogy habár papíron csak napi 8 órát dolgoznak, a valóságban ez még a 12 órát is meghaladhatja. Sajnos nem minden munkakört lehet jól ellenőrizni, egy irodai munka esetében nyilván könnyebb a dolog, de például a postásoknál, futároknál még mindig fennáll a túldolgozás problémája, hiszen nehezen ellenőrizhetőek mozgás közben. Tavaly például volt egy postai kézbesítő, aki munkavégzés során szenvedett balesetet, ennek ellenére a cég behívta dolgozni, ezért az embertelen bánásmódról panaszkodó levelet hátrahagyva vetett véget az életének. Egy kis idővel később az egyik dolgozó felgyújtotta magát a munkahelyén, majd még két ember halt meg a túldolgozás miatt.

Kötelező iszogatás a főnökkel
Egy másik nehéz téma, hogy hiába fejeződött be a dolgozók munkaideje, ha a főnök el akar velük menni iszogatni, akkor a beosztottaknak követnie kell őt. Erre viszont rögtön tudok nektek ellenpéldát mesélni. A férjem nem szereti az alkoholt, pont úgy ahogy én sem. Egyszer még a kapcsolatunk elején próbálkoztunk a romantikus hangulatot fokozván egy üveg borral, de az első korty után egymásra pillantottunk és fejcsóválás mellett félretettük...😄 A főnöke is tisztában van azzal, hogy nem iszik, így nem is erőlteti. Sokan ott rontják el, hogy nem mernek ellentmondani az elején, vagy éppen az újdonság varázsa miatt még élvezik is, hogy elmehetnek együtt iszogatni a kollégákkal, de később nem tudnak kilépni a mókuskerékből, így már valóban nem értené meg a főnökük, hogy miért akarják kihúzni magukat a munka utáni szórakozásból.


Szörnyű történetek ezek és igazán remélem, hogy a miniszterelnök valóban észbe kap és könnyen követhető, könnyen betartható korlátozásokat vezet be. Attól tartok, hogy érdekellentét jöhet létre, hiszen, ha a koreaiak nem hajtanak ennyire, akkor az ország sem képes fenntartani a folyamatos fejlődés ezen szintjét, de akkor is úgy gondolom, hogy mindenkinek joga van az emberibb bánásmódhoz és biztosan lehet középutat találni.

Köszönöm, hogy a legújabb írásom is elolvastad! Ígértem nektek egy nyereményjátékot a nyáron, amit végül nem hirdettem meg, ezért ne haragudjatok rám, de az összeköltözés miatt elég kaotikus volt a helyzet. Most már tényleg berendezkedtünk és a férjemtől rendeltem még néhány apróságot Koreából, így az elkövetkezendő napokban érdemes ránézni a blog Facebook oldalára, mert hamarosan megmutatom, hogy mit nyerhettek!

Kövessetek hát Facebook-on is!

További szép estét mindenkinek!

2019. március 22., péntek

Fiú 👦 vagy lány 👧? | Az elsőszülött fiú jelentősége Koreában

Amennyiben követtek valamelyik másik oldalamon, akkor valószínűleg már láttátok, hogy megosztottam a nagy hírt, vagyis, hogy júliusban kisfiunk fog születni. Végre 100%-os bizonyosságot nyert a dolog. A 12 hetes ultrahangon az orvos fiút mondott, ám a 18 hetesen ugyanez az orvos lányt. Őszintén szólva első gyermekes szülőként nekünk teljesen mindegy volt, hogy milyen nemű lesz, de vásárlás szempontjából, amit lassacskán tényleg szeretnénk elkezdeni, azért lényeges volt tudni. Mondjuk manapság a termékek sokszínűsége kimeríthetetlen, nem csak rózsaszínben és kékben kell gondolkodni, de azért a legtöbb ruhácskán van valamilyen célzás a nemet illetően, legyen az egy dínó vagy egy kis masni.


Örültünk, hogy ismét láthattuk a kisbabánkat, ráadásul rögtön 3D-ben. Ezek a fotók valószínűleg csak nekünk szépek, de csodálatos élmény, mindenkinek ajánlom. Egy érdekes dolog, hogy mióta a férjem is látta őt, azóta érzem, hogy jobban kötődik hozzá. Én a várandósság alatt jöttem csak rá, hogy az apukáknak milyen furcsa ez a helyzet, hiszen nem az ő pocakjuk kezd el gömbölyödni, nem ők érzik az első kis rúgásokat és nem részei ennek az egységnek, amit mi nők a kisbabánkkal alkotunk.

Nagyon kíváncsian várjuk, hogy a koreai és magyar gének milyen hatással lesznek egymásra. Az ultrahangos képeket nézegetve azt állapítottuk meg, hogy az orrocskája és a járom csont körüli rész az enyém. 🙃

Na de mit is gondol az ember először, amikor megtudja, hogy fiút vagy lányt hord a szíve alatt? Az én első gondolatom az volt, hogy szegénykém mehet majd a katonaságba. Természetesen lehet, hogy addigra nem is lesz sorkatonai kötelezettség, meg őszintén szólva nem is árt egy férfinak, ha egy kicsit megízleli a rend és a fegyelem ízét, de sok rosszat hallani a katonaságnál eltöltött évekről. A férjem mondjuk jó emlékeket őriz, de ő annyira jól alkalmazkodik minden helyzethez, hogy ezen már meg sem lepődöm.


Aztán a második gondolatom az volt, hogy mivel Koreában tervezünk élni, nagy valószínűséggel egyszer lesz egy koreai menyem... Juhééé... Ha egjózni mer, akkor megtiltom a házasságkötést.


Ráadásul mivel első szülött fiú lesz, ezért lehet, hogy sok lány majd nem is akar vele randevúzni. Hogy ennek mi a történelmi háttere?

Az elsőszülött fiú szerepe Koreában

Egészen a konfucianizmusig kell visszanyúlnunk, hogy erre választ találjunk. Eszerint az ősök tisztelete nagyon fontos, ez meghatározza a fő erkölcsi tanításait, vagyis hogy: "a fiú köteles megadni az illő tiszteletet az apjának, a fiatalabb testvér tisztelettel és alázattal tartozik az idősebb testvérnek, a feleség köteles megadni a tiszteletet a férjnek, az ifjabb barát az idősebbnek, az alattvaló a felettesnek, és mindenki köteles magát alávetni a császárnak."

Régen az első szülött fiút részesítették előnyben a többi gyermekkel szemben, hiszen ő volt az, aki a családi vérvonalat és nevet továbbviszi és az ősöknek tartott rituálét, például Chuseok és Sollal alkalmával megtartja. A nők nem szerettek első szülött fiúkhoz hozzá menni, hiszen ez rengeteg plusz munkával járt, ráadásul általában a férj szüleivel kellett együtt lakniuk, hogy gondoskodhassanak róluk. Persze ez manapság már igen elmaradott felfogásnak minősül, de még vannak olyan családok, főként vidéken, akik eszerint élnek.

Terülj-terülj asztalkám az ősöknek, amit a nőknek kell elkészítenie!

Amikor még nem tudtuk, hogy kisfiunk vagy kislányunk lesz, a férjem szüleit megkérdeztem, hogy minek örülnének jobban? Legnagyobb megkönnyebbülésemre azt mondták, hogy nekik mindegy, csak egészséges legyen. Azért az ősi szokásoktól nehéz szabadulni. Amikor kiderült, hogy fiunk lesz, akkor láttam rajtuk, hogy nagyon boldogok (lehet, hogy egy lánynak is ennyire örültek volna persze!), de amin jót mosolyogtam, ahogy elismerő tekintettel bólogattak rám. "Igen, megcsináltad!" 😃 Abba ne menjünk bele, hogy sejtek szintjén ez a férjemen múlott, hiszen a kisbaba neme genetikai szempontból az apákon múlik ugye...😃De azért bezsebeltem az elismerést. 😉

Koreában hivatalosan a mai napig nem árulhatják el a kisbabák nemét a szülőknek, mégpedig azért, mert attól tartanak, hogy ha nem fiú, akkor esetleg terhesség megszakításra kerülhet sor, ami kint egyébként teljességgel illegális minden formában. Persze manapság már nem hiszem, hogy ez a veszély fennállna, de továbbra is csak titokban, célozgatva osztják meg a szülőkkel az orvosok a nagy hírt.

A férjem tegnap utazott ki a szüleihez. A februári utazás ennyire eltolódott, ugyanis a munkája miatt végül nem tudott akkor kimenni. A koreai munkamorálról egy következő alkalommal írok majd nektek, mert az is megér egy bejegyzést! 😉

Köszönöm, hogy ismét velem tartottatok! Szép hétvégét kívánok mindenkinek!

2019. március 2., szombat

[K-Beauty teszt] Mamonde Rose Water tonik


Mióta kisbabát várok, próbálok még tudatosabban odafigyelni arra, hogy mit kenek az arcomra. A koreai kozmetikumokban egyébként nagyon megbízom, tudom, hogy csak igényes hozzávalókkal dolgoznak, de egész egyszerűen vannak olyan anyagok, amelyek állapotosan nem tesznek jót. A terhességem elején úgy gondoltam, hogy minden felesleges vegyszert elkerülök inkább, ezért tényleg csak egy pár lépéses úgymond mini rutint szoktam tartani reggel és este. Azért van olyan termék, aminek nem tudtam búcsút inteni, de azt hiszem, hogy ilyenkor főleg megérdemli a kényeztetést az arcunk. Egy héten például legalább egyszer használok fátyolmaszkot, bár ebben is próbálom a természetesebb összetevőjű termékeket választani.

Amiről ma szeretnék nektek írni, az egy olyan csoda, amit naponta többször is előveszek. Az első trimeszterben én sem úsztam meg a hormonális pattanásokat, nos ezekkel nem nagyon lehet mit csinálni. A kozmetikusom még a terhesség előtt azt ajánlotta, hogy arckezelésre se menjek ilyenkor, csupán ha rendeződik egy kicsit a bőröm, ami a második trimeszterre meg is történt. Biztosan találtok olyat, aki ezeknek a pattanásoknak is nekiesik, de könnyen csak tovább mérgesedhet a helyzetet, amennyiben bolygatják a bőrt a terhesség ezen szakaszában.

Szóval a csoda, amiért áldom az eszem, hogy beszereztem Koreában a múltkor, az a Mamonde Rose Water Toner, azaz egy rózsavizet tartalmazó tonik. Aki egy kicsit is benne van már a koreai kozmetikumok világában, az tudja, hogy egy toner nem egyenlő a Magyarországon kapható tonikokkal. Ezek nem szárítják a bőrt, nincs bennük alkohol. Talán a leginkább a micellás vízhez tudnám hasonlítani, bár ez nem sminkleszedésre hivatott, inkább a rutinok kezdőlépéseként egy bőrnyugtató és hidratáló folyadék.


A fő összetevő 90,89%-os damaszkuszi rózsavíz egyenesen Bulgáriából. Láttam olyan kommentet, miszerint az illata elég mű. Nos én egyszer a munkámból kifolyólag egy egész hónapot töltöttem kint Bulgáriában és a kollégákkal folyton rózsavízzel öntöztük magunkat, nem éreztem ennek a terméknek az illatát sokkal különbnek.

250mL-es és 500mL-es kiszerelésben lehet megvenni. Én rögtön a nagyobbat választottam és nem bántam meg, mert tényleg a napi rutinom szerves részét képezi. A csomagolása egyszerű, letisztult, amitől rögtön az az érzésed támad, hogy ezzel csak jót tehetsz a bőrödnek.

Habár az első trimeszterben jelentkező hormonális pattanásokkal ez sem tudott sok mindent kezdeni, ahogy kezdtek elmúlni, a hegeket gyönyörűen lehúzta. A bőröm bársonyosabb és frissebb lett tőle. Én nem csak reggel és este szoktam használni. Eléggé zsírosodik napközben a bőröm és az egyetemről hazaérvén is ezzel szoktam áttörölni az arcom. Fátyolmaszk használat előtt pedig egyenesen kötelező! 😊

Ha épp Koreában jártok, akkor az Aritaum nevű kozmetikai boltban tudtok Mamonde márkájú termékeket venni. Én tehát az 500mL-es kiszerelést szereztem be 25000₩-ért, ami akkor kb. 6250Ft-nak felelt meg. Online az ebay-en találtam rá, ahol jelenleg 6895Ft + 280Ft postaköltség tűnik a legjobb ajánlatnak. Ha érdekel, akkor katt ide. Nem ismerem az ebay-es rendszert, de a legjobb barátnőm szokott onnan rendelni és eddig csak jó tapasztalata volt. Ha ismertek megbízható eladót, akkor várom kommentben a bejegyzés alá, hogy másoknak is segíthessünk a rendelésben! 😊

Remélem a ti kedvetek is megjött a termékhez!

A poszt létrejöttében segített:


BENEDEK
(kreatív asszisztens és minőségbiztosítási szakfelelős 🐶😊 ⬅️ Ezeket ő diktálta...😉)

Amennyiben tetszenek a bejegyzések, még több tartalomért érdemes a blog Facebook oldalát is követni.

Instán is megtaláltok!

És, ha van kérésetek vagy kérdésetek, akkor természetesen email-ben is elértek.

2019. február 26., kedd

Miért nem fog működni a kapcsolatod egy koreaival? [a szülei szerint] | Mail Order Bride 💌


Már többször szembetalálkoztam a témával és mivel minket is érint valamennyire, ezért kíváncsian figyeltem a koreai szülők véleményét az őket megszólaltató videókban.


A felvételek lényege a következő: koreai apukákat és anyukákat kérdeznek az utcán arról, mennyire fogadnák el, ha a gyermekük külföldiekkel randizna. Az apukák bazsalyognak és szinte kivétel nélkül megengednék ezt a gyereknek, az anyukák viszont általában nem támogatják az ötletet. Na de ezután jön az izgalmasabb kérdés, hogy mi van a házassággal? Ekkor apukák beállnak anyuka mögé a sorba, miszerint házasságról szó sem lehet. És az interjút készítő megkérdezi: miért nem?

Szinte mindenkitől ugyanaz a válasz jön: a nyelvi akadály miatt.


Mivel nincs közös anyanyelv, így szerintük a vegyes házaspár nem tudja megbeszélni a problémáit, ez pedig még több problémához vezet, így eleve válásra ítélve a kapcsolatot. Hogy ez mekkora butaság... A mi kapcsolatunk például azért is működik jól és kiegyensúlyozottan, mert mindent ki merünk mondani egymásnak. Amíg egy koreai-koreai páros gyűjtögeti magában a sérelmeket, mivel a hierarchikus rendszer miatt nem is lehet kimondani, amit éreznek, addig mi egy egy kisebb vitával simán lerendezzük a dolgot, így veszekedésre és sértődésre esélyt sem hagyva.

Van egy televíziós műsor Koreában, ami vegyes párok életét, történeteit követi. Valóban szokott benne negatív példa is lenni, de nem ez a jellemző. Főként azoknál a megrendezett házasságoknál van probléma, amikor a férfiak egy másik ázsiai országból választanak egy hölgyet, közvetítő irodán keresztül, ők az úgynevezett "Mail Order Bride". Esetükben sokszor nemhogy közös anyanyelv nincs, de bármilyen más közösen beszélt nyelv sem nagyon.


Ha érdekel a műsor, akkor az EBS weboldalán ingyenesen elérhetőek a videók. Sajnos angol felirat vagy szinkron nincs hozzá, de ha egy kicsit beszéltek már koreaiul akkor egész jól lehet érteni, ráadásul elég egyértelműek a szituációk.


Mindenkit megnyugtatok, a koreai szülők is kezdik belátni, hogy a globalizáció hatására manapság már elkerülhetetlen, hogy vegyes párok is egymásra találjanak. Sokkal nyitottabban állnak a témához, mint régen, bár mi abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy soha nem kellett megtapasztalnunk milyen elutasítóak tudnak lenni egyes családok. Azért, ha egy koreai sráccal randevúztok és nagyon elzárkózik attól, hogy a szüleinek bemutasson, mondván úgysem fogadnának el téged, akkor az legyen gyanús. Ha valóban ennyire zárkózottak a szülei, akkor sajnos nem sok jövője van a kapcsolatnak.


Milyen nők érkeznek Koreába, mint Mail Order Bride?
Koreai férfiak százai repülnek minden hónapban Vietnámba, a Fülöp szigetekre, Nepálba és Üzbegisztánba, hogy feleséget találjanak maguknak. A közvetítő cég rendezésében egy nap rengeteg nőt megnéznek, majd kiválasztják a jövendőbeli arát, aki lehet akár sokkal fiatalabb náluk. A kambodzsai nők is nagy népszerűségnek örvendtek, de a kormányuk betiltotta az ilyenfajta házasságokat. A Fülöp szigetekiek figyelmeztették a nőket, hogy több esetben történt bántalmazás ilyen kapcsolatokban, így óva intve őket a megrendezett frigytől. Szerintem nagyon szomorú, hogy ez a műfaj ennyire népszerű, mert ezzel egy kissé aláássák a házasság intézményét és a szerelemből házasodni akaró vegyes párok életét sem könnyítik meg, mivel mindenkinek meg van a véleménye a nemzetközi kapcsolatokról.


Egy felmérés szerint a férfiak négy okot neveztek meg, amiért szívesen választanák ezt az egyszerű módját a házasságnak:
  1.  A szegényebb országokból érkező külföldi nőket nem érdekli a férfi iskolai végzettsége, a pénzügyi és szociális háttere.
  2.  Ezek a feleségek alázatosabbak, mint a koreaiak.
  3.  Az életüket kényelmesebbé teszik.
  4.  És a férfiaknak nem kell a nő szülei miatt aggódnia.

Nem a nagyvárosokban van nő hiány, hanem vidéken, mivel az oda születő hölgyek inkább a városba szeretnének költözni, egyetemre akarnak járni és ott munkát vállalni, a férfiak viszont sokszor kénytelenek vidéken maradni, hogy a családi bizniszt, például a földművelést tovább folytassák.

Mit gondoltok ezekről a házasságokról? Be kellene tiltani őket vagy valamilyen erősebb szabályozás alá vonni? Írjátok meg a véleményeteket kommentben!

Remélem érdekesnek találtátok ezt a kis cikket is.

Kövessétek a blog oldalát Facebookon!

Instagrammon is megtaláltok!

És emailt is írhattok, ha van kérdésetek!

2019. január 15., kedd

Koreában is a gólya hozza? | Júliusban szülők leszünk | Magzati név


Talán a ti családotokban is mindenkinek megvan a saját története. Én két fiú testvér mellett nőttem fel és nekem jutott a "gólya hozott" mese. Kicsiként sokszor kértem a szüleimet, hogy meséljék el újra és újra részletekbe menően érkezésem csodás pillanatát. Mindig elképzeltem, ahogy a hatalmas fehér madár berepül a lakásunkba, a csillár körül kering körbe körbe és a szüleim felkiabálnak neki, hogy "gólya néni, azt a szöszke kék szeműt kérjük szépen!!" És így lettem én :)

Igencsak meglepődtem, amikor a világ másik feléről jövő férjemnek felelevenítve a történetet, tudta, hogy miről van szó. Ugye milyen érdekes, hogy egy 8000km távol lévő országban is fut ugyanaz a gyerekeknek szánt elbeszélés, ami nálunk is? Európában ez persze nem meglepő, viszont egy ázsiai országban szerintem annál inkább. Lehet, hogy a két nép tényleg közelebb áll egymáshoz, mint gondoltuk? :)
Hozzánk is jön a gólya
Az előző bejegyzésem végén már olvashattátok, hogy egy ideig nem fogok Koreába utazni, ennek pedig nincs más oka, minthogy júliusban szülők leszünk! :) Mindketten nagyon boldogok vagyunk, hogy bővül a család. A férjem februárban hazautazik a szokásos téli szünetére 10 napra. A szülei nagyon szeretnék, ha én is mennék, de szerintem egy ilyen hosszú repülőút nem kényelmes ilyen állapotban, ráadásul a turbulenciától való félelmem is előjöhet, ha ráz a gép, ami nem gondolom, hogy jót tesz a babának. Én most úgy döntöttem nem utazom a férjemmel. Nem nagyon akart engem itt hagyni, de rábeszéltem, hogy menjen, hiszen ki tudja ezután mikor lesz lehetősége ismét kimenni.


A férjemnek így meséltem el
Pontosan emlékszem arra a szombat reggelre, amikor megtudtam, hogy kisbabát várok. Munkanap volt, ezért a férjem már rég beért a munkahelyére. Ilyen boldogságot én még soha nem éreztem, persze ahogy egy kicsit szétoszlott a rózsaszín köd, az aggodalom is elkezdett bennem motoszkálni. Tudtam, hogy nagyon korai még, bármi történhet, ezért úgy döntöttem, hogy amíg nem lát orvos, addig nem mesélem el neki. De aztán... szinte levegőt is alig tudtam venni az izgatottságtól és két dolog jutott eszembe. 1. Valószínűleg úgyis kiszúrja majd, hogy valami történt. 2. Én belehalok, ha nem oszthatom meg vele ezt a csodálatos érzést!!! Na de hogy csináljam?

Telefonon mégiscsak elég snassz lett volna, ráadásul olyan munkája van, ahol tényleg figyelnie, összpontosítania kell minden pillanatban, így tudtam, hogy várnom kell, amíg haza nem jön. Elkezdtem fel-alá szaladgálni a városban, hogy valami cuki babás ajándékot vegyek neki, de nem nagyon találtam az elképzelésnek megfelelőt. Végül a Müllerben kötöttem ki, ahol vettem egy kis csörgőt és egy cumit. Beletettem egy dobozba és miután hazaérkezett a munkából átadtam neki. 


Elég értetlenül nézett, hogy miért kap így random bármit is, de kinyitva a dobozkát sem értette rögtön, hogy mit jelent ez? A következő párbeszéd zajlott le köztünk:

"Ezzel meg mit csináljak?" 

"Nekem mindegy, de 9 hónap múlva kellene vissza"

"Miért pont 9 hónap múlva...? 9 hónap....... 9 hónap????????????? EZ MOST KOMOLY???"

Csak nevettünk és nevettünk és mindketten nagyon boldogok voltunk! Azonnal emelte a telefonját, hogy ő is elmesélje a szüleinek, de én próbáltam lebeszélni róla, hiszen ahogy már korábban írtam, nagyon korai terhességről volt még szó és nem akartam, hogy esetleg rossz vége legyen. De erre azt mondta, "belehalok, ha nem oszthatom meg az örömünket velük" és pontosan tudtam, hogy mit érez, úgyhogy végül KakaoTalk-on kamerával hívtuk fel a szüleit és mutattuk meg nekik a dobozkát. Először csak hunyorgott az anyukája, mert nem látta rendesen mi az, majd elkezdte bökdösni az apósom vállát, hogy nézzen ő is a képernyőre. Hát had ne mondjam, hogy ott is nagy volt az öröm, a sógornőm pont náluk volt és a gyerekek miatt felállított biztonsági kerítést gátugrókat megszégyenítő lendülettel ugrotta át örömében, hogy ő is a telefonhoz jöhessen! :D

Várandósság koreai módra
Mindig is megvolt az elképzelésem arról, hogy mit hogyan fogok csinálni a várandósságom alatt. Azt terveztem például, hogy sokszor fogok mesét olvasni a még meg sem született gyermekünknek, zenét hallgatok majd és mindenféle ízt kipróbálok, hogy később ő is nyitott legyen a különböző ételekre.

Nem rég olvastam egy cikket, amiben arról volt szó, hogy Koreában is van hasonló gyakorlat, az úgynevezett taegyo (te-gjó). A kismamák a következőket teszik meg azért, hogy jó hatással legyenek a magzatra: olvasnak, zenét hallgatnak, pozitív dolgokra gondolnak, a negatív dolgokat kerülik, természetes gyógyszereket/gyógyteákat és egészséges ételeket fogyasztanak. A taegyo ismét virágkorát éli kint, különböző cégeknél be lehet fizetni magunkat a programokra és az anyukák így próbálják elérni, hogy egészséges, kiegyensúlyozott, okos gyermekük szülessen.

Az ismerősöknek később így jelentettük be a nagy hírt:



Magzati névadás
Kint szokás a magzatokat elnevezni, hogy megtudják őket szólítani, miközben hozzájuk beszélnek már anya pocakjában. A legkülönbözőbb neveket hallottam eddig, a sógornőmék első babája például "uri", a miénk nevet viselte, a második pedig "turi", úgymint a másodikunk. De volt az ismeretségi körben mandu (igen... mint a töltött batyu), rizsszem és babszem is. Az első ultrahang után letöltöttem egy applikációt, ami hétről hétre követi a terhesség mindennapjait. A méretét is lehet látni, amit a jobb szemléltetés végett ételekhez hasonlítanak. Nos először a mi kis pici babánk épp akkora volt, mint egy mákszem, ezért elég hosszú ideig mákszemecskének hívtam. De aztán a férjem szülei is kérdezték, hogy mi lesz a magzati név és tudjátok, hogy állnak a külföldiek a mákhoz. Úgy döntöttem, hogy ennél valami jobbat kell választanunk. Törtük a fejünket a férjemmel, amíg nem eszünkbe jutott, hogy a szülei mit kérdezgettek tőlünk sokszor az utóbbi időben. Tudták, hogy lassan szeretnénk kisbabát, de tapintatosak voltak és nem kérdeztek rá konkrétan, hogy mi van a projekttel, mindig azt kérdezték, hogy van-e valami jó hírünk? Hát végre volt! Úgyhogy adta magát a helyzet és a babánk magzati neve jó hír, vagyis Good News lett.


Úgy tűnik, hogy még mindig rengeteg időnk van az apróság érkezéséig, de valószínűleg gyorsabban el fog szaladni ez az időszak, mint gondolnánk. Sok dolgot át kell beszélnünk a férjemmel, el kell döntenünk, hogy milyen nyelven fogunk hozzá beszélni és, hogy ki milyen irányelvek alapján szeretné nevelni. Én úgy tervezem, hogy a következő szemesztert is befejezem az egyetemen, hogy végül csak egy évem maradjon hátra. A baba érkezése után nyilván halasztani fogok egy évet és a végét nem szeretném nagyon elhúzni, hiszen a tervek szerint a diploma után költözünk Koreába.

Köszönöm, hogy ismét velem tartottatok és megoszthattam veletek a jó hírt! A júliusig vezető úton is fogok nektek mindig bejegyzéseket írni, hiszen nagyon izgalmas feladat lesz felkészülni egy magyar-koreai baba érkezésére! ❤️

Kövessétek a blog Facebook oldalát!

Instagrammon is megtaláltok!

És emailt is írhattok, ha van kérdésetek! ^^

2019. január 11., péntek

Szöul #2


A második nap nagyon mozgalmasra sikerült, ugyanis az időjárás előrejelzés szerint később heves esőzés volt várható, így próbáltuk a napunkból a legtöbbet kihozni. Reggel is szemerkélt az eső, de láttuk, hogy később enyhülni fog, ezért jókedvűen vonultunk, hogy a napi etapot teljesítsük.


Először a Cheonggyecheon mesterséges folyóhoz szerettünk volna lemenni, de az időjárásra való tekintettel lezárták a lejáratokat, így csak fentről tudtuk megszemlélni. A folyó majdnem 11km hosszú és végigszeli Szöul belvárosát, így csempészve egy kis zöldet a betonrengetegbe. Évekkel ezelőtt egyébként befedték, mert úgy gondolták, hogy az útra az autóknak nagyobb szüksége van, de 2005-ben mégis újranyitották a helyiek és a turisták legnagyobb örömére. Kellemes a nyári melegben lejönni egy kicsit a vízpartra, sőt különböző fesztiválokat is szoktak itt rendezni.



A folyó mellett sétáltunk végig a Gwanghwamun térig, ahol a Csoszon dinasztia 4. királyának, Sejong-nak a szobra található. Az egyik legnagyobb általa elért teljesítmény a hangul írás létrehozása, aminek köszönhetően jelentősen csökkent az írástudatlanok száma Koreában, hiszen egy jóval egyszerűbb írásjel rendszer váltotta fel a kínai hanjá-kat.


A térre érve egyre erősödött az eső és a szél, hiába volt esernyőnk, minden irányból csapkodott minket a víz, olyan volt végigmenni ott, mintha egy tengeren hánykolódó hajón lennénk a viharban! :D Rajtunk kívül nem is igazán voltak turisták, azt hiszem mi voltunk az egyik leglelkesebb Szöulozók aznap, mert a zord tényezők ellenére nem adtuk fel.

A Gyeongbok Palotába igyekeztünk ugyanis, hogy elérjük az őrségváltást. A barátnőm szeretett volna hanbok-ba öltözni, hiszen ő még soha nem próbálta a tradicionális koreai ruha viselését és ez egyébként is egy nagyon népszerű dolog a turisták körében, a palota körül láttunk már lányokat beöltözve. Ha a főbejárattal szemben álltok, akkor tőle jobbra kell elsétálni, hogy a különböző hanbok bérlő szalonokat megtaláljátok. Turista csalogatóan nagy betűkkel (számokkal..) ki volt írva, hogy a bérlés csupán 5.000₩, ami jelenleg körülbelül 1250Ft-nak felel meg. Nem is nagyon gondolkodtunk, hiszen időre kellett visszamennünk, ha el akartuk érni a váltást, ezért az első boltba berohantunk. Persze kiderült, hogy a kiírt ár csak a gyermek hanbok-ra érvényes (nem tudom mit szólt volna ehhez a fogyasztóvédelem...:D), a felnőtteknek viszont 14.000₩-t, azaz kb. 3500Ft-ot kell fizetniük 2 órára. Nyilván, amikor az ember már bent van egy helyen és egyébként is siet, simán belemegy, de számomra nem volt szimpatikus ez a kis trükk. Ennek ellenére végül az én kedvem is megjött, hogy beöltözzek, ezért én is választottam magamnak egy rózsaszín ruhát. Ilyen még úgysem volt rajtam és jópofa volt a barátnőmmel együtt hercegnőset játszani a palotában! :D


A történet csattanója, hogy az őrségváltás végül elmaradt, pedig ekkorra teljesen elállt az eső, úgyhogy elég csalódottak voltunk. Viszont csudi jó képeket lőttünk magunkról Eszterrel :D

Ezt még gyakorolni kell!

Várjuk a hercegeket.

Ezeknek az ugrálós képeknek egyszerűen nem tudok ellenállni! :D

Miután végeztünk a palotában visszavittük a ruhákat. A mesterséges folyó mellett láttunk egy olasz éttermet, úgyhogy oda tértünk be ebédelni. A folyóra nézett az asztalunk, mindenkinek jól esett egy kicsit leülni végre és nézelődni, sőt közben észrevettük, hogy a lejáratok ismét nyitva vannak, ezért ebéd után mi is lementünk és nagy szerencsénkre csupán egy két ember lézengett odalent.

A bácsi a háttérben tuti azt hiszi, hogy bele fogok esni! :D

Mivel továbbra sem esett, úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk felmenni a Namsan toronyba. Taxival érkeztünk a felvonólifthez és mi voltunk az elsők, akik beszállhattak az üvegkalitkába. Végre igazán jó kilátásunk volt a városra, habár az üveg elég koszos volt, leguggolva jó képeket tudtam végül készíteni.



Szerencsénk volt, ugyanis jól körbe lehetett látni, ami sajnos igen ritka a légszennyezés miatt. Felmentünk hát a kilátótoronyba is.


Hihetetlen látvány ez a rengeteg házikó.

Érdemes a kilátó szintről egy emelettel lesétálva elmenni mosdóba, ugyanis üveg fal van a wc-k mellett. Kicsit zavarba ejtő ugyan, de gondolom kívülről egyébként nem lehet belátni... :D

Ez a kép például a mosdóból készült, ugye milyen pazar a kilátás?


Leírva nem is tűnik annyira soknak, de valóban rengeteget sétáltunk és ekkorra már igencsak fájt a lábunk. Visszatértünk hát a város központjába és tettünk még egy kis kört Myeongdong-ban, majd visszavonultunk a szállásra. Később azért még sétáltunk a környékünkön, így láttuk esti pompájában a Dongdaemun Design Plázát. Ezt egy már elhunyt iraki építész Zaha Hadid tervezte, a legjobb barátnőm minden utazása alkalmával felkeresi az általa tervezett épületeket a nagyvilágban.


Ezen a fotón valószínűleg egy fáradt/ittas lány és a barátja látható, de annyira filmbéli volt a jelenet, hogy muszáj volt lefotóznom! Micsoda lovag...! :D

Világító rózsák, ameddig a szem ellát.

Ezután az időjárás valóban nagyon elromlott, úgy szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna, pedig ez erre az időszakra már nem jellemző. Ez egy kicsit beárnyékolta az út végét, a koreai telefonomra folyamatosan jöttek a veszélyre figyelmeztető sms-ek, amelyek ilyenkor minden koreai telefonszámra megérkeznek. Másfél nap múlva a reptérre vezető utunk is kalandos volt, a buszból láttuk, hogy alattunk futó utakat elöntött a víz és teljesen megbénult a forgalom. Szerencsére Szöulból kifelé a busz egy magasabb úton halad, így mi nem voltunk veszélyben. Azért ebben az időben kifejezetten kellemetlen volt felszállni a repülővel, kapaszkodtam az ülés karfájába rendesen, a szívem pedig majd kiesett a helyéről, de végül rendben megérkeztünk Dubai-ba.

Ezzel a poszttal tehát zárom az utolsó utazásom történéseinek leírását. Én most egy ideig nem fogok Koreába utazni, a következő bejegyzésben meg is osztom veletek, hogy ennek mi az oka!

Köszönöm, hogy velem tartottatok, várlak titeket vissza máskor is!

Kövessétek a blog Facebook oldalát!

Instagrammon is megtaláltok!

És emailt is írhattok, ha van kérdésetek!