Kis koromban, ha a Heim Pál Gyermekkórház előtt hajtottunk el autóval és kimondtam az intézmény nevét, egy héten belül valamiért biztosan ott kötöttem ki. Azt hittem ennek az átoknak vége, erre láss csodát. A férjem apukája egyik nap valamiért meg akarta nekem mutatni a házukhoz legközelebbi kórházat. Én lelkesen olvastam a koreai kiírást: "Kan-jáng-Te-hvá-Pjang-won", vagyis Konyang Egyetemi Kórház...
Egyik nap arra keltem, hogy mindenem fáj. Rögtön gondoltam, hogy megfáztam. Nem embernek való a kinti 38 fok után leizzadva a 21-22 fokba betérni, de sajnos a légkondit mindenhol túlzásba viszik. Aznap korán lefeküdtem és másnap reggel úgy tűnt, minden rendben van, délutánra viszont éreztem, hogy fogy az erőm, de a férjem családja egy csomó programot betervezett, így nem tudtam lepihenni. Este 10 fele értünk haza és akkor már egyértelmű volt, hogy valami nagyon nincs rendben. A lázam rohamosan emelkedett, émelyegtem, szédültem, fájtak az ízületeim és az sem segített, hogy sok folyadékot veszítettem, aminek a pótlását úgyszólván a szervezetem nem támogatta. Éjjel 1-kor a férjem nővére eldöntötte, bevisz a sürgősségire..
5 perc alatt át is értünk és besétáltunk az ER feliratnál (pont, mint a Vészhelyzetben!). Egy fiú fogadott minket a pultban. Elkérte az útlevelem, felírta pár tünetemet és továbbküldött a következő szobába, ahol két ember tartózkodott mindenféle gépek között. Már az első szobában álldogálva látták, hogy lázas vagyok, ugyanis hőkamerák figyeltek minket. A fülemben le is mérték egy pillanat alatt a pontos hőmérsékletet. Ezenfelül megmérték a vérnyomásom és ők is a tünetekről kérdeztek. Egyszercsak kijött egy doki a sürgősségiről, aki a légzésemről érdeklődött, plusz meg is hallgatta a tüdőmet. Kiderült, hogy hasonló tüneteim voltak, mint amit a MERS nevű vírus produkál, ami a Közel-Keleti légúti koronavírus, ezért megnézték, hogy egyáltalán mehetek-e más betegek közé, vagy rögtön elkülönítsenek. Oké, hogy Dubai-ban szálltam át, de azért reménykedtem, hogy a reptéren semmit nem kaptam el.
Végül beengedtek a sürgősségire, ahol 5 ember várt rám. Később megtudtam a személyzet ruhájának színe is jelentéssel bír, kékben van a főorvos, fehérben a rezidensek, zöldben pedig a nővérek. Tehát innen tudtam, hogy a főorvos, 2 rezidens és 2 nővér fogadott. Úgy éreztem magam, mint a Minipoliszban Magyarországon, tudjátok, ahol a gyerekek kipróbálhatják a felnőttek munkáját. Mindenki nagyon fiatalnak tűnt, a főorvos mondta is, hogy nééézd már, egy évben születtünk!
Bent azonnal egy ágyhoz vezettek, lefektettek és ismét kikérdezték a tüneteim, de még az előbbinél is részletesebben. Miután kiöntöttem nekik a lelkem, elmentek konzultálni. Egy nővér jött vissza és mondta, hogy branült fog nekem bekötni, mert infúziót kapok és vért is kell vennie. Két tasak infúziót kötöttek rám egyszerre, amibe mindenféle gyógyszert töltöttek és azt ígérték, hogy hamar jobban leszek. Ezenkívül történt még hasi és mellkasi röntgenvizsgálat is. Körülbelül 10 méterre volt a vizsgáló, de nem engedték, hogy felálljak, az ágyon gurítottak el odáig, meg vissza.
Itt már egy kicsit jobb színem volt az infúziótól
A sürgősségin vártuk végig, hogy az infúzió lemenjen. Nagyon hálás voltam, amiért nem csak gyógyszereket írtak fel, mert ez így gyors enyhülést hozott, plusz megnyugtatott, hogy egy kicsit megfigyelés alatt tartottak. Minden eredmény egy órán belül beérkezett és a főorvos jött vissza engem tájékoztatni. Azt mondta, hogy először ugye megfáztam, majd a legyengült szervezetem összeszedett egy szalmonellához hasonlító fertőzést. 3 napi gyógyszerkúrát is összeállítottak nekem és előírták, hogy pár napig diétázzak. Körülbelül 2 és fél órát töltöttem a kórházban, minden nagyon flottul és gyorsan ment. Ezen rendszer fenntartásának persze ára is van, éppen ezért lenne fontos az utasbiztosítás, mert még ha nem is a teljes összeget, de egy nagy részét biztosan állta volna a biztosító. Én viszont életemben először nem kötöttem magamra biztosítást, mondván, hogy soha nem volt rá szükségem, erre persze ez történt. Összesen 325.000 koreai won-t, vagyis körülbelül 80.000Ft-ot fizettem az ellátásért.
A gyógyszeradagom napszakra szétszedve
Mit tudok enni?
Az elején kicsit tanácstalan voltam az étkezést illetőleg, hiszen itt vagyok Koreában és konkrétan egy diétás koreai ételt nem tudnék megnevezni. Miután egy napig nem ettem, úgy gondoltam, hogy itt lenne az ideje, de mégis mit? A sógornőm ajánlotta, hogy rendeljünk betegekre specializálódott étteremből. Kértem, hogy nézzen ki nekem valami finomat. Amikor 20 perc után kihozták az ételt és megláttam a zacskót, még nem gyanakodtam semmi rosszra. Miután kinyitottam, már annál inkább.
A reklám
A valóság
Sütőtök püré és rizses-húsos-zöldséges püré, tonhallal és fehér kimcsivel
Összesen 4 kanállal tudtam letuszkolni ezekből az ételekből és éreztem, hogy a gyomromnak nem tetszik. Szinte rosszabbul lettem, mint előző nap, ezért nem erőltettem az evést. Másnap egy picit jobban voltam már, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek bevásárolni és megpróbálok a szokásos otthoni diéta szerint étkezni. Itt nyilván nincs háztartási keksz vagy sós ropi, de azért találtam hasonló termékeket, amivel ki tudtam azokat váltani.
Alig vártam, hogy igyak egy finom citromos teát, áldom az eszem, hogy hoztunk ki magyar mézet és fekete teát. Néhány gyümölcsöt elég drágán adnak, így fizettem két szem citromért 600Ft-ot, vagy épp az alma kilójáért 1250-et. A banán az egyik legolcsóbb gyümölcs itt, kilóját 560Ft-ért szereztem be.
A következő fogásokon élek egy pár napja
Natúr csirkemell főtt krumplival (vagy rizzsel)
Tyúkhúsleves (a Lotte Mart nevű hipermarketben találtam zöldségleves kockát)
És persze mézes-citromos tea minden mennyiségben
Sajnos még nem kifogástalan az állapotom, de össze sem lehet hasonlítani azzal, ahogy csütörtök este voltam. Úgy tűnik megmaradok, de azért még egy pár napig jobban vigyázok magamra és folytatom a diétát!
Itt is megtaláltok:
Facebook: facebook.com/wanderingkorea
Instagram: jangcsilla
E-mail: jangcsilla@gmail.com
