1 hét az esküvőig 👰🤵

Tegnap reggel felkerekedtem és elbuszoztam az Incheon Nemzetközi Repülőtérre. Végre a férjem is megérkezett Koreába.

Nem tudta, hogy kimegyek elé, ezért nagyon meglepődött, amikor összetalálkoztunk! :) Jó időben elindultam itthonról, de mégis majdnem lekéstem az érkezést. Képzeljétek el, hogy Tedzson-t elhagyva lerobbant a reptéri busz, viszont szerencsére hamar jött egy karbantartó csapat és 20 perc elteltével indultunk is tovább.

2 és fél óra alatt értem ki és az egyes (T1) terminálnál leszálltam a buszról, mint eddig bármikor máskor is. Bementem az érkezéshez, erre a férjem gépe nincs a listán... Igen meglepődtem! Sikerült kiderítenem, hogy a kettes terminálra (T2) fog érkezni, ezért futkároztam ide-oda, hogy találjak valami lehetőséget, hogy átmenjek a T2-re, közben pedig azon gondolkodtam, hogy vajon mióta vezették be ezt az új rendszert? Én 11. alkalommal járok most Koreában, de a szöuli reptér nekem még mindig egy útvesztő. Persze megtalálok mindent, amit kell, de mégsincs az a komfortos otthonos érzése az embernek, mint a budapesti reptéren.

Szóval a következő történt. A kettes terminál eddig is létezett, viszont az utasoknak szánt rész még nem volt megépítve, ezért, ha oda érkeztél repülővel, akkor a föld alatt egy vonat hozott át a T1-re és mindenki ott hagyta el a repteret. Nemrég az utasvárót is átadták, ezért megnyílt a T2, négy légitársaság gépe érkezik ide: KLM, Air France, Korean Air és Delta. Ő a Holland légitársasággal utazott most. A reptér 3. emeletén, a 8-as kijáratnál találtam egy ingyenes buszjáratot, ami átvitt a megfelelő helyre. 20-25 percet buszoztunk, közben láttam, hogy a férjem gépe leszállt és féltem, hogy előttem fog kiérni.

Miután leszálltam a T2-n, beszaladtam az épületbe, lementem az érkezési szintre, odarohantam egy eligazító táblához, láttam, hogy a B kijáratnál fog kijönni, szerencsére ez volt a legközelebb hozzám, becsúsztam a kijárat elé és körülbelül 15 másodperc elteltével kilépett a férjem. Nagyon örült nekem és kérdezte, "Régóta vársz?". Elmeséltem neki a történetet és jót nevettünk. Megkerestük a Tedzson-ba induló buszt és elindultunk hazafelé. Jó volt megint beszélgetni és biztos hiányoztam neki, mert a buszúton végig fogta a kezem...😊

Rengeteg dolog vár ránk az esküvő előtti utolsó héten. Tegnap este például lelkesen elkezdtünk készülni a tradicionális esküvői szertartásra, a Pyaebek-re. Muszáj gyakorolni a meghajlást egy kicsit, mivel ez nem egy sima meghajlás, hanem egészen a földre kell leereszkedni, a kezemet a szemem előtt tartva, a könyökömet széttárva. Én sosem tudtam elképzelni rendesen ezeket a leírásokat, úgyhogy itt egy kép róla! 😂

Mindezt persze esküvői Hanbok-ban. Azt mondták, hogy a menyasszonyoknak két segítője is szokott lenni, ezért biztosan nem esem majd el. Ez megnyugtató!

Rájöttem, hogy végül nem is mutattam meg nektek, melyik meghívót választottuk. A végső darab nem volt azok között, amit már bemutattam egy előző bejegyzésben, amikor még csak válogattunk, ugyanis minél tovább nézegettem a mintákat, annál több új kedvencem lett. Mindenképp valami koreai stílusút akartam választani, Magyarországon egy elegánsabb darab mellett döntöttünk anno.

Koreában szokás online meghívót is készíteni, hogy minél több embert érjen el az esküvő híre. Nem titkolt szándék, hogy minél több nászajándékpénzt akarnak gyűjteni a párok, közös életük elindításához.

Online meghívó (<--- katt)

Időközben teremcsere is történt. Eredetileg két sötétebb terem közül lehetett választani, ami nekem egy kicsit nyomasztónak tűnt. Az esküvői helyszín honlapján láttam később, hogy van egy világosabb termük is, de ezt nekünk meg sem mutatták, gondolom már le volt foglalva. Amikor kiérkeztem Koreába július végén, felhívott minket az esküvőszervező. A párocska, akik a világos termet kaparintották meg, mégis a sötétre vágynak, tudnánk-e velük cserélni?! Nem akartam hinni a fülemnek, ekkora szerencsét! :D

Eredetileg ez lett volna a termünk

Végül viszont ez lesz! ^^

Egészen lehűlt itt az időjárás, közeledik az ősz. Már egy hete láttam pár fát, amik elkezdtek vörös színben pompázni, de a hőmérsékleten ezt még nem éreztük. Tegnapelőtt hatalmas szél kavarta fel a levegőt, így most napközben is elviselhető a meleg, este pedig még egy picit fázik is az ember nyitott ablaknál. A férjem értetlenkedett, hogy miért panaszkodtunk, ez nem is olyan vészes 😎 Most nehéz elképzelni, hogy szerdán még 38 fok volt, de tényleg egész nap csak légkondiban lehetett megmaradni.

Kezdek izgatott lenni a nagy nap miatt. Eddig valahogy azt éreztem, mintha másnak szerveznék esküvőt, de lassan tudatosul, hogy ismét én megyek férjhez! 😊 Ha még új vagy a blogon nyugi, mindig ugyanahhoz a koreaihoz sráchoz megyek hozzá újra és újra! 😉