2018. szeptember 28., péntek

Jeonju Hanok Falu | Tradicionális teaház | Koreai kürtőskalács


Miután anyukám és a keresztszüleim megérkeztek Koreába másnap kirándulni mentünk. Eredetileg Busan-ba utaztunk volna, ott még én sem jártam soha, de a nagy meleg miatt inkább egy közelebbi úticél mellett döntöttünk. Télen már jártam a Jeonju Hanok Faluban, nekem nagyon tetszett, így a magyar csapattal is ide terveztük a kirándulást. A férjem apukája kibérelt egy csapatszállító kisbuszt, reggel mindenkit felvettünk a hotelnél és kényelmesen utaztunk a helyszínre.


Voltam már itt, de mégis egy teljesen új élményt nyújtott felfedezni a falut a családommal. Olyan helyekre is rátaláltunk, amit februárban nem is láttam, így végül úgy éreztem, mintha én is most járnék itt először.


Nagyon hangulatos a tradicionális házak között mászkálni és elképzelni, hogyan is éltek itt régen az emberek. Mondtam is a férjemnek, hogy ideköltözhetnénk, de az anyósomék szerint nem voltak egyszerűek a mindennapok egy hanok házban. Az ablakokra és az ajtókra rizspapírt ragasztottak, ami nyáron hűvösen tartotta a szobákat, viszont ez télen a hideget nem tartotta kint. Padlófűtés volt, az úgynevezett ondol, ezért is az élettere a mai napig a padló a koreai családoknak, viszont ez nem elegendő arra, hogy rendesen felmelegítse a levegőt. És a legrosszabb talán az, hogy a fürdőszobát az épületen kívül helyezték el. Azt hiszem télen kétszer is meggondolták, hogy ki menjenek-e a mosdóba.

Találtunk egy részt, ahol koreai dobokat lehetett kipróbálni. Szeretem az ilyen interaktív dolgokat, így rögtön ledobtam a cipőm és felmásztam a pódiumra. Az anyósom régen tagja volt egy dobos csoportnak, ezért ő volt a legügyesebb a csapatban. :)


Ha erre jártok, feltétlenül ajánlom, hogy térjetek be a kisebb utcákba is, mert itt lehet megtalálni a legkülönlegesebb helyeket. Így alakult, hogy a nagy meleg elől egy teaházba mentünk be. Emlékeztem, hogy évekkel ezelőtt voltam egy ilyesmi helyen Szöulban, ahol finom jeges teát ittam. Habár a nevére nem emlékeztem, a fotóját megmutatva a tulajdonos hölgy rögtön mosolyogva bólogatott, hogy ez az úgynevezett Omija (omicsá). Itt sem kellett csalódnom, még mindig nagyon finom frissítő ital ez, az egész családom ilyet ivott, a férjemék pedig valami más tradicionális teát rendeltek maguknak, ami ginzengből készült.




A teaházat végtelen nyugalom járta át. A berendezés is nagyon jó volt, ki lehetett látni a kertre és halk koreai zene ment a háttérben. Mostanában nagyon rohanós az életem, sokszor álmodozom róla, hogy újra itt vagyok ezen a nyugalomszigeten! :)



A teaház kívülről.

Jó sok időt eltöltöttünk itt és fájó szívvel indultunk ismét utunkra. Jeonju főutcájára kiérve az apósom szúrta ki ezt a helyet, ahol kürtőskalácsot árultak. Mik vannak?! :)



Remek napunk volt, hazafelé mindenki elaludt a kocsiban. Továbbra is jó szívvel ajánlom nektek, hogy ha Koreában jártok, akkor látogassatok el Jeonju-ba. Most is sokan felvették a koreai ruhát, a hanbokot. Egyre több helyen népszerű ez a program. Egy későbbi bejegyzésben majd láthatjátok, ahogy a legjobb barátnőmmel még mi is beöltöztünk Szöulban...;)



Itt is megtaláltok:

Facebook: facebook.com/wanderingkorea

Instagram: jangcsilla

E-mail: jangcsilla@gmail.com



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése