Fiú 👦 vagy lány 👧? | Az elsőszülött fiú jelentősége Koreában

Amennyiben követtek valamelyik másik oldalamon, akkor valószínűleg már láttátok, hogy megosztottam a nagy hírt, vagyis, hogy júliusban kisfiunk fog születni. Végre 100%-os bizonyosságot nyert a dolog. A 12 hetes ultrahangon az orvos fiút mondott, ám a 18 hetesen ugyanez az orvos lányt. Őszintén szólva első gyermekes szülőként nekünk teljesen mindegy volt, hogy milyen nemű lesz, de vásárlás szempontjából, amit lassacskán tényleg szeretnénk elkezdeni, azért lényeges volt tudni. Mondjuk manapság a termékek sokszínűsége kimeríthetetlen, nem csak rózsaszínben és kékben kell gondolkodni, de azért a legtöbb ruhácskán van valamilyen célzás a nemet illetően, legyen az egy dínó vagy egy kis masni.

Örültünk, hogy ismét láthattuk a kisbabánkat, ráadásul rögtön 3D-ben. Ezek a fotók valószínűleg csak nekünk szépek, de csodálatos élmény, mindenkinek ajánlom. Egy érdekes dolog, hogy mióta a férjem is látta őt, azóta érzem, hogy jobban kötődik hozzá. Én a várandósság alatt jöttem csak rá, hogy az apukáknak milyen furcsa ez a helyzet, hiszen nem az ő pocakjuk kezd el gömbölyödni, nem ők érzik az első kis rúgásokat és nem részei ennek az egységnek, amit mi nők a kisbabánkkal alkotunk.

Nagyon kíváncsian várjuk, hogy a koreai és magyar gének milyen hatással lesznek egymásra. Az ultrahangos képeket nézegetve azt állapítottuk meg, hogy az orrocskája és a járom csont körüli rész az enyém. 🙃

Na de mit is gondol az ember először, amikor megtudja, hogy fiút vagy lányt hord a szíve alatt? Az én első gondolatom az volt, hogy szegénykém mehet majd a katonaságba. Természetesen lehet, hogy addigra nem is lesz sorkatonai kötelezettség, meg őszintén szólva nem is árt egy férfinak, ha egy kicsit megízleli a rend és a fegyelem ízét, de sok rosszat hallani a katonaságnál eltöltött évekről. A férjem mondjuk jó emlékeket őriz, de ő annyira jól alkalmazkodik minden helyzethez, hogy ezen már meg sem lepődöm.

Aztán a második gondolatom az volt, hogy mivel Koreában tervezünk élni, nagy valószínűséggel egyszer lesz egy koreai menyem... Juhééé... Ha egjózni mer, akkor megtiltom a házasságkötést.

Ráadásul mivel első szülött fiú lesz, ezért lehet, hogy sok lány majd nem is akar vele randevúzni. Hogy ennek mi a történelmi háttere?

Az elsőszülött fiú szerepe Koreában

Egészen a konfucianizmusig kell visszanyúlnunk, hogy erre választ találjunk. Eszerint az ősök tisztelete nagyon fontos, ez meghatározza a fő erkölcsi tanításait, vagyis hogy: "a fiú köteles megadni az illő tiszteletet az apjának, a fiatalabb testvér tisztelettel és alázattal tartozik az idősebb testvérnek, a feleség köteles megadni a tiszteletet a férjnek, az ifjabb barát az idősebbnek, az alattvaló a felettesnek, és mindenki köteles magát alávetni a császárnak."

Régen az első szülött fiút részesítették előnyben a többi gyermekkel szemben, hiszen ő volt az, aki a családi vérvonalat és nevet továbbviszi és az ősöknek tartott rituálét, például Chuseok és Sollal alkalmával megtartja. A nők nem szerettek első szülött fiúkhoz hozzá menni, hiszen ez rengeteg plusz munkával járt, ráadásul általában a férj szüleivel kellett együtt lakniuk, hogy gondoskodhassanak róluk. Persze ez manapság már igen elmaradott felfogásnak minősül, de még vannak olyan családok, főként vidéken, akik eszerint élnek.

Terülj-terülj asztalkám az ősöknek, amit a nőknek kell elkészítenie!

Amikor még nem tudtuk, hogy kisfiunk vagy kislányunk lesz, a férjem szüleit megkérdeztem, hogy minek örülnének jobban? Legnagyobb megkönnyebbülésemre azt mondták, hogy nekik mindegy, csak egészséges legyen. Azért az ősi szokásoktól nehéz szabadulni. Amikor kiderült, hogy fiunk lesz, akkor láttam rajtuk, hogy nagyon boldogok (lehet, hogy egy lánynak is ennyire örültek volna persze!), de amin jót mosolyogtam, ahogy elismerő tekintettel bólogattak rám. "Igen, megcsináltad!" 😃 Abba ne menjünk bele, hogy sejtek szintjén ez a férjemen múlott, hiszen a kisbaba neme genetikai szempontból az apákon múlik ugye...😃De azért bezsebeltem az elismerést. 😉

Koreában hivatalosan a mai napig nem árulhatják el a kisbabák nemét a szülőknek, mégpedig azért, mert attól tartanak, hogy ha nem fiú, akkor esetleg terhesség megszakításra kerülhet sor, ami kint egyébként teljességgel illegális minden formában. Persze manapság már nem hiszem, hogy ez a veszély fennállna, de továbbra is csak titokban, célozgatva osztják meg a szülőkkel az orvosok a nagy hírt.

A férjem tegnap utazott ki a szüleihez. A februári utazás ennyire eltolódott, ugyanis a munkája miatt végül nem tudott akkor kimenni. A koreai munkamorálról egy következő alkalommal írok majd nektek, mert az is megér egy bejegyzést! 😉

Köszönöm, hogy ismét velem tartottatok! Szép hétvégét kívánok mindenkinek!