A halál oka: túldolgozás

Korea egyike azon országoknak, ahol külön kifejezés van arra, amikor a munkavállaló a túl sok munkába hal bele, ez a gwarosa - 과로사 (ejtsd: gvároszá). A dübörgő gazdaság, a jólét nem magától adódott, a koreaiak teremtették, embert, dolgozót, családot nem kímélve. A koreai háború után gyorsan talpra kellett állniuk és ezáltal a dolgozókat kényszerítő munkamorál alakult ki. Ez a kényszerítés egy idő után a kultúra része lett és mindennapi szokássá vált. Mindenki teszi a dolgát, mert tudja, hogy a társadalom ezt várja el, így lesz sikeres az ország, de meddig lehet ezt fenntartani?

Nem nagyon tudok a férjemnél szorgalmasabb embert megnevezni. Nap nap után kel hajnali 4-kor és indul dolgozni, majd este olyan 8-9 fele ér haza. Ez számunkra, európai emberek számára szinte elképzelhetetlen és, ha nem lennék ebben a helyzetben, akkor el sem hinném, hogy ilyen létezik. Nincs betegszabadság, a férjem néha kínjában azzal viccelődik, hogy innen csak meghalni lehet elmenni, de én magam sem gondoltam, hogy vannak emberek, akik valóban a túl sok munkába halnak bele. Szerintem mindannyiunknak van egy elképzelése az ázsiai emberekről: szívósak, ezért nem lehet semmi bajuk, de tény, hogy ők is "csak" emberek és a túlhajtás, a kialvatlanság szedi az áldozatait. Nagyon nehéz persze elismertetni a cégekkel, hogy a túl sok munka végzett a dolgozóval. Olvastam például egy olyan esetről, amikor a feleség maga gyűjtögette a bizonyítékokat utcai kamerafelvételekről, hogy a bíróságnak be tudja bizonyítani, hogy a férje mennyit dolgozott, ugyanis a cégnél nyilvántartott adatok alapján normál munkaideje volt, a túlórákat senki sem rögzítette, ezért a biztosító nem akart fizetni az asszonynak.

A miniszterelnök próbálkozása

Moon Jae-in a kampánya során többször hangoztatta, hogy változásra van szükség, hogy az emberek kevésbé legyenek kihasználva és a családoknak több ideje legyen együtt. Tény, hogy a koreai gyerekek nagy része nem nagyon látja az apukáját, mert mire felébrednek reggel, már nincsenek otthon, mire lefekszenek este, pedig még nincsenek, így a nevelés egyedül az anyákra marad, a családban elidegenedés következik be.

Az első valódi próbálkozás az volt, hogy a közszférában dolgozók számítógépei reggel 8-tól csak este 6-ig használhatók, konkrétan ha befejezted a munkád, ha nem, 18 órakor a gép magától leáll. Pont Koreában tartózkodtam, amikor ennek a tesztüzeme elkezdődött. A dolgozók azt nyilatkozták így sokkal produktívabb a napjuk, ugyanis volt, hogy csak papírokat pakolgattak ide-oda, hogy úgy tűnjön csinálnak valamit, mert a cég elvárta tőlük a túlórát, viszont így napközben valóban hajtanak, hogy estig befejezzenek mindent, utána pedig rohannak haza a családjukhoz.

A következő nagy változás idén januárban volt, vagyis hogy a maximum munkaidőt egy héten 52 órában határozták meg a több, mint 300 embert foglalkoztató cégeknél. Ezzel 43.000 új munkahelyet teremtettek, mivel a cégeknek új munkavállalókat is fel kellett venniük.

A valóság

Még mindig vannak olyan dolgozók, akik panaszkodnak, hogy habár papíron csak napi 8 órát dolgoznak, a valóságban ez még a 12 órát is meghaladhatja. Sajnos nem minden munkakört lehet jól ellenőrizni, egy irodai munka esetében nyilván könnyebb a dolog, de például a postásoknál, futároknál még mindig fennáll a túldolgozás problémája, hiszen nehezen ellenőrizhetőek mozgás közben. Tavaly például volt egy postai kézbesítő, aki munkavégzés során szenvedett balesetet, ennek ellenére a cég behívta dolgozni, ezért az embertelen bánásmódról panaszkodó levelet hátrahagyva vetett véget az életének. Egy kis idővel később az egyik dolgozó felgyújtotta magát a munkahelyén, majd még két ember halt meg a túldolgozás miatt.

Kötelező iszogatás a főnökkel

Egy másik nehéz téma, hogy hiába fejeződött be a dolgozók munkaideje, ha a főnök el akar velük menni iszogatni, akkor a beosztottaknak követnie kell őt. Erre viszont rögtön tudok nektek ellenpéldát mesélni. A férjem nem szereti az alkoholt, pont úgy ahogy én sem. Egyszer még a kapcsolatunk elején próbálkoztunk a romantikus hangulatot fokozván egy üveg borral, de az első korty után egymásra pillantottunk és fejcsóválás mellett félretettük...😄 A főnöke is tisztában van azzal, hogy nem iszik, így nem is erőlteti. Sokan ott rontják el, hogy nem mernek ellentmondani az elején, vagy éppen az újdonság varázsa miatt még élvezik is, hogy elmehetnek együtt iszogatni a kollégákkal, de később nem tudnak kilépni a mókuskerékből, így már valóban nem értené meg a főnökük, hogy miért akarják kihúzni magukat a munka utáni szórakozásból.

Szörnyű történetek ezek és igazán remélem, hogy a miniszterelnök valóban észbe kap és könnyen követhető, könnyen betartható korlátozásokat vezet be. Attól tartok, hogy érdekellentét jöhet létre, hiszen, ha a koreaiak nem hajtanak ennyire, akkor az ország sem képes fenntartani a folyamatos fejlődés ezen szintjét, de akkor is úgy gondolom, hogy mindenkinek joga van az emberibb bánásmódhoz és biztosan lehet középutat találni.

Köszönöm, hogy a legújabb írásom is elolvastad! Ígértem nektek egy nyereményjátékot a nyáron, amit végül nem hirdettem meg, ezért ne haragudjatok rám, de az összeköltözés miatt elég kaotikus volt a helyzet. Most már tényleg berendezkedtünk és a férjemtől rendeltem még néhány apróságot Koreából, így az elkövetkezendő napokban érdemes ránézni a blog Facebook oldalára, mert hamarosan megmutatom, hogy mit nyerhettek!

Kövessetek hát Facebook-on is!

További szép estét mindenkinek!