Szombaton nagyon jó kis napunk volt. A párom egy kedves barátjának az esküvőjén jártunk. Ők is egy vegyes pár, annyi különbséggel, hogy náluk a feleség koreai, a férj pedig magyar. Nagyon jól éreztük magunkat.
Reggel nekünk kellett elmenni az esküvői virágokért, így korán keltünk. A párom autója lett az esküvői kocsi, így a hölgy, aki a virágcsokrokat kötötte, ezt is feldíszítette egy kicsit. Ezután mentünk el a pár lakására és a készülődés utolsó perceiben segédkeztünk, aztán elindultunk az Anyakönyvi Hivatalba.
Dömpi feldíszítve
A gyönyörű menyasszonyi csokor
Nagyon komolyan vettem a segítő szerepét :D
A menyasszonynál volt egy "Just married" feliratú lufi, amit a hivatal aulájában véletlenül elengedett. Mindenki csak legyintett, hogy ennek annyi, de én eldöntöttem, hogy leszedem valahogy. Találtam egy ott dolgozót, akitől szerettem volna létrát kérni, de sajnos nem volt nekik. Végül egy 3 fokos kis fellépőt tudtam szerezni és egy fa fogassal akartuk lepiszkálni a lufit a plafonról. Sikeresen végződött a történet és vicces volt látni, ahogy a koreaiak tátott szájjal nézik végig a műveletet. Azt hiszem az előző munkám során épült belém, hogy mindent meg kell és meg is lehet valahogy oldani.
A szertartás 11-kor kezdődött, többen késtek, szerintem ez elég ciki volt. A párom mondta, hogy ez előfordul náluk, ezért a mi esküvői meghívónkba cselesen azt írtuk, hogy a vendégvárás a szertartás előtt már egy órával megkezdődik. Ha a koreaiak megneszelik, hogy lehet enni és inni már a buli előtt is, akkor biztosan időben odaérnek :D
A szertartás után
Ezután átmentünk az étteremhez, ahol az esküvői ebédet tartották. Szép volt a dekoráció és a hangulatról egy két fős zenekar gondoskodott. A felszolgálók is lelkesek és aranyosak voltak, de persze akadtak félreértések a vendégekkel, mivel sokan csak koreaiul tudtak, vagy mertek megszólalni. A mellettem ülő úr például lassúnak találta a felszolgálást és azt mondta a pincérnek, hogy 10 percet kap, hogy kihozza az ételt, még egy stopperórát is elindított... Az ebéd után a koreaiak felszívódtak, mivel náluk nem szokás órákon át bulizni egy esküvőn, így mi maradtunk az utolsó pár a lány oldaláról.
Az ültetőkártyák, amit végül valamilyen okból kifolyólag nem tudtak felhasználni, de az ebéd végén megkaptuk.
Miután mindenki szétszéledt ránk még várt egy csónakázás a házaspárral a Dunán. Jó lezárása volt ez a napnak és még rólunk is készültek fotók út közben, ha majd megkapjuk, akkor töltök fel néhányat! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése