Boldog 6. évfordulót!

Hihetetlen belegondolni, de ebben a hónapban ünnepeltük a 6. évfordulónkat. Nagyon sok változáson estünk át ezalatt a pár év alatt, hiszen tulajdonképpen egymás mellett váltunk felnőtté. Jó volt ezt egy olyan ember oldalán megélni, mint a férjem. Húú még mindig olyan fura ezt a szót leírni. A férjem. ♡

Sok mindent tanultunk egymástól, türelemről, megértésről, kompromisszumról. Ezek hozzátartoznak egy kapcsolathoz, legyen az ember bármely náció tagja. Egymást formálgattuk az évek alatt és szerintem jó eredményt értünk el! :) Egy ilyen hosszú kapcsolatban olyan nem létezik, hogy csak rózsaszín ködbe borulva lássuk a másikat, olyan viszont van, hogy időről időre ismét beleszeressünk egymásba, az apró gesztusok, tettek miatt.

Az első közös képünk

Egy nemzetközi kapcsolatban az egyik legfontosabb dolog egymás kultúrájának tisztelete. Olykor tudni kell alkalmazkodni, mindkét oldalt elfogadni és nem szabad rányomnunk a másikra a saját elképzeléseinket. Persze ez attól is függ, hogy éppen merre járunk a világban. Szerencsésnek érzem magam, hogy a férjem már több éve itt él, így tisztában van az értékeimmel és a kultúránkkal. Az étteremben már nem csak odakiabál a felszolgálóknak, ha szeretne kérni valamit, a csámcsogás tabu és úgy általánosságban véve, tud viselkedni. Csak reménykedni tudok abban, ha egyszer kiköltözünk, akkor a sok itt tanult dolgot is magunkkal visszük és képesek leszünk beültetni a hétköznapjainkba.

Az első közös utunk Koreába

Voltak persze vicces pillanatok is a kapcsolatunk elején. Az egyik ilyen a mi közös nyelvünk, az angol használata volt. A legjobb barátnőmmel épp egy pár napja nosztalgiáztunk azon, amikor körülbelül egy hónapnyi együtt járás után bemutattam őket egymásnak. A barátnőm nem értette, hogy mit mond, erre tőlem kért segítséget. Rávigyorogtam és mondtam, hogy én sem értem. Talán megdöbbentő, hogy így kezdtünk bele, de tudnotok kell, hogy Koreában az angol tanítás nem éppen forradalmi. Az összes igeidőt le tudta volna írni nekünk, mivel a lexikális tudást tartják fontosnak, a beszédet viszont nincs sok alkalmuk gyakorolni. Szóval egy ideig csak elég alap dolgokról tudtunk beszélni, de elképesztő volt látni a rohamos fejlődést. Nekem akkor már megvolt a felsőfokú nyelvvizsgám, ezért belőlem magabiztosan folyt a szó, rá pedig folyamatosan ragadt a tudás. Napról napra érezhető volt a változás, de azt mondanám, hogy körülbelül egy év alatt fejlődött annyit mellettem, mint más évek alatt a középiskolában. Többé már nem okozott gondot mélyebb témák megbeszélése sem és a barátnőm is nagyon megdicsérte, amikor egy elég nagy kihagyás után ismét találkoztak. :)

Jeju sziget

A koreaiak végtelen makacsságát nehéz volt megszokni. Ehhez nem is tudok mit hozzáfűzni. A mesterei annak, hogy ha megbántanak a végén úgyis te leszel a hibás, aki megbántotta őt. Viszont felbecsülhetetlen érzés, hogy évek után is a tenyerén hordoz, a szülei imádnak és, hogy mindig is tudtam, mire számíthatok mellette. Amikor egy pár lettünk, elég hamar elmondta, hogy neki igen komolyak a szándékai és egyszer majd el akar venni feleségül. Nem kellett a szokásos játszmákat végigzongorázni, amikről az ismerősöktől hall az ember, hogy mondjuk a srác nem akar megállapodni, mondván ez csak egy papír... Szerencsére mindketten úgy gondoltuk, hogy ez egy igen fontos papír, ezért soha nem volt kérdés, hogy ha eljön a megfelelő idő, akkor összekötjük az életünket.

 Kirándultunk

Szóval boldog 6. évfordulót nekünk és sok sok ilyen szép évet kívánok magunknak a továbbiakban is! :)

Kérdéseitekkel forduljatok hozzám bátran a jangcsilla@gmail.com email címen!

Kövessetek Instagramon: @jangcsilla