2017. december 20., szerda

Miért?


A mai bejegyzésben egy szomorú témáról fogok írni. Nem különösebben vagyok érintett a K-pop világában, de még egy magyar hírportál is foglalkozott az egyik énekes, Kim Jong-hyun öngyilkosságával, ezért gondoltam, hogy szeretnék most ennek a témának egy posztot szentelni.

Kim Jong-hyun (1990-2017)

A 27 éves fiú a SHINEE frontembereként hihetetlen népszerűségnek örvendett, mindene meg volt, amit csak akart és végül mégis úgy döntött, hogy véget vet az életének. Ez most egy felkapott hír lett, hiszen ismert volt, de Koreában nap, mint nap lesz rengeteg ember öngyilkos, akikről soha nem hallunk. Mi lehet ennek az oka?

Először is szögezzük le, hogy nem vagyok pszichológus, de szerintem egész jól eligazodom az emberek között, sokszor egy arcrándulásból tudom, hogy mit gondol a másik, vagy mit érez épp. Azok alapján, amit eddig tapasztaltam Koreában, a következőkre jutottam.

Senki nem mond semmit
Még ha az ember mély ponton is van, ezt nem osztja meg senkivel, mivel az ilyet nem szeretik a koreaiak. Fél, hogy gyengének tartanák, ezért inkább úgy dönt, hogy egyedül birkózik meg a problémáival. Ez sajnos nem mindig sikerül. Egy stabil háttér nélkül, legyen az egy barát, szülő, vagy akár szakszerű segítség, egy idő után úgy érzik, hogy nincs kiút és arra a szörnyű elhatározásra jutnak, hogy az egyetlen megoldás a saját életük kioltása.


Felületesség
Nyilván kint is vannak nagy barátságok, de sokszor azt érzem, hogy a hierarchikus rendszer miatt ez nem tud annyira elmélyülni. Az országban, ahol egy első találkozásnál az az első kérdés, hogy hány éves vagy? hiszen így tudják belőni, hogy kivel milyen módon kell kommunikálni, szerintem a barátkozásnak is határt szab. Már a nyelv is arra kényszeríti az embert, hogy te egy másik szinten vagy, mint a másik, ebből kifolyólag nehéz megközelíteni egymást.

Ha nem vagy olyan, mint a többiek...
Akkor kivet magából a rendszer. Pedig ez az élet egyik legszebb része, hogy senki sem egyforma. Nyilván vannak alap követelmények, amit mindenkinek be kell tartania, de miért ne gondolkozhatnék másképp, mint az engem körülvevő emberek? Ha nem hajtod le a fejed és sodródsz a többiekkel, akkor bizony számolnod kell azzal, hogy nem kívánatos személy leszel. És miért nem kezd ezzel valamit a koreai társadalom? Szerintem racionálisan úgy gondolják, hogy a nagy egységet kell nézni, az, hogy néhány ember kiesik a sorból nem okozhat problémát, hiszen a GDP egyre csak nő és az ország továbbra is rohamosan fejlődik. Szomorú dolog ez...


Iskolai nyomás
Koreában van egy pár top egyetem, ahová mindenki szeretne bekerülni, majd az az álmuk, hogy elhelyezkednek egy ismert cégnél, legyen az a Samsung, vagy mondjuk az LG. Viszont ezen a pár egyetemen nyilván nincs akkora kapacitás, amennyien egy évben érettségi vizsgát tesznek, tehát hatalmas a verseny azért a pár meghirdetett helyért. Egyszer, amikor épp az érettségi időszak alatt voltam Koreában, az egyik hír a tv-ben az volt, hogy több százan! lettek öngyilkosok az érettségi vizsga után. Még az eredményt sem tudták, azt már viszont érezték, hogy a pontszámuk valószínűleg nem lesz elég a megálmodott egyetemhez. Döbbenten kérdeztem a páromat, hogy itt nem lehet mondjuk az érettségi után egy évet otthon maradni és a következő évben ismét nekifutni? Mondta, hogy lehet, de ennek ellenére sokan ezt akkora csalódásnak élik meg, hogy a végső megoldást választják inkább. Megér ez ennyit?

Az érettségi alatt a szülők már-már hisztérikusan imádkoznak a vizsgázó gyermekükért.

Korea az öngyilkosságok számának listáján az első tíz között szerepel. Az elhunytak felét vidéken élő idős emberek teszik ki, akik nem részesülnek megfelelő nyugdíj ellátásban és nem szeretnének gondot okozni a család fiatalabb tagjainak. A következő kiugró számú csoport a diákok között van. A koreai kormány több intézkedést is bevezetett, hogy megpróbálják csökkenteni ezen esetek számát. Kifejlesztettek például egy telefonos applikációt, amivel a diákok internetes aktivitását figyelik. Amennyiben öngyilkossággal kapcsolatos szavakra keresnek rá, elméletileg jelez a rendszer. Nem tudom elhinni, hogy ez tényleg rendesen működik, ráadásul megkérdőjeleződik bennem, hogy ez egyáltalán legális? A másik módszer a médiát érinti. Egy eset beszámolójánál inkább arról írnak az újságírók, hogy milyen jeleket lehetett látni a személyen, vagy hogyan lehetett volna megelőzni a bajt, mintsem, hogy a halál körülményeit ecseteljék az olvasóknak. Tanulmányok alapján megfigyelték, hogy, ha egy híresség öngyilkos lesz, akkor megemelkedik az öngyilkosságok száma az országban és többen választják azt a módszert, amivel a híres személy halt meg.
Nagyon remélem, hogy ilyen most nem fog történni. Elég nagy tragédia volt ez már önmagában is.

Ha úgy érzitek, hogy lelki támaszra van szükségetek, akkor ne féljetek segítséget kérni! Sokszor egy másik ember bevonása rávilágíthat olyan részletekre, amire te még nem gondoltál, ráadásul egy tapasztaltabb személy biztosan tud valami jó ötletet adni, hiszen több mindent megélt és látott már, mint te!

SEGÍTSÜK EGYMÁST! <3

8 megjegyzés:

  1. Köszi az infót :)
    Volt erről az egész mentalitásról már egy elképzelésem, de ez a valóság. Sokszor elgondolkozom, hogy nem jó országba születtem, de ha most ott lennék ezekkel az eredményekkel, amit elértem sírva röhögnének ki.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy ellátogattál hozzám! Ne is mondd, ha én az első érettségi után feladtam volna, akkor rengeteg jó dolog maradt volna ki az életemből. Nekem nem sikerült a felvételi, viszont légiutas-kísérőként dolgoztam majdnem négy évig és végül idén kezdtem bele az egyetembe. Nemhogy semmiről nem maradtam le, rengeteg élménnyel gazdagodtam!

      Törlés
  2. Szia! Örülök az írásodnak, és bárcsak magukra találnának a fiatalok, és elhinnék, hogy nem ez a végső állomás, van más amiért érdemes küzdeni, próbát tenni, hiszen ami megtörtént azt nem lehet visszacsinálni..az élet nagyon értékes, és nincs olyan ember, aki nehézségekkel ne szembesülne! Rettenetes ez döntési kényszer az élet kioltására, mintha akkor újra lehetne kezdeni. Pedig nem . Az élet eldobása az utolsó és jóvátehetetlen cselekedet. És bár az áldozatnak akkor befejeződik a földi pályafutása, de az itt maradottaknak mennyire fáj az ilyen értelmetlen megoldás. Ez a kedves fiatal is most nagyon rossz példát mutatott, mi pedig sokszor fogunk találkozni gyönyörű dalaival! RIP! Kata58

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Én is nagyon remélem, hogy végre észbe kapnak és nem kell majd ilyen híreket olvasnunk. Láttam, hogy Jong-hyun anyukája és testvére is azt nyilatkozta, hogy hónapok óta depressziós tüneteket mutatott a fiú... Így még szörnyűbb tudni, hogy senki nem kezdett vele semmit. Tényleg nem kellett volna így végződnie...:(

      Törlés
  3. Kedves Csilla ! Nagyon jó a bejegyzésed és valóban nem kell psychológusnak lenni csak egy kicsit figyelni és az ember ugyan ezeket a dolgokat látja meg. Én még annyit hozzá tennék, mivel megszerettem a koreai sorozatokat, kezdett érdekelni az ország és jó néhány dolognak utána olvastam. Egyszer egy nagyon bölcs ember mondta, hogy a múltunkban meglátjuk a jövőnket, már ha kíváncsiak vagyunk rá és érdekel minket, esetleg javítani szeretnénk a sorsunkon. Ez a "polcrendszer" én csak így hívom, ezt a "mikor születtél? ki volt apád anyád?, mekkora a házad kocsid, telefonod, ki vagy mi vagy stb." a történelmükben gyakorlat, majd rögzült és talán soha nem kopik ki, vagy nem tudnak tőle megszabadulni, mivel a rendszer még most is így működik hiába törölték hivatalosan. Kell ugyanis egy vezér elv, amit Európának a keresztény-i tanok adtak - abban is vannak hibák, és voltak rosszul alkalmazók - amelyek egyfajta alapot szolgáltattak nekünk embereknek, hogyan tiszteljük, büntessük, soroljuk egymást, feletteseinket, az alattunk állókat stb. Egyszer mindennek vége van, semmi nem tarthat örökké, mert aztán odáig fajul a dolog, hogy nincs tovább, nem lehet már magasabb pontszámot emberileg elérni, hogy bejuss a jó egyetemre, vagy ha megszakadsz sem lesz pénzed arra, hogy külföldön tanulhass, és akkor mi lesz??? Őszintén megmondom neked amikor ezek a dolgok világossá váltak számomra, és ilyen értelemben bátran elmondhatjuk, hogy ez a nemzet fejlődésképtelen, akkor nagyon elkeseredtem, s egyre inkább kezd kikerülni a kedvenceim közül. Mindenütt a világban vannak elkeseredett emberek, és olyan művészek is akiket leginkább a drogok hatására "baleset" ér, azaz túladagolás, őket is nagyon sajnálom, mert lehetett volna másképp is, de a koreai "társadalom áldozatai"-t nagyon nagyon sajnálom. Minden társadalom legkisebb egysége a család ott kell megtanítani a gyermekeket a legfontosabbra. Igen: tiszteld szüleidet, de közben ne feledd, a tisztelet csak úgy nem jár, azt ki kell érdemelni. Más emberek tisztelete: csak azt lehet tisztelni aki tiszteletre méltó. Nem biztos hogy a főnököd a legjobb szakember, az az okos főnök aki jól használja a beosztottait, hagyja őket kiteljesedni, hiszen ha a csoport jól dolgozik akkor a vezetőt is dicsérik. Nem rég olvastam valahol, egy magyar lány aki Koreában él mert imád ott lenni és imádja a gasztronómiát, és tanulja a koreai konyha rejtelmeit, a párkapcsolatban nem sikeres, mert a koreai fiúk nem tisztelik a "fehér" lányokat, gyakorlatilag prostituáltnak nézik. Bizonyára van aki nem így gondolja, de ők a kivételek. Egyik oldalon műttetik magukat, hogy európai legyen az arcuk, ugyan akkor meg lenézik az utánzott fajt. Furák nem? Ha a filmekben látott viselkedési mód, modor, csak félig fedi, nem negyed részig fedi a valóságot, már akkor óriási a probléma, amiből egészen addig míg Konfucius a vezérelv nem fognak. Őszintén sajnálom ezt a szegény fiút, nem kellett volna így lennie.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Kriszti! Köszönöm a hosszú kommentet és ne haragudj, hogy még nem reagáltam, de elkezdődött a vizsgaidőszak az egyetemen. Egy dolgot fűznék csak hozzá ahhoz, amit írtál. Én is tapasztalom néha, hogy olyan, mintha egy kissé minket "fehéreket" lenéznének a koreai srácok, de szerintem érdemes oda visszamenni, hogy ez miből is indult? Nem tudom, hogy mennyire ismered a blogom, láttad-e az eddigi írásaim, de ha nem akkor elárulom, hogy a férjem koreai. Néha nagyon ledöbbenek, mert rám írnak lányok, hogy mégis honnan szerezhetnének ők is koreai pasit maguknak. Sokszor ezek a fan lányok igen könnyelműen oda dobják magukat a koreai fiúknak, mert annyira akarnak egy koreai barátot végre. Úgy gondolom, hogy ez lehet az alapja annak, amit írtál. Azt hiszem én szerencsésnek mondhatom magam, mivel a nagy koreai hullám előtt találtunk egymásra. Szerintem ez egy védekező mechanizmus is a fiúk részéről - gondolj csak bele, hogy milyen érzés, ha valaki csak azért barátkozik veled, mert koreai vagy... Másrészről talán van egy "végülis megtehetem" felfogás, hiszen annyi fan van... És emiatt sajnos a rendes lányok is megjárják :(

      Törlés
  4. Olvastam a cikket és a hozzászólásokat.A mai napig elfacsarodik a szívem érte.....Kedvenc dalom is Tőlük van! Lucifer   Tudtátok ? Az amerikai Lucifer sorozatban is benne volt, betétdalként ! Mint magyar öregedő nő, egyszer csak felfedeztem a
    koreai Dorama és KPOP létezését. Magam is depr-val küzdök, bár sokat segített ez a különleges világ . Sok mindent megértek a betegséggel kapcsolatban, csak a kívül állókat nem ( pld saját családom, akik lustasággal, vádolnak, ha 1 hétig sem teszem ki a lábam lakásból, vagy a tipikus "szedd már össze magad" tanácsokkal, letolással reagálnak felém ", csak azt nem, értem, hogy a társai,-barátai SHINEE tagok , a menedzserek sem vettek észre semmit, hiszen biztosan voltak tünetek,az nem lehet, hogy nem voltak, még ha az ottani beidegződés / az elfojtás ??? (bocs, ha sok voltam )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Zsuzsi!
      Voltak tünetek, látták is, a családja is ezt nyilatkozta. Egész egyszerűen magam sem értem, hogy miért nem tettek semmit!! Nem így kellett volna végződnie!! :(

      Törlés