Esküvői fotózás pt.2

A mai napon megkaptunk egy pár fotót a stúdiótól. Biztosan elfogult vagyok, de nekem nagyon tetszenek. És olyan jó ötletnek tartom, hogy néhány képet szinte azonnal átküldenek, hiszen izgultunk és kíváncsiak voltunk, hogy milyenek lettek. Megkérdezték, hogy a stúdió falára is kirakhatnak-e belőle, cserébe pedig készítenek nekünk egy zenés slideshow-t a legjobb képekből!

Remélem nektek is tetszenek~ ^^

Esküvői fotózás

Ma nagyon csodás napunk volt! Bár reggel egy kicsit megviselt, hogy fél7-kor keltünk, mivel még mindig nem sikerült átállnunk az itteni időre, de nagyon vártam, hogy végre elkezdődjön a fotózás.

Egy esküvői szalonban kezdtem a napot, ahol elkészítették a sminkem és a frizurám és kiválaszthattam a ruhám. Olyan jó érzés volt, hogy mindenki sürgött-forgott körülöttem és azon dolgozott, hogy minél szebb legyek a fotókon. Az eső végig szakadt, ezért eléggé el voltunk keseredve.

Miután elkészültem, elindultunk a fotóstúdióba. Két nagyon jó fej koreai fotósunk volt, olyan 35 év körüliek lehettek. Beszéltek egy picit angolul, ami igencsak megkönnyítette a kommunikációt. Egy órát voltunk beltéren, utána pedig nekiindultunk a szabadtéri fotózásnak. Amikor kiléptem a stúdióból nem akartam hinni a szememnek. Elállt az eső és kisütött a nap! Egy tóhoz mentünk, ami elég népszerű fotóhelyszín a környéken. Már majdnem odaértünk, amikor ismét rákezdett, ráadásul olyan hevesen, hogy azt gondoltuk soha nem fog elállni. Már 15 perce álltunk az esernyő alatt, amikor is, mintha elzárták volna a csapot, elállt az eső és ismét kisütött a nap. Olyan szerencsénk volt, hogy ezután órákig nem kezdett rá ismét, ezért el tudták készíteni a megálmodott fotókat.

A párom anyukája és unokahúga voltak a segítőink a mai napon, egy pár fotót szeretnék nektek megmutatni, amiket ők készítettek. Már alig várom, hogy a fotósok által készített képeket is megkapjuk, akkor majd feltétlenül töltök fel nektek még többet! :)

A tradicionális koreai Hanbokban is készítettek képeket. Ne higgyétek, hogy egyszerű dolgunk volt! A palota, ahol fotóztak bennünket egy hegyoldalban volt, így hegyet is másztunk, sőt még egy fára is fel kellett másszak...:)

Köszönöm, hogy velem tartottatok! Szép napot~!

Ünnepnap | Családi kiruccanás

A mai napon Korea visszafoglalását ünnepeltük, ugyanis 1945-ben ezen a napon ért véget a Japán és Korea között húzódó háború.

Egy pár napja, amikor az utcán sétáltunk észrevettem, hogy mindenfelé kitűzték a Taegukgi-t, vagyis Dél-Korea zászlaját, oszloponként rögtön legalább kettőt :) A házakra ugyan nem kötelező kitenni, de sokaknál kint volt. Ettől függetlenül a mai nap nem volt munkaszüneti nap is egyben, bár ezen már meg sem lepődöm, miután a két legnagyobb koreai ünnep (Hálaadás és Újév) alatt is minden nyitva van manapság.

Az aktuális miniszterelnök ilyenkor mindig beszédet mond, amit hatalmas óvintézkedésekkel szerveznek meg. Nyilván szükség lenne erre mindenképp, hiszen ő az ország vezetője, de egy sajnálatos múltbéli eset miatt még érzékenyebb ez a téma. Jó pár évvel ezelőtt egy északi férfi merényletet próbált meg elkövetni az akkori államfő ellen. Nem járt sikerrel, azonban az elnök felesége és egy középiskolás diák meghaltak, tehát emiatt extra készültség van ilyenkor. Egyébként ezt az ünnepet északon és délen egyaránt tartják.

Mivel a párom családja kivételesen nem dolgozott, így ellátogattunk a sógornőmékhez vidékre. A párom apukájának két testvére is jött velünk a férjeikkel együtt, így végül tízen mentünk. Egyébként is nehéz ennyi ember utazását összehangolni, nemhogy ha koreaiakról van szó! :) A következő volt a képlet. Belőttük, hogy 10-kor nekiindulunk. Ebből lett 11. Az út a kis városkába egy órát vesz igénybe, de mi ezt három óra alatt tettük meg. Megálltunk mosdószünetre, utána húsz perccel később megálltunk enni, aztán kiderült, hogy pont útközbe esik egy nagy outlet, ezért ott is megálltunk, hogy vásároljunk. És komolyan fájt a fejem, mire megérkeztünk, mert mintha gyerekekkel lettem volna körülvéve, akik próbálják túlharsogni egymást!!! :D Ettől függetlenül persze nagyon jól éreztem magam és örültem, hogy egy kicsit ki tudtunk mozdulni együtt.

Az outletben lévő boltok ilyen tradicionális tetővel voltak befedve.

Este a párom anyukája tanított főzni. Az úgynevezett doenjang jjigae-t készítettük el, amit első nap is csinált nekünk. Főztem én már ilyen levest otthon, de mikor először kóstoltuk Anyuka receptjét szájtátva néztük egymást a párommal, hogy mi mégis mit főztünk eddig? Még csak nem is hasonlított az íze. Úgyhogy megkaptam a titkos receptet és most élesben is kipróbálhattam. Olyan aranyosak voltak, mert mindenki ájuldozott, hogy milyen finomat készítettem, pedig nyilván mindent csak követtem, amit Anyuka utasításba adott! :)

Most már ideje aludnunk, mivel egy pár óra múlva kelni kell és megyünk a fodrászhoz és a sminkeshez. Ez körülbelül két órát vesz majd igénybe, ezután pedig irány a fotózás!!! Én már nagyon izgatott vagyok! :)

Vasárnap

A vasárnap nagyon sok családnak a templomozás napja itt Koreában. Amikor huzamosabb ideig kint voltam pár éve, írtam már erről. Itt ez egy egész napos program, nem csak az imádkozásról szól, hanem a közös élményekről, evésről, játékról. A nap végén pedig a hívek takarítják ki a templomot maguk után.

Nekünk most csak az első felvonáson kellett részt vennünk, ami egyórás. Nagyon megilletődtünk, mert a pap egyszer csak a párom és az én nevemet emlegette. Fel kellett állnunk és mélyen hajolgatni a híveknek. Bár fogalmam sem volt, hogy miről van szó pontosan, csináltam, amit a párom is. Miután leültünk mondta, hogy a mise végén mindenki odajön majd hozzánk gratulálni a közelgő házasságkötésünk alkalmából.

A mise alatt megállapítottam, hogy milyen furán nevelik itt a gyerekeket. Hat-nyolc éves csemeték ültek közvetlenül előttünk és nagyon rosszak voltak. Aztán körbe néztem és láttam, hogy tulajdonképpen minden gyerkőc tekereg a padokban és mindegyik kezében volt valami rágcsálnivaló vagy csoki. Ezzel próbálják őket hallgatásra bírni. Én, amikor ennyi idős voltam szintén jártam templomba, de elképzelhetetlen volt, hogy hangoskodjunk vagy, hogy elkezdjünk enni az Istentisztelet közben. (A mi István Atyánk el is intézett volna bennünket :D) Itt valahogy nem szólnak rá a gyerekekre, azt csinálnak, amit csak akarnak. A párom nővérével is beszélgettünk erről és azt mondta, hogy ez azért van így, mert a középiskola nagyon kemény megpróbáltatás a diákoknak. A szülők azt akarják, hogy fiatalabb korban a gyerekek minél szabadabbak legyenek, hogy később könnyebb legyen elviselni az extrém szigort, ami éri majd őket. Hát nem tudom...

A templom után elmentünk egy hatalmas, 10 emeletes bevásárlóközpontba. A parkoló részen készítettem egy fotót. Helyspórolási szándékkal a parkolókhoz beépítettek emelőket, így először arra lehet ráállni. Ezt felhúzzák, így alá is be tud állni még egy autó. Azt nem értettem csupán, hogy, ha az emelvényen lévők el akarnak menni, akkor mit csinálnak? Kiderült, hogy a lent lévő kocsik fém lapátokra állnak rá, ami sínen van, így, ha fentről le akarnak jönni, akkor az alatta lévő kocsit arrébb tolják és a felsőt leengedik... :D

Tegnap nagyon finomakat ettünk. Viszont, ahogy ígértük a szülőknek, mindennap lejárunk az edzőterembe, hogy tartsuk a formánkat az esküvőre! :) A futás lett a kedvenc elfoglaltságom, ugyanis minden futógépnél van egy kis TV, amihez az ember a saját füldugóját csatlakoztathatja, így kevésbé unalmas!

Finomságok:

Yangnyeom (édes szósz) és ganjang (szójaszósz) csirke

Galbi

Tegnap éjszaka elkezdett szakadni az eső és azóta sem akarja abbahagyni. Nagyon remélem, hogy szerdán eláll, hiszen ekkor lesz az esküvői fotózásunk és nem csak stúdióban, de a szabadban is terveztünk fotózkodni. Szurkoljatok~~~!

Hanbok, a hagyományos koreai öltözék

A hanbok a tradicionális koreai öltözék neve. Viselését először a három koreai királyság idejében jegyezték fel. Az évek alatt sok változáson esett át, de alap esetben a nőké egy kabátkából és szoknyából, a férfiaké pedig szintén egy kabátból és nadrágból áll. A párommal úgy döntöttünk, hogy a szeptemberi esküvőnkön magyaros menyecske ruha helyett hanbokba fogok átöltözni, ezért tegnap felkerestünk egy hanbokot értékesítő boltot. Ráadásul sikerült elintézni, hogy legyen itt Koreában esküvői fotózásunk, ezért erre az alkalomra meg bérelnünk kellett.

Miután betértünk a boltba, a párom anyukáját ismerősként fogadták az eladó hölgyek. Kiderült, hogy az egész családnak innen van a hanbokja, így már régebb óta ismerik egymást. Manapság már nem szokás a hétköznapokon a népviseletet hordani, azonban ünnepnapokon, esküvőkön (a tradicionális fajtán persze) és temetéseken még a mai napig ez az elvárt öltözet, így mindenkinek lapul legalább egy a szekrényében.

A hölgyek először elmagyarázták nekem, hogy miből is áll össze egy hanbok, majd kérték, hogy a magyarországi esküvőre szánt darab színeit magamnak állítsam össze. Odavezettek egy fal elé, ami tele volt gyönyörűbbnél gyönyörűbb anyagokkal. Nem volt könnyű dolgom, hiszen rengeteg szín tetszett. Szerencsére volt már elképzelésem, hogy milyet szeretnék, ezért ez alapján választottam ki a színeket.

Emellett döntöttem, egy átmenetes kék anyagot kértem a szoknyához, tört fehér anyagot kézzel varrt mintával a felsőhöz és krém színűt a masnihoz.

Ahogy említettem bérelni is fogunk magunknak hanbokot az itteni fotózáshoz. Kétfélét kellett választanunk, az egyik a hétköznapibb fajta, ez az, aminek rövidebb a kabátkája. A hosszabb kabátkás pedig a mai esküvőkön használatos darab.

Imádom azt a kalapot hozzá :D

A kiválasztás végén pontosan levették a méreteimet, hogy a saját hanbokomat el tudják készíteni. Megmondom őszintén, hogy nagyon kíváncsi vagyok a végeredményre, de sajnos amíg itt vagyunk nem tudják elkészíteni, így majd a párom szülei hozzák utánunk, amikor jönnek az esküvőre.

A boltban egyébként mindenféle terméket árultak, ami egy esküvőhöz kell. Találtunk esküvői mandarinréce párt is, de mi színesebbet szerettünk volna venni, mint ami a hölgyeknél volt. Viszont tudnak nekünk szerezni, így a szülők majd azt is magukkal hozzák! :)

Utazás | Megérkeztünk

Biztosan mindenkinek van olyan ismerőse, aki mindent az utolsó pillanatra hagy. Most én is így jártam a pakolással. Hétfőn már felötlött bennem a gondolat, hogy neki kellene kezdeni, de túl korainak tűnt. Kedden is erre a megállapításra jutottam. Szerdán már tényleg ideje lett volna belekezdenem, de akkor meg időm nem volt. Szóval az egyetlen szerencsém, hogy a járatunk csak csütörtök délután indult, mert a reptérre indulás előtt 10 perccel húztam be a bőröndöm cipzárját.

Beszállásra várva. Állandó utazótársunk már készen áll :)

A repülőgépre sikeresen felszálltam, viszont mintha még az ég is velem akart volna kitolni. Olyan turbulenciába kerültünk, hogy a személyzetnek is le kellett ülnie, az utasok pedig sikongattak. Olvastam tippeket az utazás előtt, amivel le lehet győzni a repülőn való félelmet. Üzenem az ötletadónak, hogy nem jött be.

A nagygépes út Amszterdam és Szöul között időjárás szempontjából nyugodtabban telt, de egy ekkora gépet egyébként sem tud annyira megrángatni a szél.

A koreai menü a gépen.

Ha Koreába jöttök, lelkileg készüljetek fel a repülőn utazó közönségre. A koreaiakra nagyon jellemző, hogy azt gondolják "fizettem, minden jár". Például egy bácsi az előttünk lévő sorban konkrétan csettintett az utaskísérőnek, hogy vigye el a tálcáját étkezés után. A hölgy mondta, hogy mindjárt jönnek a kocsival összeszedni, de ez a bácsinak nem felelt meg. Előle most azonnal kellett elvinni a tálcát.

Aztán én is pórul jártam. A közvetlen előttem lévő utas szívbaj nélkül az arcomba tolta az ülését. Gondoltam nem gond, majd én is hátradöntöm egy kicsit, de van bennem annyi illendőség, hogy megkérdezem a mögöttem lévőt. Erre mit gondoltok mi volt a válasz? Neki kell a hely, legyek szíves nem hátradönteni az ülésem. És a sztori nem ér ott véget, hogy 90 fokos szögben kellett végigülnöm a tíz órás utat. A gépen lévő szórakoztató rendszer füldugó bemenete rossz volt volt a helyemnél, így még filmezni sem tudtam. De legalább turbulencia nem volt.

A reptéren már nagyon várják a 2018-as téli olimpiát. Ezek lesznek a kabalafigurák.

Daejeon-ba busszal jöttünk a reptérről, két és fél óra ide az út. Az itteni megállóban már a párom apukája várt bennünket. Nagyon örültünk egymásnak, hiszen én már több, mint egy éve nem láttam a szülőket.

Anyuka finom galbit készített nekünk vacsorára és doenjang jjigae is volt. Miután ettünk, én lefürödtem és kidőltem. A párom szülei még el akartak menni velünk egy kávézóba, de tudtam ha nekiindulunk nagyon későn érnénk haza. Így 23 óra körül már aludtam. Két óránként felkeltem ugyan, de mindig vissza tudtam aludni.

Reggel fél8-kor keltünk. A páromnak csak lustálkodni volt kedve egész délelőtt, én viszont tornáztam egy kicsit, lefürödtem és megreggeliztem. A szülők vettek nekem gabonapelyhet, de én a koreai reggeli mellett döntöttem. Rizs, leves, kimcsi és algalapok volt a menü.

Később beregisztráltunk a házban lévő edzőterembe, úgyhogy mindennap le fogunk menni reggelente. Levették az ujjlenyomatunkat és ezt leolvasva engednek be minket a terembe.

A mai napon még egy Hanbok boltba is ellátogattunk. Erről a következő bejegyzésben olvashattok majd! :) Tartsatok velem!

Még hármat kell aludni | Repülés

3 nap múlva indulunk Koreába. Az utolsó napok igen nehezen akarnak eltelni, pedig van bőven tennivalóm. Sikerült az egyetemi felvételi, úgyhogy rengeteg papírmunka szakadt a nyakamba, ráadásul az esküvővel kapcsolatban is van még mit elintézni az utazás előtt.

Ebben a posztban gondoltam megosztom veletek, hogyan készülök fel a repülőútra.

Egy ideig nem akartam beismerni még magam előtt sem, de sajnos félek a repüléstől. Ez furcsán hangozhat pont tőlem, hiszen akik régebb óta követik a blogot, tudják, hogy légiutas-kísérőként dolgoztam, majdnem 4 évig. Nagyon imádtam a munkám és soha nem gondoltam volna, hogy egyszer félve fogok fellépni egy repülőre. Vagy, hogy napokkal az utazás előtt már majd izzad a tenyerem és gyorsan ver a szívem. A dolog ott kezdődött, amikor ért egy baleset a fedélzeten, ami elég mély nyomot hagyott bennem. Megpróbáltam olyan kiegészítőket beszerezni, amelyek segítenek átvészelni a hosszú utat, nem csak testileg, de lelkileg is. Mintha nem is egy repülőn ülnék! :)

Alvómaszk

Ez a cuki bárányos alvómaszk gondoskodik majd arról, hogy az út alatt tudjak pihenni. Nyilván nem leányálom ülő helyzetben aludni, de ha a körülöttem ülő emberek olvasólámpája nem világít az arcomba, máris kellemesebb az utazás. Ez a maszk elég széles, így oldalról sem engedi be a fényt.

Füldugó

Ez a füldugó többfunkciós. Először is, segíti a nyomás kiegyenlítését a dobhártyáknál, így elméletileg nem dugul és fáj majd a fülem. Régebben nem voltam fülfájós, viszont a sokévi fel- és leszállás megviselt, ezért sokkal érzékenyebb lettem, mint azelőtt. A füldugó másik funkciója, hogy a repülő zúgását képes kiszűrni, viszont a beszédhangot továbbra is hallja az ember. Dübörgő légkondi mellett teszteltem és tényleg jól működik, nagyon kíváncsi vagyok rá élesben is.

Repülés közben

A repülőn ülve van még néhány dolog, amit megtehetünk egészségünkért, főként ilyen hosszú távú úton. Első helyen emelném ki a kellő mennyiségű folyadékbevitelt. Ne legyen olyan óra, hogy ne innánk meg legalább 2dl vizet. Én, amikor még utaskísérőként dolgoztam, egy 8-10 órás munkanap alatt legalább 2-2,5 liter folyadékot elfogyasztottam, de még így is sokszor éreztem, hogy ki vagyok száradva. A repülő páratartalma rendkívül alacsony, ráadásul a száraz levegő miatt az izzadságunk szinte azonnal elillan, így a bőrön lévő receptorok nem érzékelik a folyadékvesztést. Ebből adódik, hogy nem kapcsol be a szomjúságérzetünk. Amikor sétálunk egy kört a fedélzeten, ne felejtsünk el inni. Nem elég csak vizet fogyasztani. Az én tippem az, hogy érkezés után keressétek fel a terminálban az egyik kis szupermarketet és vásároljatok Powerade izotóniás italt. Jó szolgálatot fog tenni a nagy vízveszteség után, ráadásul pótolja az elvesztett ásványi anyagokat is.

A folyadékbevitel mellett nagyon fontos bőrünk ápolása is. Én általában kis tesztereket szoktam magammal vinni az arcápoláshoz és a kézkrémet is ajánlom. Manapság már minden drogériában árulnak a repülős méreteknek megfelelő termékeket. A sminket szerintem kerüljétek, elég megpróbáltatást jelentenek a bőrnek a fedélzeten lévő szélsőséges körülmények.

Folyadékok, krémek és paszták maximum 100ml-es kiszerelésben vihetők fel, 1 literes zárható zacskóba téve.

A huzamosabb üléstől a lábban lévő vénákban pang a vér, ez az oka a sokszor kialakuló mélyvénás trombózisnak. Nem hangzik valami jól, igaz? :( Nagyon egyszerűen elkerülhetjük, ha óránként felállunk egy kicsit, átmozgatjuk végtagjainkat és nyújtózkodunk egyet.

Azért ezt sem kell túlzásba vinni :D

Az egy helyben üléstől lábdagadást is tapasztalhattok. Nem véletlen, hogy egy idő után mindenkiről lekerül a cipő. Mindig viszek magammal egy papucsot a gépre, amiben kényelmesen lehet járkálni, ezt még felszállás előtt át szoktam venni. 

Szintén ajánlom, hogy vigyetek magatokkal szemcseppet. Én nem tudok túl hosszan olvasni, vagy filmezni a gépen, mert pár órán belül erőteljesen kiszárad a szemem. Ezen a kellemetlen érzésen enyhíthettek, ha van nálatok szemcsepp.

Mit ne...

Kerüljétek a szénsavas üdítők és az alkoholos italok fogyasztását. Előbbi azért nem ajánlott, mert fel fogtok puffadni tőle, ugyanis a gázok a nyomásváltozás miatt kitágulnak. Utóbbi pedig azért nem, mert az alkohol hamarabb és erősebben hat ránk a repülőn, mint a földön.

Kerüljétek a sós ételeket. Bevallom őszintén, hogy szinte minden utunk előtt veszünk egy-két doboz Pringles chipset a párommal a reptéren. Pedig nem kellene, hiszen a só megköti a vizet a testünkben.

Remélem, hogy hasznos ötletekkel szolgáltam nektek is a repüléshez!

Kérdéseitekkel forduljatok hozzám bátran a jangcsilla@gmail.com email címen!

További képekért kövessetek Instagramon: @jangcsilla

Karácsony Koreában

Tudom, hogy elég szokatlan ez a téma így nyáron, de minden augusztusban rám tör az érzés, hogy mennyire várom a Karácsonyt. Ilyenkor már fel-felhangzik egy két Karácsonyi zene nálunk és elkezdődik a visszaszámlálás. Imádok heteken, hónapokon át készülődni. Habár az ajándékok kitalálásában nem vagyok valami profi, az otthoni hangulat megteremtése elég jól megy. Minden alkalommal magunk készítjük el a lakás dekorációját és a bejárati ajtóra szánt koszorút is évről évre feltuningoljuk egy kicsit. Hatalmas szívfájdalmam, hogy Koreában a Karácsony nem családi ünnep. 24-én este főként a szerelmes párok találkoznak és randevúznak egymással.

Eldöntöttem, hogy mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy ha már kint élünk ezt az ünnepet ott is egy családi eseménnyé formáljam. Élő fánk biztos nem lesz, de talán be tudunk szerezni valahonnan egy jobb minőségű műfenyőt. Úgy képzelem, ha már lesznek gyerekeink, akkor 24-én reggel a férjem velük díszíti majd a fát, én pedig sütök, főzök a konyhában. A párom családját is áthívjuk és ők is megízlelik, hogy milyen szép ünnep a Karácsony. Talán mézeskalácsot is sütök és megtanítom mindenkinek, hogyan kell a cukormázzal feldíszíteni. Nem biztos, hogy a tipikus magyaros ételeket el tudom készíteni, hiszen sok hozzávalót nem lehet kint fellelni, de tervben van, hogy írok majd magamnak egy receptkönyvet, amiben olyan magyar ételeket szedek össze, amit a kinti hozzávalókkal is el lehet készíteni.

Ki szokott Karácsonykor tortát sütni? Nálunk ez szerintem nem jellemző, bár a legjobb barátnőm mesélte, hogy a nagymamája mindig készített egyet Szentestére. Koreában is van ilyen torta, de ennek semmi íze, ellenben felettébb giccses.

Aztán ki tudja? Lehet, hogy csak most ragaszkodom ezekhez a dolgokhoz ennyire és, ha kint élünk, akkor irtó kényelmesnek fog tűnni, hogy Szenteste csak elmenjünk egy étterembe a családdal. Mindenesetre a karácsonyfából és az otthoni díszekből nem engedek!! :)