2018. január 28., vasárnap

Tablet 2,5 évesen? | Daiso | KakaoMini


Nagyon édesek a sógornőm gyermekei, de be kell valljam, hogy a nagyobbik - Minjae - nap végére elég rendesen le tud fárasztani. Valószínűleg érzi, hogy én vagyok a gyenge láncszem a családban, mivel nem tudok rászólni (legalábbis koreaiul nem), ezért minden rosszasággal nálam próbálkozik be. És hát mit csinálhatnék, sodródom az árral. Ma délután, amikor én vigyáztam rá, az egyik pillanatban még a földön játszott, a következőben pedig az étkezőasztal közepén guggolva mosta egy bögrében az autóit. Azt, hogy miként szerzett vizet, vagy hogyan varázsolta magát az asztal közepére, el sem mesélem, mert elájulnátok. Körülöttem nem nagyon vannak kis gyerekek, a mi családunkban én vagyok a legkisebb, ezért nem tudtam, hogy ebben a korban már ilyen szinten tudnak a gyerkőcök variálni és, hogy ilyen tudatosak azt illetően, hogy mit akarnak csinálni. Habár még nem beszél, mindent megért. Ma este én vacsoráztattam és evés közben felállt az étetőszékben. Megkérdeztem a sógornőmet, hogyan bírjam ülésre? Megtanította a vezényszót, ezután rászóltam. Ha láttátok volna azt a csalódott arcot... Kb. azt gondolhatta, hogy a fenébe! Ez is fejlődik, már be tud szólni :D

Ami nagy meglepetést okozott, hogy a pici gyerekek itt Koreában mennyire függnek a számítástechnikától. Nyilván nem lehet azt várni, hogy valakinek csak mondjuk tizenéves korára legyen először kapcsolata elektronikai cikkekkel, de számomra igen furcsa, hogy már egész fiatal korban a telefonon lógnak. A nővér kisfia 2,5 éves (nemzetközi években) és egész nap YouTube-ot néz. Már simán belép a készülékbe a pin kóddal, megkeresi azt a mappát, amiben az applikáció van és megnyitja. Videót is tud váltani, csak a teljes képernyős lejátszás beállítása nem megy még neki. Amin már végképp az agyam eldobom, hogy tegnap kapott egy tabletet, hogy azt nyomkodja inkább telefon helyett. Ha mi otthon ki vagyunk akadva azon, hogy a gyerekkor már nem olyan, mint régen, akkor itt mi van? Koreában már a kisgyermekkor sem olyan, mint annak lennie kellene.


Had számoljak be a mai zsákmányolásomról. Már régóta terveztem, hogy ellátogatok a férjem szüleinek lakásához közel lévő nagy Daiso-ba. Ez egy olyan mindenes, olcsó bolt és abszolút jó minőségű dolgokat árulnak. Itt nem is a minőséggel, sokkal inkább azzal van a gond, hogy rengeteg haszontalan termék van készleten, aminek sokszor az ember nem tud ellenállni, mert mondjuk rajta van egy cuki jegesmaci, vagy egy szép virág. A koreaiak imádnak itt vásárolni, ma is tele volt a bolt. Én eredetileg evőpálcikáért, kanálért és gyümölcs villáért mentem, de persze több minden került a kosaramba, mint szerettem volna.

Amiért eredetileg mentem...

 Ami még hozzám ragadt...
Tollak, cuki tolltartó, zoknik, képeslapok, hajgumi és egy kézkrém, amit meg sem illatoztam, ki sem próbáltam, de annyira édes volt rajta ez a dinónak öltözött maci :D


KakaoMini
A férjem, amikor a nővérével beszélt telefonon sokszor hallottam, hogy azt mondja kakao, kakao... El nem tudtam képzelni, hogy milyen kakaóról beszélnek. Azt sejtettem, hogy nem az innivalóról, de azt gondoltam, hogy magáról a KakaoTalk applikációról, amit biztosan ti is ismertek. Ez ugye egy chat program, olyan, mint a Viber, vagy a Whatsapp, csak a koreai verzió. Most kiderült számomra, hogy a férjem rendelt magának egy úgynevezett KakaoMini nevű terméket. Ez egy okos hangszóró. Elő kell fizetni egy adatbázis használatára és az utasításokat hallva a hangszóró ebből keresgél számunkra. Mindenfélét lehet kérni, kérdezni, ma kipróbáltuk a nővérrel. Először azt mondod a hangszórónak, hogy Hey Kakao, erre felvillan jelezve, hogy "figyel". Mi például megkérdeztük, hogy mi a taekwondo, erre elmagyarázta, hogy az egy koreai harcművészet. Persze nem csak koreai dolgokban jártas, de először nem voltunk túl kreatívak. Ezután megkérdeztük, hogy milyen lesz az időjárás holnap és részletes beszámolót kaptunk. Megkértük, hogy játsszon zenét, erre elkezdett lejátszani egy random koreai dalt. Utána mondtam, hogy Beyoncét kérünk, aztán gondolván, hogy ezt úgysem tudja teljesíteni, Tokio Hotel-t, de meg kell mondjam elég tisztességes adatbázisuk lehet, mert még ezeket is megtalálta.

Szerintetek van értelme egy ilyen okos hangszórónak? Ti is szívesen kipróbálnátok?

Az biztos, hogy ez is nagyon cuki :)

Holnap ismét jelentkezem~~~!! Még több képért kövessetek Instagramon: jangcsilla




2 megjegyzés:

  1. Szia!

    Hát sajnos ez a kisgyerekeknél nem csak koreában van. Van olyan ismerősöm, akinek szintén 2-3 éves gyereke van és youtube-ot néz telefonról, úgy hogy már maga is meg tudja nyitni. Bár én az ilyen szülőket egyáltalán nem értem, mert a gyerek erre szokik rá (nem egy óvodás korú gyereknél látom hogy követeli a telefont, tabletet akár a buszon is a szülőtől), na meg azt se hiszem hogy a szemüknek nem árt mikor még olyan kicsik és sokuk teljesen bele is hajol...

    Ez a hangszóró egyébként nagyon cuki, én is elfogadnék egyet. :)

    Üdv.:
    Cathy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Szerintem ez is az oka, hogy rengeteg szemüveges ember van kint! Meg persze az, hogy sokat ülnek a tankönyvek felett.
      Egyébként így van, az egész világon elterjedőben van az a tendencia, hogy dobjuk oda a telefont/tabletet a gyereknek és akkor csendben lesz. Bár nem voltam soha rossz gyerek, emlékszem, hogy én a kocsikulcsra voltam rákattanva és amikor megkaptam olyan boldogan el tudtam vele játszani... Ha egyszer gyerekvállalásra kerül a sor nálunk is, akkor semmiképp sem szeretnénk, ha elektronikai cikkeken nevelkedne!!

      Törlés