Ma délután érkeztem meg Koreába. Emirates-el utaztam, ezért Dubai-ban volt az átszállás. Az első út (5 óra) viszonylag hamar eltelt, rengeteg érdekes tartalom elérhető a fedélzeti szórakoztató központban, így sokat elidőztem a filmek válogatásával és végül csak egyet sikerült megnéznem. :D
Az átszálló reptér hatalmas, de minden egyértelműen ki van táblázva, ezért könnyen megtaláltam a Szöul-ba tartó gépet. Ha ti is erre jártok jó szívvel tudom ajánlani a Duty Free Shop-ban kapható csokiba mártott datolyát, nagyon finom!
Először komolyan azt hittem, hogy egy gépfegyveres kisbaba van a csomagoláson... Mondjuk azon sem lepődtünk volna meg annyira! :D Amúgy Dubai egyik látnivalóját, a Burj Khalifa-t öleli a kis srác.
Az Emirates utasai a nyárra való tekintettel még egy adag fagylaltot is kaptak a reptéren, bár én nem vagyok nagy fagyis, ezért kihagytam, de kedves ötlet.
Az átszállásra 4 órám volt, ami jó, mert akár késhetett is volna az előző gép, vagy ha elkavarodik az ember, akkor is van idő keresgélni. Egyedül egy kicsit unalmas volt várakozni, de ez a reptér 0-24-ben nyitva tart, lehet vásárolni, nézelődni és rengeteg szék/pihenőágy volt kirakva, sokan ezeken aludtak. Ami rögtön feltűnt, hogy csend honol mindenhol, később láttam is kiírva, hogy ez egy úgynevezett "csendes reptér", tehát nem használják a hangosbemondó rendszert, így nincs az a folyamatos háttérzaj, amit más reptereken már megszokhattunk.
A Dubai-Szöul járatra is időben elkezdődött a beszállítás, de teltházas volt a gép, így egy kicsit elcsúsztunk az indulással. Először nem túlzottabban voltam megelégedve az ülésemmel, de ezen a járaton nem engedte a rendszer, hogy magamnak válasszak helyet. Egy olyan széket kaptam, ami mögött már a légiutas-kísérők ültek háttal, ráadásul az egyik konyha mellett volt. Végül nem bántam, ugyanis mivel nem ült mögöttünk senki, így kényelmesen hátra tudtuk dönteni az ülés háttámláját és mivel a galley (a konyha) mellett ültem, legalább a légiutas-kísérők pletykáit is végighallgattam (belső körökben ez az úgynevezett Galley FM :D) Hihetetlen, hogy szinte ugyanazok a témák, problémák jöttek fel, amit még légiutas-kísérőként tapasztaltam, pedig nem is egy légitársaságról van szó.
Mindenki kapott egy kis neszesszert, amiben az utazáshoz hasznos apróságok voltak.
Az incheon-i reptéren a férjem apukája várt integetve. Megvettük a buszjegyeket Tedzson-ba, de mivel egy órát kellett várakoznunk, visszamentünk a terminálba. Valóban elég meleg van és persze pára, de megállapítottam, hogy én valamiért ezt a fajta időjárást jobban bírom, mint az otthoni száraz meleget.
Biztosan furcsa azt olvasni, hogy a férjem apukája busszal jött értem, de nincs értelme kocsizni, ugyanis a buszozás sokkal kényelmesebb. Széles ülések vannak, amiket hátra lehet dönteni és a lábadat is meg tudod emelni, így szinte teljesen le tud feküdni az ember.
Ahogy még bent üldögéltünk volt alkalmam megfigyelni az embereket egy kicsit. 2-3 párocskát is láttam, ahol a koreai fiú várta a külföldi barátnőt a kijárat előtt. Olyan vicces, de persze kedvesen vicces volt látni, ahogy összetalálkoznak és hirtelen zavarukban azt sem tudják, hogy mit mondjanak egymásnak. Az egyik fiú megveregette a lány hátát és azt mondta heló! :D A férjem jutott rögtön eszembe, ő is ilyen egy kicsit. Most egy hónapig nem fogunk találkozni és előre tudom, hogy zavarban lesz, amikor majd újra látjuk egymást! :D
Még egy dolog volt, amin jót mosolyogtam. Sokszor lehet hallani, hogy néhányan oda vannak a koreai fiúkért, mondván, hogy milyen romantikusak és persze lehet bőven ennek az ellentétét is hallani, vagyis hogy nem is romantikusabbak, mint mások. Hát elárulom nektek, hogy jó pár srác virágcsokorral a kezében várta a barátnőjét a kijáratnál. Én elég sokszor megfordultam már a mi kis repterünkön otthon, de maximum néhány idősebb úriembert láttam csokorral várakozni, fiatalokat szerintem még egyáltalán nem... Szóval csak van ebben valami...?! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése