Nos, akkor kezdem a legelejéről! Reggel jött a szokásos program, mentünk úszni. A barátom nővérén kijött valami allergia, úgyhogy ezen a héten sajnos többet már nem tudunk menni. :(
Délután 1-kor kezdődött ugye a koreai nyelvtanfolyam. Nyitottam magamnak egy szótárfüzetet és lehet, hogy bénán néz ki, de mindent leírok magyar kiejtés szerint is. Emlékszem, mikor elkezdtem angolul tanulni, akkor is így csináltam, most, ha visszanézem az első szótárfüzetemet, elég vicces :) De végül is eljutottam a felsőfokú nyelvvizsgáig, tehát érdemes volt ilyen egyszerű eszközökhöz folyamodni. A mostani órát jobban élveztem, hiszen az ABC-t, ahogy az előző bejegyzésben már írtam, elég jól sikerült megtanulnom. Ez nagy mértékben megkönnyíti a dolgot! :D Plusz elkezdtem a szókincsemet bővíteni. A szótárfüzetem mindig nálam van, úgyhogy, ha valami újat hallok, leírom és csak úgy ragadnak rám a szavak, a barátom szülei is megdicsértek!
A suliba még nem mertek egyedül elengedni, ezért a barátom unokatestvére kísért el. Óra után elmentünk egy papír-írószer boltba, egy kincsekkel teli csodálatos világba. Kb. 2 óra ment el azzal, hogy mindent megnéztünk. Annyiféle toll, matrica, füzet, dobozka, képeslap és még sorolhatnám sokáig, hogy mennyi minden volt ott, teljesen oda voltam, meg vissza. Én ezeket vettem:
Személy szerint a kedvencem a telefontok, a fenti sorban, középen. Mikor megláttam, hogy lehet ilyet csináltatni, rögtön tudtam, hogy nekem ez kell! :) A kis üvegcse a felső sorban, pedig összetekert papírokat tartalmaz, amelyekre üzeneteket lehet írni. Majd elkészítem a barátomnak. ^^
A sok nézelődés közben mindketten megéheztünk, ezért bementünk egy pékségbe. Láttam, hogy árulnak német rozskenyeret, gondoltam veszek egyet az Apukának, eddig még csak fehér kenyeret evett. Fél kiló, 5000WON-ba, azaz kb. 1000Ft-ba került. Az egyik eladótól kértünk segítséget, aki megkérdezte, hogy honnan jöttem. Mondtam, hogy Magyarországról. Erre a következő pillanatban egy idős férfi jött oda hozzánk és elkezdte mondani, hogy ő már volt ott és nagyon gyönyörű és jaaaj a gulyásleves, de finom, plusz ő ismeri a Professzor Istvánt a művészeti egyetemről. Ezt kb. úgy mondta, mintha nekem is kellene ismernem, de mondtam neki, hogy sajnos nem. Láttam, hogy mekkora szeretettel beszél Magyarországról és ez nagyon jól esett.
Kicsit később, felhívott a barátom nővére, hogy siessünk haza, mert megyünk manikűröztetni. A Nővér egy barátnője is jött velünk, őt már ismerem a templomból. Sajnos a szalon, ahová menni szerettünk volna tele volt foglalással, ezért ez mégsem jött össze. Ezután döntöttünk úgy, hogy megvacsorázunk.
Tteokgalbi-t (떡갈비) szerettem volna enni. Ez volt a legelső koreai étel, amit kipróbáltam, még pár évvel ezelőtt Londonban, egy koreai étteremben.
Nagyon nagyon finom volt ^___^
Ezután kérdezték, hogy mit szeretnék csinálni, én meg úgy gondoltam, hogy kicsit mozognunk kellene a vacsora után. Így jött az ötlet, hogy próbáljuk ki a filmekből már jól ismert baseball-t (야구 연습장), amikor egy gép adagolja neked a labdát, te meg próbálod eltalálni :) Nagyon jó volt, szinte az összeset eltaláltam. Sajnos fotót nem tudtunk készíteni, ugyanis csak hátulról lehetett engem látni, de itt van két kép példának.
Nos, ennyi nem volt elég, elmentünk bowlingozni, majd utána jött a karaoke, vagyis a norebang (노래방). Szerintem nagyon jó kis show-t csináltunk. :D Én általában angol számokat választottam magamnak, szerencsére az is volt, de egy két koreai számot is előadtam :D A három csajszi hangja iszonyatosan jó volt, ahhoz képest én nem, de hát kit érdekel, a lényeg, hogy nagyon sokat nevettünk és jól éreztük magunkat!! Éjjel fél3 fele indultunk haza, már mindannyian kifáradva, de még mindig jó hangulatban.
És a tegnapi "nap képe":
SHALL WE CHOCOLATE? xDDD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése